Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-01-08 / 2. szám
12. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, Jan. 8, 1970 Wunderliclmé és a lüzönjáró Ktula Bux (Folytatás) Wunderlichné kért egy nagy uborkás üveget, amelyet az inas gyorsan előkeritett és vagy tizpercig “delejezte”. Arcát átfütötte a küldetésébe vetett csodálatos hit. — így szól a lesötétitett szobában vacogó hölgyekhez és urakhoz: —- A szellemtestvérek parancsolnak nekem, ők tanítottak meg a delejezésre ... Jól figyeljetek engem . . . És a jelenlevők egyik ámulatból a másikba estek, mert egyikük “plazmákat” látott a levegőben, a másik látni vélte, amint a delejes asszony mázsás teste habkönnyedt séggel a levegőbe emelkedik, a harmadik szemei viszont az uborkásüvegre meredtek, melyből a viz, mint egy gejzír tört a menynyezet felé . . . Valójában persze az égvilágon s.emmi sem történt, de Wunderlicbhné kitűnő alanyokra talált a jelenlevő arisztokratákban, hiszen mind olyanok voltak itt, akik hittek a szellemvilág létezésében, és ezért jó médiumai voltak a sashalmi aszszony szuggesztiv tekintetének. Másnap a lapok olyan csodákról számoltak be a Koszó-palotából, amelyeket eddig csak a keresztény egyház hirdetett, s azokat is Jézus Krisztusnak tulajdonította. A sashalmi delejes asszony hire túljutott a határokon. Az Egyesült Államokból egymillió dolláros ajánlatot kapott — a távirat eredetijét közölték is az újságok, bár később erről az ajánlatról kiderült, hogy egy jókedélyü amerikás magyar tréfája volt csupán. Ki is figyelt volna föl az egymillió dolláros ajánlat mellett arra a rövid hirecskére, amely a Magyarország cimü napilapban jelent meg, ezzel a címmel: “Egy orvosi vizit: tiz pengő. Az orvosi rendelők legnagyobb része teljesen üres, ezért az általános orvosok a legszükségesebbet is alig keresik meg, nyomorognak. Ez késztet most néhány száz budapesti orvost arra, hogy mozgalmat indítson helyzete megváltoztatásáért, hogy leszállítják az orvosi vizit tiszteletdiját tiz pengőre, mert az eddigi húsz pengő okozta azt, hogy a betegek valósággal kitenyésztették az olcsó kuruzslókat, mint a sashalmi delejes asszony tudománytalan szemfényvesztése. Remélik, hogy ez az összeg nem jelent túlságos megterhelést a betegek számára, s igy, hogy az orvosi tiszteletdij kisebb lesz, több beteg részesülhet orvosi kezelésben, és az orvosok se fognak nyomorogni.” Wunderlichné gyorsan terjedő hírneve a nemzetközi spiritiszta társaságokat is megmozgatta: elhatározták, hogy Budapesten sürgősen összehívják a spiritiszták nemzetközi kongresszusát. Ennek a kongresszusnak kellett megállapítania, vajon “a sashalmi delejes asszony méltó-e arra a hírnévre, amit elért, avagy sem”. A spiritiszta társaságok vezetői ekkor még nem sejtették, hogy mások is készülnek erre a kongresszusra, mégpedig azok, akik azt tűzték ki életcéljukul, hogy leleplezik a szellemek babonás világát, s bebizonyítják, hogy minden spiritiszta szeánsz, delejezés rafinált vagy kevésbé rafinált trükk. Ezek közé tartozott Harold Cameu is, aki már évtizedek óta kutatta a spiritizmus gyökereit, sőt., egy úgynevezett szellemkutató központot is életre hivott, ahol különböző tudományágak jeles képviselőivel együtt azon fáradozott, hogy a természettudományos ismerettel, a technikai tudományok különböző felfedezéseivel kimutassa a különböző spiritiszta jelenségek csalárdságait. A rendkívüli spiritiszta kongresszus rendező bizottsága Budapesten megvizsgálta Wunderlich Péternét, érdemes-e pódiumra állítani, s a kongresszus jelenlevőinek bemutatni tudományát. Az előkészítő bizottság úgy határozott, hogy igen, érdemes. De mielőtt összejött volna a kongresszus, megérkezett Budapestre Harold Cameu is, s anélkül, hogy ezt a tényt a spiritiszták tudomására hozta volna, hosszas vizsgálatnak vetette alá a sashalmi “delejes asszonyt”. Nem volt nehéz megállapítania, hogy Wunderlichné mindössze egyetlen képességgel bir: szuggesztiv hatást tud gyakorolni gyengébb idegzetű emberekre. Pontosan azzal a képességgel rendelkezik, amivel a gyilkos Felek Gyula. Amikor Cameu a vizsgálatait befejezte, az érdeklődők részére egy előadást hirdetett ezzel a címmel: “Hogyan leplezzük le a spiritisztákat?” ,A Vigadóban tervezett rendkívüli spiritiszta kongresszusnak nem volt akkora vonzereje a kiváncsiak tömegére, mint ennek az előadásnak. A megjelentek túlnyomó többsége ugyanis hitt a “szellemvilág” létezésében, a spiritiszta tudományokban, s az előadó szavait “megcáfolandó” ment el a kongresszust egy hónappal megelőző nagyszabású rendezvényre. Wunderlichné természetesen nem volt ott. Az előadó igy kezdte szavait: — Wunderlich Péterné semmiféle gyógyító erővel nem rendelkezik, mindenféle megnyilvánulása primitiv trükkökön alapszik, alapvetően azon, hogy hallgatóságát szuggesztiv erővel megtéveszti. Különben ilyen esetem már bőségesen volt. 1924 márciusában jelentkezett például nálam egy hölgy, aki azt állította, hogy felfedezte magán “az automatikus Írás” tehetségét. Mint mondotta, ez a felfedezés különös módon történt. Miközben jegyzeteket készített a noteszébe, legnagyobb meglepetésére furcsa szavak és mondatok vegyültek a jegyzetek közé. Mintha valami ismeretlen hatalom diktálta volna neki azokat. Megszámlálhatatlan “üzenetet” kapott ilyen módon. Különösen egy Artur nevű szellem jelentkezett nála gyakran, aki saját kijelentése szerint földi életében nevezetes tornász volt . . . Egy másik állítólag gyakran jelentkező szellem, életében hires művészként tűnt ki: zenélt és rajzolt. — Megnéztem a képeket, amelyeken furcsa, torz alakok láthatók. A hölgy azt is állította, hogy a művész irányításával kitűnő zongorista vált belőle, noha normális körülmények között csak igen gyengén zongorázott. Artur viszont arra kényszeritette őt, hogy naponta több órán át tornázzon. A hölgy, aki szerencsére karcsú és hajlékony volt, könnyen végrehajtotta a gyakorlatokat. Képzeljék el, ha történetesen olyan kövér, mint Wunderlich Péterné? Vajon hogyan ugrott volna szaltót? Úgy gondolják, Artúr szellem képes lett volna erre is megtanítani? A hölgy különben nem akarta megvizsgáltatni magát, vajon jó médium-e? Én ugyan mondtam neki, hogy ilyesmivel nem foglalkozunk, illetve csak annyiban, hogy leleplezzük a spiritizmust — ő azonban ragaszkodott hozzám. A vizsgálat előtt egy levelet kaptam tőle, amelyben közölte, hogy nagyon erős világításra lenne szüksége, s ne lepődjünk meg, ha furcsán viselkedik; semmiesetre se nyúljunk hozzá, még akkor sem, ha a földre esik. “Ha a jelenlevők beszélgetnek és mozgolódnak, ez nagyon zavar és talán semmire sem leszek képes. — A láthatatlan lények gyakran olyankor kezdenek munkába rajtam, amikor nyugodtan fekszem, és éppen azon töröm a fejem, vajon fehér vagy zöld szinü harisnyát vásároljak-e” — Írja a hölgy. Kért még vastag szőnyeget a padlóra, és azt, hogy a szobában lehetőleg semmi bútor ne legyen. Elérkezett a “szeánsz” napja, megérkezett a hölgy, s egyikünkkel sem fogott kezet, “nehogy elszáll jón belőle az erő”. Mindent alaposan megvizsgált, majd kivette müfogsorát — nehogy egy váratlan esés folytán eltörjön — s megkezdődött a szeánsz. Hirtelen, mintha ostorral csaptak volna rá, ledobált magáról mindent, fél lábra állva körben kezdett forogni, majd a földre zuhant és nyögve ottmaradt. (Folytat luk.) ; Hires kémek, kalandorok és bűnügyek „ M _ M _ ii . . _ M _ - _ M _ _ _ - M - Bt __ — Mi _ _ - ^ -mb ■**»■ ^ í*
