Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-01-08 / 2. szám

12. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, Jan. 8, 1970 Wunderliclmé és a lüzönjáró Ktula Bux (Folytatás) Wunderlichné kért egy nagy uborkás üve­get, amelyet az inas gyorsan előkeritett és vagy tizpercig “delejezte”. Arcát átfütötte a küldetésébe vetett csodálatos hit. — így szól a lesötétitett szobában vacogó hölgyek­hez és urakhoz: —- A szellemtestvérek parancsolnak ne­kem, ők tanítottak meg a delejezésre ... Jól figyeljetek engem . . . És a jelenlevők egyik ámulatból a másik­ba estek, mert egyikük “plazmákat” látott a levegőben, a másik látni vélte, amint a delejes asszony mázsás teste habkönnyed­­t séggel a levegőbe emelkedik, a harmadik szemei viszont az uborkásüvegre meredtek, melyből a viz, mint egy gejzír tört a meny­­nyezet felé . . . Valójában persze az égvilá­gon s.emmi sem történt, de Wunderlicbhné kitűnő alanyokra talált a jelenlevő arisztok­ratákban, hiszen mind olyanok voltak itt, akik hittek a szellemvilág létezésében, és ezért jó médiumai voltak a sashalmi asz­­szony szuggesztiv tekintetének. Másnap a lapok olyan csodákról számoltak be a Ko­­szó-palotából, amelyeket eddig csak a ke­resztény egyház hirdetett, s azokat is Jé­zus Krisztusnak tulajdonította. A sashalmi delejes asszony hire túljutott a határokon. Az Egyesült Államokból egy­millió dolláros ajánlatot kapott — a távirat eredetijét közölték is az újságok, bár ké­sőbb erről az ajánlatról kiderült, hogy egy jókedélyü amerikás magyar tréfája volt csupán. Ki is figyelt volna föl az egymillió dolláros ajánlat mellett arra a rövid hirecs­­kére, amely a Magyarország cimü napilap­ban jelent meg, ezzel a címmel: “Egy orvosi vizit: tiz pengő. Az orvosi rendelők legnagyobb része teljesen üres, ezért az általános orvosok a legszüksége­sebbet is alig keresik meg, nyomorog­nak. Ez késztet most néhány száz budapes­ti orvost arra, hogy mozgalmat indítson helyzete megváltoztatásáért, hogy leszál­lítják az orvosi vizit tiszteletdiját tiz pengő­re, mert az eddigi húsz pengő okozta azt, hogy a betegek valósággal kitenyésztették az olcsó kuruzslókat, mint a sashalmi dele­jes asszony tudománytalan szemfényveszté­se. Remélik, hogy ez az összeg nem jelent túlságos megterhelést a betegek számára, s igy, hogy az orvosi tiszteletdij kisebb lesz, több beteg részesülhet orvosi kezelésben, és az orvosok se fognak nyomorogni.” Wunderlichné gyorsan terjedő hírneve a nemzetközi spiritiszta társaságokat is meg­mozgatta: elhatározták, hogy Budapesten sürgősen összehívják a spiritiszták nemzet­közi kongresszusát. Ennek a kongresszus­nak kellett megállapítania, vajon “a sashal­mi delejes asszony méltó-e arra a hírnévre, amit elért, avagy sem”. A spiritiszta társaságok vezetői ekkor még nem sejtették, hogy mások is készül­nek erre a kongresszusra, mégpedig azok, akik azt tűzték ki életcéljukul, hogy leleple­zik a szellemek babonás világát, s bebizo­nyítják, hogy minden spiritiszta szeánsz, delejezés rafinált vagy kevésbé rafinált trükk. Ezek közé tartozott Harold Cameu is, aki már évtizedek óta kutatta a spiritiz­­mus gyökereit, sőt., egy úgynevezett szel­lemkutató központot is életre hivott, ahol különböző tudományágak jeles képviselői­vel együtt azon fáradozott, hogy a termé­szettudományos ismerettel, a technikai tu­dományok különböző felfedezéseivel kimu­tassa a különböző spiritiszta jelenségek csa­lárdságait. A rendkívüli spiritiszta kongresszus ren­dező bizottsága Budapesten megvizsgálta Wunderlich Péternét, érdemes-e pódiumra állítani, s a kongresszus jelenlevőinek be­mutatni tudományát. Az előkészítő bizott­ság úgy határozott, hogy igen, érdemes. De mielőtt összejött volna a kongresszus, megérkezett Budapestre Harold Cameu is, s anélkül, hogy ezt a tényt a spiritiszták tu­domására hozta volna, hosszas vizsgálatnak vetette alá a sashalmi “delejes asszonyt”. Nem volt nehéz megállapítania, hogy Wunderlichné mindössze egyetlen képes­séggel bir: szuggesztiv hatást tud gyako­rolni gyengébb idegzetű emberekre. Pon­tosan azzal a képességgel rendelkezik, ami­vel a gyilkos Felek Gyula. Amikor Cameu a vizsgálatait befejezte, az érdeklődők részére egy előadást hirde­tett ezzel a címmel: “Hogyan leplezzük le a spiritisztákat?” ,A Vigadóban tervezett rendkívüli spiri­tiszta kongresszusnak nem volt akkora vonzereje a kiváncsiak tömegére, mint en­nek az előadásnak. A megjelentek túlnyomó többsége ugyan­is hitt a “szellemvilág” létezésében, a spiri­tiszta tudományokban, s az előadó szavait “megcáfolandó” ment el a kongresszust egy hónappal megelőző nagyszabású ren­dezvényre. Wunderlichné természetesen nem volt ott. Az előadó igy kezdte szavait: — Wunderlich Péterné semmiféle gyó­gyító erővel nem rendelkezik, mindenféle megnyilvánulása primitiv trükkökön alap­szik, alapvetően azon, hogy hallgatóságát szuggesztiv erővel megtéveszti. Különben ilyen esetem már bőségesen volt. 1924 márciusában jelentkezett példá­ul nálam egy hölgy, aki azt állította, hogy felfedezte magán “az automatikus Írás” te­hetségét. Mint mondotta, ez a felfedezés különös módon történt. Miközben jegyze­teket készített a noteszébe, legnagyobb meglepetésére furcsa szavak és mondatok vegyültek a jegyzetek közé. Mintha vala­mi ismeretlen hatalom diktálta volna neki azokat. Megszámlálhatatlan “üzenetet” kapott ilyen módon. Különösen egy Artur nevű szellem jelentkezett nála gyakran, aki sa­ját kijelentése szerint földi életében neveze­tes tornász volt . . . Egy másik állítólag gyakran jelentkező szellem, életében hires művészként tűnt ki: zenélt és rajzolt. — Megnéztem a képeket, amelyeken fur­csa, torz alakok láthatók. A hölgy azt is állította, hogy a művész irányításával kitűnő zongorista vált belőle, noha normális körülmények között csak igen gyengén zongorázott. Artur viszont arra kényszeritette őt, hogy naponta több órán át tornázzon. A hölgy, aki szerencsére karcsú és haj­lékony volt, könnyen végrehajtotta a gya­korlatokat. Képzeljék el, ha történetesen olyan kövér, mint Wunderlich Péterné? Va­jon hogyan ugrott volna szaltót? Úgy gon­dolják, Artúr szellem képes lett volna erre is megtanítani? A hölgy különben nem akarta megvizs­gáltatni magát, vajon jó médium-e? Én ugyan mondtam neki, hogy ilyesmivel nem foglalkozunk, illetve csak annyiban, hogy leleplezzük a spiritizmust — ő azonban ra­gaszkodott hozzám. A vizsgálat előtt egy levelet kaptam tő­le, amelyben közölte, hogy nagyon erős vi­lágításra lenne szüksége, s ne lepődjünk meg, ha furcsán viselkedik; semmiesetre se nyúljunk hozzá, még akkor sem, ha a földre esik. “Ha a jelenlevők beszélgetnek és mozgo­lódnak, ez nagyon zavar és talán semmire sem leszek képes. — A láthatatlan lények gyakran olyankor kezdenek munkába raj­tam, amikor nyugodtan fekszem, és éppen azon töröm a fejem, vajon fehér vagy zöld szinü harisnyát vásároljak-e” — Írja a hölgy. Kért még vastag szőnyeget a padló­ra, és azt, hogy a szobában lehetőleg sem­mi bútor ne legyen. Elérkezett a “szeánsz” napja, megérke­zett a hölgy, s egyikünkkel sem fogott ke­zet, “nehogy elszáll jón belőle az erő”. Min­dent alaposan megvizsgált, majd kivette müfogsorát — nehogy egy váratlan esés folytán eltörjön — s megkezdődött a sze­ánsz. Hirtelen, mintha ostorral csaptak volna rá, ledobált magáról mindent, fél lábra áll­va körben kezdett forogni, majd a földre zuhant és nyögve ottmaradt. (Folytat luk.) ; Hires kémek, kalandorok és bűnügyek „ M _ M _ ii . . _ M _ - _ M _ _ _ - M - Bt __ — Mi _ _ - ^ -mb ■**»■ ^ í*

Next

/
Thumbnails
Contents