Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-04-23 / 17. szám
12. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday. April 23, 1970 “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek.. A TITANIC TRAGÉDIÁJA (Folytatás) Mintegy tiz perc múlva rontott be Smith ismét, most már halálsápadtan a távirászokhoz: , — Táviratozzatok segítségért! Néhány perc múlva újra beszaladt hozzájuk: kétségbeesetten kiabálta: 7— A hajó befuródott a jéghegybe . . . Később a vizsgáló bizottság előtt egyik matróz, aki a végzetes éjszakán szolgálatot teljesített, elmondotta, hogy mintegy huszonöt perccel az összeütközés előtt háromszor is jelezte, hogy jéghegyet lát, de senki sen) hederitett a jelentésére. A távirászok minden tudásukat latba yetve dolgoztak, hogy a környéken tartózkodó hajókat értesítsék. Munkájuk egyáltalán nem volt könnyű. Marconi találmánya ezidő szerint még újnak számított, és technikailag tökéletlen volt, s ugyancsak tökéletlenek voltak a forgalmazás szabályai is. A Titanic-tól nem messze tartózkodó Californian például csak azért nem fogta fel a vészjelzéseket, mert csak egy rádiósa volt, s miután szolgálata letelt, nyugovóra tért. Nagyon zavarták a Titanic rádióadásait a szerteszét működő rádióamatőrök, akik bizonyos adásfoszlányokat vettek, de azokat idegességükben félreértették, s aztán jóakaratuan, de zavart keltőén adták tovább. A New Foundland-i Cap Race-on a rádiótávirász a következőket jegyezte be naplójába : “10 óra 15 perc: A Titanicról vészjeleket hallok. A jelekre több hajó válaszol. Köztük a ‘Baltic’, a ‘Carpatia’, a ‘Carolina’ és az ‘Olympic’. 10 óra 25 perc: A Titanic jelenti, hogy a hajó első része süllyedni kezd. 10 óra 30 perc: összeköttetést létesítettem a Virginiával és jelentettem neki, hogy a Titanic sürgős segítséget kér. Megmagyaráztam a hajó helyzetét és a többi körülményt. A Virginia azt felelte, hogy azonnal elindul a szerencsétlenség helyére. 10 óra 36 perc. A Titanic azt jelentette az Olympicnek, hogy az asszonyokat és gyermekeket elhelyezte a mentőcsónakokban és arra kérte az Olympicet, hogy a mentőcsónakjait tartsa készenlétben. A Titanic még szakadatlanul vészjeleket ad. A Titanic távirótisztje rendkívül hidegvérű és ámbár jó! ismeri a hajó kétségbeejtő helyzetét, mégis a helyén marad.” ( Igen, a Titanic távirászai valóban hősiesen dolgoztak. Először a Carpathiával, a Cunard Line társaság hajójával sikerült összeköttetést találniuk. Rospant, a Carpathia kapitánya szikratávirásza utján közölte, hogy mintegy 45—48 tengeri mérföldnyíre van a süllyedőben levő Titanictól, s azonnal indul, de hajnal előtt aligha érhet oda. Ezután felkeltette Lengyel Árpád doktort, a hajó magyar olvasát, s elmondta neki, mi történt, majd felkészültek a várható sebesültek ellátására. A Carpathián szerencsére tágas kórtermek voltak. Az egyik a fertőző, a másik a közönséges betegek számára. Lengyel doktor azonnal intézkedett, hogy ezen kívül a hajó személyzetének és tisztikarának kajütjeit is azonnal rendezzék be a megmenthetők számára. A konyhán hatalmas kondérokban forró teát főztek, tejet melegítettek. S közben a Carpathia a lehető legnagyobb sebességgel — amely természetesen igencsak alatta maradt a világ legnagyobb és leggyorsabb hajója sebességének — közeledett a Titanic katasztrófájának színhelye felé. A kapitány mögött egy szolgálatban eltöltött nap állt, nagyon fáradt volt, de hajója sorsát most nem bízhatta másra, maga vette át a parancsnokságot. A mentés nemes kötelessége azt jelentette számára, hogy ő, aki egész életében mindig igyekezett elkerülni a veszélyt, most kockáztatni kényszerült hajóját és utasait. Az ezeregyszáz utas az igazak álmát aludta, fogalma sem volt arról, mi történt a Titanic-kal. A Carpathia a szerencsétlenül jártak életének megmentéséért vállalta a jéghegyek közötti hajózás veszélyét. A Titanic szikratávírója időközben elhallgatott. A hajó tehát elsüllyedt. A Carpathia gépészei utasítást kaptak, hogy a lehető legnagyobb gőzt csiholják ki a régi, de megbízható kazánokból. A Titanicnak, mielőtt beszüntette a segélykérés sugárzását, sikerült összeköttetésbe kerülnie más hajókkal is, köztük a ‘Frankfurt’ nevű német tengerjáró szikratávirdásza rossz tréfának fogta fel a segélykérést. Jelentette ugyan a dolgot a hajó kapitányának, aki azonban nem sokat törődött az egész üggyel, s folytatta útját, nem sietett a Titanic segítségére. A vizsgálat később megállapította, hogy valamennyi közelben tartózkodó hajó közül a Frankfurt volt a Titanichoz legközelebb. Ha a. szerencsétlenül járt hajó segítségére siet, az áldozatok száma tán több százzal kevesebb lehetett volna. A Frankfurt kapitánya azonban nem akart kockáztatni. Gyávaságáért megbünhődött: lefokozták és elbocsátották a szolgálatból. Smith kapitány, aki súlyosan felelős volt.a Titanic sérüléséért, amíg a hajóóriás el nem merült, hősiesen viselkedett. Parancsot adott a bálon játszó zenekarnak, hogy az utasok megnyugtatására muzsikáljon tovább, maga pedig személyesen irányította a mentőcsónakok lebontását és az utasok elhelyezését. Csakhogy a mentőcsónakok férőhelyei a fedélzeten tartózkodók alig egyharmadának elhelyezésére voltak elegendőek! Később nyilvánosságra került, hogy Smith már az indulás előtt tudta, hogy milyen gyengén van felszerelve mentőeszközökkel a világ legnagyobb, legdrágább hajója. Egyik barátjának el is panaszolta ezt. Az illető megkérdezte, hogy mi lesz akkor, ha a hajó például összeütközik egy jéghegygyei? Smith keserűen válaszolta: — Erre rossz rágondolni! A felelősséget mindenesetre nem én viselem . . . A katasztrófa után nagyon sokan feltették a kérdést, vajon a kapitány miért volt hajlandó elindulni, amikor tudta, milyen kevés a mentőcsónak? A válasz csak egy lehet: tisztában volt azzal, hogy hiába fordulna a White Star Line igazgatósághoz, ha pedig a hatóságokat hívja segítségül, ez egyértelmű lenne eibocsájtásával. Smith kapitány — tisztjei segítségével — először az első és másodosztályon tartózkodó asszonyokat és gyermekeket igyekezett a csónakokban elhelyezni. A rend azonban hamarosan felbomlott. Különösen az elkényeztetett, még a széltől is védett amerikai milliomosok viselkedtek rendkívül gyáván. Smith kapitány kénytelen volt pisztolyt rántani s úgy kényszeríteni a férfiakat, hogy engedjenek helyet a csónakokban a gyermekeknek és az asszonyoknak. Smith a levegőbe lőtt, majd miután ezzel nem sikerült úrrá lennie a helyzeten, sajátkezüieg lőtt le néhány pánikkeltőt. A hajén szolgálatot teljesítő többi tiszt is, kezében pisztollyal, igyekezett a lehető legtöbb embert elhelyezni a mentőcsónakokiban. Az általános tülekedésben estélyi ruhás hölgyek és urak, valamint hálóinget és pizsamát viselő nők és férfiak verekedtek egymásért egy talpalattnyi helyért — az életért. Közelharc folyt a mentőövekért is — a Titanicon ebből jóval kevesebb volt a szükségesnél. Megmenekülni egyébként is csak a mentőcsónakon lehetett, hiszen a jeges vízben úszva legfeljebb csak néhány percig maradhatott valaki életben, s a mentőhajők megérkezéséig órák teltek el. Néhány tiszt, mivel nem tudott úrrá lenni a pánikon, főbelőtte magát. A fedélközi utasokkal — ez a hajóutasok harmadik osztálya — senki sem törődött, A szerencsétleneket bezárták, s ők igyekeztek áttörni a fedélzetre, ahol legalább a menekülés halvány reményével számolhatnak, Végül is ez sikerült, s közülük igy megmenekült néhány asszony és gyermek. Egyébként a Titaniccal nagyon sok kisgyermek és nő süllyedt el, s igen sok férfi megmenekült. Ugyanis többen, amikor látták, hogy a férfiakat nem engedik a mentőcsónakokba beszállni, női ruhába öltöztek. S mivel a világítás már az összeütközés után néhány perccel kialudt, s a szörnyű jelenetek koromsötétben folytak le, az elhelyezésben segédkező matrózok nem jöttek rá, hogy a szoknyák gyáva férfiakat takarnak. (Folytatjuk)
