Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-03-19 / 12. szám
10. oldal Tharsday. March 19. 1970 FÜGGETLENSÉG VATIKÁNI LEVÉL: ........... AZ EGYHÁZ BELSŐ PROBLÉMÁI Dr. Christiaan Barnard, a 47 éves világhírű szivátültető orvos new yorki látogatása alkalmával a 19 éves Barbaraval, akit nemrégiben vett feleségül. gyakorlatban mégis csak minimálisan foglalkozott azokkal a belső kérdésekkel, amelyek az egyház jelenlegi válságát előidézik. Mindez természetesen kihat és ki is fog hatni az egyház politikai magatartására. Mégis bizonyos vonatkozásban különbs éget kell tenni a két dolog között, annál inkább, mert az egyház magatartása nemzetközi kér» désekben haladóbbnak mondható, mint a saját belső problémáival kapcsolatban. A II. Vatikáni Zsinat újból megerősítette (a haladó szárny kifejezett kívánságára) a pápa és a püspökök kollegialitásának elvét, mely lényegében azt fejezi ki, hogy a pápa, mint Krisztus földi helytartója a püspökökkel, mint az apostolok utódaival együtt kormányozza az egyházat. Ez az elv nem uj, csak kissé feledésbe merült, főleg azért, mert az idők folyamán kiépült a pápai abszolút hatalom, mely szerint a pápa elhatározását az egyház kormányzásában csupán a kodifikált jogszabályok és az úgynevezett “isteni jogon” alapuló dogmák kötik. Mindez logikus következménye az egyház hierarchikus felépítésének és általánosan elfogadott törvényes alapon nyugszik. Alig kell azonban magyarázni — hiszen az elmondottakból világosan kitűnik —, hogy a két elv több vonatkozásban ellentmond egymásnak, és ez az ellentmondás részben oka a szinódus sovány eredményeinek is. A szinódust tehát (szintén nem uj intézmény, a múltban már többször ülésezett) éppen a kollegialitás elvének alapján hívták össze. A reform belső hívei nagy reményeket fűztek hozzá, tudniillik ahhoz, hogy a kollegialitás elve alapján sikerülni fog az egyház belső szerkezetét és felépítését megreformálni, illetve demokratizálni. A reformerek elsősorban arra törekszenek, hogy jogilag is nagyobb hatáskört juttassanak a regionális püspöki konferenciáknak. A reformpártiak látják, hogy az egyház csak a sokféleségben, nem pedig a centralisztikusan és abszolutisztikusán elrendelt uniformizáltságban maradhat fenn. E reformerek célja nemcsak £Z, hogy a püspökök több döntési lehetőséget kapjanak és nagyobb beleszólási joguk legyen a központi dokumentumok (enciklikák) megszerkesztésébe. Az is fontos, hogy a- püspökök kapcsolatot teremtsenek minden eleven erővel országukban, tehát közelebb kerüljenek híveik reális, mindennapi problémáihoz. Tekintve, hogy a szinóduson — szemben a zsinat többezres tömegével — minden országból csak korlátozott számú delegátus vett részt (összesen 146), ez a viszonylag szűk körű testület éppen csekélyebb létszámánál fogva is alkalmasabbnak látszott a ne hezebb problémák megvitatására. A felkészüléssel nem is volt semmi baj. Az egyes regionális püspöki konferenciák, melyek a kiküldötteket megválasztották, a megtárgyalandó problémák tekintetében rengeteg javaslatot kaptak laikus körökből is. Azonban már maga a delegátusok kijelölése is csalódást okozott. A következő csalódás akkor érte a haladó szárnyat, amikor, még a szinódus megnyitása előtt, VI. Pál kijelentette: szó sem lehet arról, hogy a szinóduson minden problémát megtárgyaljanak. Csak az általa engedélyezett napirendi pontok felett lehet vita. Mint mondotta, olyan pontok felett, “melyek valóban az egyház belső életével állnak összefüggésben”. így a pápa a megtárgyalandó témakörből kizárta az egyház belső életét érdeklő két legégetőbb kérdést, a cölibátus és a születésszabályozás problémáját. Ebben a vonatkozásban a szinódus egy 13 pontból álló javaslatot terjesztett a pápa elé, melyből VI. Pál kettőt elfogadott. Bármily sovány legyen is az eredmény, ez a két pont jelenti a szinódus munkájának pozitív oldalát. Igaz, hogy mind a két pont elég jelentős. A pápa megígérte, s ezt záróbeszédében is hangsúlyozta, hogy ezután minden két évben. rendszeresen össze fogja hívni a püspöki szinódust és a Vatikánban egy állandó titkárságot állít fel, mely szinódusi ügyekben összekötő kapocs lesz a pápa és az egyes államok püspöki kara között. A pápa, mint mondottuk, megígérte a szinódusnak, 'hogy a többi javaslatot is jóindulatú vizsgálat tárgyává fogja tenni. Ugyanakkor azonban határozottan és félreérthetetlenül megerősítette, hogy a pápa primátusának kérdésében semmi engedményre nem hajlandó. Záróbeszédében hatá rozottan szembefordult a pluralizmus gondolatával, amit más szóval a polgári demokrácia többségi elvének lehetne nevezni. Minden ilyen kísérlet a pápa szerint aláásná az egyház erkölcsi alapjait és hierarchikus felépítését. Az utóbbi megállapítás kétségtelenül igaz, csak az a nyílt kérdés, hogy nem éppen az egyház hierarchikus felépítésének megváltoztatása volna-e az egészséges reformok útja. Wesselényi Miklós Z AVARS AEJTŐ PROBLÉMA A meglehetősen megtépázott demokrata politikusok moeaikjáték szerű rejtvény megfejtésén dolgoznak: milyen vitapontot hozzanak,,fel a. ,republik§nu.sQl$; és_.,ísij;on.„ellen viselő és egyéb fontos választások áikáím'ávál? '* *"'*•'* ' * J Az alig egy hónappal ezelőtt véget ért rendkívüli püspöki szinódus a komolyabb egyházi reformokat követelők számára meglehetős csalódást okozott. Nem mondható ugyan, hogy munkája minden vonatkozásban negativ volt, hiszen volt néhány konkrét eredmény is. De lényegében a szinódus azt a fejlődési folyamatot, melyet a II. Vatikáni Zsinat indított el — ha nem is fékezte le véglegesen — csak nagyon kis mértékben vitte előre. Legpozitivabb vonása talán az, hogy nem zárja el a fejlődés lehetséges további útját. Nyitva hagyja az ajtókat egy olyan későbbi időpont számá rá, amikor az események talán a centrumot, az egyházi középutasokat is meggyőzik arról, hogy a reformok éppen az egyház fennmaradása érdekében szükségesek. Hogy vajon nem szalasztják-e el a kedvező alkalmat, azt persze ma még nem lehet megmondani. Hiszen ma már az is kétségtelen, hogy a centrum az, mely a reformokat lassítja Ennek a középnek a habozása és tanácstalansága az, mely részben felelős a szinódus sovány eredményeiért. A KOLLEGIALITÁS ELVE Lássuk közelebbről, melyek voltak a szinódussal szembeni várakozások; melyek voltak annak eredményei és a hozott határozatok alapján, illetve a megoldatlanul maradt problémák következtében mi várható a további fejlődésben. Hansulyozni kell, hogy a szinódus kizárólag az egyház belső problémáit vitatta meg, de Legutóbb a jugoszláviai Ljubljanában versenyzett a detroiti Tim Wood, aki ott is nyert és továbbra is megmaradt a világ műkorcsolyázó bajnokának. Menyasz■szonva, Taffy Miller ezért gratulál neki.r, !- - »-* * — - --
