Függetlenség, 1969 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-20 / 47. szám
12. oldal ____________FÜGGETLENSÉG _________________________ Thursday, Nov. 20. 1969 Budapestből Mekka II. és egyéb alvilági trükkök (Folytatás) Mindezt Kisvörös és Karcsi bácsi mondta el. Elmagyarázta azt az ujitást is, melyet “lebukása” után vezetett be ö is, a többi szakmabeli is. Ennek az a lényege, hogy a földszinten a ház kölső falán, egy kiugró pléh-eresz alatt egy eldugott csengő-gomb van, hasonlóképpen a házmesterlakásban s a kapu alatt is. A gombtól drót vezet a lakásban levő riasztócsengőhöz. Ha ez megszólal, eloltanak minden villanyt és kívülről ráteszik az ajtóra a lakatot, Bárki jön, láthatja, hogy nincs senki otthon. — Hogyan — lepődtem meg —, hogyan lakatolják be kívülről az ajtót, mikor bent vannak? — Ide nézzen, fiatalember és tanuljon — mondta diadalmasan Karcsi bácsi. — Az ajtón itt van a kilincs mellett ez a kis ablak. Ha ezt kinyitom, kinyúlhatok rajta és a két szegre ráakaszthatom a lakatot. Lálja, be is zárom. Az ablakocskát be . . . kész. Ezt hívjuk önlakatolásnak, hogy össze ne tévessze más hasonló kifejezéssel. Karcsi bácsinál ismerkedtem mek a kis szőke Olgával, aki elpanaszolta baját Kisvörösnek. Olgának volt egy fiúja, bizonyos Léder Sándor, aki Olgával nagyon csúnyán bánt. Nem elégedett meg azzal a keresettel, amit este elvett hölgyétől, hanem egyre nagyobb buzgalomra serkentette, ami rendszerint az éjfél utáni órákban zajlott le. Történetesen Olgában volt egy kevés ellenszegülési hajlam és ennek lehet tulajdonítani, hogy az elmúlt hetekben egy ilyen alkalommal olyan hangosan kelt ki a Körúton Léder Sándor terrorja ellen, hogy a véletlenül arra járó rendőr is beavatkozott és “botrányos verekedés” miatt mindkettőjüket bevitte a kapitányságra. Ott Olga elmondta a való tényeket és Sándor a toloneházba került. Itt kezdődött a baj. A többi fiú ugyanis elhatározta, hogy Sándor miatt bosszút áll Olgán. Napok óta nem volt a lánynak se nappala, se éjjele. Ahol csak megfordult az utcában, büfében, mindenütt csak fenyegetést hallott, s látott maga körül. Egy barátnője elárulta, hogy a fiuk öszszegyüjtöttek egymás között tíz pengőt, azon egy papírpénzt szereztek és annak a számát mindegyik feljegyezte. A cél az, hogy egyszer azt a pénzt Olga retiküljébe csempésszék. És aztán valaki lármát csapjon, hogy meglopták, rendőrt hívjon és Olgát “lopás” miatt lebuktassák. Azóta szegény lány alig mer szóbaállni valakivel — fiatalemberrel egyáltalán nem és folyton a retiküljét nézi, nem csempészték-e bele a feljegyzett számú pénzjegyet. Jellemző Kisvörös rövid, de velős tanácsa: — Menj be Sándorhoz a toloneházba, vigyél neki önkosztra pénzt és békülj ki vele, de még holnap. És a lány szót fogadott. Alvilági tanácsosom azt ajánlotta, menjünk a Dohány utcába Kató nénihez, ahová Szeles Janiék járnak. Az a ház, ahol Kató néni lakott, egyike a leghirhedtebbeknek az egész környéken. Kató néni hatalmas, kövér asszony, félelmetes dupla tokával. Együtt él egy sötétarcu emberre aki azzal dicsekszik, hogy már tizenkét évet ült emberölésért. Az Alsóerdősor utca sarkán egy kocsma előtt álldogált Szeles Jani egy barátjával és a szemben levő ház emeletét figyelte. Alig voltunk ott néhány percig, az egyik elsőemeleti sötét ablak kinyílt, egy kövér nő hajolt ki és szó nélkül, széles mozdulattal intett Janinak. — Valami balhé van — súgta Kisvörös — vigyázz! Szeles Jani meglökte barátját és mindketten gyors léptekkel bementek a házba, futólépésben föl a zemeletre. — Úgy látszik, idomitás lesz, felmehetünk utánuk. Amikor odaértünk, Szeles Jani, a barát ja és egy sötétarcu, himlőhelyes, bőrsapkás, bőrkabátos alak éppen elállta az útját egy kifelé igyekvő, jólöltözött férfinek. Feltűnő, lágy vonásu, fehér arcú férfi volt, vastag keretű szemüveggel, kezében sárga szarvasbőr kesztyű. A három széles vállu, elszánt alak és a páirnás arcú között nagyon is szembetűnő volt az ellentét. Kató néni magyarázott valamit Szeleséknek. Csak ennyit hallottam még: — Megmondtam neki, hogy nem kaphatja vissza. A férfi bátrabb volt, mint gondoltam volna, úgy látszik, nem félt — mint a legtöbb férfi — a botránytól, rendőröktől s az ezzel járó újságcikkektől . . . Kiabálni kezdett : — Az nem úgy van, legalább a felét adja vissza. Világos volt, hogy pénzről van sző. Szeles most kihúzta magát. Mellét kidüllesztette, előrelépett és színlelt felháborodás hangján rászólt: — Nem szégyelli magát? Maga egy úriember? Maga egy tróger! Egy ilyen ártatlan kislányt felcsal ide és még erőszakoskodni mer?! Hordja el magát, míg jól megy a dolga! — Kikérem magamnak! Hívjanak rendőrt! — Úgy, rendőrt akar? No, nesze neked rendőr, te csavargó! A nővéremet akartad elcsábítani és még zsarolni akarsz? Ezzel lesújtott a jóltáplált arcra, hogy a szemüveg leesett a földre. A jelre Jani barátja és a sötétarcu belerúgtak a földrehajló alakbav Ahogy megcsúszott és elesett, láthatóvá lett a háttérben a matrózbluzos kislány, amint az ajkait a legnagyobb lelki nyugalommal ruzsozta. Alig egy óra múlva volt szerencsém megint Szeles Jani barátjával találkozni, mégpedig annak az Alsőerdősor utcai háznak a kapuja alatt, amelyben Bözsi néni hirdette lakását. Kisvöröstől kérdeztem meg, hogy ki az az alak, aki lent várakozik? — Ez egy nagy brachista — világosított fel Kisvörös. — Kertnek hívják. — Miez? — Szelessel voltak Vácon, most egy galeriben dalgoznak... — Mi dolga itt? — Biztos fent van a menyasszonya Bözsi néninél. Őt várja. Olyan fiú, aki a kapu alatt meglesi a palit, mikor lejön, felelősségre vonja, hogy merte elcsalni a menyaszszonyát és kivág belőle egy-két pengőt. Mialatt beszélgettünk, rendőrt láttunk közeledni felénk egy férfi társaságában. Kisvörös rögtön kész volt megállapításával: — Lógjunk át a másik oldalra, ezek ide jönnek. Ha a zsernyák a járdán megy, akikor valami baj van. Mint mindig, Kisvörösnek most is igaza lett. A rendőr csakugyan Bözsi néni házába fordult be a férfivel. — Kéri nem jött ki — szóltam —, hová lehetett? — Bent... Már húsz perc telt el azóta, hogy a rendőr bement a házba. Lassan kiváncsi tömeg gyülekezett össze a ház előtt. Volt, aki óvatosan a túlsó járdán maradt, volt, aki bement utánuk a házba, a legtöbb ott csoportosult a kapu körül. Máris hallatszott egy-egy hang a tömegből, hogy nem kell hagyni, ne engedjék elvinni. Végre a kapualjban megjelent a rendőr alakja, karjánál fogva vezetett egy szőke, magas lányt. — Tyüh, nagy zri lesz — súgta Kisvörös a fülembe —, az a nő a Kerié. Ebben a pillanatban minden figyelmem a kapura irányult. Meglepődve láttam, hogy alig tűnt fel a lány a kapu nyílásában, máris hirtelen eltűnt rajta. Valaki visszarántotta! Hogy mi történt, nem tudom. Csak a kapu dörgése árulta el, hogy verekedés folyik odabent. Egész rövid idő múlva megint láthatóvá vált a rendőr a lánnyal. — Félre innen! Menjen mindenki a dolgára ! — kiáltotta, (Folytatjuk.) j ^ 'Hí*"" w'WWwwwwW 1 Hires kémek, kalandorok és bűnügyek 1
