Függetlenség, 1969 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1969-07-24 / 30. szám
FÜGGETLENSÉG Thursday, July 24, 1989 12. OLDAL rríttfi — íffij" -yt“ y - \A “ —ffii——Hf r” I Hires kémek, kalandorok és bűnügyek 1 fljrofl,—ri—j^--—-ft ‘IT. -ft——iflf -iffti— -—ft *ft-——ftrftr■* ~|3 ; Budapestből Mekka 11. és egyéb alvilági trükkök (Folytatás) ’ Délután fél három. A Borzalmak Házának nézőterén csak néhányan Vagyunk. Először is Rucsek ur, a színház tulajdonosa, Knapik Károly artista, az ikrek menedzsere, Carmencita táncosnő, lovag Jaminszky László, az ikrek betanítója, valamint az idecsőditett orvosok és az artista szakma jelesei. Felmegyünk a színpadra, bejutunk a függöny mögé; a színpad közepén kis pamlag. Rajta a két meztelen, összenőtt spanyol parasztlány. Háttal ülnek egymásnak, arcukban végtelen szomorúság. Nehéz ezt a szomorúságot, ezt a tompa but, ezt a hangtalan reménytelenséget riportszavakkal érzékeltetni. — Tessék nézni, milyen szépen össze vannak nőve! — szólít fel bennünket lovag Jaminszky László, s az ittlévő néhány orvos rosszalló tekintettel válaszol. A betanító, vagyis lovag Jaminszky odamegy a lányokhoz és megmutatja a biológiai tragédia helyét. A comb és a derék között űzött gonosz játékot a véletlen. így szemmel nem is lehet látni egyebet, mint két egymáshoz simuló, kövérkés, egészséges leánytestet. A szemükön sokkal kifejezőbb az összenövöttség. Próbálunk velük beszélgetni, de nem. felelnek, csak néznek. Maria szebb, mnt Conchta. — Conchita Manresában szerezte őket, ott van ugyanis a világ legnagyobb torzszülött-börzéje, ahol mindenféle csodaembert, szakállas nőt, egyszarvú férfit és kétszarvu nőt adnak, vesznek. Megtudjuk, hogy ezer pengőt fizettek érte és hogy bizonyos Don Jósé Perez a manresai csodaember-tőzsde vezetője kapta érte a pénzt. Amikor megkérdeztük, hogy miért ő kapta, hogy lehet, hogy az ő tulajdona a két lány, a válasz igy hangzik: — Az övé! Ez a börze tulajdonképpen nem is annyira börze, mint inkább nagykereskedés. A spanyol nép igen vallásos. Istencsapásnak tekinti a torzszülötteket és az ikreket. Még akkor is, ha nincsenek összenőve. Ha Spanyolországban valamelyik iker meghal, akkor a halott koporsóján kívül kis jelképes koporsót is készítenek. Abban temetik el az életben maradt ikertestvér faszobrát. Conchita és Maria apja teherhordó munkás volt. Szörnyen félt istentől és ezért nagyon dugdosta az emberek elől az összenőtt gyerekeket. Megvárta, amíg tizennyolc évesek lettek, s azután eladta őket Don Jósé Pereznek. — 'Talán meg lehetne próbálni a szétválasztásukat — szólt közbe az egyik orvosb. — Kérem, már érdeklődtünk azután is, az összenövés területe ötven négyzetcentiméter. Orvosok már megnézték, de ha akarják, önök is megnézhetik. Ebből öt négyzetcentiméter csont. Állítólag nemesebb szervek nyúlványai is összenőttek. Talán szét lehetne őket választani, de egyelőre nem ez a cél . . . A rezsit be kell hozni .. . Bennünket humánus szempontok vezérelnek. Még nincsenek konkrét orvosi vélemények a szétválasztásra vonatkozóan. Van valami fontosabb szervi összetartozás is közöttük. Például, ha Conchita combjába tüt szúrnak, ezt Maria is megérzi, de csak halványabban. A lovag szerint minden életörömük a táplálkozásban merül ki, szerelemre soha nem vágytak. Csak azt szeretik, ha megsimogíatják az arcukat. Orvosi megállapítások szerint gyermekük nem lehet. Maria néha kézimunkázik. Járni csak nehezen tudnak. Este négy ember emeli őket ágyba. A vánkost közéjük teszik, egymásnak dőlve alszanak. Lovag Jaminszky most tanítja őket telep tikus trükkökre, mert enélkül nem elég vonzó a mutatvány. Maria lehajta a fejét, Sóhajt. Ugyanabblan a percben ugyanezt teszi Conchita is. Halálos kimerültség látszik mindkettői jük arcán. — Fáradtak? — kérdezem tőlük. A meztelen parasztlányok, akiket eladtak Don Jósé Pereznek, nem szólnak egy szót sem, csak hálásan mosolyognak. Sirnivaió ez a hálás mosoly, ez a némaság. Megtudjuk még, hogy Carmencita adoptáln fogja őket. — Carmencita nagyon szereti a magyarokat és ezért hozta az ikreket Budapestre, noha igen előnyös bécsi ajánlatot kapott. Az orvosok vizsgálgatják, s megállapítják, hogy az összenövés valóban nagy területen van, a műtét életveszélyes lehet...” Az újságok beszámoltak arról is, hogy a két orvos megfogta a lányok vállát, s igyekeztek egymástól kissé elhúzni őket, mire mindketten fájdalmassan sikoltzni kezdtek. “Oly természetes és oly állatian fájdialmas volt ez a sikoltozás, hogy az agyvelőkig hatott . . .” És aztán néhány nap múlva elkezdődtek Conchita és Maria előadásai — tizfilléres belépti dij ellenében. Rengetesen csodálták meg a biológiai szenzációt, s Knapikék nyakra-főre kapták az ajánlatokat, most már nemcsak a hazai arista ügynökségektől, hanem külföldről is. Jó másfél hónapja szerepelt állandó miisorszámként a Borzalmak Házában a sziámi ikerpár, amikor egy szemfüles újságíró leleplezte a trükköt. Beszámolója igy hangzik: — Jó két hónapja megírták az újságok, hogy “titokzatos” ikrek érkeztek Budapestre. A tudósítások beszámoltak az őszszenőt Conchita és Maria pályaudvari fogadtatásáról, szomorú életükről és rejtélyes spanyol származásukról. Azt is megírták, kik hozták őket Budapestre, s hogy a szerencsétlen lányokat hogyan vásárolták előzőleg a manresai csodaember-bőrzén, ezer pengőért. A lányok egy szót sem tudtak magyarul, arcukról lesirt az összenövöttség tragikuma. A menedzserek közölték mindenkivel, hogy az orvosok nem merik szétoperálni az ikreket, mert a műtét következtében esetleg nemesebb szervek is megsérülnének. Nem hagyott azonban nyugodtan, hogyan lehet egy ilyen emberi tragédiát mutatványos bódéban mutogatni, ahol a két lányt tizfilléres belépi dij ellenében csodálhatja meg minden érdeklődő. Több estén át végeztem nyomozást a mu tatványos bódé körül, s néhány nappal ezelőtt sikerült kilesnem, amint Conchitát és Mariát beszállítják népligeti lakhelyükre, ahol aztán a nyilvánosságtól elzártan külön-külön sétálgatnak a szobában, nyilván azért, hogy felfrissítsék az egésznapos “összenőttségből” származó ernyedt izmaikat, megropogtassák csontaikat. Utánanéztem, sikerült megállapítanom: Conchita és Maria Suarez nemcsak, hogy nem összenőtt sziámi ikrek, hanem még nem is közönséges ikrek. Az egyik huszonnégy éves, a másik huszonkilenc éves és elvált asszony. Nem testvérek, de mégcsak nem is spanyolok. Conchita Suarezt Horváth Ellának hívják, a Ceglédi úti városi szükséglakásban lakik, Maria Suarez pedig Ko~ v ács Teri — a városligeti mutatványos bódék világából. Hogy rövid legyek: az ikrek pesti bevonulását Knapik Károly és lovag Jaminszky László “adminisztrálta”. Knapik Károlynénak rokonai vannak Barcelonában, akikkel állandóan leveleznek. Az egyik ilyen Barcelonából érkező levél borítékjába egy Pesten készült levelet tettek, amelyet Knapik diktált a nejének, aki lefordította spanyolra. A levélben Knapikné értesítette férjét, hogy Manresában csodálatos “fogásra” tett szert: “összenőtt ikreket vásárolt a torzszülött-börzén.” Megírta, hogy mikor érkezik az ikrekkel Budapestre és megkérte a férjét, gondoskodjék arról, hogy a pályaudvaron ne keltsenek nagy feltűnést, “mert szegények nagyon félnek”. (Folytatjuk.) ]
