Függetlenség, 1969 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1969-05-15 / 20. szám

Thursday, May 15, 1969 FÜGGETLENSÉG 5. OLDAL KISRÉSZVÉNYESEK ELSŐ FELKELÉSE NYUGAT-EURÓPAI MAGÁNCÉGEKNÉL magánvállalatnál a “Moníedi-Száz évvel ezelőtt, 1869 május 10-én, amikor a Union Pacific és a Central Pacific sínpályája talál­kozott. és meg volt az összeköttetés parttól partig, a találkozás helyén arany-sinszeget vertek egy talpfába. Ez most megörökítette egy érmen az Egyesült Államok pénzverdéje. A találkozás helyén, Utahban, nyári ünnepségeket rendeznek és ugyancsak Salt Lake Cityben. ROHER IDEIGLENES ELNÖK INTÉZKEDÉSEI, MEGLEPTEK, BOSSZANTOTTÁK A GAULLEISTÁKAT KÓMA, Olaszország — A kis pénzbeféktető számára ibosszu időn keresztül Európá­ban az volt a szabály, hogy megvásárolhatta részvényét, vagy részvényeit és azután . ■ . befoghatta a száját. Olyasmi, hogy a kis befekte­tő panasszal élt volna a tár­saság részvénypolitikája el­len, egyszerűen ismeretlen len volt. Annál nagyobb meglepetés érte az elmúlt héten Olasz­ország legnagyobb magáncé­ge, a Montecatini Edison igaz­gatóságának elnökét Giorgio Valeriot, amikor a társaság közgyűlésén feldühödött kis­részvényesek egyszercsak kis­­•rimletü pénzérméket, penny­­ket, egyebeket .különöskép­pen pedig a társaság részéről mindenki számára kiadott mérleg-listákat kezdtek vag­dosni a fejéhez. Az elnök hir­telen arra ébredt, hogy itt az ideje .hallgatni kell egy ki­csit a kis emberre, vagy leg­alább is úgy kell tenni. A kis emberek rebellióját az a híresztelés váltotta ki, hogy a két legnagyobb állami vállalat az ENI és az IRI ál­lítólag a legutóbb bizonyos ellenőrző érdekeltséget vásá­rolt be magának a színtiszta soE’-nál. Ha ez igaz volna — amit egyelőre nein lehet megálla­pítani — úgy az állami válla­latok beleszólhatnának a ma­gáncég igazgatóságának dön­téseibe, Mindenesetre mint­egy 2000 kisrészvényes gyűlt össze, megbombázták az el­nököt s egyik ezt kiáltozta: —- Én voltam Indiában és tu­dom, hogy mit jelent a “pasz­­sziv resistencia.” Természetesen a kisrész­vényesek még mindig erős hátrányban vannak, mert az ő beruházásuk a magánválla­latnál 72 millió dollárt kép­visel 308 millió dollárra] szemben. Mindenesetre sike­rült az igazgatósági gyűlést elhúzniuk 17 órán keresztül hajnali 3 óráig, amikor is a társaság ígéreteket tett ne­kik. Hirtelen közvetett segítség is érkezett a kisberuházók számára. Ugyanaznap ugyan­is Nyugat Németországban az NSU autógyár kisrészvénye­sei rendeztek csatát az igaz­gatókkal és győztek. Nagyabb osztalékot Ígértek nekik, ha beleegyeznek, hogy az NSU egyesüljön a Volkswagen egyik alvállalatával, mely ál­lami ellenőrzés alatt van. PARIS, Franciaország. — Franciaország ideiglenes el­nöke, a 60 éves Alain Poher, de Gaulle elnök hirtelen és sértett lemondás után össze­sen 35 napig marad az elnöki palota, az Elyseé Palace lakó­ja. Ezalatt az idő alatt meg­bízatása nincs pontosan kö­rülírva. Arra van felhatal­mazva. hogy megszervezze az uj francia elnökválasztást, ad­dig együtt kell működnie de Gaulle volt kormányával, melynek miniszterelnöke Ma­urice Couve de Murville. Mégis az ideiglenes elnök, aki egész életét politikában töltötte, biztos és határozott intézkedésekkel kezdte első napjait, melyek részben meg­lepték, részben pedig bosz­­szantották a gaulleistákat. Először is magához hivatta az állam által ellenőrzött rá­dió és televíziós hálózat igaz­gatóját. De Gaulle elnöksége alatt az ORTIF (Office de la Rádióét Television Francaise) egyszerűen és minden szé­gyenkezés nélkül eszköze volt a gualleista politikának. Poher elnök közölte az igaz­gatóval, hogy a most követ­kező választásokon a hírköz­lő hálózatnak abszolúte rész­­rehajlattannak kell maradnia. Értesítette az igazgatót, ha ez nem igy lesz, egyenesen a francia nép elé viszi panaszát. Pohernek voltaképpen nem állt hatalmában, hogy ilyen rendelkezést adjon, a jelen­tések szerint azonban a de Murville miniszterelnök mel­léje állott s csaknem biztos hogy a hálózat tárgyilagos lesz közvetítésében. Következő lépése volt. hogy felszólította a belügymi­nisztert Raymond Marcellint, hogy csökkentse az utcákon riadó-készültségben tartózko­dó rendőrök számát. Ugyan­is úgy hitte, hogy ez hihető­vé tenné de Gaulle sokszor hangoztatott jóslását, ha ő ő egyszer távozik, utána a tel­jes káosz következik. Azután lemondásra és tá­vozásra szólította fel az “af­rikai ügyek vezértitkárát”,' a gaulleista Jacques Foccart­­ot, ami a franciák között sok mosolyra nyújtott alkalmat, mivel mindenki tudta, hogy az “afrikai ügyek” Foccart ré­szére csak lepel volt, valójá­ban főnöke volt a gaulleista “Barbouzes”-nek, egy külön, testőrségszerü gaulleista tit­kos és adatgyűjtő rendőrség­nek. Érthető, hoyg Poher első találkozása de Gaulle kormá­nyával — mint az egyik mi­niszter kifejezte — erősen fagyos volt. — Nem baj — mondták az ideiglenes elnök jelen volt munkatársai — Po­her igen melegen élvezte a helyzetet. — Mégsem volt azonban teljesen kedvére, hogy másnap a hírközlő ügy­nökségek idézték Michael Debré külügyminiszter meg­jegyzéseit, melyek szerint Franciaország “az elmúlt va­sárnap nagy vereséget szen­vedett”. (Ez volt a nap, me­lyen a népszavazáson de Gaulle vesztett és nyomban lemondott.) Poher azonban nem maradt adós és hivatala erőshangu közleményt tett közzé, hogy “francia minisz­terek nincsenek felhatalmaz­va arra, hogy titkos minisz­tertanácsi döntvényeket ki­beszéljenek.” Poher nagyjából ismeret­len volt a franciák előtt, ami­kor mint a francia parlament szenátusának elnöke automa­tikusan elnök lett az uj elnök megválasztásáig, annak elle­nére hogy 25 évet töltött köz­­szolgálatban és az elmúlt év októberében lett a szenátus elnöke. Pohernek nagy része volt abban, hogy de Gaulle több “nem” szavazatot kapott mit “igent”. Április 17-én ebben az évben csatlakozott az el­lenzékhez, az április végén tartott népszavazásig beutaz­ta az egész országot és min­denütt azt hirdette, hogy az­ért mert “egy ember elveszt egy szavazást, vagy lemond. Franciaország még nem fog összeomlani”. A junius 1-i uj elnökvá­lasztás után Poher ismét régi hivatalába, vonul vissza ab­ban a tudatban, hogy 35 na­pos hivatalos elnöki ideje alatt Franciaország valóban nem omlott össze. Nem népszerű a kiképző tábor STOCKHOLM, Svédország. — Egy kiképzőtábor, melyet a svéd főváros közelében fel­­állitottak, hogy az amerikai katonaszökevények könnyeb­ben megismerkedhessenek a svéd nyelvvel és társadalmi szokásokkal, nem túlságosan népszerű, maguk a detektorok, körében. Eddig a 250 körüli ameri­kai szökevények közül csali; négyen iratkoztak be a telje­sen szabad táborba, amelyben a felsorolt ismereteken kivül mesterségekre is kiképzik őket. hogy munka-elhelyezéstj nyerhessenek. ŐSKORI LILIOMOK MOSZKVA — 330 millió éves tengeri liliomokra buk-í kantak az almai-atai őskor-­­kutatók a kelet-kazahsztán jj Rudnij hegységben. A tengeri! liliommaradványok között 2?] eddig ismeretlen fajtát fedez­tek fel. A 19 éves Thomas Dickerson Philadelphiában kiugrott a bírósági épület egy emeleti ablakából, megakadt zuhanás közben egy 8 in­­cses kiszögg'elésen és a tűzoltók egy képünkön látható szerkezeten hoztak le. PÁRTOLJA HIRDETŐINKET!

Next

/
Thumbnails
Contents