Függetlenség, 1969 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1969-02-27 / 9. szám

12. 01,DAL FÜGGETLENSÉG Thursday. Feb. 27. 1969 IÉDERERNÉ FOLYTATÁS Hogy mikor avatta be Léderné sötét tervé­be a férjét, hogy mi célja volt az angolokról szóló mesével, és hogy hogyan akarta Ko­­delka pénzét véglegesen megkaparintani, az pontosan megállapítható nem volt. Annyi kétségtelen, hogy december 26-án már tu­dott a tervről, és Kodelka láb alól való elté­­teléhez legalábbis hozzájárult. Emlitett napon este ugyanis fent járt ná­luk Kodelka. Ott maradt vacsorára, elbe­szélgettek, majd feketekávéval és likőrrel kí­nálta őt meg Lédererné. , Vacsora után nagy álmosság és bágyadtság yett rajta erőt, mire Lédererné az ebédlő sezlonján ágyat vetett neki. Csakhamar mély álomba merült. / f Vádlott előadása szerint ekkor közölte fe­lesége vele terveit és azt, hogy Kodelkát a likőrbe kevert nagyobb mennyiségű ópium­­inai örökre elaltatta már. Egyben mondta, Vágja át Kodelka ereit, hogy a vére kicsurog­jon, nehogy a hulla eltüntetése végetti fel­­darabolásnál nagy vértócsa keletkezzék. Vádlott borotvájával az alvó Kodelka bal karjába, a kécsukló felett bele is vágott. A Vágás nem lehetett mély, úgyhogy az ütőeret aligha sértette meg, mindazonáltal Kodelka összerándult. A kicsorduló vér és az össze­­rándulás láttára vádlott — vallomása szerint — megborzadt és a terv keresztülvitelétől elállóit. Az sem lehetetlen azonban, hogy Ko­­delkálnál akkor még nem volt elég pénz, és miután erről meggyőződtek, elhatározták, hogy várnak még, mig az egész 100 millió együtt lesz. Akár ezért, akár azért hagyták abba a dolgot, az kétségtelen, hogy az asz­­szony elállitotta a vérzést, és bekötötte a se­bet. A másnap reggel kábultan ébredő Kö­deiké val elhitették, hogy az éjjel igen rosszul volt, és mikor Lédererné egy pohár vizet nyújtott neki, kiütötte a poharat hadonászá­sa közben kezéből, és annak szilánkjaival sértette meg magát, úgyhogy az Izgalmasak­tól kellett orvost hivni, és az nyújtotta az el­ső segényt. Kodelka oly annyira elfogult volt Lédere­­rék iránt, hogy még ezt a mesét is elhitte, sőt még arra sem fogott gyanút, mikor az asz­­szony azt tanácsolta neki, ne forduljon or­voshoz, majd ő kezelni fogja sebét. Ily cse­kélységért nem érdemes pénzt kiadni — mon­­dá neki. Az eset után néhány napig csend volt. A házastársak nem beszéltek a tervről, de mint az alábbiakból kitűnik, azt nem ejtették vég­leg el. Január hó 6-án délután beállított hoz­zájuk Kodelka és közölte, hogy 70 milliónál többet nem tudott összehozni. Sebaj — mon­­dá vádlott, a hiányzó 30 milliót majd hozzá­pótolja ő, melyet egy Kelemen nevű ismerő­sétől szándékozik megszerezni. Itt nyilván Kelemen Aurélra célzott, kiről alkalmasint tudta Kodelka hogy vádlott vele azelőtt tőzs­dei összeköttetésben állott. Kodelka a 70 millió koronát át is adta és abban állapodtak meg, hogy másnap, azaz január 7-én már visszakapja pénzét a nyere­séggel együtt. Ezután eltávozott. Hazafelé menet, a Baross utcában, úgy fél 10 óra táj­ban Reiner Mátyásnéval találkozva elbeszél­te neki az angolokról szóló mesét, közölte ve­le, hogy a pénzt Lédereréknek átadta, akik másnap majd lebonyolitják az üzletet, mely aznap az ő megkésése miatt nem volt már nyélbe üthető. Ez alkalommal ugyan azt is hozzátette, hogy Lédererékkel a Bristolban volt találkája, és ott kellett volna összejönnie az angollal is — de ez utóbbit valószinüleg csak a zelőkelőség látszatának emeléséért tet­te hozzá, mire igen hiú volt. Másnap, azaz január 7-én, reggel öccsének, Kodelka Lajosnak is elmondotta, hogy előző napon már átadta a 70 milliót Lédereréknek, és aznap bony öli tják le az üzletet. Evégett délután fél öt óra tájban el is távozott hazul­ról azzal, hogy Lédererékhez megy. Ide 6 óra után érkezett. Lédererné azzal fo­gadta, hogy az üzletet lebonyolitani már nem sikerült, de másnap reggel korán majd együtt mennek ki a Hüvösvölgybe, és akkor fogják azt nyélbeütni, és éppen ezért ott is marasz­­totta Kodelkát vacsorára és éjjeli szállásra, Majd különféle dolgokról kezdtek beszélget­ni. Közben vádlott eltávozott, mert az este szolgálatba kellett volna lépnie, de mon­dotta, hogy elintézi és visszajön. így is történt! Vádlott fél 8 óra tájban ért ki Csepelre, aztán hazament. Úgy 9, fél 10 óra tájban érkezhetett meg. Felesége és Ko­delka a konyhában ültek, és már vacsora után voltak. Neki felesége felmelegitette az ételt, ő is megvacsorázott, azután hármasban elbeszélgettek még egyről-másról. Éjféltájban Lédererné indítványozta, hogy feküdjenek le, mert másnap korán kell kelni. Férjének a zalkovabn levő ágyban, Kodelká­­nak az ebédlő hencserén, magának a férfi­­szoba padlóján vetett ágyat. Kodelka be is ment az ebédlőbe, levetkőzött és lefeküdt. Vádlott és felesége még a konyhában marad­tak, és az asszony ekkor nógatni kezdte fér­jét, hogy Itt az utolsó pillanat — végezzen Kodelkával, mert tovább nem lehet áltatni őt. Vádlott, úgy látszik, még habozott és le­­vetkőzévén az ágyba feküdt. Felesége kis­vártatva utánament, ruhástul melléje fe­küdt nyakát átölelte, és csókolgatta. Közben kutyájuk a konyhában zajt csapott. Az asz­­szony felugrott és kiment. Minthogy hosz­­szabb ideig nem jött vissza, vádlott is felkelt és utána ment. A konyhában gondolataiba mélyedve üldögélt. Ekkor ismét párbeszéd fejlődött ki kettőjük között, amelynek so­rán Lédererné, látva, hogy férje még min­dig habozik, féltékenységét kezdte ébreszt getni. Gyávának nevezte, felemlítette, hogy Kodelka üldözi őt szerelmi ajánlataival, elé­be tárta, hogy az pénzével mindent megvá­sárolhat, és ezzel megadta az utolsó impu­­zust is! Vádlott az előszobában lógó tokból magá­hoz vette megtöltött Frommer rendszerű szolgálati ismétlőpisztolyát és belépett az alkóvba. Majd az alkovot az ebédlőtől elvá­lasztó fakiugrás mellé lépve, pisztolyát a fejjel arrafelé fekvő Kodelka fejének irá­nyította, közvetlen közelről, alig egy-két arasznyi távolságból elsütötte. A lövés a fej­tetőn érte Kodelkát, úgyhogy alkalmasint nyomban kiszenvedett. A hencserről oldalt hanyatlott feje vérezni kezdett, és a padlón vértócsa támadt. Lédererné ezalatt a konyhában tartózko­dott, és csak egy tompa dörrenést hallott. Majd, amikor vádlott pár pillanat múlva ki­ment hozzá, közölte vele, hogy végzett Ko­delkával. Egyben felhivta, hogy vigyen be egy lavórt Kodelka feje alá, ő maga kint ma­radt. Mikor kisvártatva ismét bement az ebédlőbe, Kodelka feje már egy kendőbe be volt pólyázva. Ezután a lepedőbe, melyen fe­küdt, becsavarták a holttestet, az asszony fe­jénél, a férfi lábánál fogta, és igy cipel­ték az előszobából nyiló éléskamrába. Itt a földre fektették a holttestet, ,s megkezdődött annak feldarabolása, hogy igy darabonként eltüntethessék áldozatukat.” íme, ezt “állapította” meg a tisztelt katonai törvényszék. Lédererné ügyét polgári tör­vényszék tárgyalta. S hogy a polgári törvény­szék milyen szerepet tulajdonított Léderer­­nek a gyilkosságban, arra idézzük a magyar királyi Kúria Ítéletének indokolását Léderer­né ügyében. Érdemes a fent idézett részt ezzel összehasonlítani. “E gondolatnak meegérlelődése után Léde­­rer Gusztáv 1925. január 7-én, délben, Cse­pelen, a hivatalos helyiségben kipróbálta pisztolyát, jó-e és mily zajt csinál zárt szobá­ban. Budára jőve délután lugkövet vesz a vér felmosására, és kioktattatja magát, hogy kell azt használni kézkimarás veszélye nélkül. Ha­zamegy, tervét közli nejével, a vádlottal, aki átveszi a szódát és nyugodtan fogadja az ölés tervét. Délután 6-kor megérkezett a sértett, Kodelka. Léderer Gusztáv őt és feleségét magukra hagyta, elment Csepelre. Ezalatt Kodelka Ferenc sértett és a vádlott kettes­ben beszélgettek, meg vacsoráztak, majd Lé­derer visszajött, szintén meg vacsorázott, az­után boroztak, beszélgettek. (Folytatjuk.) Hires kémek, kalandorok és bűnügyek;

Next

/
Thumbnails
Contents