Függetlenség, 1968 (55. évfolyam, 24-52. szám)
1968-08-01 / 31. szám
12. OLDAL FÜOGKTLENSÉU Thursday, August 1, 1968 BŰN ÉS BÜNHŐDÉS PÉLDÁTLAN IUST1ZM0BD FOLYTATÁS Amikor a bírák már felemelkedtek, hogy a tanútól kivegyek az esküt, Rueth államügyész hirtelen közbelépett. — Csak még egy kérdést, Bechererné. Az imént azt mondta, hogy ezen az estén férjével együtt volt a borozóban. Úgy tudom, a férje már meghalt, nem? A tanú csodálkozva nézett az államügyészre.—Honnét veszi, hogy a férjem meghalt? Hiszen odakint vár rám! Rueth úgy tett, mintha maga sem tudszinte egész mellékesen megjegyezte: — Nem mondta egyszer valakinek, hogy a férje meghalt? A tanú a fejét rázta. — Nem, miért mondtam volna ilyesmit? Hiszen él. Úgy látszott, hogy Rueth meg van elégedve ezzel a válasszal. Barátságosan bólintott az asszony felé, majd a bírósági tanácshoz fordult: — Köszönöm, ez volt minden, amit a tanútól tudni akartam. A három biró ismét felemelkedett a székről, hogy a tanútól kivegyék az esküt. Csak a védő maradt ülve. Sejtette, hogy az államügyész különös kérdése valamilyen veszélyt rét magában az eljárás kimenetelét illetően. Azt azonban még nem tudhatta, hogy legfontosabb mentő tanúja ügyesen felállított csapdába esett. Rueth látszólag mellékes kérdésére ugyanis nem a valóságnak megfelelően válaszolt. Gertrud Beeherer tanú mit sem sejtve felemelte jobb kezét és megesküdött az élő Istenre, hogy mindaz, amit a bíróság előtt vallott, megfelel a tiszta igazságnak. Alighogy a karját leengedte, felállt Rueth államügyész, lelépett az emelvényről, tüntetőén az asszony vállára tette a kezét és igy szólt: — Gertrud Beeherer, letartóztatom magát, mert alapos gyanú forog fenn a tekintetben, hogy az imént hamis esküt tett. Az ügyész behívta a terem ajtajánál álló őrt és utasította, hogy az asszonyt szállítsa vizsgálati fogságba. Évekkel ezelőtt Gertrud Beeherer valóban azt hazudta telefonon egy ismerősének, akinek pénzzel artozott, hogy a férje meghalt. Ostoba kényszerhazugság volt ez, amit azért követett el, hogy fizetési halasztást kérjen. Ez a jelentéktelen eset eljutott Rueth államügyész füléhez, amikor az ujrafelvételi eljárás céljára Pelka ügyvéd által megnevezett mentő tanút megfigyeltette. A jelentésben a megfigyelt személy magánéletére vonatkozó mindenféle pletyka mellett az a történet is szerepelt, hogy Gertrud Beeherer tanú egy ízben férje halálhírét közölte, és ezt Rueth ügyesen felhasználta. Pelka ügyvéd kétségbeesetten tépte a haját. Koronatanújának az államügyész által tudatosan provokált hamis esküje gyakorlatilag kilátástalanná tette az ujrafelvételi eljárás elrendelését. A következő tanúként behívott Anni Pertls pincémő teljesen megfélemlítve lépett a bírósági terembe. Pár perccel előbb végignézte, amint az előző tanút börtönbe vitték. Megmondták neki, hogy Gertrud Becherert hamis eskü miatt tartóztatták le. Amikor a bírósági tanács elnöke közölte vele: véleménye szerint alig hihető, hogy négy év elteltével meg tudja mondani, melyik napon és melyik órában tartózkodott dr. Praun a Hahnhof borozóban, minden bátorságát elvesztette és bizonytalanul igy szólt: — Nekem úgy tűnik, hogy ez zöldcsütörtök este történt, sőt egészen bizonyos . .. esküt azonban nem szívesen tennék erre. A harmadik tanút — a kölni Albert Bauert — a megfélemlitési kísérletek meglepetésszerűen hidegen hagyták. Azt vallotta, hogy 1960-ban a zöldcsütörtökről nagypéntekre virradó éjszakán Ferbach nevű munkatársával több kölni helyiségben kártyázott és italozott. Rueth államügyész ezt a tanút is allattomos módon leteritette. — Ön, tanú ur, az imént azt mondotta, hogy Ferbach munkatársa volt. Mikor és melyik cégnél dolgoztak együtt. Bauer, aki teljesen biztos volt a dolgában, higgadtan válaszolt:—1959 végétől vagy 1960 elejétől egy kis deutzi boltban. A tulajdonost Huppertnek hívták. Ferbach szerelőlakatos volt, én pedig segédmunkás. Rueth egyetértőén bólintott, aztán felállt, és a harmadik tanút Ugyanúgy letartóztatta, mint rövidden azelőtt Gertrud Becherert. Az államügyész beterjesztette a bírósághoz a Köln-Deutzban működő Huppertz-cég alkalmazottai jegyzékének fénymásolatát, amelyből megállapítható volt, hogy Bauer a vallomásában megadott időpontnál egy évvel később, tehát csak 1961 tavaszán került a cég alkalmazásába. Bauer ezt nem is vitatta. — így van, tanácsos ur, 1961 tavaszán vettek fel hivatalosan, de már előtte egy éven át feketén dolgoztam Huppertznél. Ez természetesen hiányzik a kimutatásból, mert a főnök nem akart utánam adót fizetni. Meg tetszik érteni? Értették ezt természetesen a biró urak és régen tudta Rueth államügyész is, hiszen spiclijei még sokkal mellékesebb dolgokról is tájékoztatták. De ez nem mentette meg a tanút attól, hogy vizsgálati fogságba ne szállítsák. Jogilag fennált ugyanis az alapos gyanúja annak, hogy Albert Bauer tanú a bíróság előtt hamis vallomást tett. Azt állította, hogy 1959 végétől vagy 1960 elejétől dolgozott a Huppertz cégnél, az alkalmazotti jegyzék szerint azonban csak 1961 tavaszán állították munkába. Amig ezt az ellentmondást nem tisztázták, a bíróság nem hihette el a tanúnak, hogy 1960 zöldcsütörtökjén Johannes Ferbachhal kártyázott. Ép ésszel alig lehet felfogni, hogy ilyen jogi trükkökkel végérvényesen megpecsételhették az ártatlanul elitéit Brühne és Ferbach sorsát. Pelka ügyvéd ujrafelvételi kérelmét, mint “nyilvánvalóan alaptalant”, elutasították. A meghiúsult ujrafelvételi indítványról a nyugati sajtóban megjelent tudósítások csupán néhány sorból álltak. A müncheni német sajtóügynökség által kiadott jelentés sok hasonló tudósítás lényegét is kifejezi: “A Vera Brühnével együtt kettős gyilkosság miatt életfogytiglani fegyházra ítélt Johannes Ferbachnak a per ujrafelvételére irányuló küzdelme nem vezetett eredményre. A müncheni törvényszék 2. számú büntető tanácsa nyilvánvalóan alaptalannak minősítette és elutasította az ujrafelvételi indítványt, amelyet Ferbach nevében Pelka müncheni ügyvéd a múlt év őszén nyújtott be. A bíróság határozatát pénteken a straubingi fegyházban kézbesítették Ferbachnak.” (VÉGE) Marietta, Ga.-ban, a fiatalság örvendezve figyelte a hatalmas C5A Galaxy gép leszállását, próbautja után.
