Függetlenség, 1968 (55. évfolyam, 24-52. szám)
1968-12-26 / 52. szám
12. OLD A l FÜGGETLENBE« Thursday, Dec. 26, 1968 KÉMNŐ - VAGY A SZTRIPTÍZ FELTALÁLÓJA FOLYTATÁS Mata Harr 1916 végén ismét Németországba utazott, a semleges Svájcon keresztül. A kémnő vesztét ez a látogatás, illetőleg' az ennek során tanúsított könnyelműség okozta. Olyan elbizakodott és elővigyázatlan volt, hogy elment a kölni operába, a német Nachrichtenbüro egyik magasrangu tisztjének társaságában. Az előadáson jelen volt a francia kémszolgálat egyik ügynöke is, aki felismerte, lefényképezte őket. Ez a fénykép volt később perében az egyik legsúlyosabb terhelő bizonyíték. Különben is ebben az időben sokasodtak a viharfelhők Mata Hari életének addig sem mindig napsütéses egén. A francia hírszolgálat teljes apparátusával keresett egy rendkívül veszedelmes kémnőt, akinek létezéséről a Berlinben működő francia ügynökök adtak jelentést. A francia kéniszolgálat sokáig Mademoiselle Docteurra gyanakodott, de ugyanakkor Németországban tevékenykedő ügynökeinek segítségével sikerült megállapítani, hogy Mademoiselle Docteur abban az időben Berlinben tartózkodott, tehát egy másik kémnőről van szó. A gyanú egyre inkább Mata Harira terelődött. A Deuxiéme Bureau elhatározta, hogy célravezetőnek látszó provokációt dolgoz ki és igy bizonyosodik meg az igazságról. La Doux kapitány magához rendelte Mata Harit és öt levelet adott át neki: ezek a levelek öt olyan emberhez szóltak, akik a belgiumi német megszállás alatt lévő területen a polgári lakosság körében éltek és Franciaország javára kémkedtek. zott. Első állomásuk Lausanne volt; itt közölte a kapitány kedvesével, hogy mivel sebesülése miatt a tényleges szolgálatra többé nem alkalmas, a hirszerzőszolgálatban fogja tovább kötelességét teljesíteni. Hanna Wittig, aki teli volt romantikus hajlamokkal, a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott a grófhoz, letette az ápolónői ruhát, nagyvilági nőnek öltözött és ezentúl mindennapos vendég volt Lausanne előkelő éttermeiben és bárjaiban. Az egyik este két ismeretlen férfi beszélgetését hallgatta ki, akik titokzatosan sugdolóztak egymással és közben ismételten kiejtették ezt a titkos jelszót: H. 21. Hanna Wittig rögtön megérezte, hogy német kémek beszélgetését hallgatta ki, és rögtön közölte tapasztalatát a gróffal. A francia hírszolgálatnak már ismételten jelentették, hogy a H. 21. jelzésű német kém okozta a legnagyobb károkat a francia hadvezetésnek, és ezért, amikor a gróf La Doux kapitánynál jelentkezett, a kapitány azonnal azt a feladatot adta neki és kedvesének, hogy igyekezzenek megtudni, vajon nem Mata Hari titkos jelzése-e a H. 21. Regénybe illő módon sikertilt a grófnak Mata Hari közelébe férkőznie, bizalmát megnyernie, úgyhogy ezután nem volt nagy fáradság Hanna Wittiget is bemutatnia a táncosnőnek. Hanna Wittig jól játszotta szerepét: valóságos imádattal csüngött Mata Harin, akit ezzel teljesen meghódított. Hanna Wütig minden célját elérte, amikor egy napon Mata Hari bevallotta neki: csakugyan a németek javára kémkedik és titkos jelzése csakugyan H. 21. Igaz, rövid idő múlva már gyorsvonaton ült és Madrid felé robogott. Amikor a kémelháritó szervezet ügynökei szállóbeli lakására érkeztek, a fészek vitték Mata Harit és az angol titkos szolgálat főnöke elé állították. Hiába hallgatták ki órákig, óvatosan viselkedett, semmit sem tudtak rábizonyítani. A kihallgatás végén kijelentette, csakugyan kémkedik, de Franciaország javára, mert úgy szereti, mint második hazáját. Az angolok nem tanácsolták neki, hogy visszatérjen Franciaországba, mert úgy vélték, hogy ott nem tudná már ilyen könnyen tisztázni magát, és éppen ezért katonai fedezettel kikisérték arra a hajóra, amely Spanyolországba indult. Mata Hari nem tudta, hogy egy francia ügynök állandóan a nyomában van, s a hajón — miközben ő az étteremben tartózkodott, kabinját, csomagjait alaposan átkutatták . . . Még az sem tűnt fel neki, hogy amikor visszatért, őt magát is teljesen levetkőztették és átkutatták. Ez úgy történt, hogy rosszul érezte magát, orvost hivott, de helyette egybetegápoló nővér jött kabinjába . . . Minden hiába, semmi gyanús adatot nem találtak. Másnap La Doux kapitány táviratot kapott a hajóról, amelyben az ügynök jelentette, hogy az öt levél nincs már a táncosnőnél. Mata Hari minderről semmit sem tudott, nyugodtan utazott tovább, és amikor megérkezett Madridba, a Grand Hotelban szállt meg, ahol pazar szobái véletlenül éppen a német tengerészeti attasé lakosztálya mellett voltak. Hetekig tartózkodott a városban, sokat volt együtt francia tengerésztisztekkel, de még többet a német tengerésszeti attaséval. Itteni működéséről nincsenek biztos adatok, csak annyit tudunk, hogy a német tengerészeti attasé nagyobb összeget utaltatott ki részére, az összeg azonban nem Madridba, hanem a táncosnő párisi címére érkezett az egyik semleges követség utján. A tengerészeti attasé távirata úgy szólt, hogy a H. 21. ügynöknek utaljanak át 15,000 pezetát és irányítsák a párisi Comptoir d‘Escompte-ba, ahol személyesen fogja felvenni. A kapitány figyelmeztette, hogy csak atban az esetben szabad Franciaországban maradnia, ha Franciaország javára kém kémkedik, és éppen ezért használja ki német összeköttetéseit, hogy a megszállt területre juthasson és a leveleket kézbesíthesse. . Ezért a szolgálatért tekintélyes pénzösszeget Ígért neki, amelyre jókora előleget is adott. És ekkor keresztezte Mata Hari útját a végzet: Chilly gróf. A gróf 1915-ben súlyos sebesülten német fogságba került, de később német tisztek ellenében kicserélték. Hazatérte után jelentkezett La Doux kapitánynál. Chilly grófot betegsége alatt egy Hanna Wittig nevű német ápolónő ápolta, akivel megszerették egymást, úgyhogy az ápolónő követte a francia tisztet, amikor az Svájcon keresztül Franciaországba utamár üres volt. La Doux kapitány még aznap levelet kapott tőle. Azt közölte, hogy megbízása értelmében a belgiumi megszállt területre utazik kézbesíteni az öt levelet. Másnap azonban már jelentették Spanyolországból, hogy a táncosnő Madridba érkezett. Csak rövid ideig tartózkodott itt, és ezalatt a német hivatalos hatóságokkal érintkezett, miközben a francia ügynökök állandóan megfigyelték. Dolga végeztével holland hajóra szállt és Rotterdamba indult. Útközben angol torpedónaszád tartóztatta fel a személyszállító hajót és figyelmeztette a kapitányt, hogy veszedelmes kémnőt visz magával és jobban tenné, ha átadná neki ezt a kétes személyt. Nagy izgalom támadt a személyhajón, angol tisztek szálltak a fedélzetre, magukkal Ezt a rádiótáviratot, elfogta az Eiffel-torony rádióállomása és azonnal továbbította La Doux kapitánynak. A távirat rejtjelkulcsa már régen a franciák birtokában volt. La Doux kapitány látta, hogy amennyiben Hanna Wittig közlései megfelelnek a valóságnak, Mata Hari nemsokára felbukkan Párisban. Csakugyan még aznap jelentette az egyik ügynöke a spanyol határról, hogy, Mati Hariutban van Páris felé. A kémnő tehát a pénzért utazott Párisba, az oroszlán barlangjába. Ekkor már tudnia kellett, hogy nemcsak gyanakszanak rá, hanem tudnak is kémtevékenységéről. Mégis vállalkozott a veszedelmes útra. Pénze elfogyott, és megbizóitól, a német kémszolgálat embereitől csak akkor kaphatott újabb összeget, ha azt Párisba veszi át. FOLYTATJUK Híres kémek, kalandorok és bűnügyek — — a at a A . M . - — O _ . — Wfc ^ - - #6 ^ - - .—— —a Wl — fl ti
