Függetlenség, 1968 (55. évfolyam, 24-52. szám)

1968-12-19 / 51. szám

16. OLDAL h'ÜGGETLENSEd Thursday, Dec. 19, 1968 KÉMNŐ - VAGY A SZTRIPTÍZ FELTALÁLÓJA FOLYTATÁS A német. kémszolgálat azonban nyilvá­nosságra hozta, hogy jóval kisebb javadal­mazásban részesítette Montessacot, mint amennyi megélhetésre kellett. Persze, ilyen körülmények között fennmarad a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a kémszolgálat ve­zetőinek, akik természetesen gondosan el­lenőrizték ügynöküket — már csak azért is, hogy az nehogy kettős játékba kezdhessen — nem tűnt fel, hogy Montessac többet költ, mint amennyit kap? Montessac nemsokára Mata Harit is be­avatta kettős életébe. Amikor 1914 júliusá­ban kitört az első világháború, Mata Hari — az álmárki közreműködésével — már maga is a németek kémügynöke volt. A háború kitörésekor — berlini utasításra — eladta párisi villáját és a német fővárosba utazott. Nem, nem titokban és rangrejtve: ez túlságosan is egyszerű és éppen ezért átlátszó lehetett volna. Mata Hari a sajtó, a német lapok szün­telen reklámhadjárata, ünneplése közepette érkezett meg Berlinbe, ahol már augusztus első napjaiban a legnagyobb varietékben lépett fel. Ki gondolta volna, hogy a páratlan tán­cosnő — ekkor már harmincöt éves, de még mindig megengedheti magának, hogy ru­hátlanul táncoljon —, aki esténként szín­padra lépett, nappal szállodaszobájában tanult? A német kémszolgálat emberei ek­kor képezték ki. Nagyon meg voltak elégedve tanítvá­nyukkal: rendkívül éleseszü volt, jó a me­móriája, gyorsan és pontosan elsajátította a tudnivalókat. És mivel Berlinben már nem kapott több szerződést — ne feledjük, még mindig angol állampolgár volt —, Am­szterdamba utazott, ahonnan időről időre kirándulásokat tett Londonba és Párisba. Egy alkalommal Londonban járt, amikor az Intelligence Service gyanút fogott. A pompásan működő angol apparátus azon­ban — ez persze csak később, a kémnő el­fogása után derült ki —, ez esetben csődöt mondott. A megfigyelés nem hozott ered­ményt, semmi nyoma nem volt annak, hogy Mata Hari valamelyik nagyhatalom szol­gálatában állna. Az Intelligence Servicé­nek — legjobb ügynökeit vetették be ebbe az akcióba — összesen csak annyit sikerült megtudnia, hogy Mata Hari megírta Páris­ba: állandóan figyelik őt. Ez azonban nem bizonyíték, hiszen mindezt az asszony egy postára bízott és a francia fővárosba, egy ismerőséhez cimzett levelében olvasták, amelyet felbontottak. Ha Mata Hari kém­nő lenne, hogyan bizhatná ilyen fontos köz­lendőjét a postára? Az Intelligence Service emberei azonban tévesen következtettek. Ugyancsak tévedtek Montessac márki barátai, akik segítették őt abban, hogy be­jusson a franciák repülői közé. A márki minden követ megmozgatott, hogy behívják pilótának. Ebben az időben a repülés még meglehetősen fejletlen volt, mindössze né­hány tucat kezdetleges repülőgép repkedett a frontok felett, elsősorban felderítő fel adatokkal. Montessac az egyik felderítő gép pilótá­ja lett. Számtalanszor került bevetésre, fe­lettesei egyik legjobb pilótájuknak tartot­ták. Nem is sejtették, hogy amig ők a fran­cia hadsereg egyenruháját viselő és a fran­cia hadsereg gépén repkedő Montessactól csak néhány jelentéktelen megfigyelésről kaptak jelentést, a német hírszolgálat ré­szére olyan értesüléseket és híreket szer­zett, olyan fényképfelvételeket készített, és továbbított, amelyek a német hadvezetés számára felbecsülhetetlen értékűek voltak. Londonból Mata Hari végleg visszatért Párisba. Montessac márkival, aki kérésé­re szabadságot kapott, hogy találkozhasr sék barátnőjével, mindössze csak néhány éjszakát töltöttek együtt, aztán a márkinak vissza kellett utaznia a frontra. Mata Hari ekkor újabb szerelemre lob­bant, mégpedig a francia külügyminiszté­rium egyik magasrangu tisztviselője iránt. Ez azonban tulajdonképpen nem szerelem, — a márki utján a német kémszolgálat uta­sította Mata Harit erre a kapcsolatra, mert fontos értesülések szerzésével kecsegtetett. Mata Hari néhány hónapig ismét fellé­pett a párisi mulatókban és a francia fő­város közönsége, amely már évek óta nem látta, tombolva ünnepelte. Mata Hari többször is nyilatkozott a la­poknak, hogy ő nem tud az ő édes párisi közönsége nélkül élni, de aztán hirtelen is­mét búcsút mondott a színpadnak. Felfe­dezte magában, hogy neki is ki kell vennie a részét a Németország ellen folyó háború­ból és ezért önkéntes ápolónőnek jelent­kezett. Kiképezték, aztán beosztották a vitteli hadikórházban. Vittelben építették ebben az időben a francia légi szolgálat legna­gyobb kikötőit. Mata Hari szorgalmasan és gyengéden ápolta a betegeket (emlékszünk rá: Made­moiselle Docteur is fontos értesüléseket szerzett mint hadikórházi ápolónő), szabad idejét pedig az őt körülrajongó repülőtisz­tekkel töltötte. Egy alkalommal, amikor rövid eltávozás­ra Párisba utazott, előállították a francia kémelháritó szolgálat főnöke, La Doux ka­pitány elé. A kapitány közölte vele, hogy kémkedés­sel gyanúsítják és figyelmeztetik, hogy leg­jobb lesz, ha azonnal távozik Franciaor­szágból, nehogy kellemetlenségei legyenek. A kémnő tiltakozott, a kapitány azonban a fejére olvasta, hogy párisi ismeretségei és a repülőtisztekkel való barátkozása több­re adnak okot, mint egyszerű gyanúra. A négyszemközt lefolyt beszélgetés után Ma­ta Hari úgy távozott, hogy Párisban ma­radhat, de lekötelezi magát, hogy Francia­­ország érdekében végez további kémtevé­kenységet. A kapitány ugyanis nem tudta, hogy Mata Hari évek óta látja el kerülő utón híranyaggal a német kémszolgálatot és hogy barátja, Montessac márki is né­met kémszolgálatban áll, csupán azért gya­núsította a táncosnőt Franciaország elleni kémkedéssel, hogy megnyerje őt a Francia­­ország számára folytatott ügynöki tevé­kenységre. La Doux kapitány nemsokára fontos ér­tesüléseket kapott a táncosnőtől, aki köz­ben Amszterdamban járt. A kapitány azonnal közölte az adatokat a francia ha­ditengerészet vezérkarával, és alig egy órá­val Mata Habinak a francia kémszolgálat központjában tett látogatása után a francia flottának néhány Földközi-tengeren cir­káló torpedórombolója megváltoztatta út­irányát. A hajók néhány tengeralattjárót vettek maguk mellé és aztán egyenesen a marokkói partnak tartottak. Este itt en­nek a kis hajórajnak sikerült meglepnie két német tengeralattjárót, amelyek ott horgonyoztak. A francia hadihajók megtor­pedózták és elsüllyesztették a tengeralatt­járókat. Mata Halinak ezt a tettét homály fedi. elképzelhető, hogy a német kémközponttól kapta az utasítást, hogy a tengeralattjárók hollétét hozza La Doux kapitány tudomásá­ra. Berlinben ugyanis úgy gondolták, hogy Mata Harinak fedeznie kell magát a már gyanakvó franciák előtt. Ennek a feltétele­zésnek ellentmond, hogy két tengeralatt­járó túlságosan nagy árat jelentene még oly értékes és ügyes kémnőért is. Más ver­ziók szerint Mata Hari, a német kém,, a német hírszolgálat révén bizalmasan érte­­helyéről és pénzért árulta el azokat a fran­ci kémszolgálatnak részben azért, hogy Franciaországban maradhasson. Ebben az időben ugyanis a kémnő komolyan és őszin­tén beleszeretett egy orosz tisztbe, akit a vitteli kórházban ápolt. Montessac egyáltalán nem bánta, hogy barátnője elhagyta őt egy másik férfi ked­véért. Számára az volt a fontos, hogy to­vábbra is megmaradt ügynöknek. A márki továbbra is szorgalmasan és pontosan dolgozott a német hírszolgálat­nak, ellátta a berlini kémközponttot a fran­cia repülők terveire vonatkozó anyaggal, továbbá értékes információkat küldött a franciaországi belpolitikai állapotokról. * FOLYTATJUK [Híres kémek, kalandorok és bűnügyek]

Next

/
Thumbnails
Contents