Függetlenség, 1968 (55. évfolyam, 24-52. szám)
1968-11-28 / 48. szám
12. OLDAL, függetlenség Thursday. Nov. 28. 1968 14. G. W. \ FOLYTATÁS Ebben a rövid önvallomásban Mademoiselle Docteur nemcsak a háború előtt végzett tevékenységéről feledkezik el, nyilvánvalóan azért, mert igy cselekedeteit inkább tudja hazafias inditékuaknak feltüntetni, hanem arról is, hogy a háború kitörésekor ő már a kokain és morfium rabja volt. Matthesius ur pedig közben — s ez bizony ritka eset a hideg fejű és kemény szivü kémfőnökök életében — maga is kissé megperzselődött a nagyon szép és megnyerő kémnő szemének parazsánál, ellátta a 14. G. W.-t kábítószerekkel is. Mademoiselle Docteurnek egyszerűen nem volt módja többé szakítani megbízóival, hiszen akkor nem jutott volna a morfiumhoz és kokainhoz, amely nélkül már nem tudta elviselni az életet. Mademoiselle Docteur önvallomásában csak szűkszavúan szól arról a három esztendőről is, amelyet a háború idején kémszolgálatban töltött. Pedig ez az időszak tele van még a kémkedés történetében is ritka akciókkal, kalandokkal. A háború kitörése után hamis parancscsal mint ápolónő vonult be egy belga katonai kórházba. Már útközben fontos adatokat szerzett a francia és belga tisztekről. A tisztek közül többen íbelebolondultak a németeket teli szájjal szidó, igen csinos önkéntes ápolónőbe. A tisztek éltek azzal a lehetőséggel, hogy a lány — mint katonai ápolónő —, katonai fegyelem alatt áll. Gondolták, hogy ilyen szép virágszálnak kár lenne egy tábori kórház bűzös levegőjében elhervadnia. Sokkal többet használ, ha fontos beosztású tisztekkel szórakozik, hiszen egy-egy vele töltött este valóságos felüdülés, másnap ujult erővel megy a harc a gyűlölt ellenség ellen. így hát a lelkes és németgyülölő belga honleány parancsot kapott, hogy maradjon a tisztekkel. És mivel ezek a tisztek vezérkarnál dolgoztak, a német hirszolgálat 14 G. W. jelű ügynöke megismerkedett a belga vezérkar életével. Sőt, találkozott Ryckel tábornokkal, a belga vezérkari főnökkel is. A fontos, hétpecséttel őrzött adatok sorba Mademoiselle Docteur tudomására, s aztán a német ngyvezérkar hírszerző szolgálatához jutottak. Egy francia vezérkari őrnagy is halálosan beleszeretett a kémnőbe. A Palace hotelban adott neki találkát. A lány undorodott a férfitől, de győzött kötelességérzete. Elment a találkára. Reggelre már tudta, hogy belga katonai parancsnokok utasítást kaptak, ha francia csapatok vonulnk át belga területen, azt ne tekintsék a semlegesség megsértésének. Azt is megtudta, hogy a határmenti belga erődítményekben milyen erők állomásoznak, milyen azok felszerelése. Ezeket a híreket 14. G. W. nem bízhatta közvetítőre. A belga-német határra utazott és rongyos, öreg parasztasszonynak öltözve átlépte a határt. 1916-ig Mademoiselle Docteur Berlinben élt és a kémelháritásban teljesített szolgálatot. 1916-ban azonban, amikor a németek egész franciaországi kémügynöksége lebukott, Párisba küldték. Pissard-ral már nem vehette fel a kapcsolatot: a rezidens azon a napon, amelyen megkapta katonai behívóját, agyonlőtte magát. A németeknek azonban volt egy másik ügynökük Párisban, egy volt görög tiszt, bizonyos Konstantin Kudojanisz déligyümölcskereskedő. 14. G. W. az ő üzletébe lépett be előrusitónőként és igy folytatta tevékenységét. Közben egy őrmester, a francia elháritószolgálat tiszthelyettese szeretet bele az elárusitónőbe. Mint már annyian a francia és belga hadsereg tagjai közül, ő is megkérte a veszedelmes kémnő kezét, természetesen mit sem tudva az igazi foglalkozásáról. A lány igent mondott és csak azt kötötte ki, hogy hazautazhasson szüleihez a spanyol határra, beleegyezésüket kérni. Egyelőre azonban még Párisban marad, igaz, hogy nem sokáig. Az őrmester ugyanis elfecsegte, hogy a Deuxiéme Bureau félmillió frank jutalmat tűzött ki annak, aki kézre keríti a németek egyik legveszedelmesebb kémnőjét, akiről tudják ugyan, hogy Párisban tartózkodik, de semmi közelebbi értesülésük nincs róla. Az őrmester később azt is elfecsegte, hogy egy Kudojanisz nevű görög kereskedő ajánlatott tett a hírszerző irodának, hogy kézrekeriti a kémnőt. Negyvennyolc óra múlva Kudojaniszt felakasztották a francia hadbiróság Ítélete alapján. j Mademoiselle Docteur ugyanis levelet adott Kudojanisznak azzal, hogy jelenjen meg a levéllel másnap reggel hétkor az egyik párisi külvárosban, ahol egy német ügynök ötvenezer frankot ad majd neki levélben foglalt jelentéséért. Ezzel egyidejűleg 14. G. W. levelet irt a francia kémelháritásnak is, amelyben közölte: Kudojanisz itt és itt, ekkor és ekkor kémanyagot ad át egy másik német ügynöknek. A francia kémelháritás a megjelölt helyen és időpontban letartóztatta a volt görög tisztet és barátnőjét, egy táncosnőt. A Kudojanisznál talált levél minden kétséget kizáró bizonyítékot jelentett, igy aztán a görög, akinek a Mademoiselle Docteur fejére kitűzött félmillió frankra fájt a foga, másnap már az akasztófán lógott. Cselének sikeréről Mademoiselle Docteur már Németországban értesült, ahová kerülő utón utazott. Ugyanilyen utón tért vissza néhány hónap múlva Franciaországba, már 1917-ben. Az állásközvetítő irodákat járta sorra, mint normandiai származású cseléd, aki eddig angoloknál szolgált Toulonban, de azok hazautaztak és őt elbocsátották. A háborús cselédhiány idején sem akadt helye a lánynak, mert az ajánlatokra néma vigyorgással felelt, és az ajánlattevők túlságosan bárgyúnak találták. Nosszu hónapok után sikerült bejutnia egy garniszállóba a Rue Francis 3. szám alá. Mademoiselle Docteur ide is törekedett, mert ebben a házban volt a Deuxiéme Bureau székhelye. A földszinten és az első emeleten helyezkedtek el az irodák, a második emeleten pedig a lakószobák az utazó titkos ügynökök számára. A szálló garni jellege pompásan álcázta a nagy jövés-menést, a nagy forgalmat. Az uj takarítónő alig szólt valakihez, de annál szorgalmasabban dolgozott. Sokszor mások helyett is elvállalta az éjszakai takaritás munkáját. Egy vasárnap, amikor az iroda előtt csak egy katona őrködött, az addig bárgyúnak és szolgálatkésznek tartott takaritóaszszony az őrködő katona arcára kloroformos zsebkendőt nyomott, majd néhány perc múlva az addig vörös hajú, esetlen normandiai cselédlány helyett egy előkelő szőke dáma hagyta el az épületet. Előzőleg azonban magához vett minden iratot, ami a Németországban és semleges országokban működő ügynökökre vonatkozott. A rablást gyorsan felfedezték, s lehető legszigorúbban lezárták a határt. Mademoiselle Docteur azonban mindennel számolt. Éppen ezért ezúttal nem álcázással, vagy kerülő úttal biztosította menekülését, hanem erőszakkal. Huszonnégy órával a rablás után a francia-svájci határon három francia határőrt holtan találtak. A tettes a Deuxiéme Bureau irodájánk kirablója, Mademoiselle Docteur volt, akinek ismét csak sikerült visszatérnie Berlinbe. Később visszament Franciaországba, de mivel a franciák már nyomoztak az igen veszedelmes kémnő után, kerülő utat választott. Spanyolországba utazott és ott gazdag délamerikai ültetvényes feleségének adta ki magát. Azzal a szándékkal érkezett spanyol földre — mondotta —, hogy vöröskeresztes segélyakciót szervezzen a pénzen, amelyet férje a rendelkezésére bocsátott. A legjobb spanyol társaságban, ahová természetesen bejutott, néhány unatkozó gazdaghölgy előtt rokonszenves volt az ötlet. így aztán két hölgy — a “délamerikai ültetvényes feleségének” pénzén — összeállított egy konvojt, amely élelmiszereket és fehérneműt, orvosságot szállított Franciaországba a frontra. Egy Marne menti kórházban állapodtak meg. FOLYTATJUK [Hires kémek, kalandorok és bűnügyek!
