Függetlenség, 1968. január-június (55. évfolyam, 4-23. szám)

1968-04-18 / 16. szám

Thursday, April 18. 1968 FÜGGETLENSÉG 5. OLDAL Imim, miim 9 Egyetemi hallgatók gyülekeznek Miami Beach, Fla.-ban a husvét előtti vakációban Az eszes gép - sikkasztok bűntársa NEW YORK. — A Wals­ton & Co. tözsdebizományos cég 1951 és 1959 között 250,- 000 dollár veszteséget szenve­dett sikkasztások folytán, amelyek az egész idő alatt nem derültek ki. Végül kide­rült, hogy a cég egyik alkal­mazottja a computer gépbe oly adatokat “táplált be,” me­lyek a Vállalat revizorjait megtévesztették. A computer a cég pénzéből ismételten na­gyobb összegeket utalt ki két ügyfél számlájára részvény­­vásárlás céljára. Az alkalma­zott, aki ezeket az átutalá­sokat a gépbe beadta, átvet­te a részvényeket és a pénzt bezsebelte. Mialatt az eszes gép segítségével végzett tranzakciók folytak, az alkal­mazott alelnökké lépett elő. Amikor aztán a könyvelési osztály a hamisságra fényt derített, az alelnök egy évre a Sing Sing börtön lakója lett. Sheldon Dansinger, a com­puter szakértő igy nyilatko­zott: “Én három hónap alatt koldussá tudnék tenni egy vállalatot és az üzleti köny­vek egy cent veszteséget sem mutatnának. Erre képes az elektronikus sikkasztó. A ve­szély abban rejlik, hogy a vál­lalati igazgatók vakon bíznak a computerben, elfelejtik, hogy az a gép azt adja ki, amit beléje helyeznek.” A Massachusetts Institute of Technology computer taná­ra, Robert Fano mondta: “Ha én gazember lennék, compu­ter segítségével csalnék és sikkasztanék. Ez a legbizto­sabb módszer.” Ralph Salerno, a bünszindi­­kátusok titkait nyomozó ál­lami hivatal vezetője: “Fo­gadni mernék, hogy pár év múlva a Mafia már compu­terrel fogja tizeiméit folytat­ni.” Egy másik tőzsdebizomá­nyos cég, Carlisle & Jaque­­lin adatfeldolgozó managere négy év alatt 81,120 dollárt sikkasztott oly módon, hogy a computerrel íratott egy ha­mis névre szóló csekkeket és azokat a saját lakáscímére küldette. A csalás akkor de­rült ki, amikor a posta az egyik csekket tartalmazó le­velet visszavitte a cég irodá­jába és ott gyanút fogtak, nyomozni kezdtek. A sikkasz­­tót a bíróság elé állították, elitélték. A National City Bank of Minneapolis egyik computer­kezelő alkalmazottja egy éven át fedezetlen csekkeket állí­tott ki, de a számlája nem mutatta, hogy nincs fedezet. LOS ANGELES. — A Sou­thern California Research Council — tudósok és üzlet­emberek együttese — egy év­vel ezelőtt elkezdett vizsgá­lódni a Dél-California népé­nek rendelkezésére álló sza­bad területek, szórakozó és ki-Mrs. Michael Pasek 250,000 dol­lárt nyert a New York állami sorsjátékon. Ez csak akkor derült ki, ami­kor a computer gép leállt és javításra szorult. Akkor a szokott módon nem a com­puter közbejöttével kezelték a csekkeket s az egyik csekk­ről — majd többről — kide­rült, hogy nem volt fedezet. Ez a computer csaló is bíró­ság elé került, megúszta egy feltételes elitéléssel. Áruházi computerbe tisztes­ségtelen kezelő beadhat ada­tokat, amelyek nagy leltári hiányt mutatnak fel, törés, romlás, stb. miatt. A csaló lophat annyit, amennyi lel­tári hiányt a gép mutat. Személyzeti irodákban is hasznosíthatja computer hoz­záértését a tisztességtelen al­kalmazott. A computer kimu­tathat fizetéseket nem-létező munkások nevére és zsebre­­vághatja a fölös fizetéseket. ránduló helyek körül és arra a megállapításra jutott, hogy ezek korántsem elegendők ma ás még kevésbbé lesznek ele­gendők mésfél évtized múlva. Pedig 1958 táján már Ameri­ka fő szociális problémája lesz a szabad idő kellemes, hasznos eltöltése. Mert ak­kor az amerikaiak már csak hat hónapot fognak dolgozni évente s életszínvonaluk leg­alább olyan lesz, mint ma. Mit fognak az emberek elkez­deni a rengeteg szabad idő­vel ? — ez a kérdés.. Az egyévi tanulmány ered­ménye az, hogy 1985-ben az amerikai nemzeti összterme­lés és összjövedelem majd­nem duplája lesz a mostani­nak (értékállandó dollárban számítva) és az összjövede­lemből egy-egy főre — a nem­keresőket, gyermekeket és öregeket is beleszámítva — a mostani 3,181 dollár helyett 5,802 dollár fog esni. Hogy kétszerannyi jövedelemből Félidőre széliünk le 1985-ben olyan jól éljen, mint most, az embernek csak feleannyit ke1! dolgoznia! Logikuss zámitás! 6 hónapi vakáció talán sok a jóból. Nem is gondolja a Council, hogy bárki erre gon­dolna. Valószínű, hogy ehe­lyett a rövidebb heti munka­időt fogják választani. Komoly problémákat fog felvetni a jobb jövő. -Figye­lembe kell venni, hogy az át­lag-amerikai nem szereti a túlsók szabad időt, nem tud­ja, mit kezdjen azzal. És nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az amerikai tár­sadalom erkölcsi krédója sze­rint a munka felette áll a szórakozásnak és a szabad időnek. A jövő probléma az lesz tehát, hogy mit teszünk a munka szentsége helyébe, mivel pótoljuk ezt az erköl­csi elvet? Munka és pihenés — ez örök probléma. A régi görögök nagy filozófusa Aris­toteles a kellemes időtöltést az ■ életszükségletek élére ál­lította, mondván, hogy a szó­rakozás jobb mint a munka és munkának nincs is más cél­ja, mint a szórakozás. A Council, Aristotelest idézve, úgy vélekedik, hogy a szóra­kozás mindenesetre a jövő­ben más célt fog szolgálni, mint a munkaképesség időn­­kinti felfrissítését. A MUNKA NEM TESZ BETEGGÉ - M0NDIA A TAPASZTALT ORVOS WASHINGTON. — Dr. Jo­seph F. Montague, gyomor­specialista, számos tudomá­nyos mü írója, 50 évi gyakor­latára hivatkozva állítja, hogy a munka, sok és nehéz munka nem teszi az embert beteggé, nem okoz gyo­morfekélyt és szivattakot. “Én — mondja — fél évszá­zad alatt nem találkoztam olyan emberrel, aki túlsók munka miatt megbetege­dett.” De, teszi hozzá, igen sok esetben tapasztaltam, amikor beteg lett olyan em­ber, aki erején felül igyeke­zett dolgozni, tulmagas célt tűzött maga elé. Az ilyen em­bert kétségek gyötrik örökös aggódás közepette emészti magát. Ilyen veszély nem fe­nyegeti azt, aki az életet nem veszi túlságosan komolyan. Idegfeszültség különösen oly embereknél mutatkozik, akik nagyon intelligensek, nagyon érzékenyek — tehát éppen a társadalmilag legértékesebb embereknél. Kétségtelen, hogy vannak foglalkozások, amelyek na­gyobb mértékben vezetnek idegfeszültségre és követke­zésképpen gyomorfekélyre. Ide sorozhatok elsősorban a nagy felelősséggel dolgozó gyári és üzleti igazgatók, a tőzsdei ügynökök, a Broad­way szinházi vállalkozók, stb. De embere válogatja. A fog­lalkozás, amely egyik ember esetében gyomorfekélyt idéz elő, a másikat érintetlenül hagyja. Azt lehet mondani: az ember és munkája harmó­niája a döntő tényező. Nem fenyegeti veszély azt, akinek erejét a munkája, a hatáskö­re, a felelőssége nem haladja meg. Aki kényes helyzetek­ben nem állja meg a helyét és emiatt bizonytalan, tépelő­­dő lesz, veszélyben forog. A tulnagy idegfeszültség persze nemcsak a gyomorra hat, hanem minden szervre, amelyet idegek táplálnak, te­hát minden szervre, merthi­­szen valamennyit idegek táp­lálják. Mégis, első helyen kell említeni az emésztőszervek mellett a vérkeringést és az agyműködést. A vakációnak nagy fontos­ságot tulajdonit Dr. Montag­­gue. Jobb a gyakori rövid va­káció, mint egy hosszabb sza­badság. Például az egyhavi vakációt fel kell osztani négy egyheti vakációra. Egyébként a vakációról téves nézeteik vannak az embereknek. Leg­többen a pihenésnek örülnek. Pedig nem a pihenés a fődo­log, hanem a kikapcsolódás, a környezetváltozás, a napi fog­lalatosságok változása. A tét­lenség egymagában nem hasznos. Milyen korban vonuljon vissza egy egészséges, élet­erős ember? Erre a kérdésre Dr. Montague kategorikus választ ad: “Soha!” Köny­­nyebb, több kedvtelést nyújtó munkát végezni — igen; de dologtalan életet élni — nem! Ez a választásból való kilépők esztendeje — mondotta Richard Nixon elnökjelölt. Először Rom­ney, azután Rockefeller s most Johnson elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents