Függetlenség, 1968. január-június (55. évfolyam, 4-23. szám)

1968-01-25 / 4. szám

16. OLDAL HHií-«TLENFÉtt Thursday, Jan. 25, 1968 Kanada aggodalmai az amerikai tőke korlátozásáról, kanadai piacokra Edward Kennedy szenátor Da Nangban, egy délvietnami orvossal. A SHERIFF ÉS A KARIKÁSOSTOR OTTAWA, Ont. Kanada — A kanadai kormány megálla­pítása az, hogy Johnson el­nök gazdasági tervezete, hogy megszüntesse amerikai tőke exportálását, nem fogja ko­molyan károsítani az orszá­got. A kanadai üzletemberek azonban, akik súlyos kölcsö­nöket vesznek fel az Egye­sült Államokban, nem olyan biztosak ebben. Utalva az amerikai elnöki korlátozásra, Mitchell Sharp, a kanadai országos kormány pénzügyminisztere kijelen­tette, hogy nem hiszi, hogy ennek hatása volna a kanadai fizetési mérlegre. Miután Kanada, az Egye­sült Államok legnagyobb fogyasztója és legközelebbi szomszédja, a kanadai kor­mánynak szilárd a vélemé­­nye, hogy az Egyesült Álla­mok nem óhajtja megsebezni a kanadai gazdaságot. Washingtonban azon ban tisztában vannak azzal, hogy Kanadának nagy kereskedel­mi deficitje van amerikai pia­cokon s ennek legnagyobb ré­szét csak úgy tudja financi­­rozni, ha amerikai tőkét im­portál. Az 1966-ból visszamaradt kanadai deficit 2 billió dol­lár. Az 1967-es évre még nem állították össze a kereskedel­mi mérleget, de valószínű, hogy azévből a deficit valami­vel kevesebb. 1908-ban Johnson elnök dollár-takaritó programja kö­rülbelül 1 billió dollárnyi amerikai beruházást fog meg­engedni Kanadában. Miután ebben nincs nagy eltérés a ta­valyi évvel szemben, a kana­dai pénzügy minisztérium de­rűlátóan fogja fel a helyze­tet. Azonban Kanada egyik leg­nagyobb újságjának, a Toron­to Globe and Mail-nek egyik Egy amerikai katona a sisakján levő felirat szerint érez, Da, Nang-tól délre. ciikkje arra utal, hogy a kor­mány talán túl könnyedén fogja fel az uj amerikai pénz­ügyi politikát. — Mig Kana­da elég pénzt tud kölcsönöz­ni, hogy fedezze, az egész vi­lágon fennálló kereskedelmi deficitjét, a Johnson program révén előálló kiesések, nem láthatók előre. Az újság két válaszolatlan kérdést lát fenn forogni: Az egyik, hogy miután az Egye­sült Államok minden áron meg fogja kísérelni, hogy nö­velje exportját, ki fogja élez­ni a versenyképességet a ka­nadai áruk ellen, a világ és helyi piacokon. Kanadának ennélfogva át kell vizsgálnia árpolitikáját a világpiaco­kon. Másodszor, biztosra vehető, hogy az Egyesült Államok kormánya követelni fogja, hogy amerikai cégek leány­­vállalatai, melyek Kanadá­ban működnek, legalább jö­vedelmük 35 százalékát küld­jék vissza az anyaországba, vagyis Amerikába. A kanadai parlamentben rövidesen vita várható arról, hogy gazdaságilag mennyire ONTARIO, Kanada — A közelmúltban az itteni tó partjának közelében egy ha­lász egy oszlásnak indult női holttestre bukkant. Amikor a rendőrség kihalászta és agnoszkálta a hullát, kiderült, hogy az nem más, mint a há­rom és félesztendővel ezelőtt nyomtalanul és titokzatos módon eltűnt jómódú özvegy, Mrs. Minnie Ford. Mrs. Ford 56 esztendős volt titokzatos eltűnése idején. A rendőrorvosi vizsgálat megállapította, hogy az asz­­szonyt a gyilkos először foj­togatta, azután mellbeszurta és ez a szúrás okozta halálát, végül pedig — nyilvánvalóan egy melődaruval — a tó mé­lyére eresztette le. A rendőrségi nyomozás csakhamar megái lapította, hogy a bestiális gyilkosságot Mrs. Ford fia, Wayne, követ­te el, aki a gyilkosság idő­pontjában mindössze 16 éves volt. A nyomozás során kiderült, hogy a fiú a gyilkosság után a hullát négy teljes napig házukban (Willowdale, Onta-' rio) rejtegette, azután két ba­rátja segítségével, egy eme­lődaruval, a tóba süllyesztet­te. A fiú elmondotta a rendőr­hatolt be az Egyesült Álla­mok a kanadai ipari terme­lésbe. Ez már régóta körül­vitatott probléma volt, mely­­lyel most egy speciális par­lamenti bizottság foglalkozik. Az egyik parlamenti cso­port Kanadában, mely a je­lenleg uralmon levő liberá­lis párthoz tartozik, mélyen nyugtalankodik a Kanadában tett masszív amerikai beru­házások miatt, mig egy másik csoport amellett tör lándzsát, hogy az amerikai tőke állan­dó folyására égetően szük­ség van, egyrészt a kanadai kereskedelmi deficit fedezé­sére, másrészt az ország gaz­daságának növekedésére. Bármi is lesz azonban a kanadai parlamenti bizott­ság ajánlása, ez egy kritikus időben következett be, mivel Johnson elnök gazdasági iránymutatása annyit is je­lent, hogy Kanada nem fogja tudni kikölcsönözni mind azt a tőkét Amerikától, melyre szüksége van. És Kanada va­lódi problémája az lesz, hogy valahonnan, vagy valaho­gyan megkapja mindazt a tő­két, melyre szüksége van. ségen és a bírósági tárgyalás akalmával, hogy annakidején azért veszett össze anyjával, mert az nem akarta megen­gedni, hogy egy szombat este elvigye autójukat önmaga és barátai számára. — Összevesztünk és olyan düh fogott el, hogy nem tud­tam magamon uralkodni: el­kezdtem fojtogatni. Anyám szívós asszony volt, aki nem esett össze. Ekkor felragad­tam egy kést a konyhában és mellbeszurtam. Ekkor már összeesett. — Nemsokára föléje hajol­tam és nem hallottam a szive dobbanását: kétségtelen volt, hogy meghalt. Négy napig otthon tartottam a hullát, ak­kor már szagosodni kezdett. Ekkor két barátomat azzal fenyegettem: megölöm őket is, ha nem segítenek a holt­testet a tóba dobni. A bíróság életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte a bestiális fiatalembert, két ba­rátja és segítőtársa ellen azonban nem indult eljárás, mert mindketten azt vallot­ták: féltek és rettegtek Way­ne Fordtól, aki valóban ha­bozás nélkül meggyilkolta volna őket, ha elárulják tit­kát. MIAMI, Fla. — William Johnson, helyettes sheriff a University of Miami kampu­­szán hajtott keresztül autó­jával, amikor hirtelen éles pattogó hangokat hallott: “Bang, bang, bang.” Lelassított, aztán újból hal­lotta a lövésszerü hangot, egymásután többször. A she­riff gázt adott, elhajtott a helyszínről nagy sebességgel, majd felhívta sheriffi hiva­talt. — Rámlőttek — mondot­ta. Két tucat sheriffhelyettes és több rendőr sietett a hely­színre, ami nem volt mesz­­sze az egyetemi diákok szál­lásától. Fenn a lakásában az apart­ment házban Robert Lund­­gren, elsőéves hallgató, aki Chicagóban van otthon, hal­lotta a sok ember által oko-MILYEN LESZ A GAZDASÁGI EV? PÁRIS, Franciaország — Egy némileg kiábrándító gaz­dasági év végén érkezett el Franciaország az 1968 küszö­bére és a gazdasági szakértők véleménye szerint a tavaszi hónapok fogják meghatározni ezévben az ország gazdasági jövőjét. A népesség hangulata a borúlátás határán mozog és a francia gazdaságnak kor­mányrendeletekkel való igaz­gatása az utolsó hónapokban, nem elégítette ki az üzletem­berek várakozását. Ezek előkészülnek az Eui­­rópa Közös Piac másik öt nemze tével való gazdasági versenyre, Nyugat Németor­szágban, Olaszországban, Bel­giumban, Hollandiában és Luxemburgban. Egy legutóbbi közvéle­ményt u t a t á s ki mutatta Franciaországban, hogy 1966- ben sztrájkok s egyéb munka­­leállitásck következnek be. Áremelkedésekre és adóeme­lésre is számítanak. Általá­ban azonban jobb esztendőt várnak, mint az 1967-es volt. zott zajt alól, lement a la­kásából és odalépett C. W. Skalandski rendőrhadnagy­hoz: — Azt hiszem ez az, amit a sheriff hallott — mondta és a hadnagy felé nyújtott egy karikás ostort. A rendőrök hi­tetlenkedve néztek rá, de a diák sem volt rest és pattog­tatni kezdte az ostort, melyet legalább is olyan tökélete­sen kezelt, mint egy alföldi magyar csikós. A rendőrök megnyugodva vonultak el. Az autó valójában — motorcsónak volt MADISON, Wise. — Egy Miklós Wass De Czage nevű urat bíróság elé állított a rendőrség. A különösen elő­kelő nevű madisoni polgárt azzal vádolta a rendőrség, hogy illegálisan parkolt autó­jával. A rendőrség vádja szerint ez az ur a Mendoía tó part­ján parkolta kocsiját, holott, köztudomású, hogy ott nem szabad autót parkolni, sőt, a tó körül hatalmas táblák ad­ják a közönség tudtára, hogy azon a környéken nem szabad parkolni. Mr. De Czage meglepetés­szerűen, a következőket mon­dotta a bírósági tárgyalás al­kalmával: — Elismerem, hogy jármű vem valóban a Mendota ti pariján volt a kérdéses idő pontban és nagyon jól tudom hogy azon a környéken nen lehet autót parkolni. — Szeretném azonban fel hívni a bíróság figyelmét ar ra a körülményre: autón kétéletü”, vagyis szárazon é vizen is tud közlekedni és eb ben az esetben nem volt au tónak tekinthető, hanem partra húzott motorcsónak nak. A biró — némi fej tőré után igazat adott Miklós Was De Czagenak és felmentette. A VÍZBEN levő, oszlásnak INDULT NŐI HOLTTEST TITKA

Next

/
Thumbnails
Contents