Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-10-12 / 41. szám

Thursday, October 12, 1967 FÜGGETLENSÉG 7. OLDAL Egy iskola autóbusz és teherautó összeütközött E ilington, Angliában, többé-kevésbé súlyosan megsebesült. Egy fiú meghalt, 40 gyerek CÁRÉ - népek millióinak amerikai jótevője NEW YORK — A régebbi ujamerikások ismerik CARE- t, tudják, hogy ez a szó gon­doskodást jelent és 'hogy a CARE —teljes nevén Coope­rative for American Relief Everywhere —- segítséget nyújt nélkülöző népeknek a világ minden részében és se­gített magyar nélkülözőkön is, ameddig tehette, amig Magyarországból és más kö­zépeurópai országokból kinem parancsolták. A kommunista kormányzat alatt álló orszá­gok közül csak kettő része­sülhet ma CARE-segélyben: Lengyelország és Jugoszlávia. Az újabb ujamerikások már alig hallottak erről a politi­kamentés, világraszóló segítő intézményről. CARE főleg élelmiszer segít­séget nyújt nélkülöző népek millióinak, de amellett arra is ösztönzi, abban is megsegí­ti ezeket,'hogy segítsenek ma­gukon saját erőfeszítéssel is. Ezt a Célt szolgálják a vető­mag, fertilizer és mezőgazda­sági gép és szerszám küldemé­nyek, á technikai s orvosi m - szer segély, A világ minden részébe szállított élelem cso­magok nagy részét az ameri­kai kormány bocsátja rendel­kezésre, a termésfeleslegek­ből, nem kis részben népjóléti intézmények adnak erre a célra pénzt, és sok pénz gyűl egybe magánosok 1 dolláros vagy nagyobb adományaiból is. CARE működéséről és an­nak mértékéről fogalmat ad egy példa a sok közül: Indiá­ban 26 CARE tisztviselő gondoskodik hat és fél millió éhezőről, ennyi ingyen-ebédet oszt ki az inségsujtotta vidé­keken. A múlt évben CARE 96 és fél millió dollár értékben kül­dött mindenfelé élelmet, min­denféle felszereléseket és or­vosszereket, és — ezt érdemes megemlíteni — az egész világ­ra kiterjedő szolgálat költsé­gei mindössze 2.4 millió dol­lárt tettek ki, ami arra vall, hogy nagyon takarékosan igazgatják a nagy segitőak­­ciókat. CARE eredete a második világháború következtében Európában előállt ínséges ál­lapotokra vezethető vissza. Az első segélycsomagokban katonai rációkat küldtek szét, “ten-in-one” rációkat, ame­lyek elegendők 10 katonának egy napra, vagy egy katoná­nak 10 napra. Az első segély­­csomag Le Havre franciaor­szági kikötőbe ment 1946 má­jusában. Azóta 948 és fél mil­lió dollár értékben ment se­gítség mindenfelé. A sokféle segítségből megemlítést érde­melnek többek közt: Ivóvíz kút fúrás primitiv népek falvaiban. Iskolaépítés­re építési anyag küldése. Kór­házi felszerelések. Élő csirke és sertés küldése az állatte­nyésztés feljavítására. Újság-, rádió- és TV-hirde­­tésekből (amelyek természe­tesen ingyenesek) mindenki tudja, hogy CARE 1 dollár adomány ellenében egy csoma­got küld ki népek nélkülö­zőinek. Előfordul, hogy ado­mányozók megnevezik azt aki­nek adományukat szánták. Furcsa leveleket kap CARE. Egy adományt az amerikai adományozó “egy franciaor­szági érdemes személynek” szánt, egy másik utasítás úgy szólt, hogy az élelmiszer cso­magot adják “egy haszonta­lan személynek, akár férfi, akár nő az.” Egyiket is, má­sikat is kiszolgáltatta oly­­személyeknek, akik talán ér­demesek, talán érdemtelenek, de mindenesetre rászorultak a segítségre. Jó bornak igenis kell cégér. Ezért CARE aránylag csekély összeget, évi 63,000 dollárt költ hirdetési Anatoli Blagonravov, U.S.S.R. Wernher Von Braun, U.S. William II. Pickering, U.S. Ilonul Sedov, U.S.S.Ií, Az Egyesült Államok és a Szovjetunió ür-tudósai. akciókra. Elkészít szóbeli, ké­pes és zenés hirdetéseket és azokat szétküldi 1806 napilap­nak, 7500 hetilapnak, rádió s TV állomásoknak és ezek — mint fentebb megjegyeztük — a hirdetéseket díjtalanul közlik. CARE mindent ingyen ad, mégis válogatós a beszerzés­ben, adományok elfogadásá­ban. Megtörtént, hogy egy nagy cipőgyár 50,000 pár női cipőt ajánlott fel, amelyeket kis hibák miatt nem lehetett eladni. CARE a nagylelkű ajánlatot nem fogadta el, mert azok a cipők tüsarkuak voltak, elegáns és elegánsos­­kodó hölgyeknek valók, nem pedig szegény asszonynép­nek. CARE-nek 311 alkalmazottja van Amerikában, 177 a világ sok részében. Ezer külföldi is résztvesz a kiosztás munkájá­ban. Amerikai főhadiszállása New Yorkban egy öreg, hét­emeletes épületben van — kö­zel az Egyesült Nemzetek fé­nyes üvegpalotájához. ROMEO JÚLIÁJA - HOL VAGY? VERONA, Olaszország — Minden elő volt készítve a romantkius esküvőre, Geor­­gie Jessel öreg komikus és Audrey McGee fiatal elvált asszonyka esküvőjére azon a balkonon, amelyet Shakes­peare drámája tett minden időkre híressé. Ott volt már Verona polgármestere, aki az esketési szertartás végzését elvállalta, ott volt a boldog vőlegény, de nem volt ott a menyasszony. Hová tűnt Ro­meo Júliája? Még senkisem tudja, majd meg fogja tudni mindenki . . . Social Security taktikázás WASHINGTON — A szenátusban van egy erős csoport, amely hive a magas vámoknak, külföldi áruk behozatala megnehezítésének. Minthogy magas vámok — joggal nevezik azokat védővámoknak — védik a belföldi ipart és üzletet, az ipari és üzleti érdekeltség szószólói a szenátusban védővámtörvényekkel igyekez­nek magukat népszerűsíteni. Most, úgy hallik a sze­nátus folyosói felől, a védővám-szövetség azt tervezi, hogy amikor a pénzügyi bizottságból a szenátus plé­numa elé kerül a Social Security törvénytervezet, arra ráakasztanak egy pár védő vám javaslatot, a textil, olaj, acél, hús ipar javára. Azt remélik, hogy, mivel a So­cial Security reform már nagyonis aktuális és sürgős megszavazásra vár, a szenátorok, késedelem elkerülése végett, az ülésszak utolsó napjaiban megszavazzák az egész “csomagot”: Social Securitvt és védővámokat. Ilyen taktikázás megértéséhez tudni kell, hogy ráakasztás (parlamenti nyelven rider, lovas a ló há­tán) ravasz és sokszor eredményes fogás. Az ülésszak végén, amikor a haza bölcsei vagy a honatyák már pakolnak, hirtelenül, akár meggondolatlanul is, inkább megszavazzák a fő törvényjavaslatot a ráakasztott függelékekkel együtt, semhogy veszni hagyják. A ri­der ráakasztásnak klasszikus esete volt Roosevelt el­nök idején az olcsójános javaslat, amely a gyár által előirt árnál alacsonyabb árat tiltott. Ennek az árdrá­gító javaslatnak az erős volt az ellenzéke, hogy elfo­gadása nagyonis kétséges volt. Mit tettek tehát az ár­drágítás hívei? Tydings marylandi szenátor vezérsége alatt a Washington, D. C. költségvetési törvényre rá­akasztották az árdrágító javaslatot. Ez a szenátusi ülés­szak utolsó napján történt s ha a “lovat és a lovast” együtt nem szavazták volna meg, nem lett volna pénz Washington, D. C. városi kormányzatára. Akarva, nem akarva, a szenátus kénytelen volt a fő törvényt a füg­gelékkel együtt megszavazni. ORVOSI VÉLEMÉNY A HÁZASSÁGRÓL HEIDELBERG, Németország — A házasság betegség — ezt állapította meg egy heidelbergi or­vosprofesszor. Helyesebben: a házasság különféle betegségeket okozhat. Például, bélhurutot, gyomor­fekélyt, allergiát, szivgyengeséget, izületi gyulladást, idegbajt, reumát, sőt még tuberkulózist is. A professzor lojálisán megállapítja, hogy nem szabad általánosítani, mert nem minden házasság okoz betegséget, sőt, vannak olyan férfiak és nők, akik számára a házasság egyenesen gyógyulást hoz. A heidelbergi orvosprofesszor igy magyarázza a házasság egészségrontó szerepét: — Manapság tovább élnek a zemberek, mint az­előtt, igy a házasélet is hosszabb ideig tart. Ez nem lenne baj, ha mindvégig lobogna a szenvedélyes sze­relem tüze. Sajnos minden szerelemnek vége szokott lenni, és a legnagyobb tűz is kialszik egyszer és ha ilyenkor a házastársaknál nem váltja fel a szenve­délyt az együttérzés emberi otthon könyörtelen ha­talmi küzdelem szinterévé válik. Napirendre kerül­nek a veszekedések, ingerült jelenetek, sőt, ami még ennél is sokkal rosszabb, a néma megvetés, vagy az önmarcangoló csalódás. És az eredmény: előbb-utóbb jönnek a betegségek. A chicagói Nels Neilson 10 hétig hánykolódott az Atlantic Óceánon hajóján, melynek kormányrudja eltörött, mig a parti őrség rátalált és hajóját bevontatta Chatham. Mass, kikötőjébe. A BŰNÖZŐ FIATALSÁG FEKETE STATISZTIKÁJA WASHINGTON — Vészjós­ló jelek arra vallanak, — hogy — a kriminológia szakértői­nek nézete szerint — az ame­rikai fiatalkorúak bűnözése oly nagy és egyre nagyobb arányokban nő, hogy a prob­léma megoldhatatlannak tet­szik. És meglepő és nyugtala­nító az a tény, hogy a külvá­rosokban, ahol többnyire a módosabb nép lakik, a bűnö­zés mértéke nem kisebb, mint a városokban, a nagyobb vá­rosok tömeglakásos, nyomor­tanya részeiben. Még nyugta­lanítóbb a fekete statisztiká­nak az az adata, hogy egyre gyakoribbak fiatalkorúak sú­lyos bűntettei: gyilkosság, nők elleni erőszak, erőszakos támadások. Évről évre egyre több fia­talkorú kerül rendőrkézre és egyre fiatalabbak követnek el súlyosabb bűncselekménye­ket. Félő, hogy nagyon sokan körülük “elő fognak lépni” a bűnözők társadalmának rang­sorába. És hozzá kell tenni: ezeknek üldözése, megfékezé­se évente billiókra menő költ­séggel és károsodással jár. A múlt évben a súlyos bűn­­cselekmények felét fiatalko­rúak követték el. A fiatalko­rúak bíróságai elé kerülők a fiatal korosztálynak (10-17 éves kor) 2.7 százalékát tet­ték ki tiz évvel ezelőtt, most 4 százalék esik bűnbe. Min­den 100 teen-ager közül 4 bűnt követ el! 1960 és 1966 közt a teen-agerek száma 20 százalékkal emelkedett, ezzel szemben a büntevő teen-age­rek gyilkosságai 31.3 száza­lékkal, rablásaik száma 55 százalékkal, súlyos erőszakos­ságaik száma 115 százalékkal nőtt. Régebben erőszakos bűncselekményeket többnyire felnőttek követtek el most eb­ből kiveszik részüket a fiata­lok is. Faj szerinti bűnözési sta­tisztika nincsen, de tudva vari, hogy a fiatalkorúak bűnözése terén is a négerek “vezetnek5’, éppen úgy, mint a felnőttek bűnözése terén is. Különösen vonatkozik ez a nagyobb vá­rosok néger lakosságára; ezek körében a néger nyomorta­nyákon, sok a családfő nél­küli család. Az igazságügyminisztérium statisztikát állított össze 1700 városi és állami hatóságtól beérkezett bűnügyi adatok­ból, az ország oly részéből, amelynek összlakossága az adott időpontban, 1966-ban, 79 millió volt. Itt egynéhány számadat ebből a fekete sta­tisztikából: Gyilkosság: 1960- ban 418, a múlt évben 549. Rablás: 1960-ban 6040, a múlt évben 9373. Betörés; 1960-ban 48,150, tavaly 63,- 603. Autólopás: 1960-ban 29,620, a múlt évben 43,919. Borús kilátás: tapasztalás szerint a fiatalkorúak krimi­nális rekordja felnőtt-bűnö­zés előfutára, és minél fiata­labb korban esnek először bűnbe, annál valószínűbb, hogy a fegyházak lakói lesz­nek felnőtt korukban. SOK VOLT A JÓBÓL NEW YORK — Lou Monte énekes 500,000 dollárra perel­te a Pickwick International céget, mert ez az ő beleegye­zése nélkül terjesztett egy ré­gi nótáit tartalmazó gramo­fonlemezt. Az esküdtek rá­­tromfoltak az énekesre, 40,- 000 dollárral többet ítéltek meg neki, mint amennyit kért. így Lou Monte 540,000 dollárral gazdagabb lett. Az­tán, pár perccel a verdikt ki­hirdetése után 540,000 dollár­ral szegényebb lett, mert Spiegel bíró nyomban sem­misnek mondta ki a verdiktet, azzal az indokolással, hogy a megítélt összeg megdöbbentő­en, botrányosan magas. PESTI KÉPESLAP: Életmentés az országúton ALABAMAI MARHÁK MONTGOMERY, Ala. — Az“Alabama Crop and Live­stock Reporting Service” köz­­’1: 1966-ban összesen 840,000 Alabama államban tenyész­tett szarvasmarhát és borjut adták él és ezzel Alabama az ország egyik legtöbb szarvas­marhát tenyésztő államává vált. Fehér mentökocsi futott a kecskeméti országúton. La­­iosmizsére mentek üresen, az ottani orvos hivta ki ő két, hogy kórházba szállítsák a betegét. Félúton lehettek, aamkior Plesko Lajos gépko­csivezető hirtelen lestoppolt és hátra szólt Tokod i János ápolónak. — Valamit megláttam a visszapillantótükörben. Nézz csak 'hátra, nem tudom kiven­ni jól, mi történt, de valami karambol lehet. Tokadi — aki különbé szolgálatvezető a kecskeméti mentőállomáson és szükség esetén kocsival is kimegy — pár másodj ércig fürkészte a homályban, a ritkás ködben úszó tájat. Gépkocsik, embe­rek . . . csak ennyit látott. Másodpercek alatt tették meg az egykilométernyi utat. Egy autóbusz . . . Egy be­ütött oldalú személygépkocsi az országúton. S egy motor­­kerékpár az árokban. Az ut szélén, a kilométerkő mellett hanyatt fekve: bukósisakos fiatal férfi. Az utasok körülállják, le­lehajolnak hozzá, mind segíte­ni akar. “Meghalt! — hallja az ápoló.' — Elájult . . . Dehogyis, vége van már! — hangzik körös­körül. Tokodi széttolja a tömeget. Azt látja, hogy a földön fek­vő megmozdul, vonaglik. Él még biztosan. Gyors vizsgálat. Az arc li­­lácvörös, a szívverés kihagy. A sisakon horpadás, horzso­lás. Nélküle a kilométerkő zétzuzta volna a motor n yer­­géből kizuhant férfi koponyá­ját. A sisak . . . Lám, egészen hátracsuszott. S a szija meg­feszült a szerencsétlenül járt fiatalember nyakán. A gégé­je szór it ja . . . Az ápoló próbálja kicsatol­ni, de a szij oly szoros, nem sikerül. Zsebéhez kapkod bics­ka után. Hiába, nem talál, nem vett magához. — Egy kést! — kiáltja — Gyorsan emberek, egy kést! adjanak hamar, mert megful­lad, nem kap levegőt! Hárman is nyújtják felé — végre kezében van a zsebkés. De nem éles, csak nyiszálja ve­le a sszijat és nem boldogul. Az ember lenn a földön nem mozdul már. Tokodi eldobja a zsebkést, másikat kér, kiált­va: megkapja, kinyitja, az uj­jai remegnek. Másodperceken múlik itt egy élet. Micsoda balszerencse volt, a sisak ugyan megvédte viselőjét, de egészen hátracsuszott. Ezer eset közül egyszer fordulhat ez elő talán, hogy a biztositó­­szij ennyire megfeszül és el­­szoritja a viselője torkát. Végre. A bicsak éles, Toko­di óvatosan elmetszi a szijat. Vigyázni kell, meg ne sebez­ze. Az eszméletlen fiatalember végre megszabadul az ádám­csutkáját elszoritó, fojtogató nyűgtől. Tokodi vizsgálja — lábszártörés a szárkapocsnál. Méghozzá nyilt törés, a kiálló csont vég csúnya sebet hasított a lábán. A fiú ájult még. Erősen sok­kos állapot. Fel kell éleszteni. Szájára gézt helyez . . . Le­­vegőbefuvás. Rét-három fu­­vás és öt-tiz nyomás a mell­kasra. Percekig végzi ezt az ápoló, de nincs még eredmény. Talán azért, mert nem nyom­hatja össze a bordákat erősen — lehet, hogy eltört valame­lyik. Most ismét Tokodin a sor. Keze már erősebben nehezke­­dig a fiú mellkasára. Az élet­ért folyik a küzdelem, mit szá­mit most a bordatörés?! Egyszerre . . . Hosszú sóhaj tör fel a meggyötört mellből. Zavaros tekintet nyilik, lassan tisztul — a sebesült tudatába tői', hogy mi történt vele: és érezni kezd —, kínos fájdalom hasit a testébe. Feljajdul . . . Tokodi sínbe teszi az eltört lábat. A kocsi elindul. A sofőr rá­kapcsol, jó az ut, jók a rugók. Nagy tempóval száguldanak Kecskemét felé. A sebesült jajong és nyög és az ápoló töpreng, hogyan és mivel enyhitetné a szenve­dését. Injekciót nem adhat neki — bár van nála fecskendő és fájdalom-csillapító. De in­jekciót Csak a mentőorvosnak szabad adni. Lereszeli az ampulla nya­kát . . . Gyorsan vizet. S bead­ta a szájon át a szert. Hogyan csillapíthatná job­ban a fájdalmat? Olyan fia­tal és annyira szenved. Már a kórházudvaron gör­dültek a fehér mentőkocsi ke­rekei. A sérültet, Halasi Pál esztergályost, leemelték, be­vitték és egy perc múlva or­vos hajlott flölé. A mentőautó megfordult megint. Plesko Lajos mentő­sofőr kivezette az országúi­ra. Tokodi János ápoló mellé ült — igy indultak Lajosmi­­zse felé. Tudták, ott már tü­relmetlenül várják őket, siet­ni kell, hogy mielőbb a k ór­­bkzba szállítsák. Igyekeztek hát behozni a késést . . . Barát Endre

Next

/
Thumbnails
Contents