Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-08-17 / 33. szám

8. OLDAL

Thursday, August 17, 196t

Egy kétmotoros amerikai szállítógép lezuhant néhány perccel azután, hogy az amerikai tüzérség véletlenül lelőtte. Három amerikai katona meghalt.

Az FBI nehéz és veszedelmes feladata kommunista kémek leleplezésében

WASHINGTON — A United Press International nevű amerikai hirszolgálati iroda egyik cikkében jelenti, hogy a Federal Bureau of Investigation (FBI) oly nagy számban hatolt be titokban az Egyesült Államok kommunista pártjába, hogy varieté szinészek tréfákat faragnak róla és elmondják, ha az FBI ügynökei nem fizetnék pontosan tagdijaikat, az amerikai kommunista párt csődbe kerülne.

Egy humoros rajz egy kommunista vezetőt ábrázol, amint megnyitja egy amerikai kommunista sejt titkos gyűlését, igy szólitja meg a jelenlevőket: Baj társak és

tisztelt FBI ügynökök.

Az évek során a kommunista párt, melynek tagjai a felszínen dolgoznak Amerikában, sohasem birt jelentőséggel. Számban sem érte el például az olasz kommunista párt nagyságát, mely 1,300,- 000 taggal bir és az amerikai kommunista pártot sohasem tekintették olyannak, mint amely a világ-kommunizmus mestere volna.

Senkisem volt jobban meglepetve, mikor Sztalih szerződést irt alá Hitlerrel, mint az amerikai kommunista párt. Sztálin sohasem helyezett súlyt arra, hogy amerikai híveit elhatározásairól értesítse.

A Central Intelligence Agencynek — a szélesen el terjedt hiedelmekkel ellentétben — semmi dolga sincs azzal hogy orosz kémeket fogdosson az Egyesült Államokban. A CIA külföldön dolgozik.

Az FBI-ra hárul a feladat,

hogy kifürkéssze, kik a szovjet kémek ebben az országban és hogy eredményesen eljárjon ellenük. Ez könnyű azokkal kapcsolatban, akik a felszínen dolgoznak és nyilvánosan bevallják, hogy kommunisták. Komollyá ott' válik a helyzet, ha “földalatti kommunista tevékenységről” van szó.

Csak a legmegbízhatóbb kommunistákat engedik a földalatti mozgalomban dolgozni. Ebben az eljárás a következő, amint J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója leírja, a kommunizmust tanulmányozó könyvében, a “Masters of Deceit”-ben:

— A földalatti mozgalomba való belépés egyszerűen, azt jelenti, hogy a személy eltűnik, minden előzetes jel nélkül. Ügyeinek intézését föld felett dolgozó elvtársai veszik át, még bútorainak raktározását is.

— Néha egy-egy kiválasztott személy eltűnése oly gyorsan történik, hogy megrendelt meleg étele is ott maradt az asztalon. Ha aztán a kiválasztott belépett a földalatti mozgalomba, az uj tagot előkészítik megbízatására.

— Elsősorban is uj névvel látják el, uj papírokat kap uj születési helyéről és dátumáról, sőt gyakori alkalmakkor fizikai külsejét 'is teljesen megváltoztatják. Egy ilyen földalatti ügynök például 35- 40 font súlyt vesztett és a kövérkés férfinek szikár megjelenést adtak. Anya jegyeket és más látható jeleket operáció utján távolítottak el testéről.

— E’gy ilyen földalatti

kommunista ügynök azzal dicsekedett, hogy végigmehetne a főutcán mindennap és még a felesége sem ismerne rá. Az uj tagot uj személyazonossági papírokkal, uj social security kártyával, uj autóvezetői igazolvánnyal, könyvtári kártyával és bank betétkönyvvel látják el.

Kötelességévé teszik, hogy megtanuljon valamit uj hamisított születési helyéről, ismerje újságjait, utcáit és boltjait, a múltra visszamenőleg is. Vagy hogy van e helynek baseball csapata.

— Az ilyen személy valódi személyazonosságának megállapítása nehéz dolog, de ha valaki gyanússá válik, kemény és fárasztó munka a követése egy FBI ügynök áltál. Hónapokig tartó in unkába kerülhet, mint Judith Coplon esetében, akit azzal gya-; nusitottak, hogy titkokat ad el a vörösöknek;

Miss Coplon ide-oda utazott Washington és New York között vonaton. New Yorkban egész nap a földalattin ült, a felső, alsó és középsővárosban.

— Az FBI ügynökei mindenfelé követték és hosszú idő telt el, mig képesek voltak letartóztatni. De az egyik ítéletet, melyet ellene hoztak, 1951-ben megváltoztatták, egy másikat pedig elejtett a kormány, ennek az évnek az elején.

— Van azonban az FBI embereinek még egy az alvilági .kommunista ügynöknél is veszedelmesebb ellenfele. Hálátlan feladat egy FBI ügynökre nézve, ha hosszú s nem Veszélytelen munkával elefog egy szovjet kémet, és azután kiderül, hogy az képes diplomáciai mentesség mögé rejtőzködni. Ha egy

amerikai állampolgárt fognak kémkedésen, azt bíróság elé állíthatják, mely elitéli li őket. A diplomáciai köpenyeg alá rejtőzők esetében, legfeljebb jelenthetik az esetet a külügyminisztériumnak, mely nem kívánt elemeknek minősiti és kiutasítja őket az országból.

— Moszkva meghatározott politikája, hogy követségeit és konzulátusait megtölti a szabad országokban kémekkel. Néhanapján a kém a szovjet követségen mint soff őr szerepel, valójában azonban a moszkvai kommunista hierarkiában a rangja magasabb, mint a nagyköveté.

— Tiz év leforgása alatt 47 szovjet “hivatalos személyt” utasítottak ki szabad országokban levő szovjet képviseletektől, kémkedés és felforgatás miatt. Néhány

szenátus igazságügyi bizottsága meghallgatásokat tartott a városokban rendezett zavargásokról. Ira Brice Kinnamon Cambridge Md.-i rendőrfőnökkel tárgyal Joseph Tydings szenátor, jobbaldalt mes Eastland, szenátor, elnök áttekint okmányokat. .

Anyu érkízése előtt tiz perccel Csipet sorba rakta a könyveit, füzeteit, rendet csinált az asztalon, megigazította szépen a szőnyegelet, megmosta a kezét, belenézett a tükörbe, fésült kettőt-hármat a haján. Aztán nézte az órát, sétálgatni kezdett, szétdobálta a karjait, dúdolt valamit, s amikor Anyu becsengetett, kifutott az előszobába. Szia-szia, puszi és lesegitette Anyuról a kabátot. Remek! — gondolta — Anyu jókedvű, Igaz, hogy máskor is ilyen, de ez most más, most sokkal, de sakkal fontosabb.

Anyu ilyenkor be szokott nyitni a konyhába, mint egy nyomozó, nincs-e nagy felfordulás. Nincs. Csipet ott is rendbe rakott mindent. Hogy vagy, hogy vagy, mint rendesen és máris bementek a kis szobába, ahol Csipet fél kettő óta tanult. Rendben — mondta Anyu és leült, fogta a reggeli lapokat, belenézett, mi újság az életben.

Csipet is leült az asztalához, a könyvek, füzetek táncolni kezdtek előtte, föltette vékony kezét a füzetekre, azok is ugráltak. Csuda izgi! — gondolta és nagyokat sóhajtott, hogy Anyu kérdezzen valamit. De Anyu nem kérdezett, csak olvasott a heverőn.

Csipet felállt, nagyot nyújtózkodott és odaült mellé. Átfogta a vállát, kis pogácsa melleit nekinyomta a karjának.

— Ráérsz pár percre ?

Anyu fölrezzent az olvasásból.

— Hogyne. Mi van?

— Vallomás lesz — mondta és ráhajtotta fejét Anyu vállára. — Veled mi jó haverságban vagyunk, gondolom.

— Nem haverságban.

— Hát jó. Barátságban. Szóval, úgy neveltél.

— Persze — fordított át a hirpldalra.

— Most aztán megmondhatod, mi a véleményed.

— Természete?. Halljuk — és összehajtotta ölében a lapot.

— Hát szóval arról van szó, hogy rájöttem valamire. Vagyis, most már biztos. Mondhatnám egészen biztos.

— Bökd ki — mondta nyugodtan.

— Hát szóval annyi az

Egy Kr. u. 36-ból származó arab okmányt tanulmányoznak a Princeton egyetemen. Benne egy birtokszerződésről van szó, két fivér között.

évvel ezelőtt a nyugat német belügyminisztérium jelentette, hogy 8 év leforgása alatt 18,000 embert fogtak el, a Szovjet számára való kémkedés miatt.

A szovjet nagykövetségnek Washingtonban hosszú rekordja van arranézve, hogy kémeket rejteget. Ezek rendszerint attasék a vörös hadseregből, akiknek a rangja őrnagy, vagy ezredes, sem nagyon magas rang, sem igen alacsony. De lehetnek tolmácsok, vagy egyszerűen konzulátusi tisztviselők is.

1950-től 1960-ig ilyen

szovjet személyt utasítottak ki a szovjet követségtől, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetétől.

egész, vagyis nagyon komoly dolog, hogy szóval szerelmes vagyok. Most először.

Anyu félretette öléből a lapot, kicsit előrehajolt, összefogta kezeit a térdén.

— Ez komoly? — kérdezte halkan.

— Aha. Egészen komoly. Legyünk őszinték egymáshoz.

— Na természetes — mondta. — Két nő legyeh őszinte egymáshoz.

— Nem csodálkozol? — kérdezte remegő izgalommal.

— Á! Mért csodálkoznék. Hiszen már nemsokára tizenhárom éves leszel.

— Ugye! — örült és rángatni kezdte Anyu vállát.

— Na, és ki az illető? Remélem, azt is megmondod.

— A Szerdahelyi.

— Másik neve nincs?

— Kálmán.

— Hány éves.

Csipet hintázva ült Anyu mellett, összefogta tenyereit a térdei között.

— Tizennégy. Nyolcadikos. Szép barna fiü, de nem olyan hülye izé!

— Ez megnyugtat — mondta nyugodtan. — De törüld meg az orrodat, ne szipákolj.

— Igen — és előkapta a zsebkendőjét.

— Na és mi a további elképzelésed? — kérdezte Anyu kis szünet után.

— Hát szóval az, hogy továbbra is szerelmes leszek.

— Nagyon helyes. Kitartó szerelem, ugye.

— Aha — felelt kicsit zavartan, de azonnal megbátorodott. — Nézd, addig még hátra van mondjuk hat év. Esetleg nyolc! Mi az!

— Az semmi — felelt komolyan. — De meddig gondolod.

— Hát szóval addig. Vagyis természetes, hogy egyelőre nem lehet semmit csinálni, de mondjuk hat év múlva, amikor már kezd dolgozni, keresni az ember, hacsak nem megy tovább tanulni.

•— Na, eddig helyes — hagyta rá Anyu. — De érdekelne, hogy ti magatok között meg is állapodtatok már ebben?

— Á! Csak elgondolom, ha eszembe jut.

— Na, és mi szokott még eszedbe jutni. Fontos lenne mindent tudnom.

Csipet szátnyitotta, összecsapta térdeit a kezein.

— Jaj, nekem sok minden! Te is nagyon sokszor láttad Aput magadban, amikor szerelmes voltéi ?

— Hogyne. Nagyon sokszor.

— Te, én is! Képzeld: jön az utcán tiz fiú vagy száz fiú, én azonnal keresem közöttük, mert mindig látom magamban az arcát, a szemét, ahogyan mosolyog. És itthon is sokszor látom. Csuda klassz érzés! Olyan meleg érzés, tudod.

— Hogyne tudnám.

— És akkor, amikor meglátom őt, jaj nekem! Képzeld, én nem tudom, te hogyan voltál, de nekem azonnal izzadni kezd a kezem!

— Na, igen. Nekem is izzadt néha.

— És az ember hogyan tud

A “Miss Teen Mid-America”-t választják meg augusztus 11-tól 20-ig, a “Teen Age Fair”-en, Clevelandban. A versenyzők egyike a 17 éves Bonnie McArthur, aki igen esélyes. Közel 200,000-en pályáznak.

sírni, ha közbe jön valami! Az rémes.

— Mi jön közbe — kérdezte halkan.

— Hát szóval például a múltkor jöttünk haza, vitatkoztunk és hát ő engemet egyszer csak hátbavágott.

— Ne mondd.

— Egy hétig haragban voltunk és akkor elég sokat bőgtem. Még itthon is, a hátatok mögött. Te is bőgtél akkor régen?

— Néha — felelt kis, mókás zavarral. — De nem sokszor.

— Te — kezdte megint rángatni a vállát — és mit gondolsz, mikor fogja ő nekem megmondani, hogy ő is szerelmes ?

— Még nem mondta meg ?

— Á! Nem meri. Látom rajta. Ilyenek a férfiak. Apu se merte?

— De igen — felelt. — Persze nem azonnal az elején. De megmondta.

— És te?

— Hogy-hogy én ?

— Akkor te is azonnal megmondtad neki?

— Meg. Hogyne mondtam volna.

— Jaj nekem! — sóhajtott megkönnyebbülten. — Ez olyan izgalmas! Mit gondolsz, Apu mit szól majd hozzá?

— Neki is megmondod?

— Á! Te mondd meg neki. Ne legyen titok közöttünk. Én neked, te neki, nem nagyszerű? Tartsanak össze a nők.

—. Na persze — mondta a száját rágcsálva. — Nagy dolog ez . . . Mit gondolsz . . . Hogyne lenne nagy dolog . . . Tanulsz szépen ... ő is tanul. Mi az a hat-nyolc év, nem igaz ?

— Jaj, hogy te milyen cuki vagy! — kapta át és csókolta a nyakát, a haját.

— Te kis bolondos jószág! — karolta át Anyu és elterültek, hemperegtek a ruganyos heverőn, mint két játékos macska.

Divatszeszély az örök Városban

RÓMA — Az ifjúsági tánchelyiség, a “Piper Club” után megnyílt Rómában a “Piper Market, a tizennyolcévesek és a divatlányok áruháza. Ez teljesen felborította a római üzletek hagyományos jellegét. Szűk helyiség az egész, amelyben aránylag olcsón vásárolhatók a ruháö, cipők, ékszerek, trikók. De a vevőközönség egyelőre korlátozott. Csak a “parionilák” azaz Róma Parioli kerületének lányai látogatják.

A vevő közönség, egy héttel az “op” és “yé-yé” modellház megnyitása után nagyjában a polgári családok lányaiból kerül ki, de felfedezték már az angol és francia turisták is a “Pipert”.

Az első látogatók között volt Giuliano Gemma olasz filmszínész, aki vadnyugadi filmek hőse. Legutóbb egy 70 év körüli asszony 25 nadrágot nézett meg, 15 kabátot próbált fel, mielőtt megvásárolt valamit. A legdrágább és legkülönlegesebb cikkek a Franciaországból, Angliából, Amerikából érkeztek. A lekkeresettebbek a sárga, rózsaszín, zöld és fehér halásztrikók.

Sikere van a parasztlány-trikónak, amelyen a “Piper” “Pa”, vagy “Pipervip” felirat díszeleg. Legdivatosabb a “baby” cipő, amely különféle színekben, sarok nélkül készült. Rómában vitatkoznak, hogy a Piper Market nem fog fennmaradni, vagy hogy csak egy yé-yé korszakot fog kibírni, még akkor is, ha most sorba kell állni a bejutásért.

A sok mindenféle között, amit a Piperben árulnak, találni lehet egy plasztik érmet a következő felirattal: “Szerelmet akarok, nem háborút.”

ORMOS GERÖ:

VALLOMÁS ANYUNAK

fÜGSBTLENSEG

Utcai kép Venezuela fővárosában, Caracasban a földrengés után.