Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-08-10 / 32. szám

8. OLDAL

Í-SETLENSÉG

Thursday, August 10. 1967

Előkerült Faulkner, Nobel díjas irő levele - a néger-kérdésről

A néger-kérdésről és annak megoldási lehetőségeiről, mind több amerikai iró, művész, politikus és egyházi személyiség mondja el véleményét és éppen ezért, rendkívüli érdeklődésre tarthat számot William Faulkner, amerikai Nobel díjas iró, errevonatkozó véleménye.

Mr. Faulkner, aki 1962-ben halt meg, Hemingway mellett, a huszadik század legjelentősebb amerikai regényírója volt.

Nemrégiben Charles Hamilton, a “Charles Hamilton Autographs, Inc., (New York) tulajdonosa és elnöke, 500 dollárért megvásárolta William Faulkner egyik levelét Paul E. Pollardtól.

A néger Pollard egyidőben, az iró komornyikja volt, felesége pedig a Faulkner házaspár szobalánya.

A Pollard házaspár 1956- ban és 19'57-ben állott Faulknerék alkalmazásában. A kérdéses levelet Faulkner 1960- ban itézte Pollardhoz, válaszul egykori komornyikja kérésére.

Mr. Pollard, aki jelenleg az NAACP nevű szervezet dartmouthi csoportjának alelnöke, annakidején azt kérte az írótól, hogy támogassa pénzadományával az NAACP nevű szervezetet, amelynek célja az, hogy az amerikai négerek fejlődését és előhaladását segítse.

Erre a levélre válaszolt az iró. A levél Charlottesvilleből (Va.) kelteződik, dátuma 1960 február 24, szószerinti szövege a következő:

Kedves Pollard:

Mrs. Faulknerrel együtt rendkívül örültünk, hogy hallottunk magáról és E’lizabethről (Pollard felesége. — Szerk.) és mindketten reméljük, hogy egy napon majd felújíthatjuk régi barátságunkat, itt, Charlottesvilleben.

A pénzt azonban, amelyet kért, nem tudom elküldeni. Megkísérlem megmagyarázni, hogy miért.

A múltban, közvetett módon, hozzájárultam az NAACP munkájához, mivel az volt a meggyőződésem, hogy ez az egyetlen olyan szervezet, amely valamiféle reményt nyújt a négereknek.

Újabban azonban, úgy tűnik előttem, hogy ez a szerveSue Gossick, Tarzana, Calif.-ból, nyerte az első aranyérmet az Egyesült Államoknak, műugrásban, Winnipeg, Kanadában.

zet helytelen útra tévedt és hibákat követ el. Nem tudom, hogy ez a szervezet bujtogatja e a négereket bizonyos cselekedetekre, vagy pedig csupán szemet huny azok felett és saját céljaira felhasználja ezeket a cselekedeteket. Tény azonban az, hogy az NAACP olyan cselekedeteket helyesel, amelyek a négerek számára ártalmasak.

Az NAACP újabban olyan cselekedeteket helyesel, amelyek következménye rendkívül döntő lehet azoknak a fehéreknek az esetében, akik mély fájdalommal szemlélik és gyűlölik azokat az igazságtalanságokat, amelyeket a négereknek el kell szenvedniük.

Az NAACP helyesli egy olyan helyzet lassú kifejlődését, amelyben minden egyes fehérnek döntenie kell majd affelől, saját fajtája mellé álljon-e, vagy pedig saját fajtája ellen szegődjék. Bizonyosra veszem, hogy azok a fehérek is, akiket maga, Pollard, a legjobbak közé sorol, kénytelenek lesznek saját fajtájuk, a fehérek mellé állni, ha szükségszerűen ilyen választás elé állítják őket.

Mindenképpen egyetértek magával, két kiváló férfit illetően: Booker T. Washingtonról és Dr. Carverről egyezik a véleményünk.

Szeretném azonban felhívni figyelmét: minden olyan társadalmi igazságosság és egyenlőség, amelyet külső erőszakkal kényszerítenek a fehérekre a négerek érdekében, nyomban el fog tűnni, amint a rendőrségi őrjáratok eltűnnek az utcákról. Mindezek az eredmények csak ábban az esetben lesznek tartósak, ha a négerek, egyes négerek, egyénileg megérdemlik és méltónak bizonyultak ezékre a jogokra.

Amennyire én látom, maguknak a négereknek, egyénileg kell elérniük ezeket a

jogokat, amnyiben valóban szabadsági és egyenlőségre törekszene Szeretném idézni Dr. Carr következő szavait:

Azt ke elérnünk, nekünk, négeknek, hogy a fehéreknek mkségük legyen ránk. Azt 11 elérnünk, hogy a fehérek tarják a mi, velük való eienlőségünket.

Az a vénényem, kedves Pollard, ho az NAACP nem ezt teszi. Ékkel ezelőtt, félretettem er bizonyos pénzösszeget, aelyet jelenleg ok tatási célon fordítok és a jövőben is're a célra fogok felhasználn Ezt az összeget arra haszrom fel, hogy a négerek tailását és oktatását elősegiem, lehetővé tegyem szánkra, hogy tanulásukkal kivják az egyenlőség jogáés egyúttal megmutassam fehéreknek azt, hogy a négek tehetségesek, felelősségtióak és kellő fejlődés tanús után, valóban érettek és íéltók az egyenlőségre.

Dr. Carr előbb idézett szavainak elleniében, tehát, arra akaroirábimi a fehéreket, hogy c maguk ismerjék el, ők magi akarják a négerek egyenjiuságát és egyenlőségét, nesak azért fogadják el a népeket egyenjoguaknak, meierre a rendőrök, vagy a kanák bajonettjei kényszeritiőket — és amint a bajonett eltűnnek, már ismét nemekintik egyenjoguaknak s egyenrangúaknak a négeket.

Úgy láta, hogy amenynyiben a merek valóban teljes egyenjruságot és igazságosságot akarnak elérni, mint kultánk részesei és társadalmuk tagjai, többségüknek jökeresen és merőben kell iltőzniuk és meg kell változtniuk jelenlegi magatartáskat és jelenlegi cselekedeteiét.

Tekintett! arra, hogy a négerek ennelaz országnak a kisebbségé jelentik, jobban és tisztesígesebben kell viselkedniük mint ahogyan a többség t^jai, a fehérek, viselkednek.1

Éppen asért, mert a kisebbséghez taroznak, a négereknek becsüetesebbnek, erkölcsösöbbnel, felelősségteljesebbnek, iolgosabbnak, tanultabbnak kell lenniük, mint amilyen a fehérek.

Nem a törvénynek, hanem maguknak a négereknek kell elérniük azt, hogy a fehérek igy szóljanak hozzájuk:

— Jöjjetek közénk, legyetek velünk egyenjogúak és egyenrangúak!

Meggyőződésem, hogy amennyiben a négerek egyénenkint, nem lesznek tanultabbak, erkölcsösebbek, felelősségteljesebbek, mint amilyenek most, a két faj között egyre mélyebb lesz a szakadék és egyre több lesz a súrlódási felület.

E ez az a cél, a négerek nevelése és oktatása, amelynek érdekében felhasználom az évekkel ezelőtt félretett pénzt egyéni esetekben.

őszinte baráti üdvözlettel:

William Faulkner

Halálos lehet az üies jégszekrény

CHICAGO. - A United Press International nevű hírügynökség itteni munkatársa

közölte:

A “National Safety Council’’ nemrégiben figyelmeztetést bocsátott ki az amerikai nagyközönséghez. A figyelmeztetés egyes lényegesebb részletei a következők:

— Mind gyakrabban történik meg, hogy az amerikai családok, az általában és állandóan használt elektromos hűtőszekrényeken kívül, még egy tartalék-jégszekrényt is tartanak otthonukban.

— Ezek a családok azonban nem tudják, hogy a tartalékjégszekrény, esetleg, kisgyermekük rettenetes találkozóját jelentheti a halállal.

— Felhívjuk mindenkinek a figyelmét, akinek otthonában használaton kívüli jégszekrény van, akár tartalékolás céljából, akár pedig azért, mert a használaton kívüli jégszekrény elavult és egy későbbi időpontban el akarják adni:

— Minden esetben, kivétel nélkül, szereljék le a használaton kívüli jégszekrény ajtaját. Ebben az esetben a használaton kívüli jégszekrénybe játékból bemászott kisgyerek

nem fogja magára csapni a jégszekrény ajtaját és nem fullad meg észrevétlenül, iszonyú kínok között, a használaton kívüli jégszekrény belsejében — amint ez mindgyakrabban megtörténik.

Augusztusi magyar évfordulók

Augusztus 6. 1757. Meghalt Mákonyi Ádám festőművész. 1792. Meghalt Ráday Gedeon költő.

Augusztus 7, 1822. Meghalt Teleki Sámuel erdélyi kancellár, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapitója.

Augusztus 10, 1887. Született Franyó Zoltán erdélyi magyar költő, műfordító, tanulmányíró.

Augusztus 19, 1747: Meghalt Jávorka Ádám, a Rákóczi-szabadságharc egyik hadvezére.

Augusztus 22, 1837: Megnyílt a Pesti Magyar Színház (Nemzeti Színház).

Augusztus 23, 1877: Született Szabó Ervin, a magyar munkásmozgalom kimagasló alakja.

Az átkozott Katinszki végrendelet

Irta: GONDOS SÁNDOR

A kérvény ekkor a nagy ágyutsütötte el.

A haza iránti szerete tenek jeléül még nevétis megmagyarositotta, bár ősei nemesi cimeihez hűséggel ragaszkodott. A keresztény lengyel nem használ nevének végéi “y” betűt, mert ezzel héber származását jelölné, de magyarföldön a Katinszkiak mindig ezzel a betűvel jelezték hazaias voltukat.

Az államtitkár racsapott öklével a kérvényr.

— Ezt ugyan jól kicirkalmazta a kölyök. latszik, hogy benne a lengyel vér. Van ennek magához való ese, sőt több is. Azt mondja apjáról, hogy a haza iránti szerétéből magyarosította meg nevét. Furcsa magyarositás volt az! Viltót irt alá a ven gazember és mikor lejáratra került a sor, megtagadta tulajdon aláirását azzal, hogy neki nem Katinski, lanem Katmszky a neve. Hozzálopott nevéhez egy hitvány “z” betűt, az í ’ betűt “y” betűre csavarintotta, úgy bujt ki a ízetés alól.

Eszébe jutott azonban ismét gyerekkora és megcsendesülve mormogta:

~ Hanem azért nekem mégis csak jó pajtásom volt az a Katinszki. Engem meleg barátsággal szeretett. Hűséges pajtasom volt. Felvágott nyelvű mátyás madarát is nekem adta, mikor kértem. Ha éhes volt, hej pedig be sokszor volt éhes haszontalan apja mellett, engem keresett fel. Tudta, rólam, ogy csenek neki valamit a kamarából, ha meg is vernek érte. indegy volt neki, akármit csórok. Megette volna az a patkószeget is. Hej, az éhenkórász! Megette volna az. A Katinszki!

m azért jó fiú volt az a Katinszki. Tűzbe ugrott volna értem. Bizony-bizony derék dolog lenne, ha tehetnénk valamit

a kölykéért, aki úgyis kerestfiam. Hej-haj . . . Katinszki . . . Katinszki.

Nézegette, forgatta még jó darabig a kérvényeket, miközben halkan beszélgetett önragával szórakozott ember módjára:

— Kibúvik ebből a fiiból is a lengyel vér. Megélne ez a jég hátán is. Meg aztán akárkit neveznék ki, csak a többi pártfogó haragudnék meg a mellőzés miatt. Hadd kapjon akkor inkább ez állami kenyeret. Ördög vigye a sok nagyúri pártfogót. Meg azután ennek van amugyis a leghatalmasabb pártfogója, maga a jóságos Isten, aki a mezők liliommaira és az ég madaraira visel gondot. Annak bölcsesége rendelte úgy, hogy a gyerekkori pajtásom legyen ennek a süldő Katinszkinak az apja.

Megforditotta a kérvényt és hátlapjára irta:

— Felséges uralkodónk patrónusának ajánlására kinevezendő.

Mikor a miniszter Íróasztalára került ez a szokatlan kinevezési okmány, szemet szúrt neki ez a megjegyzés és megkérdezte államtitkárát:

— Te Gábor, voltaképpen ki ajánlotta nekünk ezt a fiatal embert?

Az államtitkár ravaszul mosolygott:

— Felséges királyunk patrónusa.

— Ki legyen az te, Gábor? Talán Deák Ferenc?

— Az csak a haza bölcse és a trón védnöke. Nála nagyobb ur volt a pártfogó. Az a hatalmas valaki, akinek kegyelméből lett a mi uralkodónk Ausztria császára és Magyarország apostoli királya. Azzal nem szállhat perbe senki, hogy miatta mellőztük, annál kevésbbé, mert a király buzgó katolikus, aki Isten káromlását bátran a tiltakozás mögött. írd csak alá bátran ezt a kinevezést! Nem lesz nekünk abból semmi kellemetlenségünk. Talán még meg is dicsér érte bennünket az uralkodó, hogy ilyen erős hitre támaszkodva szolgáljuk.

A miniszter gyanakodva nézett rá:

— Hollod-e Gábor, mióta lettél te ilyen igazhivő?

Az államtitkár elmosolyodott:

— Mióta ez a kérvény eszembe juttatta, hogy ennek a legénynek apja volt egykori gyerekkori pajtásom.

így jutott lovag prichdovski Katinszki Kázmér állami erdészsegéd lehessen a Gutin körüli kincstári erdők erdőmestere mellett.

*

A kinevezési okmány még Selmecen érte a fiatal Katinszkit. Jött vele valamelyes pénzecske is, hogy az uj állami szolga állomáshelyére utazhassék, de az félfogára se volt elég Katinszkinak. Ugyan van-e olyan lengyel, akinek bármi pénz elegendő lett volna? Ámbár a magyar ur sincs másként.

A főiskolai tanuló járhatott ütött-kopott ruhában, félretaposott sarkú cipőben, szinevesztett, megfakult kalapban, de az erdészsegédnek már tisztességes stafirungra volt szüksége. Más ember ilyenkor szabóval, cipésszel, divatáru kereskedővel vesződött volna, adósságot csinál itt is, amott is, rövid lejáratú ígéreteket tesz, azután fő a feje állandóan, hogyan dugdossa a lyukakat a részletek hordójába, mikor az állam olyan szűk marokkal csöpögteti zsebébe a havi járandóságot, amiből lakni is kell, enni is kell, megnéha a hámból is kirúgni valamelyest. Megköveteli azt a fiatal vér.

Bár bajusza még alig hamvasodott, Katinszki Kázmér már akkor is más utón járt, mint a hétköznapi emberek. Miért vesződött volna apró hitelezőkkel, akik örökké az adós után szaladgálnak? Zsebre vágta kinevezési okmányát és a kis emberekkel való vesződés helyett egyenesen az öreg takarékpénztár igazgatójához ment, annak mondta:

— Ötszáz forintra van szükséges két esztendőre.

A városkában pénzügyi szakértőnek tartott igazgató homlokára tolta arany keretű pápaszemét, hidegen meredt Katinszkira:

— Aztán mi lenne arra a temérdek pénzre a fedezet, fiatal barátom? A kopott felöltő vagy a gyenge szakáll, amely alig érett meg a borotvára?

Katinszki nem ijedt meg a kötelező szótól. Benyúlt zsebébe, kiterítette az asztalra a kinevezési okmányt és higgadtan felelte:

— Se felöltő, se szakáll. Különb ember azoknál az én játállom, igazgató uram. Ott áll az a banknóták mögött is. Maga a kincstár ad Írást róla, hogy jó helyen lesz nálam az a kis pénz.

A magas kincstár kinevezett tisztviselőjének persze megvolt az üzleti becsülete. A rendesen szűkmarkú igazgató arra gondolt, hogy két leány vár kérőre otthon és leolvasta az ötszáz forintot Katinszki kezébe, aki a bankókat nem gyúrta könnyelműen zsebre, hanem óvatosan kisimogatva helyezte le tárcájába. Tetszett ez a takarék igazgatójának. Aki ilyen gyengéden bánik a pénzzel, nem szórja azt könnyelműen. Éppen csak szokásból tette hozzá:

(Folytatjuk)