Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-27 / 30. szám
Thursday, July 27, 1967 3. OLDAL füG 3 i'TLEfT S£G Emlékiratait Írja az amerikai táncosnő, aki valaha iérfi volt Egy Christine Jorgensen nevű, 40 esztendős amerikai táncosnő, a közelmúltban kezdett hozá emlékiratai megírásához. Miss Jorgensen nem elsőrangú táncosnő, a new yorki és a los angelesi éjszakai mulatóhelyeken mindöszsze átlagos sikert arat táncaival, gázsija egyáltalában nem toronymagas — ennek ellenére, Miss Jorgensen valamikor, nem is olyan régen, világhírű személyiség volt — habár a hálátlan világ az utóbbi időben, keveset beszél felőle. Miss Jorgensen világhíre azzal a nem mindennapi körülménnyel volt kapcsolatos, hogy valamikor hír. Jorgensennek hívták, egészen pontosan: Mr. George Jorgensennek. Semmi sem bizonyítja jobban George-Christine Jorgensen világhírét, mint az a körülmény, hogy 1952-ben, amikor Amerika és az egész világ figyelme az amerikai elnökválasztási kampányra irányult, nagyon gyakran, Amerikában és a külföldi országokban is, a napilapok elsősoldalas fő-cime, a nemzetközi és a hazai politikát mellőzve — Mr. Jorgensennel foglalkozott, akit éppen abban időben változtattak lassan és fokozatosan — Miss Jorgensenné. George Jorgensen, Dániából bevándorolt szülők egyetlen gyermekeként 1926-ban született New York városában. George már az iskolában, a katonaságnál és más különböző alkalmakkor is, azzal a problémával küzdött, hogy — szeretett volna nő lenni, ellenállhatatlan vágy késztette arra, hogy női ruhába öltözzék. George Jorgensen magányos fiatalember volt: a férfiak társaságában nem érezte jól magát, mert nem érezte magát férfinek, nem érezte magát közéjük tartozónak, a nők viszont nem számították maguk közül valónak, hiszen George Jorgensen — férfi volt. Egy ízben, 1950-ben, amikor George Jorgensen egy nagy amerikai folyóirat fotóriportere volt, egy különleges könyv került a kezébe, amely a különböző fajtájú hormonkezelésekkel foglalkozott. Akkoriban ezeket a kisérlsteket éppen Dániában folytatták, abban az országban, ahonnan George Jorgensen szülei Amerikába vándoroltak. George közölte a folyóirattal, hogy elutazik Dániába és színes fénykép-sorozatot készít az országról. A lap beleegyezett, a csinos, szőke, lányosarcu fiatal fotoriporter pedig valóban elutazott Dániába. George Jorgensen azonban nem készített fénykép-sorozatot az országról, hanem jelentkezett az egyik kopenhágai kísérleti klinikán és kijelentette: — Az én nevem George Jorgensen. Kérem, vizsgáljanak meg,1 mert úgy érzem, hogy nő vagyok. Ezután, 1950-ben, 1951-ben és 1952-ben, a kopenhágai orvosok műtét-sorozatot hajtottak végre George Jorgensenen, valamint hormon-kezelésben részesítették és Mr. George Jorgensen 1952-ben megszűnt létezni, megszületett azonban egy gyönyörű, izgalmasan jóalaku, fiatal nő: Miss Christine Jorgensen. George-Christine ekkor, 1952-ben, levelet irt szüleinek Kopenhágából és közölte velük: rövidesen visszajön Amerikába, mint — nő. A Jorgensen házaspár vegyes érzésekkel fogadta a hirt, habár a szülők már évekkel azelőtt tisztában voltak azzal, hogy valami nincs rendben “George” férfi-volta körül. A hirt a világsajtó is szárnyára kapta és Christine Jorgensen, szinte pillanatok alatt, világhírű lett. Christine Jorgensen rövidesen valóban hazaérkezett Amerikába. Megérke zése minden egyéb hirt elhalványított. Mohó riporterek serege fogadta. Christine mindenekelőtt, átcseréltette amerikai útlevelét a külügyminisztériummal a férfi George Jorgensen nevéről — a nővé változott Christine Jorgensen nevére. Christine közölte az őt valósággal ostromló újságírók kai: nincs szándékában, népszerűségét kiaknázva, hollywoodi filmszinésznőnek lenni. — Megmaradok régi mes térségem, a fényképészet mellett — jelentette ki Christine Jorgensen. Christine Jorgensen lakást bérelt Manhattanban és évekig ott volt látható minden jelentősebb színházi és társadalmi eseményen. Beszámolójáért jelentős pénzt kapott a rádió és televíziós állomásoktól, élettörténetét egy nagy amerikai folyóirat folytaié sokban közölte. Az egyik nagy amerikai televíziós állomás riportere, az ismert és élesnyelvü, Mike Wallace, személyesen is megint e r v j u o 1 t a a televízión Christinet. Az intervju valóságos kinszenvedést jelentett Christine számára. Mike Wallace, könyörtelen, nem egyszer kegyetlen kérdéseket tett fel. Egy a m e r ik a i hanglemezgyár hosszanj átsző hanglemezt is készített Christine Jorgensennel. A hanglemezen Christine röviden beszámolt átváltozásáról. A lemezt sokan Ízléstelennek tartották, tény azonban az, hogy “ínyenc gyűjtők” hatalmas összegeket fizettek egy-égy Christine Jorgensen lemezért. Christine Jorgensen mór két ízben váltott ki házassági engedélyt, azonban végülis, mindkét esetben, úgy döntött, hogy mégsem megy férjhez.-— Egyszerűen egyik eset ben sem voltam szerelmes — mondotta Christine — Ha egyszer majd beleszeretek egy férfibe, nyomban hozzámegyek feleségül. A vlág azonban hálátlan és néhány év alatt elfeledkezett Christine Jorgensanről, az elegáns, dekorativ, teltkeblü, izgalmas alakú, szőke nőről, aki valamikor — férfi volt. Christine ezután évekig egy utazó színtársulatnál játszotta a női főszerepeket, később vaudevillekben lépett fel, egy időben vetkőző fátyoltáncosnő is volt, jelenleg pedig new york, los angelesi és egyéb városbeli éjjeli mulatóhelyeken táncol — nagyobbrészt komikus, a klaszszikus ballettet parodizáló ballett-táncokat. Nemrégiben, Christine Jorgensen, hozzákezdett emlékiratai megírásához. Könyvében — amelyet egy ismert new yorki könyvkiadó-vállalat már meg is vett el-Elvis Presley trónörököst vár feleségétől februárra mondja: milyen érzés az, amikor egy férfi lefekszik a kórházi operációs asztalra és amikor az altatásból felébred — már nem férfi, hanem nő? Christine Jorgensen tanácsa azok számára, akik hozzá hasonlóan — úgy érzik, hogy nemet kell változtatniuk: először próbálkozzanak ideggyógyászati, azután belgyógyászati kezeléssel és csak a legvégső esetben vessék magukat alá a nem-változtató műtétnek. Christine Jorgensen emlékirataiból tehát rövidesen megtudjuk majd: milyen érzés az, ha valaki Mr. Jorgensenből — Miss Jorgensenné változik? Értesülhetünk majd szerelmi életéről is: Miss Jorengen ugyanis, habár nem ment férjhez, egyáltalában nem érzéketlen a férfiak iránt s a férfiak sem érzéketlenek iránta. — Ilyen szép nőt férfiben még sohasem láttam! —- jegyezte meg nemrégiben Miss Jorgensen egyik hódolója. A California Athletic Commission előtt Cassius Clay ügyvédje a boxoló engedély megújítását kérte- kliense részére, de ■— nem kapta meg az engedélyt a katonai szolgálattól idegenkedő boxoló bajnok. VELENCE SEGÉLYKIÁLTÁSA: “SÜLYEOÜNK!” Velence súlyos veszélyben | van -— állapította meg a na- j pókban a hivatalos bizottság, melyet még a tavalyi árvízkatasztrófa után hívtak életre. A szakértők azt is leszögezték, hogy az ősi város még egy hasonló árvizet semmiképpen sem tudna elviselni. A problémák elég sokrétűek. Nemcsak arról van szó, hogy a tenger támadásai ellen felhúzott védőrendszer elavult, és súlyosan megrongálódott, a város központja is roskadozik, és ezért sürgős intézkedésekre lenne szükség. Kiderült az is, hogy az eredeti restaurálási tervek által elő irányzott harmincmilliárd lira rendkívül kevés. Bár még ezt az összeget sem az államiig egy truck Newaxkban, négerek gyújtották fel. kasszából fizetnék be, hanem Velence város vezetősége különböző bel- és külföldi kölesünket vett volna feli meglehetősen magas kamatra. A mérnökök és más szakemberek megalapozott véleménye szerint azonban az említett összegnek legalább tízszeresére lenne szükség. A problémákat most újra egy nemzetközi saj tóértekezleten is ismertették, de a hivatalos álláspont képviselői igyekeztek a lényeget bagatellizálni. Ennek az az oka, hogyha a tényleges tragikus állapotokat feltárnák, valószínűleg csökkenne az idegenforgalom, ami Velence jövedelmének oroszlánrészét képezi. A szakemberek arra is utaltak, hogy Velence ellen tulajdonképpen kettős támadás jel szerint emelkedőben van, és ugyanakkor az ősi épületek fundamentuma egyre inkább süllyed. Ezért egy vizszabályozó hálózatot kellene létrehozni, és azt is szükségesnek tartják, hogy a tengerszint jövőbeni változásait a legmodernebb eszközökkel tanulmányozzák. Az is kétségtelen, hogy igen nagy tételekről van szó, hiszen Velence művészeti és kulturális értékei felbecsülhetetlenek. Molajoli professzor, a velencei műemlékvédő bizottság vezetője pedig megállapitotta, hogy nemcsak az egyes műemlékek restaurálása a cél; globális intézkedéseket kell tenni az egész város megmentésére. Hiszen Velencében 420 műemléknek számitó palotát tartanak nyilván, nem is szólva a számtalan freskóról és festményről a köz- és magánépületekben. Végül, de nem utolsósorban különböző társadalmi problémák is felmerülnek. Még 1961-ben napvilágot látott egy statisztikai kimutatás, mely szerint Velencének legalább tizerez lakosa súlyosan veszélyeztetett házakban lakik, 33;000 további személy lakhelye a közeljövőben válik életveszélyessé. Ennek hat esztendeje, és azóta semmi nem történt, ami vitán felül annyit jelent, hogy a helyzet méginkább romlott. Most úgy vélik, hogy Velencéből a lakosságnak már legalább harminc százalékát kellene máshová áttelepíteni, mert az egészségügyi viszonyok is tarthatatlanok. Persze mindehhez komoly anyagi áldozatokra lenne szükség, ez azonban egyre késik. A tenger királynőjét talán maguk az illetékes olasz hatóságok ítélték halálra? KÜLÖNÖS IKREK BERLIN — Wimar és Roger Axelsson, a 19 esztendős malmöi ikerpár történetét alig lehet fenntartás nélkül fogadni. A külföldi sajtóban egyre-másra jelennek meg hírek az ikrekről, akik állítólag nemcsak egyformán gondolkoznak és cselekszenek, hanem ugyanazokat a betegség geket kapják meg, s ugyanazok a balestek is érik őket. A tudósok szerint egészen különleges telepatikus jelenséggel állunk szemben. Amikor például Roger vakbélgyuladást kapott, néhány nappal később Wimar is ugyanezzel a bajjal kellett operálni. S amikor Roger kerékpározás közben elesett, s agyrázkódást szenvedett, pár óra múlva fivérét is ugyanez a balesetérte. A két jóképű, fiatalember nemcsak külsőleg ■— gondolkozásban is elképesztően hasonlít egymáshoz. Pszichológusok gondolatátviteli kísérleteket végezték velük s úgy hírlik, rendkívül érdekes eredményre jutottak. Az ikreket valószínűleg az Egyesült Államokban is meg fogják vizsgálni, ahol igen magas színvonalon folynak a telepatikus kísérletek. ITT A PAPIRRUHA! Végre egy ruha, amely olyan, mint a reggeli újság, mint a csomag cigaretta, mint a villamosjegy: megvesszük, használjuk és eldobjuk! Aki nagyon konzervatív, megpróbálhatja másodszor is felvenni: a “hordhatósági mutatószám” két és kilenc alkalom között ingadozik, persze szerencsés esetben. Mindezt Paco Rabanne párisi divattervező mondja, a papirruha egyik úttörője. Ő találta ki a müanyag- és fémlapocskákból álló ruhát, és ő öltözteti most papírba a nőket. Egész kollekciót tervezett már Anik Robelin konfekciógyára számára; eddig már több mint 50,000 papirruhát dobtak a piacra. Csak a színük lesz sokféle, a szabása mindnek egyforma: ujjatlan kombinéruha, keskeny vállpánttal. Méret is csak egyfajta lesz — akinek hosszú a ruha, fogja az ollót és vágjon le belőle. A gyártási idő: egy ruha — öt perc. Rabanne még ezt is sokallja — három percre akarja lenyomni. “Drága a munkaerő — magyarázza praktikusan —, két varrás a ruhán nem gazdaságos, elég egy kis.” A Beatles-együttes rajong a papirruháért. Legutóbbi amerikai turnéjukon fluoreszkáló narancsszínű papírból készült, zsinóros zakót viseltek. AZ EMBERI BOLDOGSÁG TITKA EGY LEZÁRT LÁDÁBAN LONDON — Évtizedek óta, valahányszor Angliát háború fenyegeti, politikai vagy gazdasági krízis előtt áll és problémát okoz a banditizmus letörése, az angol újságokban a következő nagybetűs hirdetés jelenik meg: “Hiába próbálják megoldani a birodalom problémáit, amig a püspökök fel nem nyitják Joanna Southcotts ládáját. Bővebb felvilágosítást a Panacea Társaság ad az érdeklődőknek.” Ez a Bedfordban székelő társaság egyike Anglia számos szektáinak. Híveinek száma nem nagy, ezért rejtély, miből tudja fizetni a költséges újsághirdetéseket. Azt azonban mindenki tudja Angliában, ki volt ez a bizonyos Joanna Southcotts, akinek ládáját emlegetik. Ez a nő 1750-ben született Devonshire-ben. Apját gazdag családja kitagadta, úgyhogy földmunkás lett. Joanna sokáig teheneslány volt, majd családoknál szolgált, és sok nyomorúságon, megaláztatásön ment keresztül. 42 éves korától kezdve látomásai voltak és 22 éven át irta álvallásos jóslatait. A babonára hajlamos nép szétkapkodta a 65 kötetre rugó “életművet”. Joanna 1814-ben halt meg. Sok holmi és tekintélyes vagyon maradt utána, de ami még ennél is fontosabb, egy lelakatolt láda, amelyet vég rendelete szerint csak 24 anglikán püspök jelenlétében szabad felnyitni. Benne találják ugyanis “minden földi baj ellenszerét és az emberi boldogság titkát . . .” Azóta több mint 150 év telt el, de az anglikán egyház még mindig nem volt hajlandó az eszelős asszony utolsó kívánságát 'teljesíteni. A láda tehát még ma is érintetlen, és a szekta tagjai hiába várják a benne rejtőző “megváltást”. Maradtak azonban más ládák is Joanna után és ezeket türelmetlen hívei idők folyamán felnyitották. A negyedik ládát 1927-ben bontották fel. Abban egy pisztolyt, egy sorsjegyet, egy gyermekfőkötőt, valamint egy vaskos könyvet találtak, amely általános megrökönyödésre “Izgalmas meglepetések a szerelmi életben” elmet viselte. A szekta tagjai azonban azzal vigasztalták magukat, hogy ez nem az igazi láda és tovább ostromolták a püspököket, de ismét viszszautasitásban volt részük. És nem lehetetlen, hogy ezt a “Panacea Társaság” sem bánja. Elvégre megtörténhetik, hogy a féltve őrzött ládákban is pajzán tartalmú könyveket találnak és akkor a szekta létalapját veszítené el. Már az a gyanú is felmerült, hogy Joanna éppoly kevéssé volt jámbor, mint eszelős. Elképzelhető, hogy kaján humorral megáldott nő volt, aki élete sok nyomorúságáért azzal fizet, hogy egy sereg embert az orránál fogva Vezet, még ma, több mint 150 év után is. Fedorenkol menesztik? UNITőD NATIONS— Szovjet diplomaták, magánbeszélgetésekben” célzást tettek arra, hogy Nikolai Éedorenko, szovjet UN nagykövetet rövidesen leváltják, mert aggressziv tárgyalási modorát még a Szovjetunió szövetségesei is kifogásolták a közelkeleti vita alkalmával. Tony Perez (Cincinnati Reds) home run-ja megnyerte az 1967 All- Star Garnet a National League-nek. A Nationals managere gratulál neki. ___________ ____________________ ______ ............, .
