Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-20 / 29. szám
6. OLDAL ' FÜGGETLENSÉG Thursday, July 20, 1967 Alagút Anglia és Franciaország közt Az angol szigetországot és Franciaország északnyugati partvidékét elválasztó La Manche csatorna a Quessant (francia) sziget és a Land’s End fok (angol) közt a legszélesebb, 166 kilométer. A legkeskenyebb a Calais és Dover közti szorosban: mindössze 33.’ kilométer. Nyugat-Európa országainak talajai az Északitenger és a La Manche csatorna felé lejtősödnek és ide futnak a folyók. E természeti adottságok tették, hogy a közlekedési utak itt már a legrégibb időkben kiépülhettek és mind élénkebb forgalmat bonyolitottak le. A La Manche csatorna Nyugat-Európa gazdasági életének egyik szállítási központjává lett. A rohamosan fejlődő forgalom nehézségeire a franciák figyeltek fel leghamarabb. A csatorna alatti alagút gondolata már 1750-ben felvetődött, de csak 1875- ben alakult egy társaság azzal a céllal, hogy az alagút munkálatait előkészítse. Napjainkig azonban a gyakorlati kiviteléhez egyrészt politikai, másrészt technikai okokból alig haladt előre. Anglia kedvező földrajzi helyzete miatt sem mutatott érdeklődést a tervezgetés iránt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a hadászati momentumokat sem: Nagy-Britannia szigetvoltának köszönheti, hogy mentes maradt ellenséges hatalmak megszállásától. Az ország politikai-földrajzi helyzete fontos tényezője volt tehát annak, hogy az alagút tervét Angliában hosszú időn át kedvezőtlénül fogadták. Anglia vonakodásában az is közrejátszott, hogy a hajó még napjainkban is — ha nem is a leggyorsabb — de a legolcsóbb szállítási eszköz, és Anglia nemzeti jövedelmének tekintélyes része a hajózásból és halászatból származott. A második világháború után mind Franciaországban, mind Angliában mégis újra felvetődött az alagutkérdés. Anglia export-import szükségletei ekkorra már megváltoztatták a hagyományos brit álláspontot. Az alagutfuró társaság feltámadt és 1960-ban már emlékiratot intézett a francia és az angol kormányhoz. Az alagutépitésnek napjainkban már nemcsak óriási elméleti irodalma, hanem kiterjedt gyakorlata is van. A La Manche-tervezetek mind az elméleti számításokat, mind a gyakorlati tapasztalatokat hasznosították. A csatorna alatti alagút tervezőinek soha nem ismert körültekintéssel kell dolgozniok, és még igy is akárhány előre nem látható véletlen keresztezheti a számításokat. Egy réteg bedőlése, vagy hirtelen vízbetörés még a mai fejlett technika mellett is az egész munkát veszélyeztetheti, azonkívül idő- és költségeltolódást okoz. Az alagút megépítése kemény és minden valószínűség szerint eddig még nem minden körülményében ismert harccá válhat a természet erőivel. A jelenlegi tervek egymillió font sterlinget fordítottak a mintegy egy évig tartó földtani, talajtani és földrengéstani kutatásokra. Ezeke eredményei nagy általánosságban igazolták a feltételezéseket, de a munkálatok közben mégis újabb nehézségek is jelentkezhetnek. A La Manche alagút terve oly nagy jelentőségű, hogy nem csoda, ha a nemzetközi érdeklődés előterébben áll. Az 1963-ban elkészült terveket lényegében két változatban — egyik a csatornát átszelő hid, a másik az alagút —terjesztették a francia és az angol kormány elé. A tervek szerint az alagút 143 millió fontba (400 millió dollár), a hid pedig kétszer annyiba, pontosan 298 millió fontba kerülne. A tervezet nemcsak az óriási költségkülönbség miatt, hanem a célszerűség és a meglévő hajópark folyamatos felhasználása, sőt fejlesztése érdekében is az alagutat részesíti előnyben. Az elfogadott tervezet értelmében két nagy, párhuzamos szállító alagút épül s közöttük egy harmadik, kisebb átmérőjű, úgynevezett szolgálati alagút, amelyből átjárókon keresztül a két szállító alagút elérhető. Az alagutban vasúti forgalom lesz. Gépkocsit szállító vonatok is fognak közlekedni. Ezek egyidejűleg háromszáz gépkocsit tudnak szállítani és az utat 45 perc alatt teszik meg. A London-Páris vasúti utazás ma 7 óra 20 perc, az alagút igénybevételével ez az idő nagy mértékben csökken. A múlt év júliusában a francia és az angol kormány miniszterelnökei háromnapos tárgyalás után bejelentették, hogy megállapodtak az alagutépités technikai kérdéseiben. Továbbá tárgyalásokat igényel még a pénzügyi fedezet megszerzése. A jelenlegi tervek szerint az alagút építésében nemcsak a francia és az angol kormány vállalna érdekeltséget, hanem más államok is. Az alagút lékészitésének időpontját még nem állapították meg, de hivatalos vélemény szerint legkorábban 1974-re készülhetne el. Jellemző, hogy a megállapodás nyilvánosságra hozatala után a Csatorna Alagút Társaság részvényeinek árfolyama 3 centről egyszerre 4.90 dollárra emelkedett. Nemsokára nem kell tehát már a hajóknak kockázatos harcukat vivinok a Csatorna viharaival, ködével. Az emberiség kultúrtörténete pedig gazdagabb lesz egy uj monumentummal, __ Dániel György Albánia emberek a karámban TIRANA. — Kivételesen és szerencsésen albán vízumot kapott egy francia üzletember, aki nem volt sem francia, sem üzletember. Roland Flamin! az amerikai Time magazin bécsi titkos ügynöke volt. Foglalkozására nézve: riporter. Az üzletembernek álcázott riporter érdekes beszámolót küldött arról, amit látott és arról, amit nem hal’ott, Bécsen át New Yorkba. Mindjárt bevezetőben meg kell jegyezni, hogy sok mindent nem hallhatott, mert — hallgatagok az emberek a -karámban. “Emberek a karámban” — mit jelent ez? Azt, hogy Albánia elektromos árammal telitett szegesdrótkerítéssel van körülvéve egész szárazföldi határa mentén délután 5-től reggeli 5-ig. A tilalmi időben csak egy ut vezet a nagyvilágba: az Adria. Az ál-üzletembert, mint minden idegen látogatót, kalauzolják. A hivatalos kalauz elővesz a nadrágzsebéből egy gyűrött lapokból álló kis füzetet és elkezd mutogatni, magyarázni. A szegesdrótkerités a juhok és tehenek biztonságát szolgálja, amennyiben megakadályozza, hogy a jámbor állatok átbitangoljanak a szomszédba, a baráti és mégis ellenséges Jugoszlávia területére . . . A karámba nehéz bejutni, a vizűmért jelentkező külföldieket alaposan szemügyre veszik Tirana fővárosban. Amerikaiaknak, akik kapitalisták, és görögöknek, akikkel “technikailag” háborúban áll Albánia, tilos a bemenet. Ez érdekes. Ugyanis Enver Hodza, a pártfőtitkár, vagyis mindenható ur az államban, hotelek és szórakozóhelyek építésével, külföldi turistákat akar az országba csalogatni. Mégis éppen a dolláros amerikaiaknak kívül tágasabb. Politika mindenek felett . . . Hegyes-völgyes kis ország. Lakosainak száma alig több, mint Cleveland és külvárosaié. Nagy szegénységben él a nép, persze megszokta, hiszen a kopár hegyek közt a szegénység sokszáz éves hagyomány. A huszadik század még nagyon messze van Albániától. Az üzletek Tiranában tele vannak hiánycikkekkel, jelenti a bécsi ál-üzletember. Nagy a hiány mindenféle legszükségesebb cikkben, csak a kirakatok díszeseit, minden kirakatban Hoxha. és Mao Celling színes képmásai díszelegnek. És a város főterét Sztalin-szobor díszíti. Mint minden kisebb város piacterét is. Tirana a világ legbiztonságosabb fővárosa. Vannak forgalmi rendőrök, de nincsen kocsiforgalom. Hogyan is lehetne, hiszen minden 10,000 albánra egy automobil esik. A házak falait a párt és a kormány felhívásaival vannak teleragasztva. Bírálják, elitélik az üzemvezetőket, akik nem gondoskodnak a terv teljesítéséről;'elítélik, mint a hanyatló nyugati kapitalizmus kinövéseit, a rövidszoknyát és a tüsarku cipőt. És szemrehányásokkal illetik azokat, akik a reggelente szokásos, illetőleg nem szokásos testgyakorlatot elmulasztják. A párt funkcionáriusai időnként gyűlést rendeznek a város terein. Mao-mintára idézik Hoxha eszméit. A vezérlő eszmék: fokozni a gyári termelést ás az elmaradott eszközökkel és módszerekkel történő földművelést. Mao képei mindenütt, Sztalin-szobrok mindenütt. Ez nem jelent kínai—orosz fegyverbarátságot, hanem arra emlékeztet, hogy a kínaiak sztálinisták, az ortodox kommunizmus hívei. Brezsnyev és Koszigin Oroszországával ellenséges a viszony 1961 óta, imikor az orosz—A inai “elméleti ’ vitában Albánia a kínaiak oldalára állt. Akikor száműzték az albániai kikötőkből az orosz tengeralattjárókat és megindult a kínai tériőglalás. Albániá gazdasági életének fő ténye a kinai befolyás. A külkereskedelem 70 százaléka Kínával bonyolódik le. Kína 125 millió dolláros hitellel támasztotta alá Albánia gazdaságát, termelését. A kollektiv farmokon 7000 kinai traktor segít a modernizálásban. A mozikban nagyobbára kinai filmeket mutatnak be. Minden délben kínaiakat lehet látni nagy számban a főváros utcáin, amint hivatalaikból távoznak a város szélén levő kertes, virágos házaikba. Kinai segítséggel Hoxha igyekszik felvirágoztatni kis birodalmát. Az ipari termelés a múlt évben 12 százalékkal növekedett, a mezőgazdasági termelés 8.3 százalékkal, a nemzeti jövedelem 10,7 százalékkal. A vidéki nép átlagos jövedelme havi 32 dollárnak, heti 8 dollárnak felel meg, és egy hazai gyártmányú rádió 76 dollárba kerül. így él a nép a karámban. NEVESSÜNK! A hires betörő megérkezik a börtönbe, s társalog a foglárral : — Aztán mondja csak, miért kell ilyen sürü rács az ablakra ? — Az kérem, a biztonság miatt kell. — No ne vicceljen, őrmester ur. Ki fog egy börtöncellába betörni? Ausztrália-katonáink vakációs paradicsoma Manly Beach, Sydney fürdőpartja CANBERRA, Ausztrália — Amerikai é3 ausztráliai katonai és polgári hatóságok egy nagy amerikai katonai inváziót terveznek: vakációzó amerikai katonák fogadására készülnek ausztráliai tengerparti városok, fürdőhelyek, mindenekelőtt Brisbane és a “South Pacific Párisa,” Sydney. Ez az ausztráliai Páris már a második vlágháboru ide jén is szabadságolt amerikai katonák paradicsoma volt. 1942-4,3-ban több mint egymillió G. I. töltötte ott szabadságát. Akikoj a bárokban nem lehetett lelyet kapni, minden whisky elfogyott és hamarosan elkövetkeztek szürke hétköznapok. A jókedv sokszor oly magasba csapott, hogy a “benszülöttek” sydneyi csítákról beszéltek. Most az amerikai katonák civil öltözetben fognak oda ellátogatni, a paradicsomi élet Sydneyben szürkébb lesz a lányok és asszonyok nem kis bánatára. Azokban a háborús években legalább 10,000 amerikai-ausztráliai házasság jött létre. Az amerikai katonákat szép tembertől kezdve repülőgépek fogják Ausztráliába vinni. És az ausztrálok abban reménykednek, hogy a yankeek legalább 30 millió dollárt fognak ott elkölteni. Sydneyben van minden, amit az amerikai katonák ott találni remélnek: vidám éjjeli élet, strandok, luxus hotelek és éttermek, sport, kirándulások és ami mindennél fontosabb — soksok szebbnél-szebb lány. Az első világháború vakációzó katonáinak az volt a véleményük, hogy az ausztráliai lányok a legszebbek a világon. Ami a mai lányokat illeti, ezek miniszoknyában jának — még szolgálatban is, mint a képünkön látható meter maid. MARKETING EXECUTIVE Lee A. Iacoccát, a Ford Motor Company alelnökét illette az idén a Sales & Marketing Execiutives-Injternational “az év marketing executive-ja” ci mével azokért az érdemekért, amelyeket a Mustang-kocsik népszerűsítése terén szerzett. Levél az óhazába — 13 cent WASHINGTON. - A postaügyi miniszter közli, hogy szeptember 8-án Detroitban forgalomba hozzák az első 13 centes bélyegeket, amelyek helyettesitik a 11 centes bélyegeket. Ezekkel mennek már most a közönséges levelek, úgyszintén a levelezőlapok Európába. Egyúttal emlékezteti a közönséget, hogy az Európába menő air mail levelek portója már május óta nem 15, hanem 20 cent. KELETI DIVATPANORÁMA A keleti emberek világában a nemzetiséget és a vallást tükrözi az öltözködés. Ezenkívül az éghajlat is sokkal szabályozóbban hat, mint Európában, vagy Amerikában. A falusi nők öltözéke hosszú ing, amely tarka anyagból készül. A szegényebbeké egyszerű karton, a tehetősebbek olcsó szövetből, a gazdagok bársonyból és mintás brokátból viselik. Minden asszony fejkendőjének szélét aranypénzek diszitik — s nem ritka a tetovált arcú nő sem. A beduin nőket fekete leplükről lehet megismerni. A ruha szélét zsinór díszíti. Ez az öltözék alkalmazkodik életmódjukhoz, hiszen állatot legeltetnek, vándorolnak élnek. Ilyen életmód kizárja a világos szinü, gazlésből élnek. Ilyen életmód kizárja a világos szinü, gazdagabb öltözéket. Azok a nők, akik fekete fátyollal takarják arcukat — muzulmánok. Általában hosszú, földig érő fekete szoknyájuk felett még egy nyitott szoknya látható, amelyet a tűző nap ellen a fejükre borítanak. De ez a viselet modernizálódik, mert a bigottan vallásosak között is van, aki már rövid fekete ruhát visel, s az arcát takaró fekete muszlin egyben fej kendő is. A legújabb, párisi divatot a városokban lakó örmények követik. S mert a keleti ember szereti a bizarr dolgokat, hódolnak a feltűnő, különleges modelleknek. Vad szinösszeállitások, nagy bizsuk, gyöngyözött nappali ruhák, színes cipők figyelhetők meg. Valószínű, hogy az erős napsütés is megkívánja ezeket a szokatlan tarka színeket. Ezek a ruhák szinpompássá teszik az utca képét. Lyndon B. Johnson elnök és nagyapa "RÉZGRÓF A NEVEM!” BUDAPEST — Rézgróf vagyok — mondta becenevét Faragó Jenő Béla 21 éves szélhámos, amikor megismerkedett egy tatabányai lánnyal, aki bemutatta szüleinek is a jósvádáju fiatalembert. Faragó csakhamar bejelentette, hogy elveszi a lányt. Bizalmukba férkőzött s kitűzték az eljegyzés napját is. Rézgróf 24 órával a nagy esemény előtt elvitte menyasszonyj elölt je bundáját, amelyet eladott, s a pénz töredékéből egy jegygyűrűt vásárolt. — Magamnak már nem kaptam — magyarázta —, majd kölcsönzünk egyet. Faragó a rokonságtól két jegygyűrűt kért kölcsön, sőt még egy pecsétgyűrűt is átvett “rövid időre”. Persze nem adta vissza az ékszereket. — Hol a bunda? — kérdezte később a család. — Tisztitóba vittem, ráfért már — hangzott a válasz. — Gondos ember, jó dolgod lesz vele! — rebesgették a rokonok a lánynak. A vőlegény azonban eltűnt az értékekkel s többé nem is jelentkezett. — Üldöznek nyomozók. — mondta Faragó barátnőjének, a 19 éves Bócz Gyulánénak. — Tűnjünk el! A fiatalasszony áthidaló megoldásnak Balaton-menti vikendházak feltörését javasolta. Leutaztak a tó mellé és hat házat kifosztottak. Faragó ezután egyedül portyázott tovább és mint a “Katona József Szinház rendezője”, megérkezett a Beloiannisz-településre. Egyik ismerősét keresve, megbarátkozott egy fiatalemberrel, akinek megígérte, hogy elhelyezi diszletmunkásnak. Beszélgetés közben ellopta újdonsült barátjának a karóráját. Elhatározták, hogy Budapestre utaznak. — Hozd magaddal a gitárodat is, jó lesz a színháznál! — vetette oda Faragó társának, majd Budapesten magához vette a gitárt és nyomtalanul eltűnt. — Uram, segítsen ki húsz forinttal! — fordult Rézgróf egy beborozott férfihez a Nemzeti presszóban. Megkapta a kért összeget és beszélgetni kezdtek. Iddogálás közben Faragó megpillantotta társának tömött aktatáskáját. — Háromezer forint van benne — csapott a táskára az ismerős — vigyázzon rá, mindjárt jövök! Faragó átvette megőrzésre a táskát és kereket oldott. Egy kapu alatt felnyitotta az irattartót, s nagy meglepetéssel vette észre, hogy a táskában 35 ezer forint van. A pénzt gyorsan elszórakozta, de újabb akcióra már nem futotta idejéből, mert rendőrkézre került. Faragót lopás, csalás, közveszélyes munkakerülés és okirat-bamisitás, Rócznét lopás miatt vonják majd felelősségre.
