Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-06-29 / 26. szám

6. OLDAL ytí-iSETLEíiSÉG Thursday, June 29, 1967 SZÜRKE FELLEGEK AZ ARANYPART FELETT Cannes fürdőpartja CANNES, Francia Riviéra. — A Riviéra és Monaco, hires és gazdag emberek nemzet­közi találkozó- és szórakozó­helyei, rossz időknek néznek elébe: a villák és lakóházak közt sok hiába vár pénzes ve­vőket és vendégeket. Leg­alább 10,000 lakás üres. Az elmaradt népvándorlásnak fő okát abban látják, íhogy a nya­ralóközönség zöme, francia polgári családok sokasága in­kább spanyol földön vakáció­zik, ahol az árak olcsóbbak és az éghajlat legalább olyan kellemes, mint itt. A PLETYKAFÉSZEKBŐL KANADA ES A KANADAIAK A neve Teleki László tér. Azelőtt gróf Teleki László tér. Kedélyeskedve: méltóságos gróf Teleki tér. Népiesen: a “Tangó”, Az óriási, szabálytalan téglalap alakú térséget öreg házak határolják, meg a Kerepesi temető. Körös-körül vagy fél évszázada nem épült uj lakóház, a tér mégis alaposan megváltozott. Persze az igazság az, hogy egyelőre még kétarcú e a tér. Ha az ember a Népszínház utca sarkán leszáll a villamosról, olyan pavillonokat lát, mintha mondjuk Balatonföldváron a gyorsról lépett volna le. Bárme­lyik rangos üdülőhelyen is megállná helyét az uj áru­dasor, az üvegből és betonból épített husbolt, kenyér­bolt, a csemegeüzlet, a tej ivó, a modern zöldségesstan­dok. Viszont, aki a Dobozy utcáról pillantja meg a pia­cot, azt hiheti, hogy évtizedek múltak el nyomtalanul a rozzant fabódék felett. A piacnak ez a fertálya emlékeket ébreszt, múl­tat idéz, azt az időt, amikor a mai neonfényes benzin­töltő-állomás helyén kubikosok üldögéltek talicskáju­kon vagy amellett és várták a jószerencsét, valakit, aki felfogadja őket. Kissé arrébb húzódott a zsibárusok sora, voltaképpen ezt hívták “Tangó”-nak, ahol a föld­re terített rongyos-foltos ponyvák sorfala közt szünte­lenül hullámozott a nép, és válogatott úgyszólván min­den elképzelhető cikk közöt^ a rozsdás bicikli-pumpá­tól a pecsétes frakkig. Most sárga, kavicsos sétányon csikorog a cipő — parkosították a zsibárusok egykori lompos negyedét s akik folytatni kívánják a tisztes ipart, azokat kitessékelték a város határára, a Nagykő­rösi útra. A tó sekély, sáros vizében hüti le magát a kisfiú, Madison, Wis.-ban. Lehetetlen, mégis lehetséges A KÉTARCÚ TÉR Jean Paul Getty, az olaj­­császár, a világ leggazdagabb embere, ezentúl tróntermében fogja fogadni tisztelőit és ké­­regetőit. Megvásárolt, potom kétezer dollárért, egy valódi 15-ik századbeli flórenci trónt. * * * Ha netán az olvasót érdek­li: Maria Pia di Savoia ex­­hercegnő, Umberto olasz ex­­király három lánya közül a legidősebb, válófélben van Alexander jugoszláv ex-her­­cegtől. A válás után osztoz­kodhatnak majd gyermekei­ken, vannak azok szép szám­ban, ikerpárok is vannak köz­tük. És a válás után házas­ságok követkéznek: Maria Piára Michel de BourbomPar­­ma ex-herceg vár, Alexander­re pedig Minouche la Blan pá­risi divathercegnő. Előbb azonban véglegessé kell válnia Michel válásának, mire a hat Midhel gyerek szétosztására kerülhet sor ... Mégegy nagy­úri válási história. Charles de Arenberg herceg is válni ké­szül Peggy hercegnőtől, de várnia kell, mig hazakerül a párisi kórházból a közös ott­honba. Tudniillik a válni ké­szülő pár közös otthonban la­kik . . . * * * Az arab—izráeli feszültség enyhítése érdekében William Wyler filmigazgató úgy ren­delkezett, hogy a ‘Funny Girl’ felújításában Omar Sharif, az arab, és Barbra Streisand, a zsidó színésznő alakítsák a fő­szerepeket . . . * * % Hollywoodban csak a pénz érdekel mindenkit, méltatlan­kodott Shirley MacLaine (Édes Irma) filmcsillag. Na­gyon rossz érzése volt, mond­ta, hogy Dick Zanucktól el kellett fogadnia 800,000 dol­lárt egy filmszerepiésórt, amely elmaradt. Valaki meg­jegyezte, hogy vigasztalásul talán elfogadhatná Zanucktól egy másik film főszerepét. — “Igen, felelte Shirley, ha fizet még 600,000 dollárt.” “Öt évig tanítottam egy nagy kanadai egyetemen és azt tapasztaltam, hogy a ka­nadaiakat nagyon izgatja a “nemzeti azonosság” kérdése. Az amerikaiakat meg akarják győzni arról, hogy ők nem an­golok, az angolokat meg akar­ják győzni, hogy ők nem ame­rikaiak. így nem jut idejük arra, hogy meggyőzzék ön­magukat arról, hogy ők ka­nadaiak.” — Richard Laskin. * * * “Egyre szélesebb körökben uralkodik az a tudat, hogy Ka­nada sem politikai, sem gazda­sági, sem kulturális szempont­ból nem tekinthető valóság­nak. Egy Kanada, amely an­gol- és francia-nyelvű, gya­korlati lehetetlenség. Egy amerikai kanadai semmiben sem különbözik egy kanadai kanadaitól. A francia Quebec az ország egyedüli része, amely nem fogadta be az ame­rikai életformát. Kanada nem oly egységes, mint sokan hi­szik.” — N. Demers, Univer­­sité de Montréal. Lake Placid, N. Y. közelében a rendőr megállítja az autókat, amint két medvebocs halad át az utón. A világ nagyszerű üzlete: a mügyémánt WASHINGTON — A Cen­sus Bureau ismét összegyüj tött néhány különleges és is menetien statisztikai adatot. A legkülönösebbek ésa alig­hanem a legismeretlenebbek, a következők: Egy osztrák ékszerész azt tűzte kifeladatául, hogy mes­terséges aranyat gyártson. Ez nem sikerült ugyán, köz­ben azonban felfedezte, hogy miként lehet az igazi gyé mánthoz a megszólalásig ha­sonló mügyémántot előállíta­ni. Ezzel Ikezdődött a mü­gyémánt és általában a ha­­mis-ékszer gyártás, amely a világ egyik legjövedelmezőbb és legnagyszerűbb üzletága lett. • A mogyoró a világ egyik legtáplálóbb élelmiszere, ér­dekes módon azonban, Ame­rikán kívül úgyszólván egyet­len országban sem fogyaszt­ják rendszeresen. Spanyolországban megen gedi a törvény, hogy filmen és színházban is bemutassák a házasságtörést, a házasság­­törésben résztvevő nő azon­ban nem lehet spanyol, an­nak külföldinek kell lennie. Az Egyesült Államok né­hány nagyszerű földvásárlá­sa: a kormány Alaskában 2 centért, Louisianaban 3.5 centért, a Fülöp Szigeteiken pedig 27 centért vásárolt an­nakidején egy aker földet. Önkéntesek Izraelben TEL AVIV, Izrael — Izra­elben jelenleg több, mint 2000 külföldi önkéntes (Ame­rikából, Ausztráliából, New Zealandból és egyes nyugat­európai országokból) tartóz­kodik. Ezek a fiatal zsidó ön­kéntesek a nyáron különböző mezőgazdasági munkaterüle­teken fognak dolgozni. MELYIK A IÚ BEFEKTETÉS A Richmond New Leader irja: — Lebanon Szíria, Ye­men, Maurstánia, Algéria, Szudán, Irák, Libia, Saudi Arábia és Egyiptom együtte­sen 2.2 billió dollár értékben kapott gazdasági és katonai segítséget az Egyesült Álla­moktól. Ezek az országok legutóbb vagy megszakították a diplo­máciai kapcsolatokat Ameri-Maradtak azért itt is néhányan a régi “piaci pol­gárok” közül. Hivatalosan alkalmi munkásoknak neve­zik őket, négyüket; mert ennyien vannak, nem többen. Ládákat, csomagokat cipelnek, rakodnak, mikor mit. Korelnökük, Rudi bácpi, vagy negyven éve él a té­ren, pontosabban a térből. Ősz-borostás arc, fakó kék szem, svájcisapka, halinaszáru csizma. Hetvenhárom éves. Azt mondja: — Régen más világ járta a Telekin. — Milyen? — A libások sora akkor a kenyereseké volt. Én legjobban a Soroksári-fajtát szerettem. Az volt a ke­nyér, magas hátú, de mégis jól átsült, a haja meg ro­pogós. Mostanság olyat nem is látni. Aztán pár koro­náért tetőtől-talpig úgy felöltözhetett az ember, akár egy gavallér. — Rudi bácsi is? — Ugyan, nem volt nekem akkoriban koronám. Nagy pénz volt az. De volt, akinek volt. — De azok nem a Telekiről öltöztek. — Hát . . . nem ... MONTEVIDEO, Uruguay. — Hector Luisi külügymi­niszter értesitette Bertrand Russel angol filozófust, hogy Uruguayban nem ismételheti meg az Amerika háborús bűnösségét vizsgáló privát bírósági komédiát. Igaz ■ Ugyan, irta a miniszter, hogy Svédország a demokratikus szabadság­elvek alapján lehetetlennek tartotta a privát bíráskodás megtiltását, de ugyanezek a szabadságelveik Uruguay kor­mányának meggyőződése szerint amellett szólnak, hogy ha­sonló komédia nem engedhető meg. “Mi Uruguayban úgy vélekedünk — irta a miniszter —, hogy csak oly bíróság tárgyalhat és ítélkezhet az ország területén, amelyet, törvény biz meg a bíráskodással. Idegen bíróság, akár valamely állam bírósága, akár privát ál-biróság, itteni fellépése tehát sértené Uruguay szuverénitását.” Eszerint: ami egyik demokratikus államban lehetetlen, az másik demokratikus államban lehetséges. Ez érdekes jogi és politikai megállapítás, és érdekes az is, hogy aki ezt a levelet irta, az uruguayi külügyminiszter, barátja an­nak, akinek irta. Bertrand Russell és Hector Luisi barátsága régi keletű. A második világháború idején Luisi a London School of Economics diákja volt és Bertrand Russell volt egyik tanára. Az egyetemi évekre emlékeztetve, az egykori diák a professzorát meghívta Urugüayba baráti látoga­tásra,; Hasonlóan a múltban él “Baba”, aki a szájhagyo­mány szerint valaha hires artistanő volt, ma suta son­gokat énekel a kofáknak az “aranylábu fiukról”, s kap érte néhány szem krumplit, ujjnyi tejfölt papirpohárba vagy néhány pénzdarabot. Nem szorulna rá — kétszo­bás lakása van a környéken, és az ágybérlőktől tekin­télyes summát szed be, ha igaz. “Baba” szüntelenül bolondozik, senki nem veszi komolyan, de mindenki kedveli. — Valódi uriasszony voltam — mondogatja —, most csak tartalékos uriasszony vagyok. Énekeljek a Puskás Öcsiről? Szekeres Istvántól kérdi, a magán-baromfiárusok doyenjétől, aki szelíden tiltakozik, hogy nem fontos, számtalanszor hallotta már. A nyolcvanadik éve felé közeledő apró termetű öregember 1920 óta árul a pia­con csirkét, tojást, husvét táján kisnyulat. — Ötvenegyben “beállamositottak” — mondja. — ötvenhét elején aztán megint kiváltottam az ipart, láttam, van jövője. — És most hogyan látja? — A jövőt? Ha felépülnek errefelé is az üveges árudák, az egyikben ott lesz a helyem, ezt megmond­ták. Csirke, tojás mindig kell a népeknek. És tudja, milyenek az államiak, ha az egyiknél van, akkor min­degyiknél, ha az egyiknél nincs, akkor semelyiknél. A Szekeres bácsinál — ez én vagyok — a kuncsalt mindig talál valamilyen szárnyast vagy tojást. Ilyenkor, ősztájt, már korán sötétedik. A téren fel­­gyulnak a lámpák. Az uj negyedben neonfény árad ki a csupa üveg árudákból, a régi fertály rozzant deszka­bódéiban még füstölgő karbidlámpát is látni. Az állami baromfiárudában a napi bevételt számolják, tekinté­lyes csomag 100 forintosban lapoz a pénztárosnő. Öt­ven méterrel arrébb Szekeres bácsi is záráshoz készü­lődik, ma délután csupán két vevője akadt. Fáradtan oldja le kifokult kék munkakötényét, féltő gonddal la­­katolja a bódé szurágott ajtaját. — Tegyük el magunkat holnapra — búcsúzik. Hat óra. Kihaltak a piac utcái. Az egyik szűk köz­ben feltűnik a nagykabátos éjjeliőr. Reggel hatig most ő itt az ur, járja és őrzi a Telekit, ezt a kétarcú teret. kával, vagy bejelentettók hogy nem adnak el többé óla jat. Ugyanezen periódus alatt Izrael 1.1 billió dollár támo­gatást kapott. Megállapítható tehát melyik befektetés ka matozott jobban. HALLOTTA ... .... hogy a világ legnagyobb börtönei Oroszországban van­nak; a Rutirki börtön Moszk­vában és a Kharkov városi börtöh. Egyikben is, másikban is 40,000 fogoly számára van hely. . . . . hogy a “leghosszabb éle­tű hóhér William Calcraft '/olt, 1828-tól 1871-ig ő vég­lett minden egyes kivégzést i londoni Newgate börtön ud­varán. . . . hogy elnökeink közül a legtöbb szavazatot Johnson kapta; a legtöbb elektor-sza­vazat pedig Franklin D. Roo­­seveltnek jutott. . . . hogy a papírpénzt a kí­naiak találták fel a hetedik században. ,. . hogy az Egyesült Államok­ban 3071 megye és 59 megye­­jellegü közösség van. ... hogy a Csendes-óceán part­vidékén fordul elő a legtöbb földrengés. . . . hogy George Washing­ton a francia, az indián és a függetlenségi háború veterán­ja volt. Arlington, Mass.-ben esküvőjéről távozik Joseph McDonald és fele­sége, aki két évvel ezelőtt egy autószerencsétlenségben elvesztette mindkét lábát.

Next

/
Thumbnails
Contents