Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-06-15 / 24. szám

6. OLDAL f JETIM SÉG Thursday. June 15, 1967 Kossuth katonái a kubai szabadságharcban Emlékkő hirdette az utó­­kornaik a haza parancsát hí­ven teljesítő Leonidász és a háromszáz spártai helyt­állását. Kő nem jelzi, vándor nem hozta hírül, néhány sor a le­xikonokban és emlékiratok­ban őrzi csupán annak a ma­roknyi magyarnak vitézi tet­tét, akik — élüáön Prágay János 48-as honvédezredessel — háromszáz idegen bajtár­sukkal együtt utolsó emberig vérüket ontották egy völgy­szorosban a kubai nép sza­badságáért. A TÖRTÉNET MESSZE KEZDŐDIK Bécs, 1812. Itt élte vidám napjait Klapka György ma­gyar testőrhadnagy, barátai­val. Köztük a bécsi szalonok dédelgetett arszlánja, a dél­ceg, pezsgő életkedvü, örök­­vidám Prágay János. Szerény polgári tisztséget viselt a bé­csi magyar udvari kancellá­rián, mint művészi betüraj­­zoló. Előbb már szolgált az osztrák hadseregben is, vitéz harcos hírében állott. Most táncvigalmak s piknikek ren­dezésében ügyeskedett. Pár év múlva komolyabb idők következtek mindkét magyar ifjúra. Klapka, az 1849-es győzelmes tavaszi hadjárat egyik vezére, har­madszor verte meg Schlick tábornokot. Legutóbb Tokaj­nál. Tokaji főhadiszállásán— ahogy emlékirataiban megír­ja — beállított hozzá Prágay és felajánlotta szolgálatait: “Jobbkor nem jöhettem — mondta — ,egy hadsegédre van szükséged s amily kedv­vel jártuk egy időben a tán­cot, éppoly tüzesen és jóked­vűen fogunk most lelkünk szakadtáig harcolni.” A KOMÁROMI ESKÜ Prágay e naptól kezdve a komáromi fegyverletételig Klapka oldalán maradt, hon­védezredesi ranggal, mint fő­hadsegéd. Klapka a tisztikar élelmezését is reá bízta, át­adva neki gazdálkodásra mindannyiuk teljes zsoldját: “Prágay egyenlő, még pedig legnagyobb lelkiismeretes­séggel tölté be mindkét hiva­talát — írja emlékiratában —, hadsegédi állási köteles­ségeit a legválságosabb pilla­­antokban is kifogástalanul teljesítette, de ráért arra is, hogy naponként jó asztalt te­rítsen nekünk”. Komárom, az ország egyik legfontosabb erőssége, a világosi fegyver­­letétel után is tartotta magát. Végül mégis kapitulálni kel­lett. A megadás előtti estén Prágay egy utolsó bőséges la­komát tálalt fel könnyek kö­zött bucsuzkodó bajtársainak. A jelenlevők felírták nevüket egy ivre, ünnepélyes fogadal­mat téve, hogy a szent ügy­höz hűek maradnak, első hí­vásra készek vért-vagyont ál­dozni, és bárhova vesse is őket a sors, tovább fognak güzdeni hazájukért, a népjo­gokért, a népek szabadságá-A menekülőket különböző világrészekbe hajtotta a sors. Prágay és Schlesinger Lajos hadnagy Amerika felé vette útját. Prágay az emigráció­ban elsőként látott hozzá egy kis munka kiadásához, amely Magyarországot és a fegyve­res harcot ismertette. Az em­lékezést a legelőkelőbb New York-i kiadók egyike, Put­man jelentette meg 1850-ben. Könyvével Prágay számos jó barátot szerzett, ezek hama­rosan bemutatják Lopez tá­bornoknak, a Kubát a spanyol iga alól felszabadítani kívánó forradalmi párt vezérének. A szabadságharc viharaiban ed­zett Prágay úgy érzi, hogy kötelessége az elnyomottak védelmére fegyvert fogni, és ha kell, meg is halni. Felaján­lotta kardját Lopeznek. A tá­bornok vezérkari főnökévé nevezte ki, és a kis szabad­csapat, melyhez több magyar szabadságharcos csatlakozott hajóra szállt és kikötött Ku­ba egy csendes, lakatlan part­ján. Lopez “Guerida Kuba!” kiáltással megcsókolja a “sze­retett Kuba” földjét. “KUBA HŐSE” A venezuelai születésű fel­kelő tábornok, Narcisco Lo­pez (1799-1851), a spanyolok legnagyobb ellensége “Kuba, az adoptált haza hőse” egyik legvitatottabb alakja Kuba történetének. A kubai orra­­dalmárok egyik csoprtja úgy látta, hogy Kuba esik az Egyesült Államokkal ejyütt tud megszabadulni a spaiyol gyarmatosítók rabszolgaágá­ból. A “kubai vita” másik ol­dalán álló hazafiak félteték Kuba függetlenségét az ane­­rikai behatolástól. Kubát tel kell szabadítani, de legyen kubai és nem angolszáz. A legkonzervatívabb körök 4- szont attól féltek, hogy Lopz a felkelés örve alatt a rabszd­­gák felszabadítását tervezi. Életirója, Hermiro Portél Vila, a legtisztább szándéki, a naivságig jóhiszemű nem« jellemnek rajzolója. Vitai Moralessy Morales könj/e (1963) a kubai forradaVm kezdeményezői és első nír­­tirjai között tartja száron. Lopez első kísérlete 1848oan sikertelen volt, az Egysült Államok a be nem avatözas elvére hivatkozva lettotta az indulásra kész mexirí ve­teránok expediciós szegét. Lopez az Egyesült Álmok­ba menekül, távollétéen ha­lálra ítélik, emberei^ kínzá­sok közt lemészároUk. Lo­pez tehát immár má^dik ex, pediciójával száll p;'tra Ku­bában 1851 augusztusában. Győzelmes előnyomlása ese­tére fegyveres imogatást ígértek az északi/s déli ál­lamok, de számiét az álta­lános népfelkelé.-e is. Szá­mításaiban azonkn csalatko­zott. Az ameriki támogatás elmaradt. Balszrencse is ül­dözte. Az előcapatul előre küldött Crittenen, a mexikói háború veterá tábornoka, akivel Kuba b.sejében egye­sülnie kellett olna, útirányt téveszt és a sfinyolok kelep­céjébe esik. Aioltakat és hal­doklókat a kralokkal kötélen végighurcolta.] ák Havana utcáin és felarabolt testré­szeiket kifiigfesztik a legelő­kelőbb köztáw. Ennek elle­nére újabb nagyar csapat száll hajóra. MAOYAROK THERM)PYLAEJE De a vám várt kubai nép felkelés elnaradt. Lopez ki­áltványait evasták, az asz­­izonyok keik felett hord­ták a táborkképmását, a ta­­ryák népe ete-itatta az ide­jén harcoso;. De nem moz- Jult. Lopez tis csapatával magára mait. Még igy is kétszer ver vissza túlerő­ben levő spyol helyőrség válogatott szadait. Las Pa­sas kicisny íuban a harcban edzett kis iagyar csapat oroszlánkénttüzd. Schlesin­ger emlékesében részlete sen leírta eiősi ellenállást. Feltehetően : ő emlékanya­­?a ihlette m Luby Sándort 1898-ban “rgyar dicsőség Kubában, 18-ben” cimü kis hőskölteménre. Az “újság­író poéta” Ly, Balassagyar maton Koíáthy Jenővel együtt szersztett irodalmi folyóiratot, ajd a fővárosi lapok munkarsa s a Mátyás Diák élclap vezérverseinek írója lett. : amerikai-spa­nyol háború törése alkalmá­ból emlékezimeg az 1851-es magyar hősről. Sűrítéssel, költői tulzsal talán, de mégis nér hitelességgel íródhatott eis ballada a ma­gyarok Theiopylaejéről. Schlessinr később úgy emlékezik, )gy a sebesült Prágay és day — hogy a spanyolok gyetlenkedéseit elkerüljék a csatatéren, önkezükkel /etettek véget életüknek, ágay pisztolyá­val, Gotay tével. Lopez némy megmaradt emberével éSchlesingerrel a hegyekbe enekül. Étlen­­szomjan kórolnak. Hatal­mas hurriki tör ki, Schle­singer testéi melengeti ki­merült tábonkát, kinek mo­rális ereje jy percre sem tört meg. Apanyolok rész­leges amneitját hirdetnek, ha a harcoso négy napon be­lül megadjálmagukat. Csak Lopez fejérevolt vérdij ki­tűzve. Schlesiger az amnesz­tia utolsó prcében hagyja csak el — amak kívánságá­ra — tábornokát Lopez levo­nul egy tanyahába és fegy­verrel kényszerű a gazdát, hogy feladja őt így akarta egy szegény kbai paraszt­nak megszerező a vérdijat. Egy spanyol hdnagy fogja el. Hátrakötött mezekkel, nya kán kötéllel, mltósággal lép­ked Lopez a fglyök között. (A hadnagyotkésőbb a nép: meglincseli.) 1 hajón derű­sen elbeszélge a kapitány-j nyal. Veresége ellenére hitt Kuba szabsdságharcának győzelmében, a legkegyetle­nebb halál várrá. A spanyo­lok Havana főterén a spanyol inkvizíció nyaícsavaró vasá­val végzik ki 1851. szeptem­ber 1-én. Utoló szavaival Ku­ba szabadságit éltette. “Ha­lálom nem forlitja vissza Ku­ba sorsát!” A foglyokat a spanyolorszá­gi higanybánjákba deportál­ják. Az Egyjsült Állapiok közbelépésére kegyelmez meg nekik sói év múlva Iza­bella spanyol királynő. De Schlesinger Lajos csodálatos módon megmenekül. Az erőd bástyájáról a tengerbe veti magát. Egy amerikai hadiha­jó megmenti, 1856-ban a ni­­caraguai seregben századpa­rancsnok. Később visszavo­nul Guatemalába, dúsgazdag ültetvényes lesz. 1892-ben et­nográfiai tárgyakat küld a Magyar Nemzeti Múzeumnak és még az évben fiával ellá­­ttogat Magyarországra. “BÜSZKÉN ESETT EL . . .” Meghatódva olvassuk a ré­gi írásokban, de Kuba mai történetében is a magyar csapat elesett hőseinek nevét. Hadd idézzük itt: Schlesin­ger, Gotay, Becsey (Bem egy­kori segédtisztje), Bontilla, Radnóti, Palánk, Eichle, Vi­rág, Biró, Koszta, Mihalóczy a két Csomortányi. S Klapka emlékezését szeretett bajtár­sáról. “Prágay büszkén esett el a halál-tánc mezején és utolsó lejtése volt a legszebb életében.” Baloghy Mária ltótona nfeghail! al°^S^gÍ hadosztály katonai szállásán, Délvietnamban robbanás történt, két amerikai Stockton, Calif.-ban a közeli hegyekben erős havazás volt. Nem a Tisza partján fekszik ez a csárda? tompított beszéd: a büvész-Az étteremben kellemes, tompított fények. Minden asz­tal foglalva, a pincérek láb­­ujjhegyen hordják tálcáikon az inyencfalatokat, a poha­rakban aromás bor csillog: a levegőben van valami ünnepé­lyesség. Nem tipikusan ame­rikai ünnepélyesség, inkább olyasfajta, amilyen a Duna— Tisza táján otthonos. \ i . .... Pedig a közönség nem ki­zárólag magyar. Sok az egyéb eredetű amerikai is, aki eljött ide, hogy egy kis magyar le­vegőt szippantson, magyar ételek illatát, magyar italok ásványos izeit kortyintsa és, ami mindezt aláfesti: egy kis magyar muzsikát. vonós prímás, Toki Horváth Gyula hallgató nótát játszik... Fájdalmas, édes-bus magyar nótát. Azután fokozatosan felen­ged a hangulat, a hallgatót tü­zesebb muzsika követi, vidám, csipkelődő szövegű, játékos népdal, tüzes csárdás. A kö­zönség az asztaloknál együtt ringatózik a zene ritmusával. A magyarok egyszerre emlé­kezni kezdenek és magyarab­­bak lesznek és az idegenek va­lami különös, szinte vegyi vál­tozáson mennek át: kipirul az arcuk, átveszik a tempót és magyarokká válnak maguk is. íme ezt főzik esténként a newyorki magyarok főutcá­ján, a Second Avenue-n, az EMKE boszorkánykonyháján, ahol a rendes konyha izes fa­latjai mellé felszolgálják az igazi otthoni hangulatot, ami a hires-neves Toki Horváth Gyula ördöngős hegedűjén és kicsiny, de igazi őstehetségek­ből álló bandájának szívből szőtt játékán kerekedik ki az intimhatásu, rejtelmes fényű idegenbe szakadt magyar ét­teremben : . ; HALORSZÁG Ezért, emiatt a muzsika miatt olyan ünnepélyes a han­gulat. Ezért a lábujjhegyen járás, ezért a lehalkított evő­­eszköz-koccantás, ezért a le-Algériai segítség Izraelnek NEW YORK. — A múlt év­ben hirtelen elhunyt dúsgaz­dag zsidó; színházigazgató Billy Rose hagyatékában volt, más milliós értékek mellett, hires városi palotája az 56 East 93-ik utcában. Ezt a pom­pás épületet nemrég a hagya­ték végrehajtója eladta egy­millió dollárért Algéria kor­mányának, amely ott fogja el­helyezni U. N. delegációját. A millió dollárt legnagyobbrész­­ben Izráel kapja, mivel Billy Roses végrendeletében vagyo­nának egy részét izráeli nép­jóléti intézménynek szánta. Ily módon Algéria közvetve segítséget nyújtott Izráelnek. NÉHA VISSZAFELÉ SÜL EL A PUSKA MORRISTON, Wales. - Marjorie Price 28 éves asz­­szonynak négy gyermeke van, nem akart nagyobb családot, fogamzásgátló pilulákat sze­dett. És ez azzal a hatással járt, hogy most négyes iker­szülés előtt áll. Jó langyos volt a folyó vize, de a fiatal halak között volt egy, aki mindig elégedetlen­kedett. — Sose járhatunk arra, amerre szeretnénk. Az öre­gek mindig terelgetnek ben­nünket: ide ne menjetek, mert itt örvény van, s arra se men­jetek, mert ott a horgászok tanyáznak. Szörnyű állapot. — Igaz — lázadozott sok ki­csi hal. — Menjünk és alapít­sunk uj országot. Egy éjszakán vagy ötszázan útnak eredtek, de a legtöbb kis hal békében maradt, öreg­jei közelében. — Jaj de jó — mondták a szökevények —, azt tehetjük, amit csak akarunk ... Egy hajóroncs mellett úsz­tak el éppen, mikor az egyik hasadékból egy rák kúszott elébük. Igen öreg és ravasz rák volt, aki már ollóit is el­vesztette vénségében s igy so­kat koplalt. Mennyi idősek vagytok? — Három hónapja láttuk meg a Napot először . . . — Akkor még nem ismeri­tek a telet! — Nem bizony, ó, bölcs rák — igen okosnak gondolták, mert hosszú bajusza volt s mindig pödörgette ügyesen el­ső lábaival. — Bizony a tél gonosz va­lami. Rosszabb az örvények­nél és a horgászoknál. Hideg lesz és ti megdermedtek. Nem tudtok majd úszni sem. De ha gondoskodtok ezután rólam, olyan nagyszerű tetőt építek télire a folyó fölé, hogy az megvéd benneteket. Gyorsan mult a nyár, aztán az ősz. A rák mindig nyomuk­ban volt és falta a sok ingyen táplálékot, amit a halfiókák keresgéltek össze számára. Egyszer aztán hülni kezdett a viz és a halak megijedtek. — Semmi baj — dicsekedett a rák — most jövök én! A folyón napok alatt vastag jégpáncél képződött. Nos, mit mondtam? — mutogatott fölfelé a rák. — Itt a jó tető. Láttok-e csak egyetlen horgot is? — Azt nem látunk, ó bölcs rák, de nagyon hideg van! — Jó. Rögtön intézkedem, hogy jöjjön a meleg viz. Mind­járt visszajövök. Ezzel elmászott valamerre a fenéken és nem látták töb­bé. Tudta, hogy a tavasz még messze van, de örült, hogy egész nyáron és ősszel ilyen jól élhetett. Nem baj, majd ta­vasszal megint csak talál egy hiszékeny társaságot. A halak pedig várták a me­leget, s tényleg, hamarosan kisütött fölöttük a Nap. Lé­ken át tűzött rájuk, amelyet a halászok vágtak a jégbe. A sok halacska a fényre tódult és mindannyian a halászok há­lójába kerültek. Ha nem csa­varogtak volna el, átaludhat­tak volna a telet az iszapban. De hát nem volt senki, aki erre kitanitsa őket, mert elszöktek öregjeiktől. Darázs Endre Eltűnt a betétkönyv BRONX, N. Y. Amikor a múlt év decemberében Char­les Meatling idős embert la­kásában holtan találták, a házmester értesítette a rend­őrséget, a lakást átkutaták és a halott bankbetétkönyvét, amelyen 10,600 dollár takarék­­betét volt, nem találták. Más­nap az történt, hogy Robert McMair rendőr a betétből, a halott aláírásának hamisítá­sával, felvett 1398 dollárt, az­tán az is történt, hogy Robert McMair rendőr nyomtalanul eltűnt, hátrahagyva feleségét és három gyermekét. Tizen­három államban körözték. Most Hollywood, Floridában Robert McMair autóbaleset­ben volt s ez alkalommal el­fogták. Visszahozták Bronx­­ba és 25,000 dollár biztosíté­kot Írtak elő neki, amit persze nem tudott előteremteni. A brüsszeli nagyáruház égésében egy férfi holtteste az ablakra gör­nyedt. égy nő ugrásra készen a tűzoltók hálójába (jobb). Két Diesel mozdony egymásnak rohant New York teherpályaudvarán, 6 vasutas meghalt, 4 meg­sebesült.

Next

/
Thumbnails
Contents