Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1967-04-27 / 17. szám
Thursday, April 27, 1967 ÍÖGGETLENSÉG 7. OLDAL Sandy Dennis, aki mint második legjobb főszereplő Oscar dijat nyert Santa Monicaban, csókot kap a férjétől (bal). Jobb: Ronald Reagan kormányzó a feleségével megérkezik az ünnepségekre. WASHINGTONI FEKETE BÁRÁNYOK WASHINGTON. — Mindenütt, az ország minden részében, az élet mindegyik területén vannak erkölcsi szempontból kifogás alá eső emberek, ki mondhatja, hogy a kongresszus 535 tagja — képviselők és szenátorok — közt ne akadnának fekete bárányok? Ezt a kérdést veti fel a Time magazin abból az alkalomból, hogy a kongresszus egyhangúlag elfogadott egy uj erkölcs-törvényt. Ez még neon végleges erkölcsi kódex, még csak egy bizottság van megbízva a kódex megírásával. A feltett kérdést megtoldja a Time mégegy kérdéssel: Ki engedheti meg magának, hogy tisztességes legyen? Ez a fontosabbik kérdés. Adam Clayton Powell képviselő erre a kérdésre egy szóval felel: senki. És nagymerészen hozzáteszi: amit én csináltam, azt mindenki más csinálja. Téved, Hon. Adam Clayton Powell. De, meg kell vallani, Hon. Powell kitűnő történelmi társaságban van, aniikor ezt a nézetét hirdeti. Visszatekintve a nemzet több mint száz múlt évére, ezt találjuk feljegyezve a nagy amerikai államférfi Daniel Websterről, aki, mellesleg megjegyezve, az Amerikába látogatóba jött Kossuth Lajosnak nagy tisztelője volt: Webster idejében, 1833- ban történt, hogy támadások tüzében állt a nemzeti bank, a Bank of the United States. A bank vezetősége Webster segítségét kérte. Webster azt üzente vissza, hogy “szívesen. de ne tessék'megfeledkezni a szokásos honoráriumról.” Később is, még sokáig, valósággal divat volt a politikai életben, hogy nagy üzleti és ipari vállalatok képviselőket é < szenátorokat ‘megvásároltak’ És Mark Twain, a humorista megjegyezte, hogy büszkeséggel tölthet el mindnyájun kát az a tudat, hogy nálunk magasabb megvesztegetési dijakat osztogatnak, mint bárhol másutt a világon . Ilyesjni már a múlt emléke. Ma korrupciót szimatoló riporterek ezrei tolonganak a politikai aréna szélein, kipuhatolnak olyan praktikákat, amelyeket csak egy hajszál választ el a korrupciótól. Az 1926. évi törvény tiltja a kongresszus tagjainak, hogy elfogadjanak bármi pénzt, vagy értékes tárgyat, aminek ajándékozásával őt valamely törvényalkotásnál befolyásolni akarják. De mi “értékes” és mi a “befolyás”? Ezek labilis fogalmak. Capitoli közfelfogás szerint 5 dollár a felső határ, ameddig ajándék el < fogadható. És ami a befolyást illeti, a minnesotai McCarthy szenátor példáját emlegetik: McCarthy elfogadott kölcsönbe, használatra a Ford Companytól évi 750 dollárért egy Lincoln Continentalt, de — segédkezett a törvényalkotásban, amely szigorú biztonsági felszereléseket irt elő az automobil-iparnak. Fontosabb ennél az önérdek és a közérdek találkozása, illetőleg egymásba ütközése. A pár évvel ezelőtt meghalt Kerr cklahomai szenátor, sokszoros milliomos, nyiltan és bátran kijelentette: “Én Oklahoma pénzembereinek képviselője vagyok ; én az ő érdekeiket védelmezem és ez az ok, amiért ők engem megválasztottak. Aki az ő érdekeit elhanyagolja, az egy nickelt sem érne nekik.” Ezek kihívó szavak. De még kihív óbb cselekedetek is fel vannak jegyezve a kongresszus évkönyveiben. ElLlbo déli-demokrata szenátor '25 millió dolláros katonai handelest biztosított mississippi cégeknek s ellenszolgáltatásképpen kapott az “érdekeltségtől” Cadillacot, álomkastélyt fedett uszodával, mesterséges tóval. May képviselő, a Ház katonai bizottságának elnöke, 78 millió doláros rendelést juttatott barátainak, a Garrson fivéreknek. Kapott ellenszol gálatok és —- kivételesen -— büntetést is. Nagy baj, hogy olyan drága a választási kampány Amerikában. Innen fuj a szél. Csak milliomosok tudják fedezni a kiadásokat s a többség nem milliomos. Az 1925. évi korrupció-elleni törvény előírja, hogy egy szenátor csak 25,000 dollárt költhet kampányra, egy képviselő pedig csak 5000 dollárt. De' ez a törvény papíron maradt, megkerülik oly módon, hogy különféle bizottságok utján teremtik elő a kampánypénzeket. Ez egymagáiban még nem erkölcstelen, csak éppen törvénytelen, és ezért bátran felsorolhatunk pár érdekes adatot, anélkül, hogy gyanúba kevernénk közéleti személyiségeket. Pierre Salinger, aki Califomiábar szenátori mandátumra pályázott, 1,6 millió dollárja (bizottságok pénze) veszett kárba. Reagan filmszínész 5 millió dolláros kampány révér, nyerte el a californiai kormányzó állását. A fiatalabb Kennedy, Teddy, 1962. évi kampányának kimutatásába egyetlen tételt vett fel: nulla.; Ez igaz volt, ő semmitsem költött a választási kampányra, amely két millió dollárba került. Az sem esik a korrupció fogalma alá, ha egy képviselőnek vagy szenátornak semmitmondó szónoklatért 100C dollárt adnak, vagy egy törvényt magyarázó értekezésért (amelyet egyik irodalmi alkalmazottja irt) — 10,000 dollár szerzői jutalmat nyomnak a markába, amit néhai Joseph McCarthy szenátor nem utasított vissza . . . Politikai bankettek bevételének személyi célokra fordítása súlyosabb elbírálás alá esik; ezt Dodd szenátor már,, tudja. A kongresszusi élet tisztaságának legjobb biztosítéka lenne az évi kötelező kimutatás vagyoni és jövedelmi állásukról, részvénytulajdonukról, ügyvéd* irodájuk jövedelméről. Ezt újra és újra hangoztatják és követelik, de aligha lesz ebből törvény. Nem is szükséges ilyen törvény, - mondja Dirksen szenátor, a republikánus vezér, mert a képviselő és seznátor egyedüli erkölesbirái azok, akik reájuk szavaznak . . . ITT SZAKÉRTŐ BESZÉL MOSZKVA. — A vörös hadsereg lapjában cikk jelent meg a CIA amerikai kémszolgálatról. Azt írja a cikikiró, hogy téves az az Amerikából eredő beállítás, hogy a CIA tudományos kutató intézet; az igazság az, hogy a CIA kémszervezet, amelynek tevékenysége a szocialista államok, elsősorban a Szovjetunió ellen irányul. Igaz szó jön néha kelet felől. BOOKS, RECORDS, OTHER 4TH CLASS (PARCEL POST) UP 21 PER CENT AIR MAIL UP 1c TO 9c CARDS UP 1c TO 5c FIRST CLASS UP 1c TO 6c NEWSPAPERS, MAGAZINES, OTHER 2ND CLASS UP 22 PER CENT IN THREE YEARS THIRD CUSS BULK, “JUNK,” OCCUPANT MAIL UP 28 PER CENT IN THREE YEARS J ODD SIZE, SPECIAL J SURCHARGE Ezek a kongresszus által java volt postai díjszabás emelések. PAPAGÁJCSEMPÉSZEK WELLINGTON, Ujzéland. — A vámhatóság nagyarányú papagájcsempészetet leplezett le, amely körülbelül két év óta rendszeresen, szervezetten folyt Ausztrália és Ujzéland között. Úgy fedezték fel a csempészést, hegy több üres tranzisztoros rádió ládában T20, szardiniamódra összezsúfolt kis és nagyobb madarakat találtaik — papagájokat, paraikeeteket, cinegéket. A tranzisztor-ládákból sem szó, sem ének nem hallatszott, mert a madarakat kábítószerrel elálmositották s azok hallgatagon érkeztek meg hárem és fél órai “repülés” után Sydneyből Wellingtonba. A madárcsempészés kitűnő üzlet, a madaraik Ausztráliából, ahol nagy számban élnek, olcsók, Ujzélandban pedig többszörös árat lehet értük kapni, szép példányok 56 dollár áron kelnek el. És veszélyes is a madárcsempészés. Mert megeshet, hogy a papagájok papagójbetegséget vihetnek magukkal uj hazájukba. Ez a betegség ragályos, embert is megfertőzhet és súlyosabb esestben halált okoz. Tíz éves a Budapesti Filmmúzeum Tiz évvel ezelőtt, 1957 nyarán nyílt meg Budapesten a Filmmúzeum. A népszerű intézményben évente csaknem egymillió néző fordul meg, a tiz esztendő alatt 9 és egynegyed millió látogatója volt az előadásoknak. A mozi műsorát a magyar filmarchivum 3000 játékfilmje, 4000 híradója és 5000 rövidfilmje közül válogathatják. Érdekes, hogy a Filmmúzeum törzsközönségének egynegyede 22 éven aluli, 4 százaléka 23—35 esztendős, — vagyis a fiatalabb korosztályhoz tartozik. A tízéves Filmmúzeum ezekben a hetekben a következő darabokat mutatta be: A vágy villamosa (amerikai), A magas fal (cseh), Biciklitolvajok (olasz), Talpalatnyi föld (magyar) — és heteken át adták óriási sikerrel Gréte Garbo egy régebbi filmjét, a Krisztina királynőt. A 73 láb hosszú Alice S. Wenthworth, a legrégibb, 109 éves amerikai schooner vízre került Bostonban, de léket kapott és elsülyedt. POLGÁR ATYA KÁPOLNÁT ÉPÍT B'ODDIPUR, Bengália, India. — Újra kérő szóval fordul az amerikai magyarokhoz Polgár István jezsuita atya, aki évek óta nehéz, áldozatos téritő munkát végez bengália! falvakban. Templomokat, iskolákat, kápolnákat épit, és minden építkezéséihez az amerikai magyaroktól kér és kap segítséget — kisebb-nagyobb dollárösszegeket. Most a következő levelet kaptuk tőle: Boddipur, 1967. április 10. Kedves Szerkesztő Uram! Megint kérem, Írjon pár szép szót az építendő téglakápolnáért, a Kis Jézus tiszteletére, Rákoskháli-ban, Bengáliában. Ez a helység ott van az egyik kis szigeten a Gangesz deltáján, egész közel az Indiai-óceánhoz. Valami 300 személy részére lenne, egy kis szobácskával a páter részére, mikor oda megy (mindig legkevesebb 3 napot kell erre rászánni: oda-vissza az utazás 2 nap, aztán egyet a hívek között is ott kell maradnia). A kápolna költsége legalább $2000 lesz. Már megvettem a cementet, 120 zsákot, és meg van a tetőre való azbeszt-lap is. Minden kis adomány segíteni fogja az építést. Kérem, hogy továbbítsák Rév. Fr. I. Nikolic, S. J., 1150 Carroll Street, Brooklyn, N. Y. 11225 címére az adományokat. így gyorsan és biztosan megérkezik. Máskülönben itt kemény munkával s nagy szorgalommal, mint a műtrágya bevetésével, az idei rizstermésünk megduplázódott, de a baloldali kormány a legnagyobb részét olcsó áron bevásárolja. Hálás köszönettel s szeretettel: P. Polgár István, S. .1. A TBC MAGYARORSZÁGON BUDAPEST. — Magyarországon 1938-ban 10,000 lakos közül 14, 1950-ben 7,9, 1960-ban 3,1 személy halt meg. Az ei.mult évben a halálozási arányszám 2,2-re csökkent. Amíg az országban 1938-ban 87 tüdőbeteg-gondozó intézetben mindössze 5011 ágy állt a betegek rendelkezésére, addig ma 193 intézet 14,375 ággyal szolgálja a tbc-s betegek gyógyítását. A második világháború után a betegség megelőzését szolgáló tüdőszűrő-vizsgálat szervezetté és általánossá vált. 1938-ban országosan 106,000 tüdőszürést végeztek, s ez a szám 1966-ban elérte a 6,681,000-et. Az elért eredményekben szerepe van annak is, hogy 1953 óta ingyenesen biztosítják, és kötelezővé teszik az újszülöttek BCG- óltását, s ez a rendelkezés 1958 óta a húsz éven aluli lakosságra is kiterjed. Jelenleg az ország mintegy 20,000 orvosa közül 800 a tüdőbetegségek szakorvosa. Délvietnam An Lao Valleyből kilakoltatták a gyermekeket is, mert harci zóna lett. GRETA GARBO ALKONYA NEW YORK. — Mendemonda, legenda az, hogy Greta Garbó, Hollywood világszép svéd filmdivája, magába-zárkózottságával érdekesebbé akarja tenni magát, titkolózottságával feltűnést keres. Az igazság az, hogy megvénült és szégyehli nappali vagy akár esti világosságnak kitenni egykor oly szép arcának csúfító ráncait. Kevésszámú látogatói közül Jack Van Straum számolt be arról, hogy a 61 éves Garbo egy megöregedett, keserű, elhanyagolt nő benyomását kelti. Mostani szerény élete éles ellentmondása gyönyörűen berendezett newyorki luxuslakásának. Régi csodáiéi tudni vélik, hogy a volt “isteni diva” sűrűn panaszkodik gyomorbántalmakra. Ezek azonban a saját maga által előirt szigorú diéta következményei. Étrendje mindössze kevés gyümölcs és tejnemíiek fogyasztására szorítkozik. Gréta Garbo mai magányosságában órák hosszat ül a tükör előtt, szorongással szemléli öregedő arcát, amelyen minden nap újabb redőket fedez fel. Mintegy húsz év óta kerüli az emberek társaságát, elrejtőzik az újságíróik ,s fotóriporterek elől. Hogy fel ne ismerhessék, divatjamúlt kalapján szeméig érő fátyolt és arcát teljesen beárnyékoló szemüveget visel. Sokáig azt hitték, hogy az érdeklődök megtévesztésé bizonyos szándékosságából ered, hogy talán éppen ezzel kívánja maga felé fordítani .a közfigyelmet. Kiderült azonban, hogy súlyosan beteg, emellett betegesen érzékeny is. Megtámadott idegrendszere fokozottan reagál a külső behatásokra és éppen ezért igyeskzik visszavonulni a múltba. M'álabusan gondol hajdani szépségére, ifjúságára, sikereire. Abban a tévhitben él, hogy szükebb környezete ellenszenvvel van iránta, holott a valóságban mindenki a javát kívánja. Még mindig szeretik és — sajnálják. Ez az állapot azután rohamosan aláássa egészségét. Többször megfigyelték, amint vállaira vetett kopott kabátban, ósdi kalapban és gondozatlan külsővel suhan el a házak falai mentén. Az ujságárusnő, aki tizenegy éve hozza el lakására a lapokat, egy reggel szinte fel sem ismerte, mintha egyetlen éjszaka alatt még jobban megöregedett volna. Ugyanígy az épület portása, Éred, hasonlóképpen nyilatkozott Garbóról. Megtörténik, hogy néha napokon keresztül nem mozdul ki lakosztályából, máskor hosszabb időre távozik, anélkül, hogy bárki is tudná, mi célból hagyta el lakását. Az a tény, hogy Garbó nyilván lemondott az élet örömeiről azt a látszatot kelti, mintha szükiben állna az anyagiaknak. Ez azonban nem áll fenn! Fénykorában óriási keresetre tett szert, a pénzt kitűnő érzékkel, gyümölcsöztetően helyezte el Svájcban, Svédországban, az Egyesült Államokban és egyebütt. Anyagi gondjai tehát nincsenek. Ezért szembeötlők az utóbbi időben tapasztalható kicsinységei. Az újságokat már nem hozatja fel, hanem maga megy értük, hogy ezzel megtakarítást érjen el. Élelmiszereket és minden egyéb szükségleti cikkeit csak házának körzetében található üzletiekben szerzi be. Miként lehetne e furcsaságokra leginkább magyarázatot találni? Valószínű, hogy egyetlen meghitt barátjának, George Scheetnek elvesztése óta súlyos lelki válságon ment keresztül. Eheihz az emberhez őszinte és mély barátság fűzte, hosszú évtizedeken keresztül. Vigyázat Párisból hamisítványok jönnek! PÁRIS. — Albert Marquet, húsz év előtt meghalt hires festőművész özvegyét egy műkereskedő arra kérte, hogy állapítsa meg férje egy festményének valódiságát. A festmény, amelyet a műkereskedő felmutatott, egy bizonyos normandiai hidat ábrázolt. A művész özvegye ezt a felvilágosítást adta a műkereskedőnek: “Férjem erről a hídról három festményt készitettt és én tudom, hogy ezek hol vannak.” Ez a negyedik festmény tehát hamisítvány volt. Az özvegy egyenesen a rendőrségre ment és feljelentést tett. Megindult a nyomozás és hamarosan kiderült, hogy ez a hamisítvány és sok más egy gazdag, tekintélyes polgár utján került forgalomba. Az a még meg nem nevezett úriember minden esetben azt állította, hogy a festményeket egy barátjától vette, aki három évvel ezelőtt meghalt. Az a gyanú, hogy ez az úriember az irányítója egy nagy nemzetközi racketnek. Az ő “baráti köréből” számos hamisítvány került el külföldi gyűjtők és múzeumok birtokába. * * NEW YORK. — Amerikában nemcsak hamisítványok, hanem lopott festmények is kerülnek a mükereskedésbe. A legújabb eset: Louis Edelman newyorki műkereskedőt seövetségi bíróság elé állították, mert 260 lopott olajfestményt más államokba eladott. A festmények legtöbbje modern, európai volt. A festményeket abból a mükereskedésből lopták el, amelynek Edelman alkalmozottja volt.
