Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-28 / 30. szám

6-IK OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, July 28, 1966 v — 'SISÜLM-------—- - ,m. ■■■■■.. TS7 Magyar bányászok ezer és egy meséje BÉOS - Dr. Vargha Ká­roly, az itteni tanárképző fő­iskola magántanára, össze­gyűjtött ezer bányászmesét, s azokat több társával munka­­közösségben, könyvalakban ki­adta. Hogyan, mikor támadt az eszméje, hogy össze kell gyűjteni a magyar bányászok meséit, hogy azok ne merül­jenek feledésbe, amikor sorra elmennek a már nagyobbára öfeg bányászok? Megmondja: — A mesék és mondák már gyermekkorom óta kísérnek. Anyai nagyapám, a zselici ta­nító volt az Ormánság első he­lyi tört énét iró ja. A történe­tek izét, szeretetét tőle örököl­tem. De a környezet is kedve­zett. Zselic a mondavilág bi­rodalma. Amikor a pécsi ta­nítóképzőbe kerültem, már rendszeresen gyűjtöttem az egyszerű emberek által elmon­dott történeteket. De hogy az­tán csak a bányászmondák, a bányásztörténetek gyűjtője lettem, első az országban, azt a véletlennek köszönhetem. Pécsett a legjobb barátom egy bányászcsalád fia volt. Sokat tanultunk együtt és elbeszé­lései alapján különös világ tá­rult elém. A bányászok vilá­ga. Akkor határoztam el, hogy a bányászmondáik gyűjtője le­szek. El is mondtam szándéko­mat barátomnak és kértem őt, figyelje meg az otthon mesélt történeteket és azokat adja tovább nekem. Ezt tette. De egy napon azzal állt elő, ha kedvem tartja, vasárnapon­ként menjek vele, ismerkedjek meg a családjával, nagyapja, aki még mindig bányász, sok érdekeset mond majd nekem, így is lett. És attól a naptól kezdve mindmáig, ha időm en­gedi, bányászok között vagyok és történeteiket hallgatom. Sőt, egy bányászcsalád lánya lett a feleségem. * * * — A második világháború kezdetéig már jelentős gyűj­teményem volt. De katona let­tem, frontra kerültem, és itt­hon, amikor, hazajöttem, a fő­iskolán már nem találtam meg a gyűjteményemet. Elölről kellett mindent kezdeni. Em­lékeztem, régebben merre jár­tam, kiket kerestem fel, útra keltem ismét, hogy megkeres­sem őket. Legtöbbjük már nem élt. Ekkor döbbentem rá, hogy gyorsan kell dolgoznom, uj generáció nő fel, amely már nem ismeri a történeteket. A mondákat pedig meg kell őriz­ni az utókornak. Azt is tud­tam, egyedül nem győzöm a munkáit. Most már hárman dolgoztunk tovább.' — Néhány éve történt. A környező falvakba mentünk, bányásztelepüléseikre, Bara­nya különböző részeire. Ekkor tapasztaltuk, hogy az alsóbb fokú iskoláikban, óvodákban a bányászok gyermekei tündé­reikről, királyokról, grófokról hallgatnak mesét. Megkérdez­tük volt tanítványainkat: a bányászok gyermekeinek mi­ért nem bányászmesét monda naüc? Csodálkozva néztek és kijelentették, hogy ilyen nincs. Mondtuk, hogy majd lesz. Ekkor jött az ötlet: fel­keressük a gyerekek nagyszü­leit, hangszalagra mondatjuk velük a régi bányásztörténe­teket, ezek alapján mesét drunk és azokat visszajuttat­juk a gyerekekhez. Munkánk sikerült. Ez indí­tott aztán bennünket arra, hogy a meséket kötetbe gyűjt­sük. Első könyvünket a “Föld­alatti birodalom’’ címmel a Magvető Könyvikiadó pécsi, dunántúli részlege adta ki, má­sodik mesekönyvünket “A fur­fangos bányászlegény” cím­mel pedig a Baranya megyei tanács művelődésügyi osztá­lya jelentette meg. Bányász­napokon a könyvsáitrakban a bányászok keresik ezeket a könyveket és tapasztalataink gyermekeiknek, unokáiknak, * * * Itt egy az ezer bányászmese közül, mutatóba: Valamikor, réges-régen volt egyszer egy igen szegény em­ber. Öreg is volt, beteg is, dol­gozni már nem tudott. De volt így fia, aki mindig az erdőre járt fát vágni és annyit kere­sett, hogy ne kell jen élhen hal­muk. Egyszer aztán megunta í keserves életet, hogy min­­iemnap döngesse a fákat, de kenyere mellé ne jusson sza­lonna ős elhatározta, hogy szerencsiét próbál. Kihallgatta egyszer az öreg faivágókat, akik azt beszélték titokban, hogy az erdő alatt a völgyben már többször láttak kék lán­gokat fölcsapni a földből és ez annak a jele, hogy ott kincs van a föld alatt. így aztán el­határozta, hogy megkeresi a kincset. Megvárta egyszer, amig mindenki hazatért az erdőből, akkor aztán lement egyenesen a völgybe és azon a helyen, ahol az öreg favá­gók a titokzatos lángot látták, ásni kezdett. Nem ásott talán még két ásónyomot sem, ami­kor valami keménységbe ütő­­dötit az ásója. Megörült a le­gény. Kitisztogatta, a gödör­ből a földet, de bizony nem talált egyebet, jókora fényes, fekete köveknél. Feldobálta őket, és most már nem ásóval, hanem a fejszével dolgozott tovább. A nap már lement, besöté­tedett, de még mindég semmi, csak f ényes fekete kő. De nem hagy ta abba mégse a munkát . Hogy jobban lásson, tüzet ra­kott. Nem akarta, hogy az er­dő alja, a száraz levél meg­gyulladjon, ezért a kihajigált fekete kövekkel körülrakta a tüzet. Annyira elmerült a mun­kájában, hogy ügyet sem ve­tett másra. Egyszerre csak föltűnt neki, hogy miilyen vi­lágosság van késő éjszaka. Hát hogyne, amikor nemcsak a fa égett a tűzön, hanem a köréje rakott fekete kövek is. Nem is feketék voltak már azok, hanem vörösen- izzottak, mint ahogy a parázs szokott. Elcsodálkozott a legény, mert ilyet még se nem látott, se nem hallott, hogy a kő is ég jen. Furcsa volt ez neki, de dolgozott tovább. Kincset azonban nem talált a föld alatt: Abbahagyta hát a gö­­dörásást és szomorúan indult hazafelé. Hogy ne menjen üres kézzel, vitt néhány darabot a fekete kőből. Otthon aztán el­mondta öregapjának, hogy ezek nem akármilyen kövek, mert úgy égnek, mint a fa. Ki is próbálták. Égett az most is, csak úgy ontotta a mele­get. És a csodás kőnek hama­rosan hire ment. És néhány nap múlva már nemcsak a legény fejtette a követ, nap­ról napra szaporodott a kő­fejtőik száma. Mindig mélyebbre ástak a földbe, a fekete földbe a kő után, és a mélyben már akko­ra volt a sötétség, hogy csak lámpással tudtak dolgozni. És a hegy tetején lakó emberek mindennap látták, hogy lent lámpásokban ég a tűz, vilá­git, és ezért ezt a völgyet Láimpásyölgymek nevezték el, és még ma is ez a völgy neve. Megszűnik az átutazó vízum­kényszer Magyarország és Románia között A Magyar Népköztársaság ás a Román Szocialista Köz­társaság közötti megállapodás alapján 1966. július 15-től kezdődően a két ország állam­polgárai — harmadik ország­ba történő magánjellegű uta­zásaik alkalmából —- átutazó (tranzit) vizűm nélkül utaz­szerint örömmel viszik hazahatnak. AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ ÚJSZÖVETSÉG Nevezetes évfordulóhoz ér­keztünk : 425 éve annak, hogy kikerült a sajtó alól a legelső nyomtatott magyar nyelvű Újszövetség. Hat fáradságos, izgalmas év munkája gyümöl­csét helyezte a magyar nép kezébe az európai műveltsé­gű és hirü fordító: Sylvester János, s a tudós nyomdász: Abádi Benedek. Sylvester János a Nagybá­nya melletti Szinérváralján született a 16. század elején. Jelképes és jelentős tény, hogy a mohácsi csatavesztést 'kö­vető tragikus időben ő nyitja meg azoknak az ifjaknak a so­rát, akik az akikor európai rangú krakói egyetemre irat­koztak be. 1526. október 26-án írja be nevét a hires lengyel egyetem anyakönyvébe. A krakói humanizmus vezetői csakhamar 'barátságukba fo­gadják. Mint buzgó katolikus érkezett ide s mint a refor­mációhoz vonzódó humanista távozott innen 1529-ben Wit­­tenbergbe. Az Erasmus, Melanehton és Luther által meghirdetett humanista és reformátori program keretébe illeszkedik bibliaforditása is. Ez azonban már magyar földön született meg. a későbbi nádor, Nádas - dy Tamás sárvári udvarában. Hatalmas vagyont áldozott a sárvári nyomda felállításá­ra, melynek egyetlen program­ja a Szentirás magyar nyel­ven történő kiadása volt. 1536 nyarán fejezi be Pál apostol leveleinek tolmácsolá­sát. A nyomtatás azonban csak 1541 januárjában készül el. Időközben ugyanis még el­készítette s kiadta a legelső nyomtatott magyar nyelvtant, megalapozván ezzel a magyar nyelvtudományt. Ez, szent­­irásfordításának mintegy mel­lékterméke volt. Elgondolkoztató tény, hogy egy európai hirü tudós — ké­sőbb a bácsi egyetem tanára — ás egy országos hirü méltó ság: Nádasdy, 1526 és 1541, tehát a mohácsi vész és Bu davár török közre jutása kö­zötti sorsdöntő időben legfon­tosabb teendőjüknek az Új­szövetség magyar nyelvű ki­adását tartották! Ma 18 ismert példánya van 3 minden tekintetben .nagy­­értékű alkotásnak. Sajnos, a legtöbb példány sérült. A Mia­gyar Tudományos Akadémia rendkivül értékes szolgálatot végzett azáltal, hogy 1960-ban facsimile kiadásban lehetővé tette minden érdeklődőnek a legelső magyar nyelvű nyom tatott Újszövetség megisme­rését. Idézzük belőle az elő­szót, az akkori helyesírással: A MAGYAR NIPNEK KI EZT OLVASSA Próféták által s-zólt righen néked az isten, Az kit ighirt ime végre meg atta fiát. Buzgó lilekvel szól most es néked ez által, Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess. Néked azirt el lün prófétád, doctorod ez lün Mestered ez most is, mellyet az isten ada. Aí próféta szavát halgasd, mert tighed az isten El veszt, és nyomos itt nem lehet az te neved. Itt ez írásban szól mostan es néked ez által, Hütre hiv mind, hogy senki ne mentse magát. Az ki Sidóul, és Görögül és vigre Diákul Szól vala righen, szól néked az itt Magyarul. Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden az isten Törvinyin iljen, minden imággya nevit. Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az ki folyó viz, Itt vagyon az tudomány mely örök iletet ád. Lelki kenyir vagyon itt, melyben mikor iszel örökké IIsz, Mely az mennyből szállá, halálra mene. Az ki teremt tighed, meg vált, örök iletet es ád Az szent által, nincs több bizodalmád azirt. Ennek azirt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel, Ennek mindenkor tigy igaz áldozatot. Tighedet ez hozzá viszen, s nem hágy mikor igy mond, Bódogok el jövetek, vesszetek e! gonoszok. ROSSZUL TÁJÉKOZOTT DIÁKOK WASHINGTON. — John A. Lent professzor az amerikai Lapkiadók Szövetségének fo­lyóiratában ismertet “néhány választ’’ azokra a kérdésekre, amelyeket angol nyelvet és új­ságírást tanuló diákjainak tet­tek fel. Az irás “Rosszul tájékozott diákok” címmel jelent meg, ami egyáltalán nem fejezi ki i megkérdezettek durva bak­lövéseit és sok esetben teljes tudatlanságát. A megkérde­zettek egyébként kivétel nél­kül az amerikai ujságiró­­utánpótláshoz tartoznak. Mielőtt a 'kérdésieket felad­ták volna, felszólították a di­ákokat, hogy több héten ke­resztül legalább egy napilapot olvassanak el, és ismerked­jenek meg a napi események­kel és a közeli nevekkel. A 32 vizsgáztatott diók kö­zül csak hét tudta megmonda­ni, hogy ki Ho Si Minh, Hit­ler, Hubert Humphrey, Karl Marx, Tito, Martin Luther King, Sukarno, és Earl War­ren és tudta őket történelmi és napi eseményekkel kapcso­latba hozni. Néhány példa: hárman tud­ták, hogy ki Lester Pearson. Ketten nem tudták, hogy Hu­bert Humphrey az amerikai alelnök tisztségét viseli; né­gyen nem tudták azonositani Harold Wilsont, öten pedig Hitlert. Lent professzor levelében hangsúlyozza: “Arthur Gold­berget minden eLlképzelhető­­nek kineveztek, laptudósítótó] kezdve olyan emberig, aki meg akart vesztegetni kong­resszusi jelölteket. További termések; nem volt egyetértés Trockij személyét illetően sem. Többek köziött Koszigin jobbkezének, írónak, eváltott német politikusnak, a Szovjetunió ENSZ-küldöt­­jének és Hitler politikai el­lenfelének nevezték. Willy Brandtról azt tartották, hogy “hires baseball játékos”. Ti tóról a következőket állí­tották: Olaszország politikai vezetője, Spanyolország poli­tikai vezetője, volt japán csá­szár, szovjet űrhajós, egy né­met politika párt vezetője. Három diák német kommu­nista vezetőt csinált Hitlerből, aki a lengyekik elleni támadá­sával kirobbantotta az első (sic!) világháborút. Azt is mondták róla, hogy a német fasiszták vezetője volt az első világháború alatt és német ka­tolikus vezető. És végül Hirosimáról azt állították, hogy sziget “a má­sodik világháborúban bombá­zott koreai város”, és — betű szerint idézve — “adom bom­bát doptak rá a 2. világhábo­rú alat.” Nohla a professzor cikkének valódiságában (nem kételke­dünk, szerencsére nem minden amerikai középiskolai diák ál­lít ki magáról ilyen szégyen­­teljes bizonyitványt. Meg kell emlékeznünk azokról, a kivá­­óan képzett amerikai diákök­­-ól is, akik a televíziós kame­ra előtt lefolytatott versenye­den az igen réhéz kérdések­be adott leleményes és találó válaszaikkal csodálatba ejtik a zsűri tagjait. A new yorki dijat nyert ruhater­vező James Galanos kreációja ez a szellős nyári ruha. AZ ADÓEMELÉSRŐL, DONT INFLÁCIÓ ELLENES ELVRŐL WASHINGTON. - Henry Oatihcart, a Central Press wa­shingtoni képviselője eszme- LÜttafcást irt, a küszöbön álló adóemelésről, melyeikben a kö­vetkezőket mondja: • — Ha nem más okból, az idő előrehaladottságára való tekintettel, a Johnson-admi­­nisztráció nem fogja erőltetni •az adóemelési törvény keresz­tülvitelét a kong­resszus ezen idő­szakában. A demokrata párt, politikai hatalmának szá­mos évében, eb­ben az évszázad ban, sok ízben elfordult történelmi hagyomá­nyaitól, de egyik sem volt éle­sebb, mint vezetőinek jelen­legi iránya gazdasági dolgok ban a magas kamatláb támo gatásában. A magas kamatláb javaslói hagyományosan a republiká­nusok voltak. A demokraták hagyományosan harcoltak a “Wall Street”, -a “bankárak” és a “gazdasági érdekképvise-The President letek” ellen. Még csak néhány évvel ezelőtt, demokrata jelöl­tek egész sereg győzelmet arattak ezzel a programmal és még most is '-annak a kong­­reszusiban, akik ezt a prog­ramot szinte vallásosan köve­tik. Még nem régen Johnson el­nök is ehhez a csoporthoz tar­tozott és nyilvánosan tartozik még mindig. Valójában azon­ban gazdasági politikája az volt, hogy az infláció - elleni harcot teljesen a pénzügyi szervezeteikre hagyta. És ezek nem találtak más megoldást az infláció megakadályozásá­ba, mint a fokozatos kamatláb emelést. Amerikai közgazdászok egy­értelműen úgy vélik, hogy megfelelően tervezett adóeme­lés gyors és erős infláció-elle­­íes hatással bírna. Igen sokan vannak Wa­shingtonban és az egész or­szágban, akik úgy hiszik, hogy az elnök politikai okokból aem szorgalmazott most adó­emelést és hogy ebben az eset­ben helytelenül tette, hogy az érdeket elébe helyezte az elv­nek. CSÚNYA FILMCSILLAG -1 LONDOíN. — Rita Tushing­­ham, a nagyon tehetséges an­gol filmszinésiznő másfél éve egyetlen percre sincs szerző­dés nélkül. Előre lekötik min den idejét. Megdöbbentő csú­nyasága mellett igen vonzó teremtés, aiki nemcsak tehet­ségével, de kedvességével is hat a nézőre. Megfejthetetlen titok. De a varázsa tagadha­tatlan. Pedig nemcsak az ar­ca nagyon csúnya, de az alak­ja is igen rossz. Kövér és for­mátlan nő, idomtalan. így nyi­latkozott etekintetben magá­ról : — Mindig úgy gondolom, hogy egy elefántra hasonlí­tóik. De az elefántok kedves állatok. Majd igy folytatja: — A Dr. Zsivágó forgatása után nyomban neki kellett lát­nom a munkának. Minden fii memimel még sikerem volt. Különösen a “Csipetnyi méz’ című filmemmel. Sztár va­gyok. Szeretnek az emberek, ragyogó férjem van (Terry Bickness televizió-operatőr), egy édes kislányom és olyan háziunk van, amilyet csak raj zolni lehet. Álom. Kell ennél több ? Milyen szép asszony ér­het el ennél többet? Az újságíró ezeket mondja neki: — Higyje el, minden hiziel gés szándéka nélkül mondom, hogy maga tetszik a férfiak­nak. Rita igy felelt: — Köszönöm szépen. De én nem vagyok Liz Taylor. Olyan vastag lábaim van, mint egy oszlop és görbe is, hát még a lapát fogaim! Olykor azt hi­szem, hogy van egy csipetnyi szépség fcienmem, de józan per­ceimben rájövök, hogy végze­tesen csúf vagyok. Nem ment neki sem min­den olyan könnyen. A “Csipet­nyi méz” hatalmas sikere és elragadtatott kritikái után két és fél évig nem kapott uj szerepet. A film 1962-ben ké szült el és 1964 közepéiig úgy tűnt, hogy egyszerűen elfe­lejtkeztek róla, letörölték a nevét a filmvilág lajstromá­ról. — Elveszítettem minden ön bizalmamat és a szomorúság­tól. az önmareangolástól sokat fogytam. Nevet. — Az akkori fogyás sem ja­vított az alakomon, úgyhogy nyugodtan visszaihizhattam, amit aziokban a rossz éveikben a bánat lesodort rólam. Elgász nap otthon ültem és arra vágytam, hogy apám liver­pooli füszerüzletáben legyek, mint fiatalabb koromban és ott segédkezzem neki. Dekát nem tehettem, mégis sokan ismertek már. Csak ettem raa-Ludwig Erhard nyugatnémet kancellár szavaz a bonni kerületi választásokon. Pártja a választá­son számos helyet vesztett. gamat. Igen bántott, hogy a színészi pályára léptem és meg voltam győződve róla, hogy végzetesen tehetségte­­'en vagyok. Elmosolyodik: — Amikor a legrosszabbul álltaik a dolgok, altkor tör­tént a fordulat. Megismerked­tem Terryvel, hozzámentem feleségül, gyermekünk szüle­tett. Szerepet kaptam a “Zöld­­szemű láiny”-ban, majd nyom­ban utána a “Patent”-ban és azután következett a “Dr. Zsi­­váigó”. Mielőtt Rita Tushingham filmkarrierje megindult vol­na már többször szerepelt a lelevizióbam és egy kis londo­ni színházban volt szerződé­se. A West Enden levő kicsiny szinházban rendszeresen cse­léd szerepeket játszott. A leg­többször meg sem szólalt, még annyit sem, hogy “Tálaivá van”. És akkor felfedezték, rábíz­ták a “Csipetnyi méz” fősze­repét. — Ez azt jelenti, hogy van jövője a csúnya lányoknak is — mondja nevetve, miközben lapát fogai elővillannak. Szabadságharcos hírek WASHINGTON. - A tö­mbéi VI. szabadságharcos kongresszuson, illetve az egy­idejűleg tartott koordináló bi­zottsági nagygyűlésen Mr. Dave Lowenheim ismertette — mint Horton képviselő spe­ciális megbízottja — Nixon volt alelnök és. Horton képvi­selő üzeneteit a kongresszus kiküldöttéire®. Nixon diszel­­ncike, Horton elnöke a magyar szabadságharc 10. évforduló­jának megünneplését elcíké­­jzitő American Citizens Com­­nittee-nek. Lr. Pogány András, a Sza­badságharcos Szövetség elnö- 06 táviratokban köszönte meg íz üzeneteket. Edward J. Derwinski kong­resszusi képviselő meleghangú üdvözlő táviratát szintén há­­ás szívvel vették tudomásul a orontói kongresszus delegá­tusai. A Szabadságharc tizedik év­fordul ój áraik megünneplésével kapcsolatban dr. Pogány And­rás és Fr. Vitéz Baan pénz­táros a következő kérelemmel fordulnak az amerikai ma­gyarsághoz : “A Magyar Szabadsághar­cos Szövetség az elmúlt év so­rán az 1956-os forradalom és szabalságharc 10-ik évforduló­jának méltó megünneplése ér­dekűben széleskörű munkát végzett. A magyarság jövő­jére nézve alapvetően fontos Átforduló sikeres előkészitése a Szövetség anyagi erejét messze túlhaladja. A tervezett ünnepség sorozat, valamint politikai akcióink eredményes végrehajtása, mivel sem hi­vatalos, sem félhivatalos szer­vek támogatására nem számít­hatunk, az emigrációs ma­gyarság egységes és jelen­tős anyagi áldozatvállalását igényli. Kérünk minden ma­gyart, hogy lelkiismeretiének parancsa szerint, képességei­hez mértem osztozzék Szövet­ségünk kiadásaiban. Hozzájá­rulást : Hungarian Freedom Fighters’ Federation, P.O.B. 3940, Washington, D.C. 20032 címre kiérjük küldeni. Szövet­ségünk részére adományozott összeg az adóból levonható.”-j TERJESSZE LAPUNKAT!

Next

/
Thumbnails
Contents