Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-05 / 18. szám

Thursday, May 5. 1966 FÜGGETLENSÉG 7-IK OLDAL ' A rendőrségi besitgónő, aki tolvajokat, gyilkosokat és “vagányokat” istápoit A közelmúltban fejeződött be Tampaban (Fia.) egy kü­lönleges bünügy bírósági tár­gyalása. A bűnügyet a “Sósa ügy” néven ismerte meg a nyilvánosság. A bünügy tárgyalása fo­lyamán a rendőrég is veszí­tett, még pedig elvesztette egyik leghűségesebb és leg­­megbizhatóbb besugónőjét, a 41 esztendős Mrs. Mae Tur­ulért. Mrs. Turner férje, John, aki jóval idősebb az asszony­nál, csupán szerény Social Security nyugdijat kap, Mae Turner azonban gondoskodott arról, hogy külön pénz is áll­jon a házhoz. Mrs. Turner ugyanis két­emeletes házukban — megfe­lelő összegért ■— időleges me­nedéket nyújtott a börtönből kiszabadult tolvajoknak, gyil­kosoknak és egyéb vagányok­nak. Ezenkívül, az alvilággal va­ló összeköttetései kapcsán, ér­tesült is a bűnözők újabb ter­veiről. Ezeket a terveket vi­szont minden esetben telefo­non nyomban közölte a rend­őrséggel — szintén megfelelő összeg ellenében, A Turner házaspár megle­hetősen gondtalanul élt, mert Mrs. Turner ügyesen “meg­fejte” a rendőrséget és a va­gányokat is. Egyik régi ügyfele, a 38 esz­tendős Manuel Sosa, azonban végetvetett az arany életnek. Sósa ugyanis 1965 augusztu­sában felhívta telefonon Mae Turnert és megkérdezte: tud­na-e számára valakit, aki bi­zonyos “munkát” elvégezne 15,000 dollár fejében. Mrs. Turner nem érdeklő­dött aziránt, hogy milyen “munkáról” van szó, hanem sürgönyzött Jacksonvilleben (Fia.) élő régi, másik ügyfelé­nek, Richard Austin Greene­­nek. Greene nemrégiben sza­badult a börtönből, ahol rab­lásért két esztendőt töltött. Greene azt válaszolta, hogy kevés olyan munka akad, amelynek elvégzésére 15,000 dollár fejében nem vállalko­zik. Mrs, Turner annál is “meg­­bizhatóbb” barátja volt a va­gányoknak, .mert- mindenki tudta róla, hogy veje (24 éves lányának férje) jelenleg ép pen Florida államban tölti börtönbüntetését rablás mi att. Green nemsokára Tampabr érkezett. Mae Turner össze ismertette őt Manuel Sósavai, aki mostohaapja péküzletét vezette. Ugyanekkor, Mrs. Turner felhívta telefonon Ro bért Lallyt, aki a Federal Bureau of Investigation lám­pái kirendeltségét vezette. Mai Turner közölte Lally­­val, hogy valamiféle “üzlet” készül Greene és Sósa között. Lally megígérte, hogy utána néz a dolognak. Sósa és Greene barátságos tárgyalást folytatott a “mun­káról” a tampai Cuban klub­ban. Később Greene közölte Mae Turnerrel, hogy minden rendben van, vállalja a mun­kát. Azt azonban nem közölte az asszonnyal, hogy miről van voltaképpen szó. Greene ekkor kivett egy albérleti szobát Rodolpho Por­­tocarrerra házában egy tel­jes hétre, mert — amint mon­dotta — a munka elvégzéhez, néhány napot Tampaban kell töltenie. Az albérleti szoba azonban nem Tampaban ,hanem Ybor Cityben volt. Az élkövetkező néhány nap leforgása alatt Greene több ízben meglátogatta Turneré­­ket. Mindenekelőtt kért egy 38-as kaliberű revolvert Mae Turner tői. Mrs. Turner kijelentette, hogy nincs revolvere. Greene ezután kért egy pár keztyíit Mae Tumertől, hogy munka közben ne hagyjon ujjlenyo­matokat. Mrs. Turner, aki még min­dig nem tudta pontosan, hogy miről van szó, közölte, hogy az egész házban nincs egyet­len pár keztyü sem. Az igazság az, hogy ebben a pillanatban Mae Turner kezdett arra gyanakodni, hogy ezúttal valami “komo­lyabb munkáról” van szó és semmiesetre sem akart bele­bonyolódni a dolgokba. A következő reggel Greene meglátogatta Mae Turneré­­ket és igy szólt: — Most voltam Manuel Sosa lakásán. A lakásban két halottat találtam. Mrs. Turner, akit egyéb­ként nehezen lehetett bármi­vel is meglepni, megpróbálta Manuel Sósat feltárcsázni a péküzemben. Sósa azonban nem volt a pékmühelyben. Greene köz­ben elmondotta Mae Turner­­nek, hogy nemcsak holtan ta­lálta a lakásban lévőket, ha­nem ő is gyilkolta meg őket. Greene pusztán azt nem tud­ta, hogy voltaképpen Manuel Sosa édesanyját mostohaap­ját gyilkolta meg. Azt is közölte az asszony­nyal ,hogy a két gyilkosság ért Manuel Sosa összesen ezer dollárt Ígért neki, a töb­bi tizennégyezret majd fogja kifizetni, ha meggyilkolt mos iohaapja pékmühelyét és pén­zét hivatalosan örökli. Greene ezután elindult, hogy személyesen is találkoz­zék Sósavai. Mrs. Turner pe­jig nyomban felhívta telefo­non Robert Lallyt és elmon­dotta mindazt, amit tudott. Amint azonban később ki­derült, Greene nem találta meg Sósat, valamint az FBI- hoz sem érkezett meg hivata­losan a gyilkosság hire. Később Greene visszatért a Turner házaspár házába. Nemsokkal később azonban Sósa hívta telefonon a rend­őrséget és közölte: amikor ha­zaérkezett, holtan találta édesanyját és mostohaapját. Sósa kétségesen felajánlot­ta a rendőrségnek, hogy segít megtalálni az öregek gyilko­sát. A gyilkos három revol­verlövéssel végzett mindket­tejükkel. Az ügyészség azonban Mrs. Turner vallomása alapján el­készítette a vádiratot Manuel Sosa ellen és ugyanekkor le­tartóztatta Greenet is. Mary Kane, Mrs. Turner leánya, elmondotta, hogy köz­vetlenül letartóztatása után, Greene felhívta telefonon őt a börtönből és arra kérte: küldjön hozzá elmeorvost. Mary ezt vallotta: — Eddig már 29 embert gyilkoltam meg és igazán sze­rencsétlen vagyok, hogy el­fogtak, még mielőtt a har­mincadikat is megölhettem volna — mondotta Greene a telefonon. Az esküdtszék Greenet és Sósat is halálra ítélte. Sor­suk bizonytalan, mert a ha­lálbüntetés ellenzőinek szá­ma egyre növekszik. Annyi azonban bizonyos, hogy Mrs. Mae Turner szere­pe, amint rendőrségi és FBI besúgóé, végétért, hiszen ő is lelepleződött. És az is bizo­nyos, hogy a vagányok sem fordulnak hozzá ezentúl me­nedékért. A Turner házaspár tehát a jövőben -— sajnálatos módon — kizárólagosan John Turner Social Security nyugdijára lesz utalva, habár valószínű, hogy Mae Turner némi pénzt félretett a nehezebb napok­ra is. Gyanús férfi Délvietnamban, aki­ről azt sejtik, hogy Viet Cong. CLAY ELLEN CHICAGO — Tony Galen­­to, volt hivatásos nehézsúlyú ökölvívó, mondotta: Cassius Clay? Az én időmben egysze­rűen megöltem volna azt a hülyét a ringben! A cél felé halad Észak-Vietnamban egy U.S.A.F. F-105 Thunderchief, 2.75 incses rakétáival. A hires “Tavaszi Kiállításon Sevilla, Spanyolországban Monaco ural­kodójának felesége. Grace hercegnő (bal) hagyományos andaluziai ruhát visel, Mrs. Kennedy pedig kosztümöt. A szabadságharc évfordulójának méltó megünnepléséért AMERIKABAN ERKÖLCSI KÖTELESSÉG A HÁZASSÁG? PITTSBURG. — A Magyar Szabadságharcos Táj ékozta­­tó Iroda jelentése. Pontosan félévvel a Magyar Szabadság harc 10-ik évfordulója előtt tartották meg az országos jel­legű magyar egyesületek ki­küldöttei első országos érte­kezletüket a szabadságharc méltó megünnepléséinek elő­készítésére. A Pittsburghban lefolyt gyűlésen a Penn-Sheraton Ho tel tanácstermében személyes vagy levélbeli képviselet ut­ján 26 olyan magyar szerve zet vett részt, amelyek a 10 éves évfordulót koordináló bi­zottsághoz már eddig beje­lentette csatlakozását. Az értekezleten, amely egy­ben a Koordináló Bizott­ság formális megalakulásá­nak kérdését is tárgyalta, több értékes felszólalás hang­zott el és több fontos határo­zat is született. Határozatot hoztak arra, hogy a szabad­­;ágharc szellemében nem vá lasztanak vezetőségét, már azért sem, mert a Koordináló Bizottság nem egy uj szer­vezet, hanem kizárólag a ma­gyar szabadságharc 10-ik év­fordulójának megünneplését szolgálja. A Koordináló Bizottság ve­zetését a koordináló tanács v’égzi, amelyben minden részt­vevő egyesület elnöke, illetve képviselője egyenlő jogokkal vesz részt. Határozatilag ki­mondották azt is, hogy a bi­zottságba ezután belépő szer­vezeteket ugyanolyan jogok illetik meg, mint a- már csat­­’akozókat. Az előkészítést végző ideig­lenes bizottság elnöke: Gere­ben István számolt be az eddig végzett munkáról, Pásztor László a Szabadságharcos Szö­vetség főtitkára a magyar szervezet ek összmüködésére vonatkozó eredményeket is­mertette, Horváth György, az American Citizens’ Committee magyar igazgatósági tagja pe­dig a Committee terveit vázol­ta a szabadságharc megünnep­lésére. Dr. Eszterhás István, a Ma­gyar Felszabadító Bizottság elnöke javaslatára a Bizottság köszönetét fejezte ki az elő­készítő bizottság eddig vég­zett munkájáért. A Bizottság ügyintézésére a továbbiakban munkatörzseket jelöltek ki. amelyek vezetőiként a követ­kező személyeket választották meg: Ügyvezető Pásztor László; gazdasági ügyek Kár­­páthy Sándor dr.; sajtó ügyek Löte Pál dr. A Bizottság megelégedés­sel vette tudomásul, hogy a Bizottság céljait támogatja dr. Fábián Béla volt tervezett memoranduma, amely a Poli­tikai Foglyok Szövetségének követeléseit ismerteti. A Bi­zottság jóváhagyólag vette tudomásul, hogy Kővágó Jó zsef. Budapest forradalmi polgármestere a külföldi ma­gyar szervezetekkel Való kap­csolat tartását vállalta. Dr. Eszterhás István javas­latot tett, hogy az Emlékbi­zottság a jubileum évében, üzenettel forduljon a magyar néphez. A Bizottság a javas­latot egyhangúlag elfogadta §s annak kidolgozására dr. Eszterhás Istvánt kérte fel. Sirsich László javasolta, hogy a Bizottság foglalkozzék a magyar szabadságiharcnak a középeurópai nemzetekre és az elszakított területeken élő magyarságra tett hatásával A bizottság a javaslatot elfő gadta és a tárgy feldolgozá­sára felkérte a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmá­nyát, a Délvidéki Felszabaditó Tanácsot és az Erdélyi Bizott­ságot. A Bizottság tudomásul vet­te, hogy a szabadságharc em­lékünnepélye országos vonat kozásban október 22-én Wa­shingtonban kerül megrende zésre; amelyen az amerikai társadalmi és politikai élet ki­válóságai vesznek részt. A Bi­zottság a washingtoni iinne péllyel kapcsolatban kivána fosnak tartja, hogy azon az országos jellegű magyar szer­vezetek és a magyar lakossá­gú városok küldöttségekkel vegyenek részt, éppen ezért felkéréssel fordul a helyi ün­nepélyek rendezőihéz, hogy október 22-én né rendezzenek helyi ünnepségeket! Az Emlékbizottság április 23-i pittsburghi munkaérte­kezletén a következők szólal­tak fel, mint az egyes orszá­gos szervezetek képviselői: Dr. Béky Zoltán reformá­tus püspök (Amerikai Ma­gyar Szövetség), Debreczeny József dr. (Kanadai Szabad­ságharcos Szövetség), Deteky Ágoston és Márkus Gyula (Magyar Felszabaditó Bizott­ság), Gereben István (Szé­chenyi Társaság), Horváth György (American Citizens’ Committee), Ft. Vitéz Baán, dr. Lőte Pál és Pásztor László (Magyar Szabadságharcos Szöv.), Sirsich László (Cseh­szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya), dr. Telegdy György (Magyar Nemzeti Sportszövetség és Magyar Pi­arista Diákszövetség). SAN GRANCISCO — A közelmúltban előadást tartott itt Eli Ginzberg, a Columbia University egyik professzora. Dr. Ginzberg előadásából a következő részleteiket idéz­zük: — Az amerikai társadalom egyre erősödő nyomást gya­korol a fiatalokra abból a cél­ból, hogy házasodjanak meg, illetőleg, menjenek férjhez. Ezt az erkölcsi nyomást még az is fokozza, hogy a mai ame­rikai társadalom határozot­tan ellenzi a házasságon kí­vüli szexuális kapcsolatot. — A házasságkötésre vo­natkozó erkölcsi nyomás olyan erős, hogy a fiatalok már azelőtt céltáblái ennek a nyomásnak, mielőtt még elér­nék a házasságkötéshez meg­felelő életkort. — Ennék következtében, sajnálatos körülmény az, hogy a “vég kezdete” a ser­­dülőkoruaík számára az, ami­kor együtt kezdenek járni, mert a társadalom erkölcsi nyomása következtében ilyen­kor majdnem bizonyos a vég­­zetszerü házasság. — A serdülőkoruak időle-PÁR1S — Meglepetésszerű­en érkezett a hire annak, hogy Carlo Ponti, olasz film­­producer és Sophia Loren, a világhírű és világszép film­­szinésznő — összenázasodott. A dologban mindenekelőtt, az volt a legmeglepőbb, hogy Ponti és Sophia már sok év óta törvényesen összeházaso­dott férj-feleség. Most történt azonban, hogy mindketten megkapták a francia állampolgárságot és első dolguk volt, hogy a fran­cia törvények értelmében, most már francia földön is, összeházasodjanak. Carlo Pontinak volt már egy felesége, akitől elvált, az olasz törvények azonban — a Vatikánnal kötött megegye­zés értelmében — nem isme­rik el a válást és ilyenformán, természetesen, Sophia Loren­­nel költött házasságát sem is­merték el és a Ponti házaspár ellen eljárás indult Olaszor­szágban. Amennyiben az olasz bíró­ság törvénytelennek nyilvání­totta volna a házasságot (és effelől nem lehetett kétség) Pontit is és Sophiát is, súlyos büntetésre ítélték volna, “tör­vénytelen és erkölcstelen együttélés” miatt. Ezért tehát, mindketten Franciaországba költöztek, a törvényes idő elmúltával fel­vették a francia állampolgár­ságot s most a francia tör­vények értelmében is házas­ságot kötöttek. Ilyen módon, az egész világ szemében tör­vényes a házasság, kivéve Olaszországot, amely azonban már nem büntetheti meg a Ponti házaspárt, tekintettel ges és felületes szerelmi kap­csolatai gyorsan és szinte ész­revétlenül fejlődnek házas­sággá és ennek az a követ­kezménye, hogy az amerikai férfiak és nők szinte “bele­csúsznak” a házasságba. — A felnőttek gyakran be­szélnek arról a fiataloknak, hogy az időelőtti házasság ve­szélyes, soha sem beszélnek azonban nekik a házasság lé­nyegéről. — Az igazság az, hogy a mai házasság Olyan düledező épület, amelynek alapjait év­századokkal ezelőtt, egy más­fajta társadalomban rakták le, hogy azok a miénktől me­rőben különböző szükséglete­ket és társadalmat elégítse­nek ki. — Az igazság az, hogy a mai házasság a letűnt száza­dok idejétmultia intézményé­nek indokolatlan és -egyálta­lán nem veszélytelen folyta­tása. A jelen voltak megjegyzik: első eset, hogy egy amerikai tudós ilyen kendőzetlenül tá­madta a házasság intézmé­nyét, habár alternativst nem állított fel. arra, hogy egyikük sem olasz, állampolgár. Az esküvő egyébként a leg- , nagyobb titokban zajlott le,. ámbár annak megtörténtét sem Carlo, sem Sophia nem tagadta, sőt, még modellt is álltak a francia fényképészek számára, a jólsikerült és bol­dog — második esküvő körül. Ponti és Sophia Loren áp­rilis 28-án fog megjélenni az olasz bíróság előtt, amely meghozza ugyan marasztaló döntését, büntetésre azonban már nem kerülhet sor. Carlo Ponti és Sophia Lo­ren most második nászutra utazott, a boldog pár azon­ban titokban tartja a nászút helyét. Mindketten megje­gyezték: mindenesetre ott lesznek Rómában, április 28- án, a bírósági tárgyaláson. Kitűnő felszerelés WASHINGTON — A viet­nami háborúban eddig 660 amerikai repülőgépet lőttek le. A pilóták közül sikerült körülbelül 400-at megtalálni és megmenteni. A pilóták megkülönbözte­tett, kitűnő felszerelése: vilá­gitó rakéták, jelzőadó, rádió­adó, uszómellény, felfújható gumicsónak, tabletták tenge­ri betegség ellen, cápa-elriasz­tó es?közök és egy adag ívó­víz. Egy pilóta teljes felsze­relése közel 2500 dollárba ke­rüli CZUDÁNI TÖRZSI HARCOK KHARTOUM, Szudán. — Szudán nyugati területein is­mét törzsi harcok törtek ki. A törzsi harcoknak 94 halott­ja és 80 sebesültje volt. Mr. és Mrs. Vernon Crenshaw, Dallas, Tex.-bői, Japánban Hiroshi Funasaka lapkiadó vendégei, aki gondoskodott Crenshaw-ról, amikor sebesült katonai fogoly volt a háború alatt Japánban. A MÁR HÁZAS SZERELMESPÁR- ismét Összeházasodott

Next

/
Thumbnails
Contents