Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-21 / 16. szám

FÜGGE1LEN5ÉG Thursday, April 21, 1966- -—- ■ -■ "" Általános tiltakozás a Szovjetben Sztálin óvatos visszacsempészése ellen MOSZKVA, Szovjetunió. — A szovjetorosz kommunista párt 23-ilk kongresszusáról ál­talában az volt a világvéle­mény, hogy az meglehetősen nyugodt mederben, minden nagyobb megrázkódtatás nél­kül zajlott le Moszkvában. Az európai sajtó azonban most lerántotta a leplet a már­cius 29-én kezdődött s azóta befejezett kongresszus felőz­­ményeiről, melyek középpont­jában egy “Marcia su Moszk­vainak nevezhető felvonulás volt az ország fővárosában. Jöttek mindenfelől, az or­szág minden részéből, de a cél egy volt: elérni a moszk­vai Vörös Teret, a vörös győ­­zedelmek diadalittas ünnep­léseinek színhelyét. Valamennyien ősrégi bol­sevisták voltak, a mozgalom lenini születésének időszaká­ból, akik később szibériai tá­borokban ültek és töltötték fitalabb koruk javarészét. A menetelük szinte hihe­tetlent terveztek: tüntetést á vörös kormányzat ellen a Kreml árnyékában. Erre azonban nem került a sor. A polgári ruhába öltözött titkos rendőrök és az egyen­ruhás milicisták a rendőrsé­gekre és kaszárnyákba kisér­ték őket, még mielőtt mene­telő formációkba alakulhat­tak volna, majd körülményes kihallgatások után gondos­kodtak róla, hogy mindenki lakóhelyére térjen vissza, ha másképp nem, államköltsé­gen. Huszonhét szovj et polgár — legtöbbje ismert név az iroda­lomban és tudományokban és művészetekben — másképpen tüntetett. Egy tiltakozó leve­let küldtek a Kreml urainak. A levél aláírói között voltak Illa Ehrenburg, veterán-iró, Alexander Tvardov ski, a “Novy Mir” nevű irodalmi fo­lyóirat főszerkesztője, a Bol­shoi Theater prima-balleriná­­ja, Maja Plissezkaja, Michail Rom filmrendező és Igor Tamm, a kémiai Nobel-dij nyertese. Úgy az egyszerű, szibériai koncentrációs-tábor veterá­nok, mint az irodalmárok, tu­dósok és művészek, egy közös ellenség ellen támadtak fel, aki már halott, de emléke és kora visszakísért: Josef Vissa­­rionovicr Sztálin. Mig mindenfelé .szerte a vi­lágon a Szovjetunió politiká­jában és magatartásában “fel­lazulást” vélnek tapasztalni, Moszkvában bár lassan, de fo­kozatosan egyengetik útját azon férfi rehab tiltásának, aki győztesként került ki az úgy­nevezett “hazafias háború­ból”, gyarapította a keleti bi­rodalmat s kinél kegyetlenebb megtestesitője a harcis Szov­jetuniónak nem volt. Ennek a Sztálin képmás­nak óvatos Újra tisztítása — bár nem vették fel a 23-ik kongresszus hivatalos : pro­gramjába ott lebegett a kongresszus felett s talán a tiltakozó előzményeknek volt köszönhető, hogy egyelőre nem öltött nagyobb mértéket s csak a régi sztálini elneve­zéseikben, mint “párt-főtitkár” s “politbüro” nyilvánult meg. Tíz évvel ezelőtt, 1956 feb­ruárjában, a 20-ik párt-kong­resszuson Kruscsev az 1953- ban elhalt diktátort lerántot­ta piedesztáljáról. Öt évvel ezelőtt a 22-ik pártnapon pe­dig Sztálin bebalzsamozott holttestét rántották ki Leniné mellől a Vörös Téren épített mauzóleumból. 1966-ban a szovjet sajtó — mely mindig hajlandó Szov­jet-jubileumokat megünne­pelni— egy szóval sem emlí­tette a 10 éves jubileumát annak, hogy Sztálint hivatalo­san elátkozták. Mig Kruscsev a maga idejé­ben emlékművet akart felállí­tani Moszkvában Sztálin ál­dozatainak, a georgiai diktá­tor emlékének lassú visszaszi­­várgása útban van. Sztálin képek jelennek meg ismét a filmeken és televízión és mu­­ezumotkban, Sztálin írásai is­mét a marxizmus-lennizmus klasszikus munkáinak számi­­tanaik. Legutóbb uj kiadásban jelentek meg és újból tan­anyaggá tették a katonai aka­démiákon. Hadvezéri “lángel­méje” újból szőnyegre került és különösen a katonák emle­getik. A Kruscsev által sztá­linistáknak és párt-ellenségek-Ezekben a napokban és hó­napokban, amikor a My Fair Lady zenés komédia — musi cal, ahogy a Broadwayn mond­ják — diadalmasan jár a vi­lág sok részében szinpadról­­szinpadra, moziról mozira, új­donságként hat megszületésé­nek tegn'api históriája, mely­nek központjában egy korán elhunyt magyar színházi és film rendező áll: Gabriel Pas­cal. Tudjuk, hogy ő csak nagy­­nehezen tudta rábírni George B. Shaw-t, a Pygmalion szer­zőjét, hogy hozzájáruljon színdarab j ának megZenéisité­­séhez és filmezéséhez. Hogy ez miképpen történt, azt el­mondja most Kisfaludy Strobl Zsigmond szobrászművész, a magyar művészvilág Grand Old Man je. Átadjuk neki a szót: Pascal, saját elbeszélése sze­rint győri születésű (úgy mondják, nevük Pinkász volt). Az első világháború előtt Eéesben a Burgtheaterben ku­­lissza-tologató, majd Madrid­ban trónálló és itthon huszár­tiszt volt. Később Hollywood­ban filmrendező lett, ahol vál­tozó szerencsével működött. Egy nap Londonban a Hun­gária Csárdában ebédeltem, amikor odajött hozzám egy középtermetű férfi és bemu­tatkozott, Gabriel Pascal volt. Néhány nappal azelőtt érke­zett Hollywoodból. Ismerve baráti kapcsolatomat G. B. Shaw-val, megkért, hozzam össze Shaw-val, mert szeret­né a Pygmaliont megfilmesí­teni. Többször irt Shawnak, de nem kapott választ tőle. Legközelebbi alkalommal, amikor Sbaw-éknál ebédre voltam hivatalos, megemlítet­tem Pascal kérését, de Shaw csak kezével intett, hogy nem érdekli a dolog. Pascal pár hét múlva fel­hívott telefonon Malvemböl és kért, jöjjek el hozzá és marad jak ott addig, amig módom ban lesz az ottani Malvern Ho telben tartózkodó Shaw-ékná öt bemutatni. Kérésének ele­kai porondról eltisztogatott elvtársaknak, mint Molotov, Malenkov, Shepilov és Pervu­­chinnak felaj ánlották, hogy vegyenek részt ismét a politi­kai életben. Sztálin halála után, az orosz irók tömegével írták a sztalin­­ellenes könyvéket. Megszám­lálhatatlan háborús és kon­centrációs tábor regényekben keltek ki a Sztalin-terror el­len. Ezek közül igen számos ilyen regény jelent meg a “Novy Mir” nevű irodalmi fo­lyóiratban, melynek főszer­kesztője, Alexander Tvar­­dovsfci maga is irt gúnyos szatírákat a Sztalin-állam el­len, közülük a legélesebb “Tjorkin a másvilágon” volt. A kommunista párt újság­jai és kiadványai, amennyire tüntetőén elhallgatták a szta- Imtalamtas 10-ik évfordulóját, éppen olyan tüntetőén dicsőí­tették az 1948-ban elhalt Szta­­ln-féle kultur-komiszárt, And­rej Shdanov-ot, aki a szovjet kultúra legkisebb liberális megnyilvánulását is brutáli­san elnyomta. Shdianovmak most lett volna a 70-ik szüle­tésnapja s ez alkalommal lel­kes cikkek jelenték meg róla a “Pravdában”, melyek “a kommunista eszeme lángoló harcosának” nevezték. Az “olvadás-irodalom” toll­­forgatóit s köztük elsősorban Tvardovskit azonban hidegre állította a párt. A 22-ik párt-kongresszuson a “Novy Mir” főszerkesztője, mint delegátus, szavazójoggal vett részt. A most lezajlott párt-kongresszusra a kommu­nista párt moszkvai városi szervezete megtagadta tőle a vörös kártyát, melyeket 5000 delegátusnak kézbesítettek ki. Indokolás: — Tvardovski elrontja az ifjúságot. get tettem. Megérkezésem után jelentkeztem Shawéfcnál, akik azonnal ebédre hívtak. Igyekeztem Pascalra terelni a szót, de Shaw nem reagált. Ebéd után sétálni mentünk é? amint a Mount Pleasant Ho­tel előtt elhaladtunk, muta­tom Shaw-nak, hogy ott fe­­ketázik a barátom, Pascal a teraszon. Shaw sokáig nem vá­laszolt, majd egyszer csak hozzám fordult és megkérdez­te: “Tényleg barátja Önnek Pascal? —, mert ha igen, úgy jöjjön el a jövő héten hozzám lunchre Pascallal a londoni la kasomra.” Az ebéden pontosan megje­lentünk Shaw lakásán, ahol a társalgás kellemes és részben mulatságos körülmények kö­zött folyt le. Erre visszaemlé­kezve, Shaw pár év múlva, egy ebéd alkalmával, egy francia színész és Lady As tor jelenlé­tében, amikor különböző né­pek jellemvonásairól volt szó, igy szólt: “Úgy hiszem, hogy a magyar a leggálánsabb nép a világon.” Mindenki kérdően nézett rá, mire ő széles gesz­tussal a következőket mond­ta: “Jött egy magyar szob­rász, akinek a nevét sohasem hallottam, nem is akartam ül ni neki és ime, mi történt? Ö csinálta a legjobb szobrot rólam. Ismeri a szobrászt?” kérdi huncut mosolyával tőlem —, “a másik Pascal, a filmrendező. Ö is magyar szár­mazású, öt a szobrász mu tatta be. Őt sem ismertem előzőleg, feleségem ellene is volt. Első beszélgetésünk al­kalmával megkérdeztem tőle, hogy a filmre van-e pénze és mennyi — mire ő zsebébe nyúlt és kitett az asztalra 3 pennyt. Ennyi van, mondta. Feleségem majd elájult, ne­kem viszont tetszett a fickó, így megbíztam a Pygmalion megfilmesítésével. El is ké­szült a film és az első előadá­sok után pár hónapra, eljött hozzám Pascal és letett az asztalra egy nagy összegre1 ízóló cssekket. Nos, nem a ma gyár a leggálánsabb nép a vi­lágon?” Uj légi szolgálat keretében Nyugatnémetországból betegeket hoz az Egyesült Államokba a C-141-és gép? nek nyilvánított és a politi-Igy született meg a Fair Lady... 7-IK OLDAL ’ Édes anyanyelvűnk; Egy vasúti szerencsétlenség híréhez a következő mondatot fűzte annak idején a rádió: “A mozdonyvezető eljárását egyhangúan elitélik.” Azóta is hallhattuk, hogy N. N.-t egyhangúan megválasztották ennek vagy annak. Helyes-e. vagy óvatosabban szólva: cél­szerűre ilyen értelemben hasz­nálnunk az egyhangúan szó­alakot? Nem volna-e jobb ezekben a mondatokban az egyhangúlag szónak a haszná lata? Vizsgáljuk meg e&y kis­sé ezt a kérdést. Megfigyelhetjük, hogy so kan félve kerülgetik a-lag, -leg ragot. Hallottak olyasmiről hogy a “levélileg, táviratilag értesitetté:k”-félét kifogásolni szokták. (Valóban jobb így: levélben, táviratban.) Ezért aztán, amikor csak módjuk van rá, inkább az -n ragot teszik a -lag, -leg helyére; a valószínűleg, hihetőleg helyett is valószinüen-t, hihetöen-t mondanak, Írnak. No meg per­sze egyhangúlag helyett min dig egyhanguan-t. Pedig már évtizedekkel ezelőtt eléggé szétvált a két változat jelen­tése. Kelemen Béla “Jó ma­gyarságában” ezt olvassuk: “egyhangúan teltek napjaim, de: egyhangúlag megválasz­tották elnökké”. Épelméjű ember elmebetegek közt BUENOS AIRES, Argenti­na. — Plata városában az el­megyógyintézetben uj vezető ség vette át a régiek helyét ás meglepetéssel tapasztalták. Szőllőszedők a végére értek 300 mérföldes tiltakozó felvonulásuk­nak California kormányépülete előtt, Sacramentoban. “Huelga” spanyolul sztrájkot jelent. ogy az egyik betegnek, ah már 30 évet töltött az inté­zet falai között, nincsenek ira tai. Kiderült, hogy Alhandrc Novoa, akit mint anarchistái 1935-ben tartóztattak le töbl társával együtt és a börtönből kiszabadulása előtt átkerült a ia-platai elmegyógyintézetbe teljesen egészséges és jogta ianul tartották fogva egy cm béről tőn át. Novoa, aki az idők sorár nagyapa lett, megadással tűr te sorsát, mert tudta, hogy reménytelen minden kísérlete, hogy kiszabadulhasson az el megyógyintézetből. Már any nyira megtörte az élet, hogy A SZÜRKEHÁLYOG uj kor kezdetét jelentette. Azelőtt évezredeken át a szürkehályogot nem vették ki a szemből, hanem betolták, azaz besüllyesztették az üveg­­testbé. A középkorban ván­­dorhályogszurók, kuruzslók járták Európát és se szeri se száma nem volt a szerencsét len megvakultaknak. Krisztus e. két évezreddel Babilóniában az orvosok már ismerték a hályogszurást. A— Eredményeik nem lehettek kedvezőek, legalábbis erre vall Hamurabi egyik kőbe vé­sett törvénye: “Ha valamely orvos a pol­gár szaru hártyáját nyitja meg és a polgár szemét el­roncsolja, akkor vágják le a kezét.” Szomorú, hogy még ko­runkban is vannak falvak In­diában és egyebütt, ahol ku­ruzslók dolgoznak a kétes ki­menetelű többezer éves mód­szerrel. amikor közölték vele, hogy egészségesnek találják, csak arra kérte az orvosokat, en­gedjék meg, hogy feleségét, \ki minden héten meglátogat­hatja, olykor felkereshesse otthonában. A szakértők a legnagyobb csodát abban látják, hogy No­voa, aki 30 évet töltött elme­betegekkel együvé zárva, nor­mális tudott maradni. HALLOTTA... . . . hogy Vasvári Pálnak, a 18-as Márciusi Ifjak egyiké­nek Fejér Pál volt az igazi neve. . . hogy a föld népének több mint a fele, pontosan 56 szá­zaléka Ázsiában él. . . . hogy a londoni pestisjár­ványnak 1665-ben 68,000 ál­­ioZata volt. A következő év­ben tűzvész 13,200 házat és 39 templomot pusztított el Londonban. . . . hogy 1889 május 31-én .Johnstown, Pa.-ban az árvíz­nek 2200 áldozata volt. . . . hogy Acapulco mexieói városban a Guadelupi Szűz szobra viz alatt van, 18 láb­­nyira a tenger színe alatt. Üveglappal ellátott csónakok­ból jól lehet látni. UTAZÁSOK RANGOON, Burma. — Liu Shiao-chi, kommunista Kina elnöke, Rangoonba érkezett, Lee Kuan Yew, singaporeai miniszterelnök pedig három­napos tartózkodásra érkezett Cairoba. Keletnémet menekültek MILANO, Olaszország. — Két keletnémet mérnök ide­érkezett és politikai mene­dékjogot kért az olasz hatósá­goktól. Sok ember látását veszé­lyezteti az idősebb korban gyakori szürkehályog, a kata­­ralcta. A görög eredetű szó vízesést jelent és arra utal, hogy a bajt régen ismerő in­dusok, görögök és rómaiak úgy gondolták: a rossz látást a szemlencse elé kerülő, meg­keményedett folyadék akadá­lyozza. Csak 1706-ban bizo­nyította be M. Brisseau, hogy valójában a szem lencséjének elváltozásáról van szó. Az el­nevezés mégis megmaradt, átment a köztudatba és az or­vosi szaknyelv is ezzel jelöli a szemlencse elszürkülésének minden formáját. A szervezet öregedésével já­ró elváltozások közül időben egyik legelső a szemlencse alkalmazkodó képességének csökkenése. Az ilymódon rom­lott látást öregszemüségnek nevezzük. Ha ehhez még a lencse átlátszósága is csők-' ken és a benne keletkező el­­szürkülés terjed, beszélünk kataraktáról. E folyamat vég­ső szakaszában a szemlencse teljesen elszürkül és a beteg nem lát. Ilyenkor mondják, hogy a hályog “megérett”. Az ép és beteg szemlencse összetételét, a bennünk le­játszódó életvegytani folya­matokat számos kutató tanul­mányozta. A lencse parányi vegykonyhájában lezajló, — rendkivül bonyolult folyama­tokat alapvetően meghatá­rozza az a tény, hogy a szem­lencse a szervezetnek oxigén­ben legszegényebb szövete, nincs vérellátása és környe­zete — a csarnokviz — is sze­gény oxigénben. A szürkehályog meggyógyi­­tására, vagyis a látás vissza­szerzésére napjainkban egyet­len lehetőség van: az elszür­kült szemlencsét eltávolító műtét. Ez azért szükséges, hogy a tárgyakról jövő fény akadálytalanul a szembe jut­hasson és a szemgolyó újra betölthesse “fényképezőgépi” szerepét. A hályog eltávolítását el­sőnek, 1745-ben, Jacques Da­­viel végezte el és tapaszta­latait 1752-ben terjesztette a párisi akadémia elé. Eljárása Washingtonban, a Catholic University of America laboratóriumé . .' Y , ban tornádót állítottak elő, melynek magva 6 láb átmérőjű, magas a szemorvosi tudományban sága 9 láb volt. Az 51 éves A1 Smith maga készítette szerszámaival és gépezetével meg némi dinamittal maga ásta olajkutját 24 láb mélyre. Naponta két hordó olajat termel. ________

Next

/
Thumbnails
Contents