Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1965-10-21 / 42. szám

6. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, October 21, 1965 piros rózsák pesten Irta: FÁBIÁN BÉLA Junius 17-én a hajnali órák­ban vörös rózsacsokrot helyez­tél el Budapesten a Gyűjtő­­fogház köztemetői oldalán, kö­zel a kisfogház udvarához, ahol a halálos Ítéleteket haj­tották végre. A hét szál pi ros rózsát nemzeti szinü sza­laggal kötötték össze oly mó dón, hogy a szalag két szabad végébe vágott kerek lyuk jól látható legyen. A korai járó­kelők érthetetlenül állták kö rül a rózsacsokrot, míg vala­ki megjegyezte, hogy bizto­san Nagy Imre kivégzésének hetedik évfordulóján tették oda. A csoportusulás feltűnt az őrparancsnoknak, aki két őr kíséretében a rózsacsokrot “elkobozta” és bevitte az iro­dába. Budapesten azonnal el­terjedt a bátor demonstráció hire. Egész életemben nagy tisz­telője voltam a bátorságnak s mikor európai utunkon Lon­donban egy újságpalota ab­lakából felém kiáltott a buda­pesti hir, önkéntelenül levet­tem a kalapom és meghajtot­tam a fejem. Nálam nincs sok hitele azoknak, akik minden­be belenyugosznak, mit sem akarnak kockáztatni, mindig megtalálják az indokot, hogy miért nem cselekesznek, ami­kor cselekedniük kellene, mi­ért hallgatnak, amikor beszél­niük kellene. Szeretem a lelkesedést, sze­retem a hitet, a cselekvést és sokszor gondolkozom azon, mi lett volna a világból, az egész emberiségből, ha nem lettek volna bátor vezetők, akik né pékét vezettek ki a szolgaság­ból a szabadságba. Mi lett vol­na, ha az emberi magatartás csupa sopánkodókból állott volna, a nyögésnél tovább so­hasem jutott volna s nyögés­ből legfeljebb a kéztördelésig tudott volna felemelkedni. Egy népnek mindig vannak erőpróbái. Kis népeket gyak­rabban tesz próbára a törté­nelem, mint a nagyokat. A nagy népeket sohasem érheti olyan katasztrófa, mint a ki­csinyeket. Bármi történjék ve­lük, megmaradnak. Németor­szág, Oroszország helyén soha nem lesz egy lyuk. Kis népek, ha elvesztik lelkűket, maguk is elvesznek. Az 1956 októberi forada­­lom megmutatta, hogy a ma­gyar nép nem vesztette el lel­két, dacára a töméntelen szen­vedésnek. 1956 októberében a magyar nép nagyobbnak mu­tatkozott, mint bármikor a történelem folyamán. Azok a fiatalok, akik 1956. október 23-án lyukas zászlóval rohan­tak az utcákra, nemcsak a magyar népnek tettek nagy szolgálatot, örök világtörté­nelmi érdemeket szereztek. Megmutatták a világnak, hogy a kommunista uralom agyaglábakon jár. Sokan vannak közöttünk, akik ezt nem értik meg. Akik nem tudják, hogy 1956 októ­bere pta megint büszkeség magyarnak lenni. Nem tud ják, nem veszik észre, hogy szerte a világban minden ma­gyarra esik egy kis fény a forradalom dicsőségéből. A kis magyar nép 1956-ban megcse lekedte azt, amit a nagyok megcselekedni nem mertek: feltámadt az elnyomók ellen. S a magyar nép nagyságá­ból, a fiatalok hősiességéből minden magyar egy arasszal megnőtt a világban. Mi csak kötelességet telje­sítünk, amikor a világot min­den októberben emlékeztetjük a pesti srácokra, akik 9 évvel ezelőtt megrázták a magyar nemzet bilincseit. Csak kötelességet teljesí­tünk, amikor az októberi ün­nepségen megjelenünk a Hun­ter College-ban, hogy tüntes­sünk a Gyüj tőfogházban és Szibériában fogvatartott ma­gyarok szabadságáért, hogy tüntessünk az erdélyi népir­tás ellen, ami kommunista köntösbe öltöztetett népirtó sovinizmus. Egy hős nép szabadságáért küzdeni nemes feladat, a csa­tasorba állás a magyar nép szabadságáért október 24-én, vasárnap este 7.30-kor New Yorkban a Hunter College­ban a legkevesebb, amit meg tehetünk. Mindig hittem az Ameriká ban élő magyarságban. Min­dig hittem abban, hogy ezt a magyarság hősiesen küzd sza­­lehet. hogy amint az otthoni (FEC) — Eisenhower tá-1 bornok emlékiratai most meg­jelent II. kötetében (The White House Years: Waging Peace, 1956—61) röviden ki­tér az 56 os magyar forrada­lomra is: Október 22-én, amikor a varsói fejlemények hírére Bu­dapesten diákok és intellek­­tuelek Nagy Imre miniszter­­elnökségét követelték, össze­sen huszonhárom konferencia volt a Fehér Házban a magyar válsággal kapcsolatban. 23-án az izgalom még nőtt, 24-én nem kapcsolták a budapesti amerikai követséget, igy rá­­dió-hirekre voltunk utalva, de amint tiszta képet kaptak a helyzetről, kiderült, hogy tíz­ezer szovjet katona, nyolc­van tank, tüzérség és páncé­los autók nyomultak be Bu­dapestre a felkelés leverésé­re. Október 26-án Budapestről elmenekült belga diplomaták Bécsből jelentették, hogy a felkelők kezében van egész Dunántúl, magyar katonák — akik letépték sapkájukról a vörös csillagot — ellenőrzik a Budapestre vezető utakat és szabadság-rádiók megkezdték adásaikat. Este kilenckor a magyargsá hősiesen küzd sza­badságáért, úgy az amerikai magyarság sem fog az ottho­ni zsarnokkal megalkudni, előttük passzivitással térdet­­fejet hajtani. Magyarországon mindent tudnak, amit mi az emigrá­cióban cselekszünk, vagy nem cselekszünk. Azt is tudják, amikor “méltóságosak” va­gyunk, holott üvöltenünk kel­lene. Most Magyarországon tő­lünk várják, hogy a magyar ügyet napirendre tüzzük. Hogy mi ordítsuk világgá azoknak a szülőknek fájdal­mát, akiknek gyerekei még mindig a Gyüj tőfogházban vannak vagy Szibériában szenvednek. Gondolj magadra- Ha te vol­nál a Gyűjtőben vagy Szibé­riában, mi volna a véleményed azokról a magyarokról, akik arra sem találnak időt, hogy testvéreik szabadságáért egy estét áldozzanak és felhábo­rodjanak azon, hogy Erdély­ben ki akarják tépni a ma­gyarok nyelvét, Erdélyből el akarják üldözni a magyarsá­got, mely Erdélyt közel tizen­hat évszázad óta lakja? Piros vér folyt a pesti ut­cákon, piros rózsák voltak a Gyüj tőfogház köztemetői ol­dalán. Mélyen fájlalom, ha nincs elég erő a toliamban, hogy minden magyarral meg­értessem, milyen szépek, mi­lyen kötelességébresztők azok a pesti piros rózsák. i nemzeti biztonsági tanács 201-ik ülésén elnököltem. A1 len Dulles, a CIA igazgatója megerősítette, ami október 24-én hajnalban történt, em­lítette az utcai harcokat is: “Magyar csapatok és egyes szovjet tankok átálltak a fel kelők oldalára.” Ezt az infor­mációt Budapestről sürgö­­nyözték, küldője a “padlón ha­salt, hogy golyó ne érje”. Ti­to és Vörös Kina a lengyel eseményeket helyesli, de a magyar forradalomról hall­gatnak, bár nem lehetetlen, folytatta Allen Dulles, hogy a kínai kommunisták nem bol­dogtalanok a Magyarországon történtek miatt. Ha igy van akkor ettől a pillanattól szá­míthatjuk az első szakadást Kina és a Szovjetunió között. Eisenhower azt kérdezte, hogy mi van Csehszlovákiá­ban? “Nem sok a hirünk” fe­lelte a CIA igazgatója. Aztán Moszkvára tért át. Bohlen nagykövet Kruscsevet még sohasem látta ilyen zordnak, a napjai meg vannak szám­lálva. “Mi tudjuk, ez egy ve­szélyes pillanat, a kommunis­ta vezetők kétségtelen lelki­­ismeretvizsgálatot tartanak, Eisenhover elnök emlékezései a magyar szabadságharcról A marine-őrjárat egyik páncélosa áthalad egy temetőn, Da Nang támaszponttól délre, Délvietaam­­ban. FUNNY GIRL - NEM FUNNY NEW YORK. — Barbra Streisand, a brooklyni lány, aki humoros énekével egyik éjszakáról a másikra népsze­rű és gazdag lett, legújabb .sikereit a Funny Girl cimü ko­médiában aratja. A privát életben azonban Barbra nem funny, hanem nagyonis ko­moly, sőt haragos is tud len­ni. Két és egynegyed millió dollárra perelte az NBC-TV és a TWA légiforgalmi tár­saságot, mert NBC hirdeti, hogy TWA utasainak szóra­koztatására lejátssza az ő Funyn Girl gramafonlemeze­­it — az ő engedélye nélkül. Mi van ebben? Hiszen ez jó reklám Barbrának! Az van ebben, mondja Barbra ügy­védje a keresetben, hogy amit ezek az “élősdi üzletcsinálók” súlyos lelki gyötrelmet okoz­nak neki azzal, hogy rosszin­dulatai lerántják őt a magas­ságból, amelyre felemelke­dett. Lerántják azzal, hogy szélesebb körben népszerűsí­tik őt? Igen, de ez nem áll a keresetben... Funny thing, hát vegyük közelebbről szemügyre ezt a nagyon nagyfontosságu af­fért. Az NBC televízió ezt hir­deti: “Barbra Streisand éne­kel a TWA repülőgépein.” Hát ez jó reklám (mondja Barb­ra...) a repülőtársaságnak. És ez még nem volna olyan nagy baj, de a nagyobb baj az, hogy ennek a hirdetésnek nyomán nemcsak a televízió, hanem újságok, magazinok is reklámot csinálnak neki — az ő engedélye és hozzájárulása nélkül. És mindennek a tete­jébe NBC még énekes hirdeté­sekben, az úgynevezett com­­mercialokban is emlegeti, nép­szerűsíti az ő népszerű nevét. Hát mindez oly súlyos sére­lem, amely megtorlást köve­tel. Barbra a nem-Funny, ke­resetében követeli, elsősor­ban, hogy a bíróság tiltsa meg nevének ‘ilyeténképpeni’ nép­szerűsítését, és még elsőbb­sorban, hogy NBC és TWA fi­zessenek neki — először, a ne­ki okozott súlyos károsodás jóvátételéül kártérítésképpen, 750,000 dollárt, másodszor el­riasztásul, hogy leszokjanak ilyesféle élősdi üzleti szokás­ról, egy és félmillió dollárt: Megindult a nagy per, ki tudja hol áll meg. Csodák tör­téntek már az igazságszolgál­tatás csarnokaiban is és igy megtörténhet, hogy Barbra Streisand, a Funny Girl, két és egynegyed millió dollár kártérítést kap azért, mert holmi üzleti paraziták —■ drá­ga reklámcsináló ügynökök kizárásával —• népszerűsíteni merték őt, potya reklámot csi­náltak neki. Az olasz Amintore Fanfani,. a U.N. közgyűlés idei elnöke gyógyuló­­ban a kórházban, ahová úgy került, hogy elcsúszott a nedves kö­vezeten és kificamította a lábát. hogy feleletet találjanak arra a kínos kérdésre: megenged hetik-e a fegyelem fellazuld sát a kelet-európai kommunis­ta országokban, vagy térjenek vissza a sztálinista uralom vasöklü technikájához?” Eisenhower azt mondotta: Kétli, hogy a szovjet vezetők félnének egy nyugati táma­dástól. De a szovjet uralom meggyengülése a szatelliták felett esetleg kisértésbe ejt­heti őket, hogy nem volna-e jobb szélsőséges eszközökhöz folyamodni, elkezdeni akár a harmadik világháborút. A leg nagyobb gonddal kell figyel nünk a lehetőségeket. “Utasí­tást adtam a lengyel és a ma­gyar események azonnali ki­értékelésére ; milyen termé­szetű amerikai segítség volna a legmegfelelőbb.” Október 27-én délelőtt Fos­ter Dulles külügyminiszter jelentette, hogy “Magyaror­szágon a forradalom széles arányokat öltött, a magyar hadsereg nagy egységei álltak át a disszidensekhez és vidé­ken sokhelyütt ellenzik a rendszert. Jelei mutatkoznak annak, hogy egész Európában megbélyegzik a kommunistá kát: Olasz-, Spanyol- és Fran­ciaországban nagy tüntetések voltak a magyarok mellett... Este a külügyminiszter Dal­lasban beszédet mondott, a szövegét, mint mindig, most is gondosan átnéztem. “Fos­ter Dulles kijelentette, hogy a szovjet imperializmus gyen­geségei megmutatkoznak s azok a kelet-európai országok, amelyek elkülönitik magukat a etljes moszkvai függéstől, számíthatnak az amerikai bő ségre közgazdaságuk átigazi­­tása folyamán. A US nem fog­ja követelni, hogy megtagad­ják a kommunizmust. Amikor Foster Dulles visszatért Dal­iásból, a washingtoni repülő­téren az újságírók azt kérdez­ték tőle: Igaz-e, hogy ameri­kai ügynökök készítették elő a magyar forradalmat ? A kül­ügyminiszter egy szóval fe­lelt: ‘Tommyrotl’ (Süket du­ma!) s hozzátette, nem tud­ja, az oroszok miként fordít­ják le ezt a kifejezést” ... Idegenforgalom — Big Business PÁRIS. — A Gazdasági Együtmüködés és Fejlesztés Világszervezete közli, hogy az idegenforgalom Európában nagyobbm értékben nő, mint minden más iparban. A turis­taforgalom nagyipar lett, Big Business. Az idegenforgalom az ex­port üzletnek egyik fajtája. Az európai ország azokat a portékákat, amelyeket külföl­dieknek ad el, nem szállítja külföldre, a külföldi vevők el­jönnek értük, ott helyben vásárolják. Ez kényelmesebb, több hasznot hozó módja az exportnak, mint a vasúti vagy tengeri vagy légi szállítás. Ezért látják mindenütt szí­vesen, ezért hívogatják min­denhová az idegeneket, külö­nösen azokat, akik dollárokat, fontokat és frankokat költe­nek vakációjukon. A múlt évben Európában átlag 15 százalékkal többet költöttek látogatók, mint az előző évben. Ausztriában, Gö­rögországban, Írországban Olaszországban és Svájcban az idegenforgalomból szárma­zik a nemzeti összjövedelem nek 10-20 százaléka, Spanyol országban a turista jövedelem 40 százalékot ér el. A gyalogjárók dicsérete Zárjuk a szivünkbe a gya­logjárókat! Az emberiség nagy része — és tegyük hoz­zá : nemesebb része — gyalog­járókból áll. A gyalogjárók épitették fel a világot. Váro­sokat alapítottak, sokemele­tes palotákat emeltek, vizve zetékeket, csatornázást léte sitettek, aszfaltozták az uta kát és villanyvilágítást aján dékoztak embertársaiknak. Kultúrát és civilizációt hoz tak a világnak. Feltalálták i könyvnyomtatást és a puska port, hidakat iveitek a folyók fölé, megfejtették az egyip­tomi hieroglifákat, megszün­tették a rabszolgakereskedel­met és rájöttek, hogy a szó­jababból 104 féle ételt lehet készíteni. Amikor már mindent meg teremtettek és szerény boly­gónk kezdett kellemes lát ványt nyújtani, egyszerre fel­bukkantak az autósok. Meg kell jegyeznünk, hogy magát az autót is a gyalog­járók találták fel, de sajnos az autóvezetők ezt egyre gyakrabban elfelejtik. Hozzá­láttak a szerény és finomlel­­kü gyalogjárók leigázásához. Az utakat és utcákat, amelyet verejtékes munkával gyalog­járók létesítettek, autpsok szállták meg. Az úttest két­szer, sőt háromszor olyan széles lett, mint a gyalogjá­rók számára fenntartott kes­keny járda. Ez egyre szűkül, úgy, hogy a gyalogjárók ma már csak a falhoz lapulva tud­nak közlekedni. De az életük itt sincs biztonságban a hódí­tóktól. Kutyául élnek a gyalogjá­rók a nagy városokban. Minél nagyobb a város, ar.nál ku­tyábban. Csak a számukra megjelölt helyen szelhetik az utcát, rendszerint a kereszte­ződéseknél, pont ott, ahol a legnagyobb forgalom tombol. A gyalogjáró élete hajszálon lóg és ez a hajszál rendsze­rint itt szokott elszakadni. A falvakban viszont még bescülik, sőt szeretik a gya­logjárót. Ott még élvezi a sza­badságot, bármikor átmehet az utcán az egyik oldalról a másikra — legfeljebb elüti egy éppen arra rohanó városi autó. F. P. Bement az ur, kiment a hölgy SALEM, Oregon. — Bizto­san rossz fát tett a tűzre Mr. Eugene X, máskülönben nem csukták volna be az Oregon állami fegyházba. Hoszu napokat, még hosz­­szabb éjjeleket töltött cellá­jában Mr. Eugene, de minden rossznak jó vége lehet, Mr. Eugene börtönévei lejártak és egy nagyon szép napon Miss Jean X kisétált a barátságta­lan vendégfogadóból a szabad világba. Hogyan? Nem Mr. Eugene szabadult, hanem Miss Jean? Igen, igy volt. És ezt meg kell magyarázni, máskülön­ben érthetetlen lenne. A ma­gyarázat ez: Az Oregon állami fegyház­ban az elv az, hogy a büntetés nemcsak megtorlás, hanem a jó útra visszavezetést is szol­gálja. Minden rabot, amikor ^bocsátásának ideje közele PACSIRTA ÉS TECHNIKA . STOCKHOLM. — A madár dal szépsége megfakult a; utolsó évtizedben — egy skan dináv madárszakértő vélemé nye szerint. Megfigyelte, hogy dik, előkészítenek a szabad életre, a tisztességes életre. Ami problémáik vannak a ra­boknak, azokat igyekeznek, amennyire lehetséges, megol­dani. Mr. Eugene X-nek az volt a problémája, hogy nő­nek érezte magát. Mindig is nő akart lenni, mindenáron. Problémáját alaposan megvi­tatták a börtön igazgatói és felügyelői, az intézet orvosai, lélekgyógyászai, sebészeti, és arra a meggyőződésre jutot­tak, hogy Eugene csak úgy válhat a társadalom hasznos tagjává, ha Jean lesz belőle. Operációval és hormon keze­léssel nővé varázsolták. “Végre!” — kiáltott fel bol­dogan Miss Jean. — Végreva­­la'hára megtaláltam igazi éne­met! Most már tudom, hogy ki vagyok, mi vagyok!” Valahol, egy oregoni kisvá­rosban él egy boldog, elége­dett nő, Jean a neve. egyhangúbb, dallamtalanabb például a fülemüle hangja. A tünet oka szerint az iparo­sodás fokozása és madarak­nak ezzel kapcsolatos riadal­ma. VT. Pál pápa áthalad a tömegen a Yankee Stádiumban, (fenn.) Lenn: Johnson elnökkel.

Next

/
Thumbnails
Contents