Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1965-06-17 / 24. szám
6. OLDAL rnfjnRTr. r Thursday, June 17, 1965 Ha visszagondolok azokra az emberekre, akik irányitólag hatottak rám, érdekes, hogy mennyien vannak, akik nem is voltak tudatában ennek. Soha nem váltottam velük egy szót sem, talán nem is ismertem őket, csak hallásból és mégis alapitó erővé váltak bennem. Belső életünk abból merit, amit más emberek nyújtottak nekünk döntő óráinkban. S hogy melyek ezek az órák, azt nem lehet előre látni. Váratlanul és láthatatlanul jönnek. Sokszor csak visszatekintve válnak fontossá, mint ahogy egy szép melódia, vagy táj, csak a visszaemlékezésen keresztül válik széppé. Sok tulajdonságot, mint: a szelídség, szerénység, jóság, könyörület, igazmondás, hűség, lemondani tudás a szenvedésben, annak köszönhetünk, hogy emberek rendkívüli banális körülmények között példát adtak rá. Hány olyan embernek vagyunk adósai, akik fáklyát gyújtottak bennünk! Ha itt lennének ezek a jó szellemek, hogy elcsodálkoznának rajta, mi minden ment át életükből a miénkbe. Ugyanígy egyikünk sem sejti, milyen hatással volt másokra, s milyen tetteket váltott ki. Csak néha pillanhatunk be ebbe a titokba, hogy ösztönzést merítsünk belőle. * * * Egész életünkben erőfeszítést kell tennünk azért, hogy gondolataink és érzéseink megőrizzék ifjúkori írisseeségüket. Mindig ösztönszerüen őrizkedtem attól, hogy azzá legyek, amit úgy mondanak, hogy “érett” ember. Ez a szó, az emberre alkalmazva mindig rósz érzéseket és fájdalmas disszonanciákat ébresztett bennem. Ez rokonértelmü számomra az elszegényedés, a csőd, az értelmi és erkölcsi elhasználódás gondolatával. Az illúziók elvesztésével és a beletörődéssel egyenértékű. Az ember másokhoz igazodik és egymás után elhagyja azokat a gondolatokat és meggyőződéseket, amelyek ifjúkorában drágák voltak számára . Hitt az igazság győzelmiében, nem hisz benne többé. Az igazság heves védelmezője volt, a hév kialudt. Hitt a jóságban és a türelmességben, nem hisz többé bennük. Az ember tudott lelkesedni, ennek már vége. Hogy biztosabban hajózzon a zátonyok és viharok között, kidobta a fölöslegesnek vélt lerhet a hajóból, s épp az utravaló és az ivóvíz volt az. Most már könnyebben hajózik, de az éhség és a kiszáradás felé. I ❖ * * i Ifjúságom óta összeszorult a szivem, mikor a felnőtteket beszélgetni hallottam. Féltem, hogy egyszer én is ugyanilyen szomorúsággal fogok a múltamba visszanézni. Elhatároztam, hogy nem vetem magam alá ennek a tragikus szükségszerűségnek, hogy “okos ember” legyek. Az ifjúságnak azt kell mondani: legyen az eszme olyan erős bennetek, hogy az élet ne tudja elrabolni tőletek. Ha az eszme széthúzódik a valósággal való összeütközésben, ez csak annyit jelent, hogy eszménk nem volt elég erős és nem gyökeresedett elég mélyen a szivünkben. Állandó erőfeszítéssel kell igyekeznünk arra, hogy mindig igazmondóbbak, mindig tisztábbak, mindig békésebbek, jóságosabbak, mindig türelmesebbek és mindjobban irgalmasak legyünk. Vállaljunk lemondást is ezért. A nagy titok ebben áll: sértetlen lélekkel menni át az életen. Küzdöttem a tapasztalás rombolásai ellen, hogy megtartsam a jóban és az igazban való hitemet. Meg vagyok győződve továbbra is, hogy az igazság, a szeretet, a békességre igyekvő lelkűiét, a jóság sokkal nagyobb erő minden más erőnél. Ezeké lesz a világ, ha elég sok ember őrzi meg a lelkében és gyakorolja életében tisztán és kitartóan. Milyen mélység van Krisztus paradox szavaiban: “Boldogok a békességre igyekezők, mert örökségül bírják a földet”. Dr. Albert Schweitzer, Lambarene, Gabon, Afrika Helyreállt a forgalmi biztonság Athénben ATHÉN. — Arábia elbocsátott királya, a 63 éves Szaud, néhány hónap óta a görög fővárosban tartózkodik, kiséretével, 47 fia közül hatnak társaságában. Ez a hat herceg örökösen veszélyeztette a közlekedési biztonságot. Mind a hatnak egyenként 13,000 dollárba kerülő Maserati sportkocsija van és a fiuk Athén utcáit versenypályának tekintették. Lehengereltek négy gyalogjárót, oldalbadöftek egy autóbuszt, letörtek telefonpóznákat, és mindezeknek a baleseteknek áldozatai lettek egymásután Maseratik is. Károsult görögök összesen körülbelül 30,000 dollár kártéribést követeltek a hercegek papájától, Szaud király az egyikkel már kiegyezett 3000 dollárban, a többiekkel még alkudozik. És mi lesz ezután ? Thamer herceg azt mondja: “Semmisem lesz, mi ezentúl jobban fogunk vigyázni, még egy tyúkot sem fogunk elütni.” Thamer herceg, az egyedüli épen maradt Maserati tulajdonosa nem gázolt tyúkot, ellenben a kisöccse, Bandar herceg, akinek egy éjszakára kölcsönadta az autóját, reggel ötkor, amikor nagy mulatozás után hazafelé hajtott, oly erővel gázolt bele egy szemetesládába, hogy összetört az utolsó Maserati sportkocsi. Jimmy Clark, 29 éves skót nyerte még az 500 mérföldes versenyt Indianapolisban, 150.686 mérföldes sebességgel. VALLOMÁSOK mdolok azokra “okos ember” 1 LÁZADÓK FALVA A jelenlegi “Miss Universe” a görög szépség, Corinna Tsopei általános érdeklődés középpontjában áll a kollégák részéről, amint Miami Beachen a haját igazítják. Édes anyanyelvűnk | Aj ember néha Kartárs, néha Uram, néha Elvtárs, előfordul, hogy Utas, újabban azonban mindinkább: Vendég. Sőt, néha Vendég ur. “Mit óhajt ‘A’ vendég?” — kérdi egyes szám harmadik személyben a pincér, mintegy jelezve, hogy tartózkodik mindenféle politikai túlzástól; nem Uram, nem Elvtárs, még csak nem is Ön (ugyan, micsoda ósdi haj Ion - gás az önözés), hanem így: “A” vendég- Mert ebbe ki tudna belekötni? “A” vendég a nevünk már a fodrásznál is: “Parancsol a vendég egy kis kölnit?” Azt hiszem, ezt a merényletet a magyar nyelv és a közízlés ellen először a vendéglátóiparban kezdték, s onnan terjedt át mindenhová, ahol valamilyen szolgáltatásban részesítik az embereket. Azaz — nem egészen mindenhová. Megfigyeltem, hogy az I. osztályú vendéglátóipari egységekben (ne tessék szörnyülködni, ez a nevük!) Uram (Asszonyom) a megszólítás, a II. osztályban Vendég ur (önözve), s csak a III. osztályúban “A” vendég (harmadik személyben). Hölgyeknek II. osztályon is “A” vendég a nevük, mert “Vendéghölgy” — egyelőre nincs. Megkérdeztem a borbélyomat: — Mondja, iSlezák ur, miért szólít engem újabban Vendégnek, amikor 15 éve ismeri a tisztességes nevemet. — Pszt! — tette az ujját a szája 'elé —, az üzletvezető igy rendelte el. - S mi a véleménye, Slezák ur, ha én ezt a marhaságot kiszerkeszteném az újságban? Használna? — Aligha — válaszolta lemondóan. — A főnök nem olvas újságot. Akkor hát kombinált módszet i eszelek ki. Ha én vendégségben vagyok, nem szoktam a háziaknak borravalót adni. Ezentúl valahányszor “Vendégnek” szólítanak, kedvesen “Háziak” megszólítással viszonzom a magyaros vendégszeretetre tett utalást — és nem adok borravalót. Az ötletet pedig a sajtó utján terjesztem. Bár mások szerint dupla borravalóért még III. osztályú “egységekben” is uramnak szólítják “A” vendéget. Sz. L. I. (Budapest) Kossuth Lajos hazahivogatása Magyarországon a múlt szá- gon, székbe roskadva beszélni Mindenki muzsikus? NEW YORK. — Az American Music Conference érdekes kimutatást közöl a muzsikáló amerikaiakról. Tele van az ország műkedvelő muzsikusokkal, számukat 37 millióra becsülik és ez 17 millióval több, mint 1950-ben. A 37 millió zenésznek, illetőleg zenélőnek 43 millió hangszere van. És 400,000 az amerikai zenetanitók száma. A legnépszerűbb hangszer a zongora. A zongorának több mint 22 millió szerelmese van. Újabban előretör két más zad 70-es éveiben egymásután szüleiek a dalok, melyek hazahivogatták a messze száműzetésből Kossuth Lajost. Huszonnyolc éve élt már száműzetésben Kossuth, mikor 1877-ben a lelkes ceglédiek azt mondták; — Nem elég nótával hivni őt. Érte kell menni s haza kell hozni. És ki menjen más érte, ha nem mi, ceglédiek? Mireánk biztosan hallgatni fog, hiszen mi is úgy hallgattunk őreá egykor, mikor eljött közénk 48-ban regimentet verbuválni ... Voltak, akik csüggedten legyintgetek: — Hagyjátok. Hiába mentek érte. Nem jön ö már haza soha többé. Hiszen meg is üzente a kiegyezés után, hogy ilyen hitvány urak közé, akik elárulták 49-et, nem jöhet vissza, mert nem képes velük egy levegőt szívni,.. Mások azt mondták: — Nono! Az urak nem a nép! Az urak csak csekély szikes folt a nagy termőföldön, amelyben benne van a Kossuth vetése. Próbáljuk meg csak, felebarátaim, válasszuk meg képviselőnek s menjünk el érte Olaszországba, bizony meglátjátok, hogy hazajön velünk .. . Meg is választották egyhangúsággal országgyűlési képviselőjüknek az Olaszhonban bujdosó Kossuthot és elhatározták, hogy száz kiválasztott ceglédi férfi elmegy érte és hazahozza őt. Sok vita volt azon, hogy kik legyenek a százas küldöttségben. Hiszen akit abba beleválasztanak, az olyan tisztességet kap, hogy büszke lesz rá még a hetedizigleni maradéka is! De hogy ki legyen a küldöttség • szószólója, affelől nem volt vita. Ki lehetne más, mint Dobos János nagytiszteletü ur, a ceglédiek hires papja? Olyan annak a beszéde, hogy amikor megszólal a templomban, a pókot felkergeti a hangja a toronyba. A szava hatása meg olyan, hogy még tán a kőszikla is megharmatozna tőle- Márpedig Kossuth apánk szive nincs kőből, az tudhatjuk mindnyájan ... Elment a ceglédi százas küldöttség Olaszországba. De bizony hiába ment. A baj nem az volt, hogy az öreg Dobos, aki 73 esztendős volt már akkor, úgy eltörődött a hosszú utón, hogy székbe kellett ültetni, mikor Kossuth előjött a küldöttség fogadására. Ez nem volt baj. Mert mikor gyönge, szakadozott hankezdett, egyszerre csak ámulva látták, hogy felemelkedik az agg lelkipásztor, s frissen, magasztosultan, rajongóon harsogni kezd a hangja: — Kossuth előtt — úgymond — semmi sem lehetetlen. Előtted felemelkedik a lélek és legyőzi a test gyöngeségét. S beszélt. Olyan szivet megejtő melegen, olyan forró szeretettel, olyan meginditóan, hogy Kossuth szemében is, meg a 99 ceglédi küldött szemében is könnyek csillogtak. Szívbe markolt minden szava. Sírtak, de szivükben örültek is a ceglédi küldöttek, mert biztosra vették, hogy ilyen szép beszédre csak egy lehet Kossuth felelete: megyek, hazamegyek ! De mégsem jött haza. Megmagyarázta a ceglédieknek, hogy neki nem lehet visszamennie a kiegyezéses Magyarországra. Ott kell maradnia idegen földön, hogy szüntelen emlékeztesse nemzetét, mint élő tiltakozás. Nehéz ezt a sorsot vállalnia, de: “mivé lennének a nagy elvek, ha mártírjai nem akadnának-” És végezetül igy szólt: — Jézus egykoron ezt mondotta Keresztelő Jánosnak: “Hagyj békét most nékem, mert igy ülik nekünk a mi tisztünknek minden igazságát betöltenünk,” Én is ezt mondom Önöknek: Hagyjatok most engem békével, atyámfiái, mert igy illik nekem az én tisztemnek minden igazságát betölterem. Erre aztán nem iehetctt apelláta. És hazajött a ceglédi százas küldöttség a vén Dobossal az élén, megbékélten és meggyőzötten, mivel Kossuth apánk az Igével győzte meg őket. S akkortájt keletkezett egy nóta, amit a Kossuth-nóta dallamára énekelgettek aztán: Ott voltam én mostanában Kossuth Lajos szobájában. Áldott kezét megfoghattam, Élő szavát hallgathattam. A legenda szerint a bulgáriai Rodope hegységben élt hajdanán Orfeusz, aki csodálatos énekével nemcsak az emberek szivét lágyította meg, hanem a köveket is. A Rodope kőóriásainak árnyékában húzódik meg a történelmi Batak község. Azok a pásztornépek alapították valaha, akiket elűztek otthonaikból, mert nem kellett nekik a török hódítók hite. Amolyan istenhátamögötti zug volt, melyen ha átvonult is nagyritkán egy-egy portyázó török csapat, megtelepedni benne nem volt bátorságuk Allah tisztelőinek. A falu szélén, magas kőkerítés mögé rejtve, még templomot is építettek a batakiak, pedig azt fejvesztéssel büntették. Lázadó hagyományaikhoz mindvégig hü maradt ez a nép. Amikor 1876 áprilisában a költő-forardalmár Hriszto Botev — a bolgár Petőfi — vezetésével nagy törökellenes felkelés robbant ki Bulgáriában, a falu a felkelés egyik központja lett. De a szabadságharcot kegyetlenül vérbe fojtották. Az alig ezerkétszáz bataki fegyveres ellen 15 ezer török vonult fel s a rettenetes tusában még a templomba menekült asszonyokat és gyermekeket is lemészárolták. A meg sem született magzatokat karddal szedték ki anyjuk méhéből, hogy külön ölhessék meg őket. A falu ötezer lakosából négyezret kiirtottak, a házakat porig égették. Európán hatalmas felháborodás zúgott át a janicsár-vérengzések emlékét idéző rémtettek hírére. A felvilágosult közvélemény szószólói — Victor Hugótól a nagy orosz forradalmi demokratákig — Batak iszonyú tragédiája nyomán az egész világ figyemét ráirányították a figyelmet a törökök embertelenségére s a balkáni'népek immár fél évezredes hősi viaskodására a nemzeti szabadságért. Az évek teltek, Batak újjáépült s máradt, ami volt: forradalmi fészek. 1941 szeptemberében, mikor Bulgária áruló vezetői kiszolgáltatták Hitlernek az országot, a megszállók ellen harcra itt alakult meg az első bolgár fegyveres partizáncsoport. A partizánokkal szinte az egész lakosság együttműködött. Ellátták őket élelemmel, értesülésekkel. A hatóságok évekig tehetetlenek voltak, bár annyi csendőrt küldtek Batakba, hogy minden porta szemmel tartására jutott belőlük. Végül 1944 februárjában— akárcsak 65 év előtt a törökök ők is 15 ezres hadsereget vetettek be a 153 főnyi partizánosztag ellen. Három hétig tartott az egyenlőtlen küzdelem, amelyben valamennyi bataki partizán hősi halált halt. PERSZERETO SZOBAFESTŐ hangszer: a gitár és az orgona. Tiz év előtt 2.6 millió játszott gitáron, most 7.5 millió. Orgonán egy évtized előtt 825,000-en játszottak, ma 3.6 millió az orgona műkedvelőinek száma. Az amerikaiak szabad idejüket elsősorban olvasással töltik, második helyen a muzsikálás következik. NEW YORK. — A “perszerető” szó most először tűnik fel az újságban, oly ritka magyar szó, amilyen ritka angol szó “barratry”. Azt jelenti a baratry szó, jogi fogalom, hogy valaki szereti a pereskedést. George Budner 59 éves, gömbölyű, kopasz szobafestő a per szerelmese. Fő foglalkozása nem szobafestés, hanem pereskedés. Volt egy ügyvédje, Robert P. Schul mm, ennek különböző peres képviseltekért fizetett összesen 75 dollárt, aztán megpróbálta y r-5 dollárt visszaperelni, 17- szer indított rert az üvyvéd ellen. Alignogy elvesztett egy pert, megindította ami. ö li kát, a harmadikat... a 17 iket. A barratry — birósávek zaklatása alaptalan keresetekkel — büntetendő, cselekmény s George Budper azzal büszkélkedhet, hogy ő az első és eddig az egyetlen newyorki lakos, akire valaha ráhúzták ezt a paragrafust. Most a perszerető festő legújabb perével kellett bajlódnia a biintetőMÉljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Dobos nagytiszteletü ur aztán tiz év múlva, 1887-ben, elhalálozott, de a ceglédi szászas küldöttség tagjai közül sokan megérték még, hogy miután életében “tisztének minden igazságát” betöltötte Kossuth apánk, hazahozták őt 1894-ben, hogy itthon nyugodjon, hazai földben . . Dr. Szabó Lajos róság főbírójának, Murtagh birónak. Megint alaptalan keresetet nyújtott be, a biróság újra meg újra kitűzte a tárgyalást, de a felperes festő minden alkalommal uj tanukat, uj bizonyitékokat jelentett be s a tárgyalásokat már 19- szer el kellett halasztani. Most is 15 perces szónoklat kiséretében halasztást kért, 20- ik halasztást. — Üljön le, — mondta a fő'ii-ó. de Budner állva maradt. Úgy hallgatta Harris ügyész •eferáiumát, melynek fénypontja ez volt: Budner legutóbbi pecében újra meg újra halasztást kért a végből, hogy így védet tudjon felfogadni, •tst*'n min’annyiszor ügyvéd uilkül ie’ent meg a kitűzött árgyalázon. — Ez az ember sportkocsit hajt sebesen és helyben marad csufolkodott az ügyész. Több se kellelt a perszeretőnek, megindult szavainak ;áradata: — Mi ez? Ha én repülőgépről beszélek, ő elkezd heringről beszélni. Honnan vette ezt? Talán Shakespeare Ham- Itejéből? Harris ügyész ur egy hazug. Olyan fekete, mint a calcuttai Fekete Gödör. Szégyene az ügyészi karnak .. 1 — Bellevue! — szólt a szókimondónak ismert Murtagh főbíró. És a szobafestőt elvitték a Bellevue kórház elmeorvosi osztályára. Murtagh főbíró személyében emberére talált a perszerető szobafestő. Nem lesz több baratry. A U. S. Marinek hidászai ellenőrzik a hid építését Le.My, Délvietnamban. A felírás angolul és vietnami nyelven jelzi a hdat.
