Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1964-12-31 / 53. szám
6. OLDAL Thursday, Dec. 31, 1964. Az Európai Rabnemzetek Szövetségének újévi üzenete Az Európai Rabnemzetek Szövetsége baráti újévi üdvözletét és jókívánságait, kül-j di Kelet-Európábán élő testvéreinek. Visszatekintve az elmúlt 12 hónap eseményeire, felteszszük a kérdést: hogyan haladt előre ügyünk az elmúlt esztendőben ? Közelebb kerültünk-e a szabadság kivívásához? Ahhoz, hogy erre válaszolhassunk, alaposan össze kell hasonlítunk a kommunista reményeket és a ma realitásait. A második világháború végén a Szovjetunió Nyugat- Európát érett gyümölcsnek tekintette, amely minden pillanatban ölükbe eshet a várt gazdasági válságok okozta megrázkódtatások után. A A gazdasági válság valóban ki is tört a várakozásnak megfelelően, de nem Nyugat- Európában. Mig a nyugateurópai országokban a gazdasági és társadalmi haladás még a legmerészebb várakozásokat is felülmúlta, a kommunista birodalom gazdasági egységei súlyos válságokkal küzdenek. A kommunizmus gyors terjeszkedésének egy újabb reménye kelt életre az ötvenes évek végén. Abban a hiedelemben, hogy a hatalmi egyensúly az ő előnyükre változott meg, a Szovjetunió kieszelte a berlini válságot. — Azonban a Nyugat ismételten nem volt hajlandó engedni. Az az álomkép, hogy katonai megfélemlítéssel fognak sikert elérni, a szovjet rakétáknak Kubából való elszállitásával végérvényesen szertefoszlott. Miután reményeik kudarcba fulladtak, a Szovjetunió az egyetlen még lehetséges módszerhez folyamodott — a mosoly, engedékenység és beszivárgás politikájához. Időre volt szükségük, hogy rendbe ■ijedjék soraikat és gazdasági helyzetüket. Az, hogy miként tehetik gazdasági rendszereiket működőképessé, a legsúlyosabb probléma, amellyel a kommunista rendszereknek meg kell küzdeniük. iHvatalosan gazdasági rendszerüket még mindig “szocialista” rendszernek nevezik, Azonban a jelszavak mögött gazdaságosság, profit, mint a gazdaságosság ösztönző és mérő tényezője, serkentés képezi a mindennapi beszéd tárgyát, amelyeket azelőtt a kommunisták “kapitalista” fogalmakként megvetettek és elítéltek. Azonban nemcsak nyugati gazdasági módszereket vezettek be, hogy a kommunista gazdasági bajokat kiküszöböljék, hanem a kommunista vezetők kinyújtották kezeiket nyugati gazdasági segítségeit kérve. Ironikus módon a kommunisták esedeznek kölcsönökért a nyugati világban, melynek gazdasági összeomlását oly hangosan megjövendölték. Bécs — a kémek eldorádója volt mindig, az is maradt BUDAPEST. (FEC). — Az újságíró szövetség budapesti székiházában a minisztertanács sajtótáj ókozta tási hivatalának vezetője, Naményi Géza sajtókonferenciát tartott a hazai és külföldi újságíróknak egy állítólagos nyugat-német kém-beszervezési kísérletről, jelentette a budapesti rádió. A megkörnyőkezetek; Dr. Kiss Árpád tanító i Ausztriából 'hazatért disszidens, Seres Imre postai dolgozó, nemzetközi postai szállítások kísérője; Lantos Károly vonatvezető és Horváth Endre, a MAHART tisztviselője személyesen számoltak be arról, “hogyan próbálták őket a nyugaton élő Sárvári László és Sütő István volt csendőrhadnagyok utján a nyugatnéemt. hirszerző szolgálat munkájába bevonni.” Naményi szerint a Magyarország és Ausztria közötti kapcsolatok javulása heves ellenzésre talált a nyugatnémet revansista körökben. Illetékes magyar szervek birtokában konkrét bizonyítékok vannak ara, hogy a szomszédos Ausztria számos városában a nyugatnémet hirszerző szervek Magyarország elleni kámközpontokat tartanak fenn. Ezek egyik vezetője az Ausztriában élő magyar származású Sárvári László volt csendőrtiszt, aki a nyugatnémet szövetségi hirszerző szolgálat megbízáséiból a hivatalosan vagy turistaként kiutazó magyar állampolgárok közül ügynököket igyekszik beszervezni. Dr. Kiss Árpád és társai részletesen beszámoltak a sajtókonferencián arról, hogyan környékezték meg őket az Ausztriában tevékenykedő hírszerzők. Magyar katonai objectumokról, csapat-omzdu latokról, az ország vasúti csomópontjairól adatokat, értesüléseket követeltek. A négy magyar állampolgár hazatérése után önként jelentkezett a belügyi szerveknél. A büntetőtörvénykönyv az ilyen jellegű esetekben a megfelelő időpontban önként jelentkező állampolgárok számára teljes büntetlenséget biztosit. Annak érdekében, hogy megkaphassák a nyugati segítséget, mindent megtesznek, — még azt is, hogy több függetlenséget mutassanak, mint ami a valóságban létezik. Szemeinket a múltról a jövőre szegezve, biztonsággal és meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a jövő nem á kommunizmusé. Ellenkezőleg, a kommunista rendszerek számára a jövő egyre több zavart rejt magában. Ha a kommunisták elhatározták, hogy a velejáró kockázatok ellenére életképessé tegyék gazdasági rendszerüket, úgy egész rendszerüket veszélyeztetni fogják. Ha viszont az óvatosságot választják és csupán felületi változásokra korlátozzák magukat, saját válságukat állandósítják.. Egyre több kommunista döbben rá arra, hogy dilemmájukat sohasem lehet megoldani, mert a gazdasági bajok a diktatúra rendszerének velejárói. Csak egy igazi gyógyír van — a szabadság. A kommunista jövőt egy egyre növekvő árnyék takarja be: a Nyugat kulturális gazdasága és szinessége, gazdasági hatalma és rugalmassága. A jövő a kommunizmus számára a Moszkva és Peking közötti megoldhatatlan küzde-lem folytatódását jelenti. A jövő a kommunista ideológia további szétesését jelenti; a kommunista ideológia ma már nem szellemi serkentést, hanem túlhaladott álláspontot jelent. A jövő a Kreml-en belüli hatalmi versengést jelenti, annak minden következményével. Ma a kommunizmus legsúlyosabb gondjai között a legnagyobb az, hogy ti nem voltatok hajlandók a kommunista rendszert elfogadni. Elnyomóitok nem mondtak le arról a céljukról, hogy hogy elfogadtassák veletek a kommunista rendszerben való élesít. Ma azonban szemeitek a jövőbe tekintenek. A kommunizmus gazdasági és ideológia szélmorzsólódása növeli reményeiteket, hogy újra szabadon élhessetek. A hatalmi Versengés okozta bizonytalanság nagy lehetőségeket nyit meg, amelyekre ti és mi is várunk. Fogadjuk az uj esztendőt reménységgel és bizalommal. A szabadság ügye emelkedőben van és a szabadság végső győzelmét nem lehet elodázni. "Ha kritizálsz, álld a kritikát!" Három rekord! MOSZKVA. — Boni Mirzajeva üzbég parasztasszony százhúsz esztendős és még mindennap dolgozik a kolhoz legelőjén. A Gudok cimü újság közlése szerint 2'5 gyermeket szült, a legutolsót akkor, amikor már 68 éves volt. ❖ * * JAKARTA, Indonézia.—Az Antara hivatalos hírközlő iroda jelenti, hogy Hadzsi Mohamed Raisz észak-szumátrai farmer 194 éves korában jobblétre szenderült. Maradt utána egyetlen özvegye, aki 120 éves, valamint 9 gyermek rég elhunyt feleségeitől, körülbelül 300 unoka és ismeretlen szárnü dédunokák és ükunokák serege. FAIRBANKS, Alaska. — A sajtószabadság és általában a véleménynyilvánitási szabadság védelmében: uj jelentős elvi döntést hozott az itteni Superior Court. Drew Pearson, hires washingtoni politikai riporternek lehet ezt köszönni. Dew Pearson washingtoni politikai körhinta cikkeit sokszáz más lap mellett az itteni News-Miner cimü lap is közölte éveken át. Történt aztán egy napon, hogy a lap kiadója, C. W. Snedden, megharagudott a washingtoni riporterre, mert ez egyik cikkében azt irta, hogy A laskában egy gallon gazolin ára 1 dollárba kerül. Pedighát a gazolin alaskai ára alig több fél dollárnál! Ez több volt, mint amennyit egy alaskai szív el tud viselni, C. W. Snedden kiadta az útját Drew Pearson cikkírójának és vezércikkben alaposan odamondott neki. ‘A sajtó szemetes embere’ — így titulálta. Ez nem volt az első eset, hogy Drew Pearsont ilyen súlyos sértés érte C. W. Sneddennél nagyobb emberek is, — például Roosevelt és Truman —• krónikus hazugnak ócsárolták és megtörtént az is, hogy s. o. b.-nek nevezték és ... az ilyen mérgezetthegy ü nyilak nem hatottak Drew bőrén át az elevenébe. Harcos újságíró, amilyen Drew Pearson, az ilyesmit sportnak tekinti, nem haragszik meg ilyesmi miatt. De C. W. Sneddennel kivételt tett. Őt hírnevének gyalázása miatt perbe fogta, 176,000 dollár kártérítés mgeitélésére kérte a bíróságot. Annak igazolására, hogy ő nem szemetel, tehát nem nevezhető szemetes embernek, Drew Pearson felsorakoztatott féltucat jellemtanut, köztük marylandi farmer szomszédját, Wayne Morse harcos oregoni republikánusdemokrata szenátort... A múlt héten a Superior Court bírája, Everett Hepp, a kártérítési keresetet elutasította. Hivatkozott a U.S. legfelsőbb bíróságának nemrég hozott elvi döntésére, amely szerint köztisztviselők nem tarthatnak igényt kártérítésre, ha a kritika, amely őket érte, nem volt rosszindulatú, vagyis a kritizáló a sértő és bántó állításokat nem jobb tudomása ellenére tette. Nos, mondta Hepp biró döntésének indokolásában, a Legfelsőbb Bíróság ezt a döntést oly esetben hozta, amelyben a kritizált és a kártérítést követelő személyek közhivatalnokok voltak. A döntés azonban logikusan kiterjesztendő olyan esetekre, amikor a sértett fél nem közhivatalnok, hanem közéleti tevékenységet kifejtő privát egyén, mint jelen esetben: újságíró. Az ilyen privát személy ellen irányuló kritika csak abban az esetben jogosítja fel a kritizáltat kártérítésre, ha az maliciózus volt Ebben az esetben a biró nem talált maliciát, vagyis azt, hogy C. W. Snedden olyasmit állított, aminek valótlanságáról tudomása volt, vagy lehetett, ő meggyőződéssel állitotta, hogy Drew Pearson a sajtó szemetes embere, merthiszen sokszor valótlanságokat szedett össze Alaskából. C. W. Snedden védője a tárgyalás során felvetette a kérdést : Hány szemetesládát kell egy embernek elhordania és kiürítenie, hogy szemetes embernek lehessen nevezni? De Hepp biró Ítéletének indokolásában eltekintett ilyen számolási művelettől. Drew Pearson, a sajtószabadságnak és a nyilvános kritika legmesszebbmenő szabadságának hegyestollu harcosa leckét kapott: a közélet fórumán aki sebeket oszt, legyen elkészülve arra, hogy sebeket kap. dollár. A nyemző detektívek azt hiszik, hogy ezt a második holdup rablást ugyanazok a fiatal banditák követték el, miután vasárnap meggyőződtek arról, hogy ezzel az öreggel könnyű elbánni. A nylon harisnya ellen MOSZKVA. — Az egészségügyi minisztérium általános támadást indított a nylon harisnya ellen. A hiú nők, kik csinos lábaikat nylon harisnyán át mutogatják, megfeledkeznek arról, hogy a szigorú orosz télben lábaik megfagyhatnak —, monta Antonina asszony, a minisztérium kozmetikai osztályának igazgatója. Ami lehet jó a francia és olasz nőknek, az nem jó az orosz nőknek. A nemzet első családjának karácsonyi kártyája a Fehér Ház pázsitját mutatja. Robert Laessig művész tervezte vizfestékkel. A jó kívánságok után a kártya alján Johnson elnök és feleségének aláírása. KÖNNYŰ ESET? NEW YORK- — Latson Murdock 72 éves gazolin állomás kezelőt vasárnap éjjel két fiatal bandita kifosztotta, elvitték a kasszában talált 70 dollárt. Kedden kora reggel Murdookot halva találták a munkahelyién. A jobb szemét golyó fúrta át. A kasszából hiányzott az éjjeli bevétel, 100 Egy nyugatberlini lakásban, mig a gyerekek a játszótéren, vannak (feleső) televíziós felvegőgép vigyáz rájuk (középső), miközben az anya a házimunkát végzi, figyelve gyermekeit a televízión. LONDON. — Van itt egy kaszinó Les Ambassadeurs, amelyben a hazárdjáték nem tilos. Ott pedig Lord Derby vesztette a legnagyobb összeget: egy éjszakán 160,000 dollárt. KI TUD RÓLA? Henry Cerny-t Pittsburghból a huszas években Clevelandba költözött, keresi Gaál Richard, 5154 Rockland Ave., Los Angeles 41 Calif. CSODA A PIACON WASHINGTON. — Néhány éven át gazdasági és politikai körökben újra meg újra a “német csodáról” beszéltek: a nyugatnémet gazdasági fellendülésről, amelynek alkotó mestere Erhard miniszter, a mostani kancellár, vagyis minisztereinek volt. Most Washingtonban az “amerikai csoda” jelszó jár szájról szájra: Ebben az évtizedben, öt év óta, az amerikai piacon az árak alig emelkedtek, a megélhetés költségei úgyszólván változatlanok. Ilyen tartós pénz- és ár-szilárdságra miég soha nem volt példa — békeidőben — ebben a században. A dr/'ulás mértéke 1960 óta évente 1-2 százalék közt ingadozott s dollárokban és centekben igy mutatkozott meg: Az 1957-59 évi 100 dollár kiadást alapul véve, anynyi áru és szolgálat, aminek ára e három évi időszakban száz dollár volt, 1960-ban 104 dollárra emelkedett, 1961-ben 104 és fél dollárrba és igy tovább, jelenleg, 1964 decemberében 108.7 dollárra. Eszerint ma olyan szükségletekre, amelyek öt év előtt 104 dollárba kerültek, 108- 109 dollár közti összeget kell költenünk. Ez csekély drágulás, de figyelembe kell venni, hogy öt év óta úgy a dolgozók munkabére és fizetése, mint az ipari és üzleti vállalatok jövedelme nőtt, igy tehát ma sokkal többől könynyen kitelik a valamivel magasabb vételér. De figyelembe kell venni, még azt is, hogy itt tulajdonképpen nem áruik, használati cikkek drágulásáról van szó, mert inkább bizonyos szolgálatok drágultak, mint például az orvosi és kórházi költségek, a kórházi biztosítás, stb. És, harmadszor, figyelembe kell venni azt is, hogy az idei adóleszállitás folytán havonta 800 millió dollárral több költőpénzünk van. Végül: emlékezzünk arra, hogy a háború végétől számított négy évben a drágulás mértéke 34 százalék volt. Nagy a különbség a 34 százalékos és az 5 százalékos drágulás közt. Mi az oka annak, hogy 1960 óta az amerikai piacon ilyen szélcsend van? Több oka van ennek, Egy ok a verseny Minthogy a lakosságnak — főleg a sokkal több kereset és kevesebb jövedelmi adó okából — több költőpénze van, a megsokasodott dollárbilliókért élénk, sok esetben gyilkos verseny folyik, amelynek egyik megnyilatkozása a discount üzletek s leszállított árak elterjedése. Másik ok: bőven van mindenféle nyersanyag és elegendő munkaerő is, aminek hiánya felfelé nyomná az árakat. Harmadik ők; a szinte határtalan termelőképesség. Az ipari és üzleti vállalatok billiókat költenek üzemi terjeszkedésre, munkaspóroló gépi berendezésre, aminek folytán egy-egy munkás többet, egyre többet tud produkálni, mint azelőtt. A jövő kilátások? Leszállított árakra lehet tovább is vadászni, kirakatról, kirakatra, discount üzletekben, mert a bőséges termelés és a kíméletlen verseny tartósnak ígérkezik. De általános olcsóbbodásra nem lehet számitani. egyrészt azért, mert az ipari és üzleti világ ragaszkodik amennyire lehetséges a kiadós haszonhoz, másrészt azért mert az uniók egyre nagyobb követeléseket támasztanak s a vállalatok a kiadási többletet lehetőleg áthárítják a vásárlóközönségre. Maurice Couve de Murville francia külügyminiszterrel tárgyal a párisi NATO megbeszélések alkalmával. y c r; k k t l ? w s fc rc
