Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1964-10-15 / 42. szám
8. OLDAL FrnCETfSNSÉC Mikszáth Kálmán kétszer nősült — de csak egy felesége volt... Mikszáth Kálmán, a fiatal, ismeretlen, szegény iró, ügyvédbojtár, 1873-ban titokban lépett házasságra Ilonkával, Mauks Mátyás szolgabiró szép leányával. Két évig tartott a boldog-boldogtalan házasság. Boldogok voltak a fiatalok, mert szerették egymást, és boldogtalanok voltak, mert a fiatal férj koldusszegény volt. A jobb sorshoz szokott fiatalasszony elvált nagyreményű, kispénzű férjétől. Múltak az évek és a Mikszáth név egyre jobb csengésű lett szerte az országban. A dicsőség aranyesőtől harmatozva hullott a fejére. De nem szállt a fejébe. A gazdagság még csak alázatosabbá tette — legalábbis Ilonkával szemben, aki eltűnt a szeme elől. Csak kilenc évvel a válás után tudta meg Mikszáth az Ilonka címét.. ‘Ilonka ’ — így. mert nem tudta, Mauks, vagy más a családi neve. Mindegy, a postás megtalálta Ilonkát és átadta neki ezt a levelet: Budapest, február 16-án, 1882. Kedves Ilonka! Mikor ezelőtt sok évvel elváltunk, rugó ihdok az volt, hogy anyagilag ziláltan állottam és nem tudtam, hogy hol fogok megállani a lejtőn. Jól esett — habár mindennél jobban szerettem —, ha sorsa elszakadt az enyémtől. De föltettem magamban már akkor, hogyha valaha vinni tudom valamire, s ha lehetséges lesz még, hibámat jóvá fogom tenni. Az Isten meghagyta érni, hogy egykori fényes álmaimat, amelyeket fiatal korban együtt szőttünk, megvalósítva lássam!... Kiköszörültem minden csorbát, nevemet magasztalólag említi az ország és a külföld, szeretet vesz, körül, ahová lé-J pék, s jövedelmem több, mint aftiennyiről valaha ábrándozhattam. Valószínű, hogy már elkéstem önnel szemben, a sors sokáig halogatta, mig ön elé léphetek soraimmal, sohasem hallottam maga felől, igy azt sem tudom, hogy ment-e férjhez már, vagy nem készül-e férjhez menni?. De mert bizonyosat nem tudok, tartozom önnek azzal a regard-dal, hogyha még nem ment férjhez, én most még egyszer feleségül kérem ma-1 gát. Szerezzen magának alapos meggyőződést mindenben, beszéljen Szontagh Pállal és értesítsen. Ön megosztotta rossz sorsomat, a legrosszabbat magam szenvedtem át, a jobb sorsomat megosztanám magával ... Ha pedig már elkéstem volna, ha ön már férjhez ment azóta, csak örülök raj ta, ha boldog, ha pedig bármely okból nem teszi le többé sor-: sát, annak a kezébe, aki már egyszer oly rosszul bánt az-* 1 zál, önhibáján kívül, én ez ellen nem zúgolódom. Mert nem a szerelem beszél többé belőlem (bár meglehet, ha látnám, lángralobbanna), hanem a becsület. .. Azért hát arra kérem Ilonka, ne határozzon ebben a dologbban könnyelműen, maga nem olvas újságokat, s nem ismeri a viszonyokat, szerezzen hát előbb magának alapos tudomást azon fényes és előkelő helyről, mely magára vár a magyar társadalomban. Nem akarom ezzel rábeszélni, mert hisz magának volt bátorsága hozzámenni á ‘semmihez’ is, bizonyára kell hogy legyen bátorsága visszautas!-: tani engem, még ha minisz-! tér volnék is. Hanem a szivét, a hajlamát kérdezze meg s akkor határozzon, s hai igenlő a válasza, Írja meg nekem lehetőleg egy hónap leforgása alatt. Egyebekben maradtam minden körülmények között tisztelője. Mikszáth Kálmán volt, 's Mikszáth másodszor is elvette feleségét. TV-CSÓK — Mire gondolt csók közben? Ezt a kérdést tette fel egy kiváncsi újságíró Sophia Lorennek, miután résztvett egy televíziós film felvételénél s végiggyönyörködte a másfél perces csók-jelenetet. A sztár igy válaszolt: — Hogy őszinte legyek, három dolog jutott a csók közben az eszembe: miért nem telefonált reggel a kozmetikusom, délután várnak a TV- ben és a harmadik, hogy a rendező valószínűleg megismételten a csók-jelenetet, hiszen nem elég szenvedélyes a csók. Szerencsére — gondoltam — tudok ennél szenvedélyesebben is csókolni... A levélre adott válasz ‘igen’ LÁZADÓK TÁMADÁSAI SALISBURY, Southren Rhodesia — Afrikai lázadók megtámadtak két katonai kirendeltséget Portugál Mozambiqueban. A támadásokat a katonai kirendeltségek viszszaverték. Thursday, October 15, 1964 U. S. 4.00 méteres gátfutók, Bill Hardin és Jay Luck fejjel jefele szemlélik a mászókötélről a helyzetet Tokióban, az olimpiai faluban. SZERELEM kef Arjai Irta: KERTÉSZ MIKLÓS Futott, mint a megriasztott őzike. A doktor nem látta, de lépteiből hallotta, hogy utána jön. A nyomorult tehát űzőbe vette őt. Most már a hangját is hallotta: Rózsikám, Rózsikám! Miért futsz előlem? Állj csak meg egy percre, mondani akarok neked valamit. Rózsiba úgy tett, mintha nem hallaná és csak futott tovább, hogy minél előbb elérhesse szobácskáját és bezárhassa magát. Morvay öreg kora ellenére is jó futó lehetett, mert egyre közelebb és közelebb jutott Rózsikéhoz. !> A leányka iszonyú félelmeket állott ki és most csak arra az egyre kérte az Istent, hogy zárkáját elérhesse és még elég ideje legyen előretolni a reteszt. ' v ! Morvay azonban már kezdett kifogyni a szuszból és utána kiáltott: » — Ugyan, állj meg már Rózsika, minek futsz előlem, hiszen nem bántalak. De Rózsika csak futott tovább. Ha MorVay doktornál töltött puska lett volna és azzal fenyegette volna, hogy lelövi, ha meg nem áll, akkor is futott volna, olyan nagy volt irtózata ettől az embertől, akinek előbbi tekintete legjobban elárulta milyen alacsony szenvedélyek lakoznak benne. Rózsika már közel járt szobácskájának ajtajához, még csak egy-két perc és akkor legalább mára, mentve lesz ettől a tolakodó embertől, aki úgy utált, mint a legförtelmesebb bűnt. Ekkor a gonosz véletlen meghiúsította minden számítását. Megbotlott és elesett. Minden erejét összeszedve gyorsan felállott és tovább akart futni, de már nem birt, egyik lábára meg-’ sántult. ít ' ;• Morvay doktor a következő pillanatban már elérte őf. — Megvagy! — kiáltotta lihegve. Megvagy. Megfogta őt és karjával magához szorította. Rózsika azt. hitte, hogy kígyó csavarja magát a testére, még attól sem irtózott volna jobban, mint Morvaytól. — Hallgass meg Rózsika, — mondta lihegve. — Jól tudod, hogy atyai barátod vagyok, aki csakis javadat akarja. Ne légy hát ilyen balga. Minek futsz előlem? Hát oly nagy baj lenne, ha megengednéd, hogy egy órácskát társaságodban töltsék? Egyszer jó kedvünk lesz, pezsgőt hozatunk és iszunk. Hiszen akárhányszor mondtam, hogy ebben az intézetben te vagy egyedül, akinek minden meg van engedve. Szabadon járhatsz, kelhetsz, mindent tehetsz, amit csak akarsz. Ezért a sok kedvezményért már csak én is várhatok valamit tőled? Rózsika, ugye, szeretni fogsz egy kicsit? Szeretni? Ettől a szótól Rózsika valósággal megborzadt, úgy utálta a doktort, mint a varangyos békát. Meg is akarta neki mondani, de az utolsó pillanatban meggondolta a dolgot. Mert ha szemébe mondja neki az igazat, akkor el lehet rá készülve, hogy ez vesztére szolgálna. Olyan biztos, mint hogy kétszer kettő négy, hogy a doktor határtalan dühében lecsukatná őt ama földalatti rémbarlangok egyikébe, amelyek nagy számmal voltak az átkozott épület pincéjében, tele pókkal, százlábú férgekkel, patkányokkal és más undorító, csuszó-mászó állatokkal. Rózsika összerázkódott, midőn mindezekre gondolt. A legfőbb hátrány pedig az lenne, hogy ebben az esetben képtelen lenne tanúbizonyságot tenni Aladár érdekében! Nem, idáig nem szabad jutni a dolognak. Aladárt meg kell menteni minden áron. A gonoszságnak nem szabad diadalmaskodnia az ártatlanság fölött. Rózsika most akarta életében először megkísérteni, hogy komédiát játsszon ezzel a vén gazemberrel. Most akart először tudatosan hazudni, vagyis nem annyira hazudni, mint olyasmit mondani, amit voltaképp nem is érez. Lefejtette magáról a doktor karjait és megszólalt. — Hát hiszen beszélhetünk, de nem itt a folyosón. —Brávó, brávó! — kiáltott fel Morvay doktor örvendezve. — Ez már beszéd. Csakhogy végre megjött az eszed. — Elismerem doktor ur, hogy ön atyai barátom. Igen sokat köszönhetek és nagy hálával tartozom önnek, mert békés otthont nyújtott házánál. — Nagyon helyes, nagyon helyes — kiáltott az orvos örvendezve és nagy meglepetéssel nézett a lányra, hogy egyszerre ilyen örvendetes fordulatot tapasztalt: Máskülönben jó emberismerő volt, veleszületett bizalmatlansággal viseltetett mindenki iránt és rögtön kiérezte, ha valaki túl akart járni az eszén: Rózsikéval szemben azonban Kivételt tett, mert őszintének ismerve őt, nem is álmodta, hogy a leány tévútra akarja vezetni. És ebben vari valami igaz. Az ártatlanság a legmegrögzöttebb gonosztevőt is meggyőzi, elaltatja lelkében a gyánut és hitelt ad szavainak. — Tehát szeretni fogsá egy kicsikét, kedvesem? — kérdezte, remegve csókolta meg a leányka gömbölyű karját. — — Nem is fogod megbánni. Életed még kellemesebb lesz ebben a házbari és meg lehet, eljön az óra, inidőn te leszel itt az úrnő, parancsolgatni fogsz tetszésed szerint és mindneki meg fog hajolni akaratod előtt. Királyné leszel itten. Rózsika elborzadt ennek a beszédnek hallatára, de nyugalmat erőszakolt magára. — Ma mulatni fogunk, ugye? — folytatta Morvay. — Hallgasson ide doktor ur, — mondta Rózsika. — Erre már képtelen lennénk, mert a jó Edit halála nagyon, megrendített. — Halotti tort ülünk, kedvesem. — Nem, nem. Nem vagyok ilyen hangulatban. Képét mindig magam előtt látnám. Hanem engedjen három napi időt és majd akkor megkapja tőlem a választ. Már előre tudhatja, hogy kedvezően fog hangzani. Hiszen már is az öné vagyok, az ön házában lakom, más férfit alig látok, ön az egyedüli, akihez barátság és bizalom fűz. A doktor álnok szeme ragyogni kezdett. Titokban már is szerencsét kívánt önmagának diadalához és a célnál hitte magát. .. - ,...... - . .. . , - ........ . . — Három napot akarsz? — kérdezte kissé kedvetlenül. — Nem oly sok az doktor ur. Az orvos igazat adott neki. Valóban nem is sok. Ha olyan sokáig tudta fékezni szenvedélyét, majd csak ezt a három napot is kivárja még. Annál nagyobb lesz azután öröme, ha Rózsika önkényt megadja magát és saját elhatározásából dobja magát karjaiba. — Három napi halasztást kéráz tőlem, kedves Rózsika? Am legyen. Nem vagyok szerelmes ifjú, hanem meglett férfi, bár már szürke a hajam, de szivem még fiatal, tele hévvel és szerelemmel. De bizonyos számítással is vagyok és az élvezetet alaposan ki akalom használni. Éppen azért megadom a kért halasztást, feltéve, hogy enyém leszel, mert különben kénytelen lennék épen olyan bánásmódban részesiteni téged, mint a többieket, akik ebben az intézetben tartózkodnak. Ezt jó lesz szem előtt tartanod, Rózsika. Még egy pillantást vetett rá és ezzel a sóvár pillantással szinte elnyelte a leánykát. Aztán gyorsan megfordult és lesietett a lépcsőn. Rózsika pedig szobájába rohant és fekhelyére dobta magát. Könnyei záporként omlottak a doktor szavai még fülében csengtek és a szégyen pírját kergették arcába. És neki még úgy kellett tennie, mintha ajánlatát hajlandó lenne elfogadni. Valóban, szégyelte magát, hogy ilyen alávaló komédiát játszott. De nem volt más választása. Ez volt az gyedüli mód, amellyel lerázhatta magáról Morvayt és időt nyerhetett a nagy feladat megvalósítására. De igy is hálát adott Istennek, hogy megmentette őt. De vájjon igazán meg van mentve? Igen. Bizton hitte, hogy három nap alatt ki fogja eszelni a menekülés módját. Am, ha ez nem sikerül? Akkor sorsa meg van pecsételve. Akkor meg fog halni. Inkább öngyilkos lesz, leugrik a második emeletről, vagy akármit csinál magának, de Morvaye nem lesz soha. És egy percig sem kétkedett abban, hogy a szökésre vonatkozó terve sikerülni fog. Igaz, hogy terve még nem volt, de Isten majd csak megsegíti. Három napja van még, ez alatt majd csak kigondol valamit. Egy régi közmondás azt tartja, hogy mikor legnagyobb a szükség, akkor van legközelebb a segítség. Eszébe jutott a takarítónő is, aki szökési ajánlatot tett neki. Erről gondolkodni kezdett. A vén asszonyt utálta ugyan, de eszköznek jó lesz Az idő rövid volt és nem igen lehetett válogatni az eszközökben. És a takarítónő szivesen közre fog működni, mert e maga hasznát keresi. Ezt a vén banyát el kell ámítania, el kell hitetni vele, hogy úgy lesz minden, amint gondolja. 1 i : —r Istenem, — fohászkodott Rózsika. — Sohasem hittem volna, hogy valaha arra legyek kárhoztatva, hogy ilyen haszontalan komédiát játszam. Tervét gondosan elrendezye, már a következő nap reggelén megjelent a doktor dolgozószobájában. Morvay éppen reggeli teájánál ült és újságot olvasott. El lehet képzelni, mennyire meg volt lepve, midőn a szép fiatal lányt; belépni látta. Azt hitte, hogy meggondolta magát és a határidő letelte előtt eljött meghozni neki a választ. — Isten hozott, kedvesem, — mondta kedveskedve. — Tehát már hozod a választ? — Csak egy szóra jöttem, doktor ur — szólt Rózsika sietve és úgy állott az ajtónál, hogy szükség esetén rögtön kimenekülhessen. — Hadd halljam, kedvesem. — Panaszai jövök. — Bravó, — gondolta magában a doktor. — Valami nem tetszik a kicsikének. Annál jobb, legalább hajlékonyabbá teszem azáltal, hogy panaszát orvosolom. — Hadd halljam a panaszt! — mondta. — Akadt volna valaki ebben az intézetben, aki téged bántan imerészélt volna? Hiszen meghagytam mindenkinek, hogy a legnagyobb előzékenységgel bánjanak veled ... Ki volt az a vakmerő, aki \>arancsom ellen cselekedni merésztl? Nevezd meg azt az ápolónőt. — Nem ő rájuk vonatkozik panaszom, hanem arra a nőre, aki hetenkint a szobácskámat takartija. Gondolja meg, hetenkint. — Nos?— kérdezte Morvay. — Ez az asszony bántott meg téged? Rögtön elcsapom. — Nem bántott meg, de csak hetenkint takarítja a szobácskámat. — No igen, hetenkint egyszer, ez mindig igy volt. — És ön nem látja át, milyen iszonyú állapot ez? Takarittatlan szobában lakni egy hétig? — Mit akarsz hát kedvesem? — Azt óhajtanám, hogy szobámat mindennap takarítsák. — Ah vagy úgy? Nos, ha más baj nincsen, akkor ezen könynyen segíthetünk. Hogy is hívják azt az asszonyt? — Nevét nem tudom. — Tudom már — szólt az orvos, pillanatnyi gondolkodás után. — Kótainénak hívják. Majd azonnal érte küldök. Jó lesz? — Kérni fogom, doktor ur. Tegnap is nagyon rosszu végezte dolgát, már ezért is szükséges, hogy takarítson. Ugye doktor ur, nem veszi rossz néven hogy ezt felhoztam? — Oh, világért sem, kicsikém. Sőt nagyon szeretem, hogy ilyen őszinte vagy irántam. De most halljuk tovább. — Más mondani valóm nincs, doktor ur. — Ej, ej, valóban nem lenne? Pedig én már kellemes reményben ringattam magam, — szólt a doktor és a leányhoz közelitett. Rózsika azonban kiszökött az ajtón és elfutott. __t (Folytatjuk)
