Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1964-07-02 / 27. szám
6. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, July 2, 1964 James Brock motel manager lezárt irodájában ül (bal) St. Augustine, Fla.-ban, miközben négerek akarnak benyomulni az étterembe. Rendőröket hivott, akik mind a 30 tüntetőt letartóztatták. Pesti újságíró látogatása a torontói magyar színházban BUDAPEST.— A Népszabadság. riportere Szabó László, Torontóban járt, az ukrán kulturházban megtekintette a “Végre egy uriasszony” cimü vígjáték előadását, a Torontói Magyar Művész Színház rendezésében, Bársony Rózsi vendégsztárral a főszerepben, figyelte a közönéget s előadás után kikérdezte egyrőlmásról, mindenről a színház igazgatóját, Kertész Sándort. Aztán megírta a riportját,— amely budapesti tükörből sugározza vissza a pesti vendég kanadai élményét. Riportjából közöljük a következő részleteket: Megtelik a nézőtér. Lehetnek körülbelül négyszázan. Figyelem az arcokat. Észrevehetően, csupa középkorú vagy idős ember jött el: fiatalt egyet-kettőt ha látok.Érdektelen lenne a fiatalok számára a magyar színház, mert elangolosodnak ? Ittlétem alatt már sokat beszélgettünk magyar szülőkkel erről. A fiatalok bizony unják azt a nosztalgiát, amelylyel szüleik saját fiatalságukba révedeznek. . . Valaki az előadás előtt azt mondta, figyeljem majd meg, hogyan fognak könnyezni őszülő emberek, n'oha a darab táncos vígjáték. Eljönnek a színházba magyar szót hallani, magyar darabot látni, magyarul ábrándozni, és — sírni. És valóban: amikor felment a függöny, és a gróf huszáros-magyarosan öszszecsapta a bokáját — szomszédaim szemében megcsillant a könnycsepp. Úgy hi-I szem, hogy ettől a pillanattól otthon érezték magukat. A szünetben úgy helyezkedem a büfé környékén, hogy halljam, miről beszélgetnek a nézők. Persze az előadásról. Dicsérik a két főszereplő játékát, örülnek, a szórakozásnak, az eseménynek. Az előadás után találkoztam Kertész Sándorral egy közeli étteremben. Kissé fáradtan ült le asztalomhoz ez az ötven év körüli ember, aki immár nyolc éve birkó-1 zik az élettel azért, hogy egzisztenciáját a színészi pá-j lyán biztosítsa, s ezt persze egy magyar anyanyelvű szi-j nész csak magyar színházban tudja megtenni. — El sem tudja képzelni, mi munka, fáradság van abban, hogy ma már stabilizálódott ez a színház. —Százhatvanezer magyar él Kanadában, s ebből Torontóban vagy harmincezer. . . Gondolom, van igényük a magyar színházra. . . — Ez a szerencse. Mert Kanadában vagyunk, uram, nem Európában. S mégis mi [ tudtuk megcsinálni és fenn-1 I tartani az egyetlen állandó magyar színházat Nyugaton . . . Persze, az itteni magyarok segítségével. Hallatlan | , nagy erkölcsi s anyagi támogatást kaptunk tőlük. Kertész Sándor a mikolci Nemzeti Színház rendezője I volt 1956-ig. Hogy mi oka : volt eljönni hazulról, nem firtatom. Évekig próbálko. zott idekinn egy állandó színészi együttes felállításával: először nagy nevekkel. mint Halmai Imre, Szabó Sándor, Pongrácz Imre, de aztán rájött, hogy ezeknek nem tud biztos megélhetést adni csak a színpadból s jgy gyűjtötte össze azokat, akik napközben máshol dolgoznak, s este tisztes gázsiért a magyar színházban játszanak. — Ma már tudom biztosi tani a színészeknek, hogy ha egész nap igénybe veszem őket, meigkapjá'k a munkahelyük fizetéskiesését, plusz a próbagázsit is. Torontóban él húsz hivatásos szinész, ebből 14 nálunk játszik. . . Szolid tehetséggel terjesztik a magyar szót, sőt a magyar kultúrát. Ránézek, kérdőn, vájjon mit ért magyar kultúrán?. . Csak nem ezt a ma esti darabot? Észreveszi és válaszol : — Ez kikapcsolódás. Olyan darabot kellett keresni, melyben Bársony Rózsi már játszott, tehát nem kellett neki teljesein újonnan betanulnia a szerepet. S itt ilyen darab is kell: könnyű, szórakoztató, semmitmondó. . . Alkalmazkodni kell a darabválasztásnál a színészi lehetőségekhez, a közönség igényéhez, s persze anyagi helyzetünkhöz is. Én vagyok az igazgató, a főrendező, a gazdasági ügyintéző s még; játszom is. . . A feleségem nappal kozmetikai szalonban dolgozik, este a színház adminisztrációját intézi, s ráadásul még háziasszony .is. — Mi a közönség igénye? —Ami otthon. . . jjó darabot jó előadásban. . . Tudom, Nyolc személy közül 6 meghalt, amikor a Continental Trailways egy autóbusza a Lake Portchartrainba zuhant, egy megrakott bárka által vágott nyíláson, New Orleans, La. közelében. hogy ez a mai nem volt éppen jó darab. . . De bemutattunk mi már Shakespeare-t és Csárdáskirálynőt, komoly, klasszikus magyar darabokat és operettet js. . . Valahogy igy: két komoly mondanivalóju és egy könnyű, szórakoztató. . . Aztán arról beszélgetünk: milyen a közönség? — Hálás, nagyon hálás. Különben nem- tudnánk létezni. Előadások végén többször odiajöttelk már hozzám könnyezve, s megfogták a karomat: “Kertész ur, otthon voltunk ezen az estén. . ” Ennél nagyobb dicséretet magyar szinész itt kinn nem kaphat! Ezért adom bele minden energiámat, nappalomat és éjszakámat, hogy egy ici-pici pesti színházi kultúrát ideteremtsek. S talán sikerült, bár a jövő bizonytalan: öregszünk, s a fiatalok, bármennyire is sírnak a szülők, elangolosodnak, ha bírják is még a magyai nyelvet. Persze, szivükben azért magyarok. Aztán az amerikai földrészen élő nevesebb magyar színészekre terelődik a szó. Kertész szerint velük nem nagyon lehet együtt dolgozni egy magyar színházban — részben anyagi igényeik, részben művészi allűrjeik miatt. Halmai Imre Chicagóban a nagybátyja áruházában elárusító, Szabó Sándor és Szörényi Éva egyegy amerikai televízióállomás alkalmazottjai, nem éppen művészi produkciókban. —Otthonról kellene néhány neves színészt turnéra kihozni —csap át egy másik témára. — Itt volt hat hónapig Horváth Jenő zeneszerző-zongorista, az itteni magyarok a tenyerükön hor dozták. Felekinek, Latabár Kálmánnak, Hónthy Hanná nak kellene ide kijönni turnéra. . . Hü, mi lenne itt! Késő éjszakába nyúlt a beszélgetés, amelyből újra és újra kicsengett a féltő szó: őrizni, ápolni akarják Kanadában a magyar kul túrát. HALLOTTA MÁR ... . . . hogy 1957-ben Kruscsev bejelentette, hogy a szovjet 1961-ben le fogja pipálni Amerikát: “Majd meglátjuk, hol nagyobb a jólét!” . . . hogy Oroszországban a lakosságnak 80 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban —szemben az amerikai IC százalékkal. Egy orosz farmer annyit termel, amenny elegendő neki és még hat személynek, egy amerika farmer 219 személynek ele gendő élelmet termel. De nemcsak a mennyiségben van különbség, hanem a minőségben is: Az orosz paraszt főleg kevéssé tápláló, ugj nevezett keményítős élei miszereket termel, az ame rikai farmer magasabb fe hérje (protein) tartalmú táplállékot nyújt a népnek. . . . hogy az orosz mezőgazdasági munkások termelékenysége megfelel T87t évi amerikai produktivitás nak. . . . hogy Oroszországban,— éppen úgy, mint a szovjet csatlós országokban az álla mi gazdaságok és kolhozol termelése nem lévén kielé gitő, megengedik a kényszerszövetkezetekbe terelt mezőgazdasági munkásoknak, hogy egy kis területen saját családjuk részére szabadon termeljenek. Oroszországban az ilyen “háztáji gazdaságok” a bevetett terület 3.3 százalékát teszik ki és a mezőgazdasági termelésnek nem 3.3 százalékát, — hanem 33 százalékát produkálják (hús, zsir, tej, vaj, tojás termelésnek 50 százalékát). . . . hogy a második világháború előtt Magyarorzág búzát exportált, ma búzát [ importál. Edward M. Kennedy szenátor félig öntudatlanul fekszik a mentőkocsiban, miután repülőgépe lezuhant Barnes Airport, Westfield, Mass, közelében. A szenátornak eltört a hátgerince. HUMOR A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT A gyári szemináriumban az előadó felteszi a kérdést: — Mi a fejetlenség? Izgatottan felkiált az előadó: — Nem, nem! Most nem a mezőgazdaságról beszélünk! Azt mondja egy orosz elvtárs a másiknak: — Nincs már messze az idő, amjkor az egész világ kommunista lesz. Ijedten szól a másik: —És akkor honnan fogunk búzát kapni? A nyugati újságíró Budapestre látogat és meg-! lepetten tapasztalja, hogy hosszú sorban állnak az emberek egy helység előtt. “Miért állnak sorban?”— kérdi az idegenvezető tolmácstól. “Színházjegyért” — feleli az. Továbbmennek, s nemsokára ismét egy hosszú sort látnak. “Hát ezek miért állnak sorban ?” “Ezek is színházjegyért” —hangzik a felelet, s ötször, hátszor megismétlődik a jelenet. Hazatérve az újságíró, cikket ir a magyarok kulturszom járói: “Szinte minden utcasarkon van színház, amely előtt hosszú sorok állnak jegyekért. Ami azonban különösen érdekes, hogy mindegyik színházban — ugyanazt a darabot adják, cime: “Hentes és mészáros.” — Látják kérem ezt az uj gépet ? E’z egymaga húsz munkás munkáját végzi el. — És ki irányítja a gépet? — Tartunk hozzá huszonöt mérnököt. . . — Három kiló ötven —. mondja boldogan a nővér. — És mennyiért adják kilóját? Egy japán nő szomorúan tekint a megrepedezett talajra, a földrengés után, mely Niigata városát érte és a legnagyobb volt 1923 óta. Kohn Madridba kerül és mindenáron meg akar nézni : egy bikaviadalt. Pénze nincs, hogy a borsos áru belépőjegyet megfizesse.--Odaáll tehát az egyik bejárathoz és figyel. Ringó járású spanyol érkezik és foghegyről ennyit mond a jegyszedőnek: — Matador. És bemegy. Aztán egy másik: — Piccador — és bemegy. Kohn erre nekirugaszkodik. Odaszól: — Izidor. És bemegy. . . A káplár vezényel: Bal, jobb, bal, jobb, mire a bakák emelgetik a lábaikat. Valaki elvéti a dörgést, úgy hogy a káplár két lábat lát egymás mellett, azután egy hézagot, mire nagyot ordít: — Melyik marha emelte fel mind a két lábát? NEVESSÜNK — Tegnap kölcsönadtam neked az autómat, ma reggel pedig szőke hajszálakat találtam az ülésen. — Nézd öregem. Én megmagyarázom neked. —Nekem te ne magyarázz semmit, mutasd be a nőt. —Dbktor ur, szeretnék száz évig élni. — Ennél mi sem egyszerűbb. Ne igyon, ne dohányozzék, kerülje az asszonyokat. — És akkor száz évig fogok élni? — Nem. De az élete olyan unalmas lesz, hogy minden esztendő tíznek tűnik majd. — Egyszerűen nem bírom elviselni a férjemet. . . Úgy izgatom magamat a viselkedése miatt, hogy állandóan fogyok. — Miért nem válsz el tőle? , % — Megvárom, amig elérem a 120 font testsúlyomat. Povács egy idegen városba érkezik és hotel után érdeklődik. — Mondja, kérem — szólit meg egy férfit — , melyik a legjobb szálloda a városban? — Vannak, akik a Fehér Bárányt tartják a legjobbnak, és vannak viszont, akik az Arany Kakast szeretik jobban. De azt elárulhatom önnek, hogy bármelyikbe is megy a kettő közül, aludni úgy sem fog tudni. — És miért? Peter Hah (fenn jobbra) ügyvédje válóperi keresetet nyújtott be Hall felesége Leslie Caron szinésznő ellen, azzal a váddal, hogy megcsalta Warren Beatty (lenn jobbra) színésszel Jamaicában, Beverly Hills, Calif.-ban és Chicagóban. — Mert egész éjjel azon bg sopánkodni, hogy miért íem ment inkább a másik íotelbe. Kongóban egy szülőottlon ablakán benéz egy néger is látja, hogy éppen egy újszülöttet mérnek. Bekiabál a lyitott ablakon: —Mennyi a súlya?
