Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-28 / 21. (22.) szám
6. OLDAL P'ŰGOET LPNSAO Thursday, May 23, 1964, A gizehi nagy szfinx A görög mondavilág egyik érdekes elbeszélése szerint Théba városát hajdanában szörnyűséges veszély környékezte. Ugyanis a város közelében egy ragadozó szörnyeteg, egy szfinx ütött tanyát, és egy talányos kérdésben sorra kérdezte a polgárokat. Aki nem tudott elfogadható értelemben válaszolni kérdésére, azt irgalmatlanul megölte. A kérdés1 igy hangzott: “Mi az, aminek reggel négy lába van, délben kettő, este pedig három lába? Bizony rengeteg polgár pusztult el e megoldhatatlannak látszó rejtély miatt. Az embermészárlásnak — "zofoklész drámáiból jól ismert Oidipusz vetett véget. Ő megfelelt a talányos kérdésre, mondván, hogy a kérdezett lény az ember. Ugyanis gyermekkorában, amikor még nem tud járni, négy lábon mászik, öreg korában pedig bot segédletével “három lábon” botorkál. A szfin. e találó válasz hallatára elszégyenkedett és a szikláról a mélységbe vetette magát, s Théba hálás polgárai Oidipuszt városállamuk királyává kiáltották ki. Ez a különös szörnyeteg, amelyet az ógörögök női fejű és keblű szárnyas oroszlánnak ábrázoltak, Egyiptom őskora óta Gizeh mellett, a piramisok tövében áll, s a kirándulók tömegei legalább olyan bámulattal adóznak neki, mint a hatalmas kőguláknak. Meg is érdemli ezt az érdeklődést nagysága és szépsége miatt egyaránt. A tudomány mai álláspontja szerint a szfinxet a gizehi második legnagyobb piramis épittetőjének, Hafré fáraónak az uralkodása idején alkották Kr. e. 2550 körül. Méretei lenyügözőek. Magassága 20, hosszúsága— 73,5 méter. A figurának csupán a füle 1,3 méter és arca 4 méternél is szélesebb. Ilyen roppant méretű szobor ideszállitsa a Kr. e; 3-ik évezred derekán a primitiv eszközeivel bámulatos technikai bravúrokra kész egyiptomi mestereket is legyzőhetetlen nehézségek elé állította volna. A szobormüvet tehát a helyszínen mintázták meg, mégpedig az ottani hatalmas mészkősziklából. A Hafré piramis építőjének vagy magának a fáraónak minden bizonnyal feltűnt ez a különös alakú szikla, s elhatározta, hogy a királyi hatalom mindenhatóságát jelképező szoborrá fogják kiformulni. Ez nagyon jól illet a 14-ik dinasztia hivatalos eszmevilágához', amelyet a fáraónak adózó föltétien tiszteletet már-már a mitológiai, istenek imádata fölé helyezte, s a királyt Nagy Isten címmel ruházta fal. A történetírás ógörög atyja, Hérodotosz szerint a két legnagyobb piramis építtetője— meg is szüntette az istenek tiszteletét. Ha ez ilyen formában nyilván túlzás is jól megvilágítja a korább istenkirályság jellegét. A nagy szfinx oroszlán törzsével, de emberi fejével jeleníti meg az uralkodót.— (Egyiptomban a szfinxet majdnem mindig férfialakban faragták ki.) A sivatagi fennsik lejtőjén ülő figura orcájával kelet felé tekint, a Nílus völgye irányába. Nyilván a királyi piramisok őre szerepét is szánták neki úgy, amiképpen a templomok *és a paloták bejárata elé is később gyakorta helyeztek szfinx szobrokat. Elsősorban a gizehi óriás példája nyomán később nagy számban készülnek szfinxek Egyiptomban. Az általánosan elterjedt típustól eltérnek III. Amenemhat fáraó csodálatos szfinx szobrai,melyek csupán az arcot tartják meg emberi formában. A szenvedélyes, dúlt kifejezésü arcot dús oroszlánsörény ékesíti, 's a szőrbozótból hatalmas állatfülek dombo-! rodnak ki. A szobrok későbbi uralkodók tetszését is any-' nyira megnyerték, hogy saját nevüket Íratták rájuk. A szfinx ábrázolás Egyiptomból bizonyos módosulásokkal elterjedt Előázsia különböző területeire, s később bizonyára onnét, és nem közvetlenül Egyptomból ju-| tott el a görögökhöz is. Ck ezt a különös csodalényt mintegy a maguk szellemi ] birtokának tekintették, leg. | I alábbis igy szerepeltették mitológiájukban. A szfinxek közkedveltségére jellemző, hogy néhány centiméteres terrakotta szobrocskáktól, több méteres, gránit kolosszusokig min- [ denféle méretben megtalálhatók az egyiptomi emlékanyagban. Közülük mindvégig a gizehit tartották leg! nagyobb tiszteletben, sőt a Kr.e. 2. évezred második' felében már formálisan is- j tenként tisztelték. A napisten egyik megnyilatkozási formáját tisztelték s szobor szimbólumában, és Hőre. mahetnek (Horizonton levő Horus) nevezték. IV. Thotmesz fáraó egyik hieroglif felirata egy regényes történetet is megőrzött róla. Még trónörökös korában gyakorta vadászgatott a piramisok környékén, és egy alkalommal délidöben, nyilván a nagy meleg hatására elhatározta, hogy itt fog pihenni. Le is. feküdt a Nagy Isten árnyékában és elnyomta az álom, és álmában a szfinx úgy szólt hozzá, amiképpen apa beszél a fiával, mondván: Nézz rám, pillants rám fiam, Thotmesz. Én vagyok a te atyád. Királyságot adok néked a földön élők felett. Viselni fogod a felső és alsó egyiptomi koronát Géb isten fejedelmi trónusán. Arcom feléd fordul, a szivem a tiéd. Te az enyém vagy. íme most olyan állapotban vagyok,mint aki szenved, egész testem be van fedve. Ide söprődött ama sivatagnak a homokja, amelyen vagyok. Siess hozzám, hogy szivem szerint cselekedj. Tudom, hogy te vagy az én fiam, az én védőm. Jöjj! íme én veled leszek, én leszek a te vezetőd.” Külön templom is épült ennek a nagyhírű “istenségnek” a tiszteletére. Egyiptom minden részéből zarándokok indultak hozzá, akik közül sokan emléktáblákkal örökítették meg látogatásukat. Gyakran fülek rajzai láthatók ezeken, az egyiken nem kevesebb, mint harmincegy. Ezzel azt akarták biztosítani, hogy a szobor istene valóban meghallgassa kérésüket. Sajátságos módon a hires görög utazók, akik annyit beszéltek Egyiptom csodáiról, müveikben a szfinxet — meg sem említették. Különösen furcsa ez Herodotos esetében, aki pedig egyébként nagyon is részletesen, számolt be a piramisoknál szerzett élményeiről. Lehetséges, hogy ebben az időben a homok a szobor nagy részét elborította, s ezért nem figyelt fel rá. Az ásatásokból azonban kiderült, hogy a görög és római uralom korában is sokan keresték fel ezt a nevezetes emléket. Költemények is Íródtak a tiszteletére, s ezekből kiderült, hogy a közeli helységek fiataljai vidám mulatságokat rendeztek közelében. A középkor évszázadaiban a szobor sok viszontagságon ment keresztül. Arcát megcsonkítottjk, majd a mamelukok ágyúinak szolgált céltáblául. A sivatag pora újra befedte testének nagy részét, s kiszabaditása csak a jelen század huszas éveiben következett be. Ma e szfinx mélyedésben áll, egy ketrecbe zárt oroszlánhoz hasonlít. Eredeti vörös színe jócskrn megfakult. Nyaka megvékonyult, az orcája, a tekintete mai rongált állapotában is megőrizta fejedelmi méltóságát. És ha a fölkelő Nap sugaraiba meredő, fényárban fürdő, szinte megdicsőült arcát nézzük, könnyen megérthetjük, miért tartották a napisten egyik megjelenési formájának . . . Mrs. Lyndon B. Johnson Atlantában egy uj kulturális központ felavatásán, hatalmas szegfücsokor mögött. ÚRI HINTÓBÁN ÜLŐ ELVTÁRSAK Ezeregyéjszakái mese KAIRO. —Richard Keough gazdag amerikai kiszállt a repülőgépből és első dolga volt amerikai újságot venni. A repülőtéren volt egy újságos stand, odament az ame-BUDAPEST.— (EEC) A kommunista párt mezőgazdasági hetilapjának, a Szabad' Földnek egyik legutóbbi számából vettük át ezt a cikket: “Szerkesztőségi postánkban nem ritka az olyan levél, amelynek írói a hin tón járó vezetőkre, szövetkezeti elbrigádvezetőkre panaszkodnak. És bármilyen különös, j igy igaz: a levélírók többsége nem azt veti az elnök,vagy az agronómus szemére, hogy nem elég közvetlen az embe.1 rekkel, hogy egynémelyikü'k basáskodó és goromba, hanem a hintót, és csak a hin- j tót panaszolják keserű, vagy felháborodott, \ szavakkal.— ‘Hintón az ispán járt, a gróf ur, meg az uradalmi intéző, nekünk elég volt a hintóbóP | írták épp a minap az egyik somogymegyei termelőszövetkezetből. Nos, megértjük somogymegyei termelőszöa levélírókat, sőt együtt érzünk velük, valóban elég volt!. . . De nem azért, mert hintón jártak. A hintó csak eszköz, viszonylag olcsó és mégis praktikus, a többezer holdak bejárásához szinte nélkülözhetetlen alkalmatosság ma is.— “A mi vezetőink járjanak kerékpáron, vagy motoron, hintón járó vezetőket nem akarunk látni- Meg aztán olcsóbb is, nem köt le két lovat és még egy kocsist is!” — mondogatják. Tetszetős, jól hangzó érvelés, kétségtelenül. Csak-’ hogy lehet-e kívánni egy agronomustól, vagy egy 55- 60 év körüli termelőszövetkezeti elnöktől, hogy egy ötezerholdas gazdaságot kerékpárral taposson körül,— szinte naponta? És ha még vállalja is valaki ezt az olcsó közlekedést, mit tesz akkor, ha egy-egy kiadós eső után napokra kátyúba fulladnak a dülőutak? Azokon el nem. megy akkor sem a kerékpár, sem a motor! Ne menjen el akkor az agronomus, az elnök vagy az állatorvos sem? Mi is tudjuk: akadnak még itt-ott olyan vezetők, akiknek magaviseleté, modora, az emberekkel való kapcsolata enyhén szólva nem a legjobb. Csakhogy ezek a vezetők nemcsak a hintókról nem szállnak le, ha egy-egy a földeken dolgozó embercsoporthoz érnek, nem szállnak le ők a motor nyergéből sem. A közösség dolga, hogy az ilyen vezetőket észhez térítse, az emberi kapcsolatok helyes normáira megtanítsa. Éppen ezért világosan kell látni: a hiba sohasem a közlekedési eszközben van!” Ujkanadások tudják-e, mily nagy és gazdag országban élnek ? Edén kertje Attikában hivatások gyakorlói és az üzleti élet vezetői között az eddiginél nagyobb mértékben találunk ujkanadásokat. Van azonban emellett Kanadában egy rendkívül megnyugtató jelenség, amelyet az ujkanadások csak bizonyos idő múltán ismernek fel rendszerint, ez pedig az, hogy a kisebb, egyszerűbb üzleti vállalkozások a kisebb városokban szintén kiváló lehetőségeket biztosítanak. Kanadában nem szükséges nagyvárosban lakni ahhoz, hogy valaki magának kitűnő életet biztosítson. Megfelelő tapasztalatgyüj - tés után valakinek az ügyessége vagy tanult mestersége gyakran oivan környéken értékesíthető, ahol a megélhetési költségek sokkal olcsóbbak, mint a nagyvárosokban. Emberekre van szük- 1 ség mindenütt: gyárakban, bányákban, üzemekben, iskolákban és hivatalokban. Fajta, felekezet, bőrszín: nem. számit. Itt, ebben az ország- i ban építik nemcsak saját jövőjüket, hanem gyermekeik és unokáik jövőjét is. Kanada egyik legnagyobb áldása talán éppen az, hogy itt soha nem szakították el a bevándorlókat Európához kötő láncokat, — és mégis olyan ország maradt, melyben minden ember békéjét és biztonságát a saját munkaereje és. á saját alkalmazkodási képessége biztosítja, s amelyben az oly sok más országban folytonosan fenyegető forradalmak veszélye nem áll fenn. Kanadában egyetlen - más országgal van közös határa, ! s ezt a határt sem, védi semmiféle katonai erő. Déli szomszédunkkal, illetve ’ barátunkkal a határforgalom évente 30 millió ember határátlépését jelenti — kétszer annyi ember lépi tehát át a határt, mint amennyi Kanada egész lakossóga. Kanadát a maga teljes egészében csak kevesen ismerhetik meg, mert olyan óriási a területe s olyan rohamosan változik a képe. De ismerjük meg olyan jól, — ahogy csak lehet. Igyekezzünk életformánkat s tudásunkat beleilleszteni a kanadai élet mozaikjába, hogy ezzel úgy magunknak, mint választott uj hazánknak előnyére váljunk. Ez az ország, amlelyben élünk, ma mindnyájunk hazája. (Canadian Scene) — A kaíadaiak közül csak kevesen tudják elképzelni, milyen íatalmas ország Kanada. Területe jóval több, mint három is fél millió négyzetmérföld; i világ minden országa kőiül egyedül a Szovjetunió területe nagyobb. A távolság i newfoundlandi St. John’stól a British Columbia-i Prince Rupert városáig 4,543 mérföld. Nem kevesebb, mint hét időszámitási zónán át. terül el. Nyolc folyama hömpölyög 1000 mérföldnél hoszszabb utón, s a legnagyobb közülük, a Mackenzie folyam 2,635 mérföld hosszú. Nyolc olyan tava van, amelyek mindegyike meghaladja a 7,500 négyzetmérföld területet, s legnagyobb tava, a Lake Superior 31,280 négyzetmérföldet fed be. Tó-rendszerén, folyó- és csatornarendszerén át a mélytengeri hajók 2000 mérföld mélységben tudnak behajózni a szárazföld belsejébe. Öszszes édesvizének területe 291,000 négv^etmérföld. De az óriási területnél fontosabb, hogy Kanada min den lehetőséggel rendelkezik, amely egy szebb, boldogabb jövő kiépítéséhez szükséges. A lehetőségek itt vannak, csak céltudatos munkára, vállalkozó szellemre, energiára várnak. A második világháború óta több mint két millió bevándorló telepedett le Kanadában. Az elmúlt 12 év alatt az ujkanadások több mint 9000 uj üzleti vállalkozást alapítottak s több mint 6000 farmot vásároltak meg. E'zen üzleti vállakózások értéke meghaladja a 165 millió dollárt, s bennük összesen több mint 43,000 ember van foglalkoztatva. Ez azt bizonyítja, hogy Kanada igen sokat nyert az uj bevándorlók révén, s még többet fog nyerni, amint a , bevándorlók lassankint megbarátkoznak a kanadai életmóddal és a kanadai lehetőségekkel. Kanada fiatal ország. Természeti kincseinek nagy része még nincs kihasználva, sőt fel sincs még fedezve. Az a kincs, amely ebben a hatalmas országban elrejtve fekszik, minden képzeletet felülmúl. Órási vállalkozások vannak folyamatban a kincsek feltárása céljából. A kormány útépítési programjának egyik ága, amely az “Útépítés a természeti kincsek lelőhelyei felé” nevet viseli, több mint 145 millió dolláros költséggel több mint 4000 mérföld hosszúságú úthálózatot épit, hogy az eddig megközelíthetetlen természeti kincsek feltárását lehetővé tegye. Minden tehetséges, minden ügyes embernek bő lehetőségek állnak nyitva a tanult hivatások terén , csakúgy, mint a kereskedelmi és üzleti élet, a mezőgazdaság és az ipar terén. Érdekes megfigyelni, hogy éppen a legutóbbi időben a tanult Amint a civil rights tüntetők lehiggadtak, Cambridge, Md.-ban, Georg M. Gelston tábornok henj”-t vezényel. rikai és kiszedte a sok lap közül a New York Times legújabb számát. És átnyújtott az újságosnak egy dollárt. De az nem fogadta el, mert, mondta, neki nem szabad idegen pénzt elfogadnia, igy szól a törvény. Az amerikai a fejét rázta, nem értette, hogyan lehet egy szegény ember ilyen törvénytisztelő. Bosszúsan vissza akarta dobni az- újságot, de az arab megnyugtatta: nem baj, ha nem tud piaszterrel fizetni, fogadja el a lapot fizetség nélkül. A gazdag amerikai köszönettel elfogadta a szegény arab ajándékát. Múltak az évek, Abdel Rasek Hefni, a kairói újságárus, már régen elfelejtette | ezt a kis történetet. Jött az- I tán a címére Oakland, Calif.í ból egy levél, amelyben a ! hagyatéki bíróság értesitet- I te, hogy Mr. Richard Keough, | aki nemrég Californiában meghalt, végrendeletében — egymillió dollárt hagyott reá. LUSAKA, Észak-Rhodésia —Októberben Észak-Rhodésia, az angol gyarmat, független köztársaság lesz. Független lesz az ország és szabad lesz a nép. Nem lesz szükség se rendőrre, se bíróra, se börtönre, jelentette ki Nephas Tembo, a belügyi államtitkár. Aki nem szereti a börtönt, mert kétszer is ült másféléveket börtönben. Pénteki karambolok BÉCS.— Statisztikusok megállapítása szerint Ausztriában a legtöbb közlekedési baleset pénteki napon fordu' elő. S ez valószínűleg érvényes más országokra is. A babonások bizonyára felujjonganak erre: ime a szerencsétlen pénteki nap! Ám a babonásoknak ezúttal sin. csen igazuk. Ellenben teljes mértékben igaza van annak az újságírónak, aki a fenti statisztikai adathoz a követ kező kommentárt fűzte: “Az ok nagyon is reális, és semmi köze a babonához'. A legtöbb pénteki karambó1 abból ered, hogy olyanok.akik szombaton már nem dolgoznak, péntek délután szeszfogyasztás után vezetnek, a másik ok pedig, hogy az egész heti munka után a gépkocsivezetők fáradtabbak, és kevésbé tudják összpontosítani figyelmüket.” HALLOTTA MÁR Mrs. Wilma Soss New Yorkból, aki a New York Central System női részvényesei szövetségének elnöknője, mezítláb ül a vasuttár- i saság Chicagóban tartott ülésén. Alfred E. Perlman elnök éppen bejelenti, a Pennsylvánia vasúttal való egyesülés szándékát. — hogy Ausztrália leghíresebb állatának Nemtudom a neve? Régen volt, egy újonnan érkezett ánglius megpillantott egy kengurut és J álmélkodva kérdezte egy bennszülöttől: Mifajta állat ez a furcsa teremtmény? A I benszülött igy felelt: “Ken guru” — ami az ő nyelvén azt jelenti, hogy “Nem tudom.”
