Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)
1963-03-14 / 11. szám
1963 MÁRCIUS 14, FÜGGETLENSÉG SZTANCSICSBÓL ÍGY LETT MÁRCIUS I5-ÉN TÁNCSICS Jókai Mór, a márciusi ifjak egyik vezetője, igy emlékszik vissza a nevezetes nap — 1848 március 15. — hajnalára: Beteg voltam akkor. Olyan pilulákat nyeltem, mint egy öreg bab. A doktorom azt parancsolta, hogy maradjak egész nap ágyban. Hanem a doktor után berontott hozzám Petőfi. “Kelj fel! Ugorj! vágd bele magad a ruhádba: ma lett a napja, hogy vagy élünk, vagy meghalunk!” Követtem amit mondott. Tudtam, hogy miről van szó. A pesti tizenkét pont ott volt már az íróasztalomon. Meglett, kipróbált férfiak szerkesztették, akiknek társaságát a “Pesti kör” név alatt ismertük. Tehát a 12 kardinális pont már készen volt: én csak minden ponthoz népszerű, könnyen megérthető magyarázatot adtam: aztán még fölé Írtam a jelszolt: “Szabadság, egyenlőség, testvériség!” így született meg a 12 pont (másként “Mit kíván a magyar nemzet”), amit aztán még aznap délelőtt kinyomattak Länderer és Heckenast nyomdájában, mint a Szabad Sajtó első termékét a Petőfi Nemzeti dalával egyetemben. Petőfi Sándor, aki a 12 ponthoz megírta a Talpra magyart, kétségbe volt esve, mikor március 15-én reggel látta, hogy a nemzet kívánságait előbb a Pest megyei gyűléssel akarják elfogadtatni, sőt, akadták, akik továbbítani akarták Pozsonyba, a karok és rendek elé, a diétához, mint valami petíciót. — Nem petíció kell ide, hanem forradalom! — kiáltotta el magát a költő a tanácskozók előtt. Menjünk a piacra! Melletünk van a nép! Eleinte csak hárman követték: Jókai, Bulyovszky és Vasvári. Fél óra múlva szűk volt a Hatvani (ma Kossuth Lajos utca), olyanra dagadt az ifjúság forradalmi tábora. így lett a cseppből tenger. Igaz, hogy ez a csepp drágább volt a legértékesebb igazgyöngynél. Táncsics Mihály a budavári katonai börtönben raboskodott (ugyanott, ahol előzőleg Kossuth Lajos sinylődött éveken át), amikor a késő délutáni órákban megjelent tömlöcében az ifjúság és a nép, hogy kiszabadítsa. A tömeg magával vitte a nép Írójának feleségét is ,aki igy rontott be a Sajtó utján elkövetett vétségéért elitéit Táncsics cellájába: — Férjem, a Sajtó szabad! Percekig átölelve tartották egymást. Mindenkinek könny szökött a szemébe, aki tanúja volt a jelenetek. Táncsicsot, aki szegény földműves parasztszülők gyermeke volt és a maga erejéből tanult, művelődött, amig a nép Írója és az első magyar munkásujság szerkesztője lett, tulajdonképpen Stancsicsnak hívták. Egyik gyermeke nem tudta a nevet kimondani és az “S” elhagyásával Táncsicsnak ejtette. Március 15-én, szabadulása után mondotta Táncsics : i . ;v- , ,■ . — Legyen e gyermek és e nap emlékére a nevem most már örökre Táncsics! Az is maradt és marad — örökre. MÁRCIUS Az ősi római naptárban ezzel a hónappal kezdődött az esztendő. Március 21 a tavaszi napéj-egyenlőség ideje, kezdete a tavasznak, az uj életnek. Sok helyütt még a középkorban is március 25-től számították az uj esztendőt. Március hónap a nevét Marstól nyerte, aki nemcsak a háború istene volt, hanem a régebbi időkben a jó aratásért, a tavaszi-őszi vetések védelméért is hozzá könyörögtek. Az ő gyermekei voltak — a hagyomány szerint — Róma alapitója és első királya Romulus és testvére Rémus. Ovidius latin költő szerint Rémus rendelte el, hogy az év első hónapja apjának, Marsnak nevét viselje. A mitológia szerint Mars tartotta távol a terméstől az elemi csapásokat, a nyájtól a farkast. Szent állatai a farkas és a harkály, szent fája a tölgy. Márciusban többször is megemlékeztek róla. Lovas folvonulást, papi körmenetet és vidám aratáselőtti ünnepet rendeztek tiszteletére. Ezen a földművesek kérték segítségét: áldja meg a földet, a jövendő termést, az állatokat és az ifjú rabszolgákat. Később ezek a földműveléshez kapcsolódó ünnepségek Cereshez, az anyaföld és a gabona istenasszonyához fűződik és áprilisban tartották őket. A régi magyar kalendáriumok Böjtmás havának nevezték, utalva arra, hogy az az előző hónapban kezdődött böjt második hava. A napfordulókat, mint egy-egy uj évszak beköszöntőit már a legrégibb népek is megünnepelték. A földműves társadalmaknál különösen jelentősek voltak, hiszen a földműves munkája az évszakokhoz igazodik. A magyarországi népszokásokban is megtaláljuk a régi természeti ünnep emlékét. A íibyai El Marj városát (régebbi nevén Barce) nagyerejü földrengés pusztította el. A város lakói A rombadöntött utcákon vándorolva keresik hozzátartozóikat. 1860, MÁRCIUS 15 ,fMost. . . 'J a még csak agyamban levő tervemből lehető egyet-mást elárulok. Ha a Bach kormány mindent még tovább is lábbal tipor, mi a nemzet előtt szent s a népet annyira keseríti, hogy az izgalom, elkeseredés mármár a lázadás határáig fokozódik: a Forradalmi Kátét sok ezer példányban kinyomtatva készen tartom, s intézkedtem is aziránt, hogy azt addig is lehető óvatossággal írják és tárj esszék, mig majd üt az óra, amikor az ifjak a húsvéti ünnepekre az egész országban szétoszolva, a nyomtatott példányokat ma gukkal viszik, és feltámadásra megkondult harangszó lesz országszerte a jeladás. A legelső támadás alkalmára mindent jó, célszerű fegyvernek ismertem, amelylyel halált szabhatni: kaszát, fejszét, ásót, dorongot, mert az első rohamban nem a mesterséges fegyver milyensége dönt, hanem annak sokasága és a fölkekés diadala kétségtelen. . . De gondoskodtam előre arról is, hogy a gyárakban szuronyokat kovácsoljanak, miket póznára üthetni. Erre nézve Vidacs Jánossal egyezted - tem.” Ezeket a .sorokat Táncsics Mihály irta le “Életpályám” cimü (müvében, miután nyolcéves önkéntes rabságából szabadult. A Bach-korszak tombolása idején országos forradalmat akart kirob - bántani I860 tavaszán. A forradalom egyik próbája 1860 tavaszán. A forradalom egyik próbája 1860 március 15 lett volna, március idusának első megünneplése a budapesti Kerepesi-ternető ben. “Hol lappangott Ön?” Táncsicsot 1848 márciusának idusa szabadította ki budai börtönéből. 1849-ben. Aradig követte a kormányt, a világosi síkig a kék hajtókás, sárgapitykés honvédeket. A fegyverletétel után vászon kabátban és mezítláb indul a bujdosásba Kisjenő fele. Szeptember 27-én érkezik Pestre, nyolc esztendeig rejtekezik s mikor 1857-ben, az amnesztia ide jén önként előjön és jelentkezik Budapest rendőrfőnökénél, a császári fogdmeg elcsodálkozik: — Hol lappangott ön anynyi ideig? — Itt voltam Pesten — feleli nyugodtan Táncsics. — Az lehetetlen. . . — A saját házamban. — De hiszen ott is nagyon sokat kerestük. — Hallottam én azt mindig a föld alatt. Nyolc esztendeig egy verőmben laktam az udvaron, csak éjszaka jártam ki levegőzni. Szabadulása után titkos szervezkedésbe kezd a népelnyomó Bach-korszak és a császári rend megdöntésére. Az 1860 március 15-iki néma tüntetést erőpróbának szánja. Az európai erőviszonyokat félreismerve, a 49-es emigráció erejét és befolyását túlbecsülve, bízik a forradalom sikerében. 1860 márciusának idusa előtt már városszerte el volt terjedve Pesten, hogy Kossuth külföldi sereggel, hazája felszabadítására jön. Az emberek titkon már énekelték: “Türr Pista és Kossuth, — hozza már a vasút. . . ” Sortüz a Kerepesi előtt 1860 március 15 csütörtöki napra esett. A készülő néma tüntetést és az ünnepet mind a rendőri, mind az egyetemi hatóság betiltotta. A szérvezkedők nevét rendőrbesúgók a hatóságok tudomására hozták, március 9- én már motozások történtek, 10-én megkezdődtek a letartóztatások, tizennegyedikén pedig lefogták Tán - csics Mihályt s a Táncsics házának padlásán megbújt Pápai Ignácot, az ifjúság egyik vezérét. Táncsicsot előbb a Rókus-beli fogházba kisérték, azután Budára vitték és ugyanabba a börtönbe vetették, ahonnan 1848 március idusa kiszabadította, s hol Wesselényi Miklós megvakult. Második bebörtönzése idején megvakult Táncsics Mihály is. Március ünnepét a motozások, tilalmak és lefogások ellenéré is megtartotta a pesti nép. Délelőtt gyászkar szalagos diákok; gyülekeztek a belvárosi templom előtt. A rendőrök elzárták előttük a templom bejáratát. Erre az ifjúság a Kálvin-téri református templomhoz ment. Oda sem engedték be őket. A me-FELEJTHETETLEN BORZALMAK BONN. — A 12 háborús bűnös Bonnban folyó tárgyalásán kihallgatták Kodeslevnik 55 éves izraeli tanút, aki vallomást tett arról, hogyan találta meg a Lodzs melletti Chelmno koncentrációs táborban felesége és két kisgyermeke holttestét. A tanú elmondotta, hogy beosztották abba a kommandóba, amely az erdőben a gázzal kivégzett zsidókat eltemette. “Rámparancsoltak, hogy rakjam ki a teherautót, melyben az áldozatokat kivégezték. Egy napon, amikor kinyitottam egy ilyen gázautót, kihullott belőle feleségem és két kisgyermekem holtteste is. őket valamivel előttem hurcolták a koncentrációs tanét ezután megsokasodva a ferencvárosi, majd a Kerepesi-uti temető felé hömpöly - gött. Nem engedték be őket a Kerepesi-temetőbe sem. Az ifjak a temetőfalon át dobták be koszorúikat. A rendőrök oszlásra szólították fel a néma tüntetőket. A pesti nép szétszéledni nem akart. Erre a temető árkába elbújtatott katonaság sortüzet adott le. Elsőnek Forinyák Géza 19 esztendős joghallgató sebesült meg. Utána mások is, számosán. Az április 3iki Pesti Naplóban rövid hir jelent meg: “Forinyák Géza, a pesti magyar egyetemben első évi joghallgató, april 2-án délután fél három órakor, jobblétre szenderült” Eg:yütt, a Kerepesiben Forinyák Gézát április 4-én temették el. Élve nem juthatott be a Kerepesibe, tűnte tni és ünnepelni. Bejutott némán és holtan. A Nádor utcai szülői háztól a Kerepesi úti temetőig az útvonal tömve volt néppel. A közlekedés egy óróára megszűnt. A menet élén az ifjúság haladt, mögötte “a főváros hölgyei”, koszorúk - kai. A koporsót ötven fáklya vette körül. Táncsicsot tizenöt évi súlyos börtönre ítélték. Ebből letöltött hét eszetndőt, az 1867-es koronázáskor adott amnesztia alapján jött ki a börtönből, vakon. Meghalt 1884 junius 28-án, 85 éves korában, koldusszegényen, utolsó éveit könyvei utcai árusításából tengetve. Őt is oda temették a Kerepesibe. A sírnál hatal más tömeg ólén a tudós Herman Ottó búcsúztatta el. Végül is együvé kerültek a 48-as honvédek, Forinyák, az ifjú, s Táncsics, a szent öreg. borba. Az SS-katonához rohantam és könyörögtem neki, hogy lőjjön agyon, ő azonban megtagadta és azt mondta, hogy egészséges, erős ember vagyok, aki munkaképes”. Kodeslevnik egyike a négy táborlakónak, aki élve maradt ebből a borzalmas koncentrációs táborból. Elmondotta, hogy miután az SS-katona nem akarta agyonlőnni, a barakkban felakasztotta magát, de társai levágták a kötélről. Nem volt semmi vesztenivaló, ezért 11 nap múlva szökést kíséreltek meg, amely csodálatos módon sikerült. Chelmnoban naponta 900 zsidót öltek meg. A gázautókba gyömöszölték be őket, miközben az SS-legények igy kiáltoztak: “Siessetek, menjetek be a zuhanyozóba, mert kint hideg van.” SZÍNHÁZ £s politika 1848 március 15-én este a műsorterv szerint Soulié francia szerző “Két anya gyermeke” cimü darabját kellett volna játszania a pesti Nemzeti Színháznak. Délben azonban ifjak küldöttsége kereste fel Bajza József színigazgatót és kérték, hogy tűzze műsorra a “Bánk bánt”-t. ’ . Ünnepi hangulatban kezdődött meg az előadás. A második felvonás közepetáját a lelkes utcai tüntetés áradata becsapott a színházba, benyomult a felvonuló tömeg, félbeszakította az előadást és aközhangulat követelésére a zenekar játszani kezdte a Rákóczi-indulót. A színház operai szenmélyzete felsorakozott a színpadon, elénekelte a Marseillaiset, majd a “Hunyadi László” opera legkedveltebb részleteit. Egressy Gábor, a nagy drámai színész közben levetette Petur jelmezét és egyszerű fekete attilában megjelent a színpadon, elszavalta Petőfi Nemzeti Dalát, majd a közönség izzó hangulatban énekelte a Himnuszt és a Nemzeti Dalt, Egressy Béninek aznap szerzett dallamára. Órákig tartott a megrendezetten, spontán ünnepség. A közeli napokban és hetekben még számos hazafias ünnepség színhelye volt a Nemzeti Színház. Április 5-én itt ünnepelték a bécsi egyetemi ifjúság küldötteit, 23-án megint a forradalmi Bécs küldöttségének tiszteletére tartottak ünnepséget, április 28- án az erdélyi Unióbizottság tiszteletére rendeztek díszelőadást. A színház műsorán természetesen nyomot hagytak a politikai események. A szabadságharc ideje alatt számos alkalmi darabot Írtak és mutattak be. Ilyen címeket találhatunk a régi szinlapokon: “Március 15-e”, “Csata Fehértemplomnál”, “Egy magyar kivándorlóit a bécsi forradalomban”. Szigligeti Edének,, az akkor már népszerű színpadi Írónak 1848 végén bemutatott “II. Rákóczi Ferenc fogsága”yeimü darabja minden képzeletet felülmúló sikert aratott. Ilyen körülmények között viszont szinte megmagyarázhatatlan az a tény, hogy Schiller “Teli Vilmos”-a, ez a nagyszerű színpadi szabadsághimnusz, csaknem teljes közönybe fulladt, mindössze három előadást ért meg 48-ban. A színház jelentőségét és propagandáértékét felismerték már ebben a korban. Már 1848 áprilisában és májusában Kossuth pénzügyminiszter kétszer utalt ki a Nemzetinek 5000-5000 pengőforintnyi sürgős segélyt. Ősszel a Honvédelmi Bizottmány folyósított nagyobb összeget a Nemzeti Színháznak, 1849 tavaszán pedig a debreceni kormány. :• 47-AS HONVED BÚCSÚSZAVAI Az 1848-as szabadságharcból maradt ránk a következő, megható költeménye egy elesett székely honvédnek: Édes feleségein! Ha ez Írást kapod. Ez azt jelenti, hogy én már itt nem vagyok. Hogy nem megyek haza Nyárádremetére, Mert lelkem Urához, Istenhez tere. Bocsásd meg, hogy gyenge betűim nem jobbak, A doktor ur fogja kezembe a tollat. Két golyó karomon, két kartács mellemen, Egész kozákszotnya tüzelt én ellenem. Én a puskatussal téritgettem őket, De ők többen voltak, valahogy lelőttek. Anna, Mári! Életein fonala elszakad, Tudod, nem vertelek, se meg nem szidtalak, Csupán szerettelek. Áldjon meg az Isten! Zsindelyes házamra áll Adón tekintsen, Két szép pejcsikómra, oltovány fáimra, Köztük játszadozó kicsiny pufáimra. ó, nagy legyen gondod, főleg az apróság, Ne éreze soha nehéz sorsát ... S ha felcseperednek s kérdik: merre fekszem, Nagy eperfánk alól szép csillagos esten Mutass észak felé, a hetes göncölre, Ott fekszünk! Ott fekszünk messzes sirgödörbe! Mig lelkem hazafelé szálldos, Most indulok a legfőbb égi állomáshoz, öreg székely-honvéd, Ferenc Estván János! Roger Vadim francia filmrendező és legújabb felfedezettje a húszéves Catherine Deneuve, akit — a hitek szerint — feleségül vesz. 5. OLDAL
