Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)

1963-11-07 / 45. szám

8. OLDAL 100GTLEN SÉG Nov. 7, 1963 Newarki Képeslap KEDVES SZERKESZTŐ UR! Tudom, hogy kissé szokatlan dolog Newarkból képes lapot küldeni. Párisból szokás képeslapokat küldözgetni Londonból avagy Miamiból, vagy aki nagyon szeret hen cegni, az mostanában Moszkvából küld üdvözletét. Nem i: igazi képeslap ez kérem, mert ugyan ki bolond Newarkbar képeslapot árulni, mi nevezetessége van Newarknak repü lőterén kivül hacsak nem az a tény, hogy ott tenyésznek í világ legkövérebb szúnyogjai, melyek olykor nyáron méf hozzánk is átlátogatnak New Yorkba. Most ugylátszik di vatba kezd jönni Newark, még színdarabot is játszanak £ Broadwayn, “Esős nap Newarkon” címmel. Hát bizony én nem sok esőt láttam Newarkon — he­tek óta egy szem eső sem esett — de annál nagyobb voll a köd mire kiértem. Úgy eltévedtem abban a nagy csuda biidcs ködben, hogy eltévesztettem az utcát, ahol a sógo­rom lakik, s csak akkor vettem észre, hogy rossz helyen járok, mikor szemebetaláltam magam egy sereg tüntetővel. Vájjon kifélék lehetnek ezek, tűnődtem, mikor a sok angol­­nyelvű tábla között megakadt szemem egy magyar szövegű táblán: SZENNYVIZCSATORDAI ERIDJ HAZA NINCS SZÜKSÉG PATKÁNYOKRA Ejnye gondoltam, hát ezek az én hazámfiai már any­­nyira elfelejtették édes anyanyelvűket, hogy a csatornát csatordának írják. Tüstént figyelmeztettem is a tábla hor­dozóját erre az elírásra, mire ő engemet nyomban felvilá­gosított, hogy a tüntetés tárgyát, akit ilyen szép díszítő jel­zővel illettek, hívják Csatordainak. Ő a magyar komcsi kor­mány megbízottá az Egyesült Nemzetekben s most pont őt hívták meg, hogy a newarki magyar presbyteriánus temp­lom kultúrtermében előadást tartson. — Ugylátszik ez most a divat — jegyezte meg az egyik magyar, hogy az évnek ennek a vasárnapján mindenféle világi embert hívnak meg szónokolni. Minél messzebbről Jött és minél kevesebb köze van az egyházhoz, annál jobb. Lám az egyik new yorki templomban nigériai követ tartott beszédet. Ugylátszik a derék newarkiak sem akartak le­maradni, ők meg egy valódi komcsit hívtak meg. rv Miért nem hívtátok meg a Valáchit? — hirdette az egyik tábla. Hát bizony őt is meghívhatták volna, ő aztán igazi szaktudással beszélhetett volna a bűnözésről. No, gon­doltam magamban, ha már errefelé tévedtem, én is meg­­halgatom hát azt a hires Csatordait. A kapuban állt egy úriember, aki igen barátságosan betessékelt a terembe, — nem csura, alig egynéhányan lé­zengtek odabent míg odakint vagy százan piketeltek. Amikor beléptem a vendégszónok éppen a buzaüzlet­­ről szónokolt és nagy hévvel magyarázta, hogy az ameri­kaiak valóban csak szőrösszívű rideg kalmárok, nem azért idnak búzát a szegény magyaroknak, mert megesett raj­aik a szivük, hanem azért, hogy buzafeleslegüktől megsza­­naduljanak. Olyasfélét is mondott, ha jól értettem, hogy \merika csak hálás lehet nekünk, mert különben saját zsir­­ába fulladna. Önkéntelenül elkezdtem dúdolni: AMERIKA ZSÍRJÁBA FÜL — MENTSÜK MEG ÖT! De a szomszédom olyan vasvillaszemekkel nézett rám, íogy belémfolytotta a nótát és igen erős köhögési roham vett erőt lajtam. Nem csoda, mivelhogyan a teremben sok­kal sűrűbb volt a köd, mint odakint. így hát hallgattam tovább a szónokot s valahogy eszem­­>e jutott, hogy mi is történt velem, mikor egyszer régen Bé­késcsabáról Budapestre utaztam. Az ut hosszú volt, sok he­­yen megállt a vicinális, de szerencsére még sem éheztem neg a hosszú utón, mivel éppen akkoriban öltünk disznót, s íz én jó szüleim elláttak engem minden jóval, szalonnval, :olbásszal, kirántott karajjal, jó házikenyérrel, ecetes ubor­kával, sőt még borral is. Hát mikor nagyban falatoztam, leszállt egy pacák s majd kicsurgott szegénynek a nyála a ok jó ennivaló láttára. Meg is kínáltam hát jószivvel, nint ahogy ez szokás, kezébe nyomtam a bicskát: vágjon nagának, amennyit akar. Hát bizony tömte a fejét az ip­­e, úgy nyelte az ételt hogy alig bírta szusszal, már attól éltem, hogy még megüti a guta. Mikor aztán elfogyott az lemózsia, megtörölte száját és annyit se mondott, hogy kö­zönöm. Csak úgy hetykén odaszóit: . — Mit csinált volna ezzel a sok kajával, ha nem segi­­ettem volna elfogyasztani? Gondoltam, én is hozzászólok az előadáshoz és ajánla- i fogom az amerikaiaknak vezessék be ők is a kolhoz-rend­­zert, akkor bizonyára nekik sem lesz feleslegük, sőt ők lis mehetnek máshová vásárolni, már épp fel is álltam, hogy mindezeket elmondjam, mikor hirtei nagy lökdöső­dés támadt és egyszerre csak kint táléin magamat az utcán. — Ejnye Jancsi, — mondtam maginak — már el­felejtetted, hogy az otthoni népidemokráóban sem illett visszapofázni? Pedig több eszem lehetett volna. Óhaza, jónéhány évvel ezelőtt, amikor még az volt a voná hogy Ameriká­ban nagy a munkanélküliség és mindenkéhezik, megkér­deztem egy gyűlésen, hogy akkor ők mié küldik nekünk i csomagot, miért nem mi küldünk csqagot a szegény éhező amerikaiaknak?. Akkor is majd kiigtak. Hát bizony furcsa az élet. Még odaha hallottam ezt a furcsa kis történetet, nem tudom igaz-e így nem. Valami zűr volt a széntermelés körül és ezért azskolákban szén­szünetet rendeltek el. A tanító bejelentéséa gyerekek per sze nagy örömmel fogadták. — Most pedig meglátom, ki tudja a leizebb dolgozatot írni a népi demokráciáról, — mondotta a nitó elvtárs. Öt perc sem telt bele, mikor Pista gyere nagyban nyuj togatta kezét, hogy ő már készen van. A dgozat két sorból állt és még rímelt is: MEGNYERTÜK A SZÉNCSATÁT, BECSUKTÁK AZ ISKOLÁT Ugylátszik igen sok buzacsatát és kuoricacsatát kel­lett megnyernie Kádár mesternek, hogy rrtft tengerentúlra jár búzát vásárolni. És még neki áll feljebbfedig, ha ezek a joszivü, derék amerikaiak ki nem húzták pina őt a csává­ból .talán végül is becsukták volna, illetve ^oszlatták volna a kolhozokat és visszaadták volna a földet >gos tulajdonsá­nak. így hát Kukorica Jancsi is jóllakik, a álhoz is megma­rad ... Hát bizony igen tisztelt Szerkesztő li az ember oly­kor Newarkon is szerez tapasztalatokat, hé még mindig re­szel a torkom a nagy csuda ködtől. Maradok tisztelettel Szerkesztő Urnák kfz hive: SÁRCi JÁNOS magyar' sábadságharcos. HITLER EL AKARTA HJRCOLNI XII. PIUS PÁPÁT? m m mm m aa ■ behatoló néjet csapatok­nak kellett volna végre­­hajtaniok. Ándkét nagy követ elleneit a tervet és azt nem ta|otta reálisnak. Náci körök febbek között attól tartotta, hogy Weiz­­saecker, a t^tikánnál mű­ködő német nagykövet, aki hithu katoliks volt, a terv végrehajtása esetén disz­­szidálni fog. Mussolini bu­kása után noány órával, 1943 julius 2(-án Hitler még­is parancsot dott Kesser­­ling marsallnk az elhurco­lás végrehajt sára. Dollmann S tiszt szerint a pápa tudót a tervről és végül Wolff tbornok, Himm­ler utján meggyőzte Hitlert arról, hogy őültség lenne az elhurcolást végrehajtani. Egyébként a pápa 1944 feb­ruárjában ehtasitotta azt a met javaslabt, hogy “biz­tosabb helyre’ vigyék őt át. Pius pápa álitólag kijelen­tette a nénet nagykövet előtt, hogy remcsak minden körülmények között meg­marad Rónában, hanem “előre tiltacozik erőszak alkalmazása dien.” A MUNKABÉREK 1961-RAN Algériai katonák útban marokkói hadifogolytábor felé. WASHINGTON.— Most, miután a kollektiv szerző­dések a legtöbb iparban lét­rejöttek, áttekintést nyer­hetünk a munkabérek ala­kulásáról az 1963 évben. A főbb tények és számok a következők: Az unióknak ebben az év­ben nem sikerült oly mér­tékű béremeléseket kihar­colni, mint az 1958-as re­cessziós évben. Akkor az óra­bér-többlet 8.7 cent volt, idén csak 7.8 cent. Ezidén a kollektiv szer­ződések közül minden tizedik­ből hiányzik béremelés, ak­kor a szerződéseknek csak 6 százaléka volt béremelés nélkül. Ami közelebbről a gyár­ipari bérek alakulását illeti, most az átlagos órabér eme­lés 7 cent, tehát kevesebb az általános átlagnál, és a kol­lektiv szerződések 11 száza­léka egyáltalán nem hozott a gyári munkásoknak bér ja- : vitást. A nem-gyártási iparok- i ban az idei órabér emelések 1 10.2 százalékot tettek ki, azm , olajiparban s az építési ■ iparban 15 erntet. Az uniók enben az évben ■ /óvatosabbak, félősebbek ■ voltak sztrájrok elrende­­. lésével, sok esetben inkább : belenyugodtak béremelés nélküli szerzídés-megujitás­­ba, sztrájkfenyegetés vagy sztrájk helyett. A “hangulat” változására jellemző az acélipari unit magatartása. 1959-ben a: unió 116 napos sztrájkot ren dezett, amelj keserves ta nulságokkal szolgált a mun kásoknak. Ebben az évber szép csendesen, sztrájkfe­nyegetés nélkül megújítot­ták a kollektiv szerződés anélkül, hogy béremelést viv tak volna ki erre vagy a kö vetkező évre. Igaz, ezze szemben több mellékked vezményt (fringe benefits' kaptak, amelyek 9 cent orr bér emelésnek felelnek me — kevesebbnek, mint az ele ző évi szerződésben. Egyáltalán az a tender cia mutatkozik, hogy az unit kát, illetőleg a münkásoka na inkább hosszabb vaká- ve Algériai csapatok a marokkói határ felé vonulnak. Dupla premiér a törvény házában NEW YORK — A Supreme Court állami törvényszék es­küdt jei elsőizben hoztak íté­letet az uj New York állami törvény alapján, amely sze­rint az esküdtek gyilkossági perben nemcsak azt mondják ki, hogy a vádlott bünös-e vagy sem, hanem azt is, hogy a biró ítélete miképp szóljon: életfogytiglani börtönre vagy halálra? A biró szerepe mind­­issze a kezébe nyomott Ítélet kihirdetése Az első premiér az élet és halál kérdésében az utolsó szót kimondó esküdtbiróság alőtt dupla premiér volt, sőt mitobb, kétszeresen dupla: Két gyilkost kétszer Ítéltek halálra, mert két embert öl­tek meg. De mert egy ember­nek csak egy élete van, már agy-cgy halálos ítélet végre­hajtása a Sing Sing börtön udvarán pontot fog tenni a törvényszéki fekete premiér végére. Henry T. Dusablon, 21 éves ás Emanuel Samperi, 28 éves, ciók, jobb nyugdíj és jobb orvosi biztosítás érdekli,— mint több dollár és cent. Az idei szerényebb unió­­sikereknek magyarázatát adja az is, hogy a munkaadók a fokozott verseny — főleg külföldi verseny — miatt erősebben ellenállnak a mun­kabérek kialkuvásánál. KIS HÍREK A MUNKAFRONTRÓL A munkaügyi miniszté­rium kimutatása szerint az amerikai munkás átlag 4 és fél évet tölt egy mun­kaadó szolgálatában. 1951- ben az átlag 3 és fél év volt. Ezidén a statisztika azt mu­tatta, hogy minden 10 mun­kás közül egy több mint 20 éven át dolgozott egy válla­latnál. A villanyosági iparban 29 kollektiv szerződés a heti munkaidőt 40 óránál keveseb­ben szabja meg. Egyes válla­latoknál 35 óra a munkaidő. Az országos kormány szol­gálatában álló alkalmazot­tak AFL-CIO uniója jelenti, hogy'a létszám két év óta 150,000-el növekedett. A jelenlegi létszám 950,000. tavaly decemberben holdup rablást követtek el egy italüz­letben és agyonlőtték az üz­lettulajdonost és segédjét. Ez a tényállás a Supreme Court tárgyalótermében bizonyítást nyert, de említés történt a tárgyaláson arról is, hogy a kiét gonosztevő állítólag még három holdup gyilkosságot követett el New Yorkban a múlt év utolsó kilenc napján, és hogy egyikük, Dusablon, ezenfelül még egy gyilkossá­got követett el Winchester, Mass.-ben, lakóhelyén. Bár ezek a gyilkosságok nincse­nek bizonyítva, megemlíté­sük a tárgyalás folyamán megengedhető volt — igy szól egyebek közt az uj állami tör­vény. Az esküdlek már szeptem­ber elején meghozták dönté­süket és Mark biró most hir­dette ki a két gyilkos előtt a kettős halálos Ítéletet. Ami­kor a biró kérdezte, van-e még valami mondanivalójuk, az egyik, a fiatalabb, buta mo-Ellis Island jövője NEW YORK.— Az or­szágos kormány, amely Ellis Island tulajdonosa, még mindig nem határozott a sziget sorsáról. 1955 óta, amióta a bevándorlási állo­mást onnan áthelyezték New York városába, többféle terv merült fel, több érde­keltség jelentkezett, mint vevő, de eddig egyetlen aján­latot sem talált a nemzeti vagyontárgyakat kezelő General Service Administra­tion elfogadhatónak. A ter­vek és ajánlatok kulturális intézmény vagy kórház épi­­nemzeti park létesítésére vonatkoztak. Most Wagner newyorki polgármester közölte a sze­nátusnak a sziget sorsával foglalkozó bizottságával ezt a javaslatát: Minden intéz­ményt, múzeumot és emlék­tárgyat, ami a bevándorlás­sal van kapcsolatban, egye­síteni kellene Ellis Islandon egy Országos Park keretében. Kennedy elnök és kormá­nya ezzel nem ért egyet, fő­leg azért, mert a sziget 27 akernyi kiterjedése ily cél­sollyal egyszerűen neme: mondott, a másik komor te kintettel meredt a biró arcá ba és udvariasan mondta ki az utolsó szót: “No, Sir”. A december 9-én, hétfőn kezdődő hét valamelyik nap­jára tűzte ki a biró a két gyil­kos kivégzését. Most már a villanyos székét csak Rocke­feller kormányzó kegyelmi aktusa utján kerülhetik el. HALLOTTA MÁR... . . . hogy influenza jár­ványról, K.E. 412-ből, em­lítést tesz Hippocrates, a régi görögök nagy orvostu­dósa. . . . hogy drágaköveknek nevezzük a következőket: gyémánt, szafir, rubint, sma­ragd. . . . hogy a leghosszabb ágyú Moszkvában, a Kreml­ben van: a 16-ik században öntötték, csöve 17 láb hosszú. . . . hogy Amerika aranykin­csét Fort Knox, Ky.-ban, ezüstkincsét West Point, N. Y.-ban őrzik. ra nem elegendő. Azonkívül már elkészült az Amerikai Bevándorlási Muzeum alap­építménye a Szabadságszobör lábánál a Liberty Islandon s azt nem lehet máshova,— Ellis Islandra, áthelyezni. NEVESSÜNK — Egészséges vidék ez, bácsi ? — Meghiszem azt! Tiz esz­tendő alatt az egész faluban csak két ember halt meg: a doktor, meg a patikus! — Hallatlan, hogy men­nyi kellemetlenségem volt már az urammal a cigaret­­tázás miatt! Le akarja szoktatni? —Nem! ő akar engem le­szoktatni. — Nos, hogyan érzi magát a házasságban, Margitka? — Nagyon rosszul. Nem szabad dohányoznom, nem szabad innom, elmennem se szabad esténként. . . — Hát akkor megbánta ugye, hogy megházasodott? — Dehogy! Megbánnom se Joödby! mondja Francis McAtee edinboroi (Pa.) lakos a feleségének és kilenc gyermekének, akik igyütt mennek különböző iskolákba. A McAtee papa csak éjjeli munkát vállalhat, egész nap otthon :gez háztartási munkát, főzést, mosást. BECS.— Az Oggi című milánói hetilap nyomán az osztrák katolikus egyház saj­tóirodája is közzéteszi azt a hirt, hogy Adolf Hitler a második világháború alatt XII. Pius pápa elrablását ter­vezte. Hitler azt a parancsot adta, hogy vagy Wartburg kolostorába, vagy pedig Liechtensteinba vigyék a pápát, de az SS olaszországi parancsnoka, Karl Wolff tábornok, sőt maga Himm­ler is ellenezték a tervet és rábírták Hitlert annak el­ejtésére. A cikkíró, Silvio Bertoldi megnevezi értesüléseinek for­rásait: Rudolf Rohm római német nagykövet, Eugen Dollmann SS tiszt és Albert von Kassel, a vatikáni né­met nagykövetség volt ta­nácsosa. Von Kassel elmond­ja, hogy a Vatikánnál mü­­tödő német nagykövet, aki már nincs életben, Röhmtől nallott erről a tervről, aki j idszont magától Hitlertől íapta az információt. Hitler a helyettesét, Mar­án Bormannt bízta meg a ;erv végrehajtásával. A pá­­)a elhurcolását a Vatikánba

Next

/
Thumbnails
Contents