Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)
1963-10-24 / 43. szám
3. OLDAL FÜGGETLENSÉG OCT. 24, 1963 SZERELEM KIFÁKJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Az Istenért, ez lenne Szentiványi Géza gróf kastélya? — kérdezte aggódva. — Ez lenne az ő lakhelye? Szent Isten, mit néz ily rettenetes szemekkel reám — mivel bántottam meg önt? Rémülten hátrált az idegen hő elől, ki egy percig gáládul nyugtatta rajta pokoli vadságtól meredező tekintetét. — Kígyó, —támadt rá sziszegve az urhölgy. — Tudod-e, hogy mit tettél? Te vagy az, ki elraboltad tőlem azt a férfit, kiért epedve lángol a szivem! Tudd meg, hogy Szentiványi Géza gróf az enyém, te pedig soha többé viszont nem látod őt! Egész életeden át bűnhődni fogsz azért a vakmerőségedért, mellyel a gróf és közém, Csillagváry Ilka közé furakodtál! — Csillagváry Ilka, — kiáltott fel Sarolta rémülten. Mintha egyszerre hályog esett volna le a szeméről! Eszerint nem volt a véletlenség müve, hogy ez a démoni nő az országúton összetalálkozott vele. és kocsijába hívta őt. Ez a nő halálos ellensége és a mai istentelen fondorlatot is kétségtelenül ő szőtte. — Mindenható Isten. — kiáltott fel Sarolta hátratántorodva. — Ön küldte nekem azt a végzetes virágbokrétát — e sátáni levél is az ön kezétől ered, vagy ön vette rá e gaztettre Szlatkin herceget! Nagy Isten, most már világos előttem minden! Ámde Gézának még ebben az órában tudtára adom, mily pokoli gyazságot szőttek ellenem és ellene is! Ellehetnek rá készülve, rogy ő ezt rettenetesen meg fogja bosszulni. Ezzel az ajtóhoz rohant. — Boldogságos Szűz ott fenn az egekben, mi ez? — kiáltott rémülten. — Az ajtó zárva van. Ide a kulcsot — nyisságtok ki, Géza grófhoz akarok menni — nem halljátok-e zörgetésemet, kiáltásomat? Kinyitni az ajtót, vagy kiugróm az ablakon! Igen, az ablakon, az Isten legyen nekem irgalmas! Őrültként rohant Sarolta az ablakhoz, de egyszerre, mintegy villámtól sújtva, hátra pattant — az ablakon erős vasrostély volt. Újra fülébe harsogott Csillagváry Ilka gúnyos hahotája. — Irgalmas Isten, — nyögte Sarolta. Mit jelent mindez? Hol vagyok? Talán tébolydában, • — Igen, a tébolydában! Az őrültek között fogod életednek hátralevő részét eltölteni. Tudd meg, hogy e szürke falak közül többé ki nem szabadulsz! Bolygó kisértet leszel az őrültek között, igy bűnhődsz meg azért, hogy Géza grófot elidegenítetted tőlem. Sarolta holtra rémült. Azt hitte, hogy most tüstént megnyílik előtte a föld. Álmolik-e csak, vagy pedig borzasztó valóság mindaz, ami vele történik? Tehát nincs segítség — nincs menekülés e borzasztó helyzetből? Hah! Amott még egy ajtó van! Vad ugrással ott termett annál az ajtónál, ekkor az magától nyílt ki s egy magas testalkatú, feketeruhás ur állta el hirtelen útját. Ennek az embernek a vészt jósló tekintetéből ugyan sem sok biztató lehetett kiolvasni, szúró tekintetének félelmes kifejezése volt, kesken yajka ridegséget és kegyetlenséget árult el. — Uram, .— könyörgött zokogva Sarolta, — bárki legyen ön, szabadítson ki e rettenetes helyről! Ez a nő csalt ide, mindenből látos, hogy vesztemre tör! — Ön ellenkezőleg hálával tartozik neki, — szólt az ismeretlen ur, — aranykeretü szemüvegén át félelmes pillantásokat vetve Saroltára. — Ez a nemes szivü urhölgy, úgy látom, gyógykezelésbe hozta önt — mert bizonyára elmezavarban szenved. Én ugyanis Morvay doktor, téfcolydaigazgató vagyok. — Igazságos Isten, — jajdult fel Sarolta, — nem vagyok én őrült! Bocsásson ki — eresszen szabadon, félre az dtamból, mert különben élethalálharcra kerül a dolog. — Tehát csakdgyan dühöngő őrülettel van dolgom, — szólt az orvos fagyos nyugalommal. — Nos, í z ilyenek ellen a legjobb óvszer a kényszerzubbony. Mindjárt jelt is adott a sípjával. A következő percben egy óriástermetü csontoskezu, utálatos, puffadtképü nő tolta be magát az ajtón. Az orvos inté-! sere a herkuleszi nő bestia módjára vetette magát Saroltára, ki holtra rémülten hátrált előle; durva kezeivel azonban csakhamar elkapta őt, földhöz vágta és térdeivel rátiport. — Irgalom, segítség, — nyöszörgőit szörnyű kínjában a védtelen. — Mennybeli szent atyám, ne hagyj el, nyomorult bestia, megfulok, végem van! Géza, egyetlen Gézám, segítség! Ajka hirtelen elnémult, mert a gonoszok betömték a száját, utána az istentelen ápolónő kényszerzubbonyt adott rá s egyre szorosabban fűzte harmatos tagjaira. E kétségbeesett helyzetében a boldogtalan már csak könnyező tekintetével tudott kegyelemért, irgalomért esdekelni. Szegény szerencsétlen gyermek, hamarabb remélhetsz te irgalmat a pokolban, mint Morvay doktor tébolydájában, e szörnyű börtönben! Teljesen tehetetlenül feküdt a fölödn. A kényszerzubbonytól még moccanni sem bírt, betömött szájából egy hangot sem tudott kiadni s könnyes szemmel látta, hogyan mulat rajta az az emberi alakba bujt két ördög. — Doktor, — suttogta Ilka, y- ennek a nőnek el kell tűnnie örökre! Semmi szin alatt sem szabad valaha visszaérnie az emberek közé. — Legyen nyugodt, báróné, — szólt a szürkeiszakállu férfi. — Aki az én intézetembe jut, annyi, mintha meg lenne halva. Ő is el lesz itt temetve jól! El is várom, hogy ön hálás lesz, bárónő! I — Azt hiszem, már volt alkalma megismerkedni i bőkezűségemmel, kedves doktor, — súgta cinkostársa fülébe a bárónő. — Fejedelmileg megjutalmaztam önt, midőn titkon egy gyermeknek adtam életet az ön intézetében. — Igaz, bárónő. Nem telik bele egy hónap s |meg lesz vele melégedve. Nem telik bele három hó- I nap s ez a nő olyan lesz, mint az árnyék; egy fél év j múlva úgy lesz sorvadva, mint az ujjam és mielőtt 'egy teljes év elmúlik — erre.esküszöm önnek, bárónő — ugyanoly sorsra jut, mint azok mind, akik az én kezem alá kerülnek! Kezeskedem, hogy akkoráig valóságos őrült lesz belőle. — Igen, igy bosszulom meg magamat rajta, — csikorgatta fogait Ilka. — így hát szabad kezem lesz s remélem is, hogy visszahódíthatom Géza szivét. II. FEJSZÉT SZÖKÉSI KÍSÉRLET. Sivitó kacaj, üvöltés, jajgatás, nyöszörgés, szitok, ezerféle állati hang, fülhasogató lárma harsog végig a tágas termen, melyben félmeztelen, bambaarcú és kísérteties kinézésű lények vánszorognak lefel, vagy henteregnek a földön. Mily iszonyú szánalmat gerjesztő látvány ez! Doktor Morvay tébolydájának női osztályában vagyunk. A kellemetlen illatot árasztó terem egyik zugában rongyokba burkolt női alak guggol. Már őszülni kezdő szőke hajfürtjei kuszáltan csüngnek vias^sárga, kísérteties arcára, mely valamikor igen szép le hetett. Vájjon mit tart szikár, csontos karjaiban e szerencsétlen nő? Mit szőrit oly benső hévvel fonnyadt keblére? Alig hinné valaki, hogy az egy emberi lény, egy gyermek, alig több egy évesnél. És milyen édes gyengéd mosollyal néz rá bánatsorvasztotta, beesett szemével az anya! — Rózsika ,szegény Rózsikám, — súgja a női alak, — az emberi nyomor e barlangjában egyetlen vigaszom és szerencsém a szerencsétlenségben! Egy év óta sínylődöm e házban, amelyben ezerni i kinna' hoztalak világra, forrón szeretett gyermekem! Szivemnek vérével tápláltalak, értetted szenvedek éhséget — csakis a te kedvedért viselem el e borzasztó életet, mely rosszabb a halálnál! Könnyzápor pergett alá a szerencsétlen anya kivörösödött szemeiből, miközben gyermekét fokozódó szenvedéllyel szorította magához. — Oh, szegény kedvesem, — folytatta kétségbeesetten a nő, — még eddig sejtelmed, sincs borzasztó sorsodról. Atyád eltaszitott minket és azonfelül még szidalmakkal is illette anyádat! Oh Géza, Géza, mit tettél nekem! De hát magad is félre lettél vezetve! Az istentelen személy, ki sátáni ravaszsággal csalt ide engem, rászedett téged. Hah, átkozott légy, Csillagváry Ilka! Mig itt az őrültek között rémes halál vár reám, addig te karjai közt fekszel annak a férfinak, ki voltaképp az enyém, ki Isten előtt férjem’ Géza, óh Géza, szegény elvakitott férfi, egy sátáni szörnyeteget, egy kígyót tartasz karjaidban! Géza jössz-e valahára megmenteni nődet és gyermekedet a rettentő kínoktól? Ur Isten — mit is beszélek — irgalomnak ura, ott fent az egekben, csak azt ne engedd, hogy megőrüljek, gj/ermekemért könyörgöm hozzád, ne vedd el a zeszemet! A szánandó nő egy percig mintegy önkívületben bámult maga elé, majd kihuzot székéből egy elsárgult, gyürődött levelet. Az irás könnyektől ázva, már alig volt olvasható. Fájdalmasan nézegette az elmosódott kézvonásokat — ez ama levél volt, melyben I Géza gróf szive választottjának esküvel fogadta, hogy nejévé teszi és magáénak ismeri el gyermekét. A szegény mártirnő könnyeivel és csókjaival árasztotta el újból a kedves levelet, végre gyermekének ingecskéje alá rejtette el a drága emléket. Egyszerre úgy érezte Sarolta, hogy valaki meghúzza a ruháját. — Ah, ön az Dubay? Ön egyetlen jóbarátom a nyomornak e barlangjában, — kiáltott fel örvendezve e szerencsétlen. — Csitt — szabadságot hozok önnek, — súgta Sarolta fülébe a hófehérszakállu öreg ember. — Álmodik, boldogtalan? Ebből a börtönből nincs menekülés! (Folytatjuk) KÁDÁRÉK SIRÁNKOZÁSA A MAGYAROK ERKÖLCSEI MIATT BUDAPEST. — A budapesti rádió hosszú kommentár-' ban siránkozott azon, hogy “a magyar nép erkölcsei romlanak, éppen most, amikor a kapitalista termelést mjnél teljesebb mértékben igyekszünk szocialista termelési renddé változtatni.” — A magyar nép még mindig nem érti meg a változásokat, a jogokat és a kötelességeket, amelyek ezzel a forradalmi változással együtt járnak — állapítja meg a budapesti rádióállomás. — A termelőszövetkezetek tagjai például úgy vélekednek, hogy a szövetkezet vagyontárgyának i ellopása nem btin, hanem hő-| sies cselekedet. Véleményük az, hogy az államtól lopni, vagyis a köztulajdont lopni — nem bűn. A továbbiak folyamán a rádió hhmagyarázója ezeket mondotta: — Sokan vannak olyanok, j akik hajlandók az ilyesfajta lopásokra mentséget találni. Azt állítják, hogy ezek a lopások érthetők, mert a változó társadalomban az emberek erkölcsisége nem változik oly j gyorsan, mint amilyen ütemben a gazdasági változások létrejönnek. — Sokan azzal mentegetik a köztulajdon tolvajait, hogy az emberek a változás korszakában voltaképpen nem is tudják, melyik erkölcsi rendhez alkalmazkodjanak: a régihez, vagy az ujhoz-e? — folytatja tovább a budapesti rádió, aztán hozzáteszi: — Ez az álláspont azonban megengedhetetlen és a bűnösökre a törvény minden szigorával le kell sújtanunk. Megengedhetetlen például az, hogy Svájcból egyre-másra csempészik a karórákat Magyarországra, azokat a feketepiacon adják el és ilymódon megfosztják a nép államát a behozatali vámtól. BEVÁNDORLÁS ÉS HONOSÍTÁS KÉRDÉS: Két évvel Amerikába érkezésem után bal esetben megsérültem, ingye nes kórházi kezelésben része sültem. Most, amikor állampolgárságért szeretnék folyamodni, azt hallom, hogy ha a Bevándorlási Hivatal tudó mást szerez arról, hogy a kö. terhére estem, nemcsak a honosítást fogják megtagad ni, hanem deportálni is fognak. Igaz ez? FELELET: Nincsen olyan törvényi rendelkezés, hogy közösségi szolgálat igénybevétele kizárja a honosítást. Legfeljebb oly esetben lehet baj, ha valaki közsegélyt vesz igénybe, holott lett volna pénze a szolgálat megfi zetésére; ilyen esetben a ho nositási biró feltételezhet né, hogy a jelentkező erkölcstelen személy s mint ilyen, nem honosítható. Az ön esete azonban nyilvánvalóan nem ilyen. Ami pedig a deportálási kérdést illeti, az a tény, hogy in ingyenes kórházi szolgáltban részesült, nem jelenti azt, hogy ön a köz terhére 3sett. Csak ott, ahol a város vagy az állam számlát küld és fizetést követel, lehet szó arról, hogy az illető a köz terhére esett. És egyébként is, az, aki a köz terhére esett csak az esetben deportálható, ha itt-tartózkodásának el ;ő öt évében esik a köz terhére oly okból, amely (beteg ;ég) ide érkezése előtt fenn állt. Aki, mint ön, balesetből kifolyólag került kórházba nem eshet i'yen elbírálás alá. Persze, ha a köz terhére esés elmén valaki ellen de oortálási eljárás van folya matban, a Bevándorlási Hi vatal nem fogad el honositá ü kérelmet. aki nem tud angolul olvasni bebocsátható-e állandó itttartózkodásra ? FELELET: Az írástudás próbáját le lehet tenni idegen nyelven is. A törvény nem kívánja meg, hogy a bevándorló ideérkezésekor már tudjon angolul olvasni. KÉRDÉS: Az a körülmény, hogy annakidején nem vettem ki az úgynevezett el iö papirt, hátráltathatja ho nositásomat, amennyiben, ha azt most venném ki, mostan tói számitana az öt évi itt tartózkodás ? FELELET: Az első papír kivétele az 1952 évi törvény szerint már nem ő kötelező mindenki tetszésére van biz va. Égye3 államokban még is szükséges az első papír ha a bevándorló valamely hivatás vagy foglalkozás tízeséhez engedélyt akar kapni. Az első papír kiállítási dija 5 dollár. KÉRDÉS: Van egy gyümölcstermesztő szakember barátom egy országban, melynek kvótája erősen túl van jegyezve. Egy szomszédomnak nagy szüksége lenne ilyen szakemberre. Bevándorolhat-e ez a szakember preferencián ? FELELET: Ilyen kérdés re nem lehet igennel vagy nemmel felelni. A törvény magasfoku speciális képzettségéről és sürgős szükségéről beszél. Hogy ezek a tények fennforognak-e, az esetenkint beható elbírálás tárgya. Az ön barátja esetében megtörténhet, hogy a bevándorlási Hivatal megtagadja a preferencia kedvezményét azon az alapon, hogy az ottani gyümölcskertészet nem áll az itteniek színvonalán, it teni munkája tehát nem len ne előnyös Amerika érdekei szempontjából. Mindeneset re, minden ily esetben szükséges, hogy úgy a bevándo rolni óhajtó személy, mint itteni sponsorja részletes, alapos információt adjanak, illetve szerezzenek az illető minősítését illetőleg. Rá se hederitettek az ugató kutyára NEW YORK. — Lassie ugatásának zenei kíséretével három elegánsan öltözött nem-gentleman Benno Mellon gazdag gyámántkereskedő — Little Neck külvárosi lakásában szobáról szobára sétált s ahol pénzt vagy drágaköveket vagy ékszert találtak, azt zsebrevágták.Bár a ház asszonya és a szobalány rímült hallgatásukkal éppoly kevéssé háborgatták a revolveres banditákat, mint Lassie, ezek mégis jónak látták elővigyázatosságból kezüket-lábukat összekötözni, merthogy az efféle rablóvállalkozás sikerének biztosítására feltétlenül szükséges annak megakadályozása, hogy az áldozatok hamar telefonálni tudjanak a rendőrségnek. A három jóképű gazfickó körülbelül 10.000 dollárral gazdagodott pár pe^c alatt; zsákmányuk diszdarabja a 6-karátos brilliánsgyürü volt, amelyet Mrs. Mellon ujjáról szedtek le. Mint nemgentlemanekhez illik, köszönés nélkül távoztak. HALLOTTA MAR . . . . . . hogy a Boy Scout mozgalom Angliából indult ki. . . . hogy az első autó hajtási sebességi rekordot 1910- ben Barney Oldfield érte el. Óránkinti 1 mérföld sebességgel száguldott az ő lónélküli fogatja. A KARÁCSONYI IKK A CSOMAGOKAT NOVEMBER 29-IG KELL MEGRENDELNI KÉRDÉS: Anyámnak leveleket és csomagokat küldök szülőhazámba, amely kommunista kormányzat alatt van. Akadálya lenne ez honosításomnak ? FELELET: Általában nem lenne akadály. Csak ha ön ezen felül további szoros kap csclatokat tartana fenn korábbi hazájával, a Bevándorlási Hivatal esetleg nyomo zást indítana s ez esetleg késleltetné a h onositást. Brack Miklós, a newyorki U.S. Relief Parcel Service igazgatója — aki nemrégen iött vissza Budapestről, ahol tz Ikka vezetőivel tárgyalt — ezúton közli olvasóinkkal, hogy karácsony előtt csakis azok az Ikka megrendelések kerültek kiértékelésre, amelyek legkésőbb november 29- >g érkeznek be a newyorki főirodába. Akik a vidéki ügynökségeknél adják fel rende'éseiket, azoknak november 26-ig kell azt megtenni, hogy az ügynökségek a rendeléseket kellő időben a newyorki főirodába eljuttathassák. A budapesti Ikka — mint közli — a karácsonyi szezonban nem fogja a kábelrendeléseket előnyben részesíteni, mert ha ezt megtenné, j úgy a jóval korábban fela■ dott légiposta rendelések ki! osztásában torlódás és késedelem állna be. Igyekezzék I tehát mindenki karácsonyra j szánt küldeményét mielőbb megrendelni. Főleg azok tegyék ezt meg, akinek magyar j országi hozzátartoz'ója vidé| ken lakik, ahová a rendelések kiküldése — különösem I karácsony táján — tovább , tart. Az ünnepekre az Ikka három különböző tartalmú karácsonyi csomagot állított össze. Árjegyzékkel szive| sen szolgálnak a vidéki gyüjtőállomások, valamint a newyorki főiroda, amelynek cime: U.S. Relief Parcel Service, 245 East 80 st. New York 21, N.Y. KÉRDÉS: Idős asszony, AFRIKAI CSODAGYÓGYMÓD NAKURUIK, Kenya, Afrika —Austin Riley, a War Memorial kórház laboratóriumi technikusa, hátfájásról panaszkodott. Olyan erős fáj dalmai voltak, hogy kényta len volt a golfozást abbahagyni. Meghallotta keser vés panaszát egy kikuyr törzsből származó kórház szolga és azt ajánlotta neki, hogy próbálkozzék az ősrégi kikuyu gyógymóddal: üljön rá a kórház kertjében egy fához kötött teknősbéka hátára, azonnal meg fog gyógyulni. A beteg ráült a teknősbékára és másnap már kisétálhatott, vigan kisétált a golfpályára. Történt a kórházban e gyéb is. A diétakonyha vezetőnője elcsúszott a lépcsőn, a hálát megsértette, erős fájdalmai voltak. “Teknősbéka”— mondta a kikuyu és megismétlődött a csoda: Miss Turner ráült a teknősbéka hátára és azonnyomban megszűntek a fádalmai.
