Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)

1963-10-17 / 42. szám

6. OLDAL FÜGGETLENSÉG OCT. 17, 1963 SZERELEM KIIFÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS I. FEJEZET SZERELEM ÉS ÁRMÁNY — Oh Gézám, erős karjaidtól örökké igy át­­ölölve lenni, hallgatva szived dobogását, milyen bol­dogság ez nekem! — Sarolta, drága hü menyasszonyom, — vála­szolt az előkelő fiatalember, — az én szivemet is ki­mondhatatlan gyönyör tölti el közeledben. Kézszori­­tásod, érzelemdus szemednek tekintete, ajkaidnak édes csókja, mennyei üdvöt szerez nekem! Oh mondd, hogy enyém vagy és szivednek minden, dobbanásával kizárólag csak engem szeretsz. — Tiéd, egyedül scak a tied vagyok, Gézám, min­denkorra s örökre — szólt a leány és még bensőbben simult a fiatal gróhoz — Talán nagyon is nagy hév­vel, túlságos odaadással szeretlek! Odaadtam neked mindent, a legnagyobbat, a legszentebbet, mit a nő a szeretett férfinek adhat! És ha oltárhoz nem vezet­nél, ahogy azt szentül megfogadtad, óh Géza, mi len­ne akkor belőlem? A fiatal mágnás forró csókkal zárta le menyasz­szonya ajkát. — Saroltám, — mondotta — még csak két hét és a pap egymáséba teszi kezeinket egy egész életre! És akkor Técsőy Saroltából Szentiványi grófné lesz és nevemnek örököse őseim kastélyában fogja meg­látni a napvilágot. Ekkor valaki kopogtatott az atón. Halk fölkiál­tással rebbent szét a jegyespár s midőn Sarolta hir­telen összeszedve magát, fölnyitotta az ajtót, egy kül­dönc pompás rózsacsokrot nyújtott be neki illatos levéke kíséretében. ‘ Técsőy Sarolta kisasszonynak”. így volt cí­mezve a levél s mielőtt az öröm meglepetésében Sa­rolta a bokréta átnyujtójának valamit mondhatott volna, az már eltűnt. — Köszönet, Gézám, ezer köszönet a pompás rózsákért! Mily jó, mily kedves vagy! De csakhamar elállt ajkán a szó és rémülten te­kintett vőlegényére, ki ültéből felszökve, eltorzult arccal, villámló szemekkel, haragtól lihegve toppant eléje. Éles hahota, mely tőrként nyilalott a leányka szivébe, tört ki ajkán: — Képmutató! kitől valók ezek a virágok? — kiáltott rekedten. — Irgalmas Isten, Géza! Mit hallok? Hát nem te küldted? Megdicsőült anyám emlékére esküszöm neked, hogy rajtad kívül nincs senki, aki jogosítva lenne nekem virágokat külleni! A fiatal mágnás az illatos levélke után kapott és reszkető ujjakkal szakította fel azt. Irtózatos ki­fejezés tükröződött le vonagló arcáról, midőn lángoló szemekkel futotta át a sorokat. — Rettenetes bizonyságra ébredtem — kiáltotta. — Mialatt tiszta szerelmet és szent ártatlanságot színleltél előttem, azalatt titkon egy hitvány embert boldogítottál szerelmeddel. Sarolta úgy állott, mintha az egeknek valamenyi­­nyi villáma sújtotta volna őt; a rózsabokréta kiesett kezéből, irtózattal eltelve, kidülledt szemekkel bá­mult vőlegényére. Már nem is volt észnél, midőn szin­te dörögve hangzottak fülébe a végzetes levél szavai, amit Géza gróf gúnnyal olvasott fel előtte: “Imádott Saroltám, Mire ezeket a rózsákat kéhez veszed, én már oroszországi birtokaimra térek vissza, mert nem aka­rom útját állni a hiszékeny Szentványi Géza gróffal való házasságodnak. Magammal viszem édes emlé­két ama (boldog óráknak, amiket puha karjaidban, igéző kebleden álmodtam át. Legyen rá gondol, hogy titkos szerelmünk zálogát Gáza majdan sajátjának ismerje el. Százszoros üdvözlet! Ezer csók! Hő szerelemtől lángoló Szlatkin Boris herceg.” — Ilyen galádság, — folytatta az ifjú és az össze­gyűrt levelet Sarolta szeme közé vágta. — Nem is ta­lálok szavakat méltó felháborodásom kifejezésére ezen galádság fölött! De hálát adok Istennek, hogy a kedvező véletlen legalább kinyitotta szememet, igy kijátszottál engem, ki magamhoz emeltelek a porból, ki szevemnek legszentebb, érzelmeivel vettelek körül, kinek képe oltára volt szivemnek, kit hitestársammá akartam tenni! Irtózom tőled, azért el veled — utaink szétváltak örökre!, Sarolta a kétségbeesés vad erejével útjába vetet­te magát. — Géza, drága vőlegényem, egyetlen szerelmem, — kiáltott rémülettől eltelve. — A Mindenható Isten­in esküszöm neked, hogy mindvégig hü voltam hoz­zád — szerelmem csupán csak a tied, szivem kizáró­lag csak éretted lángol. Ez a levél — óh ez a legundo­kabb hazugság egy pokoli elme legszennyesebb kohó­jában keletkezhetett ez a csúf rágalom! Igaz, hogy a herceg közelembe tolakodott, én azonban felhábo­rodással utasítottam vissza őt. Légy tehát irgalmas Géza, ne hagyj el — légy meggyőződve, hogy irántad val ószerelmem oly tiszta, mint a kirstály. — Mit hallok? — kézzelfogható Ibizonyitékok dacára is tagadni merészelsz? Oh, hogy én ilyen nőt tudtam szeretni! Hol volt a szemem, hogy nem lát­tam, hogy engem igy csal ez a nő, kit szerettem, iámd­­tam, kit hitestársul akartam venni, oda ültetni a Szentiványi grófok fényes polcára, ahol hódokat, köz­­becsülés és pazad fény környezi azt, aki oda juthat. — Géza, az örökirgalmu Istenre, üdvünkre és boldogságunkra kérlek . . . — Nem, — vágott szavába fagyosan az ifjú, — köztünk mindennek vége! Ezennel szétvágok minden kapcsot, mely eddig hozzád fűzött! Oh, nem is tu­dom kimondani, mit érzek, ha elgondolom, hogy ké­pes voltam a te kedvedért eljátszani oly előkelő és felséges nő kegyét, mint Csillagváry Ilka, kinek cso­dás szépsége lángra lobbantja minden férfi szivét! De még jóvátehetem ostobaságomat! Nem telik bele egy év s te ezt a dicső nőt fogod azon a polcon látni, ahova téged akartalak emelni elvakultságomban. Ezzel a szörnyű felindulással az ajtónak tartott. — Géza — elvakitott ember — ne menj el tőlem, ez halálom lenne! — Énfelőlem lehet, — felelte az ifjú megvetőleg. — Egy méltatlannal legalább kevesebb lesz a világon. Sarolta rémülten csapta össze kezeit. — Boldogságos szent Szűz! Htát csakugyan ké­telkedni tudsz irántam való szerelmem tisztaságá­ban ? Térden állva könyörgöm maradj itt — ne hagyj el, gondolj szerelmünk zálogára ! Az ifjú őrületes izgalmában egy rántással elló­­ditotta magától a rimánkodót, ki reszkető karjaival körülfonta térdeit. — Már késő, — kiáltotta. —- Engem ilyen képmu­tató fogásokkal sem lehet többé elámitani. Szerepedet eljátszottad — engem többé nem látsz! Ekkor tompa sikollyal ájultan rogyott össze a sze­gény nő! Sokáig feküdt igy a földön, orcáiról patakok­ban folyt a könny. Tehát magára maradt. Géza örökre elhagyta őt! Most azonban egyszerre kigyenesitette magát a szerencsétlen. Halottholvány arcáról félíésimitotta a kuszáltan lecsüngő hajfürtöket, vad elszántság tükrö­ződött le arcvonásairól. — Hozzá, ----- suttogta szederjes ajka. — Még egyszer beszélni akarok vele —* eléje tárom ártatlan­ságomat— a fondorlatnak ki kell derülni és ha nem, akkor az én életemnek vége! Sietve magára kapkodta ruháit! miközben egy levél akadt kezébe, melyet Géza néhány hó előtt in­tézett hozzá és amelyben égre-földre esküdött, hogy nejévé teszi őt és a világ előtt, szerelmük zálogát is el fogja ismerni. Megcsókolta a levelet, könnyeivel áz­tatta és magához vette. Ahogy kétségbeesetten kilépett az utcára, egy zárt hintó, mely eddig a ház közelében állott, lassú lépés­ben utána indult. Sarolta nem is ügyelt rá. Nyugtalan­ságtól űzetve, hamar kiért a városból és sietve foly­tatta útját a kihalt országúton. Az alkony leszállóit, lábai már-már megtagadták a szolgálatot és Szentiványi Géza gróf kastélya még legalább is egy órányira van! Fáradtságtól és lelki gyöt­relmektől kimerülve, az ut szélére roskadt. Ekkor egy hintó állott meg előtte. — Szegény gyermek, ön talán beteg? — szólalt meg egy részvétteljes hang s egy előkelő, fiatal, ragyo­góan szép nő hajolt ki a hintó ablakán. — Hová megy ily késő éjjel? — Szentiványi Géza grófhoz, — rebegte Sarolta a szégyen pirjával arcán. — Ah, Szentiványi grófhoz? Éppen jó! Én is arra megyek, utam éppen kastélya előtt visz el, szálljon be hát hozzám, látom, hogy ki van merülve. Szivtelenség lenne fel nem venni önt. — Milyen jó ön, asszonyom, — szólt hálás meg­­indultsággal Sarolta és bár nem minden aggodalom nélkül, de mégis helyet foglalt a fogat előkelő tulajdo­nosnője mellett. Szótlanul, végtelen fájdalomba merülve s köny­­nyeit csak nagy nehezen visszatartva dőlt a hintó se­lyempárnáira és nem is figyelt a kárörvendő gúnyos pillantásokra, miket a szép nő lövelt feléje. Csakhamar megállott a kocsi ,a rácsos kaput ki­nyitották. Sarolta szive a megrepedésig dobogott — né­hány perc múlva tehát szemtől-szembe fog állani vőle­gényével, ki csúfosan, kegyetlenül eltaszitotta magá­tól őt. Még eddig Sarolta egyetlenegyszer sem lépte át a kastély küszöbét, csak vőlegényének leírásából is­merte azt, de mégis nem kis mértékben csodálkozott, hogy oly rideg, barátságtalan benyomást tesz rá ez az épület, melybe őt ez a nő hozta. Balsejtelem lopózkodott az aggódó leányka szivé­be, midőn kisérője, ki jól tudta e házban a járást, fel­nyitott egy ajtót s ők egy gyéren világított, barátság­talan szobába léptek. Az előkelő úrnő bevágta maga után az ajtót és pokoli hahotázásban tört ki, melynek hallatára Sarolta, rosszat sejtve, rémülten összerázkódott. (Folytatjuk) NEW YORK— Október 6-án tartotta meg a Magyar Egyházkerület a szokásos őszi munkáskonfereneiát a Keleti Egyház keretében. Képvi­selve voltak, Bethlehem Bridgeport, Fairfield,New York, Perth Amboy, Wood­­bridge, Wallingford, Ross­­ville, South Norwalk. Nem képviseltették magukat: Coatesville, Passaic és Tren­ton. Ft. György Árpád, a Ma­gyar Egyházkerület elnöke jelentést tett a Magyar Egy­házkerület várva-várt győ zelmeről, mikor is a United Church of Christ den veri egyetemes zsinati gyűlésen az egyházkerület jövőjét egyhangúlag biztosították a következő határozattal: “A United Church of Christ végrehajtó bizottsága, elis­mervén a Reformed Church in the U.S. részéről az 1921 évi “Tiffini Egyezmény”alap­­ján az Amerikai Magyar Re­formátus Egyházak akkori Keleti és Nyugati Egyházme­gyéinek tett Ígéreteket; el­ismervén a Magyar Egyház­­kerületnek saját tag-gyüleke­zetei érdekében kifejtett fáradozásait; ugyancsak el­ismervén azokat a sajátos nehézségeket, amelyekkel e gyülekezetek szemben álla­nak, biztosítékot nyújt arra vonatkozólag, hogy a Magyar Egyházkerület, a United Church of Christ konferenci­ájaként működvén, további időt vehet igénybe a szükség­­szerű előkészületek megte­­vése terén, és megengedi, hogy a beolvadás természe­tes folyamata végezze el a maga munkáját, mielőtt a földrajzi Conferepce-ek és Associátion-ok jogi keretei­be való beolvadás elvárhat:' volna. A végrehajtó bizottság reméli, hogy ennek az átme néti időnek elmúlta után a Magyar Egyházkerület nem­csak hajlandó lesz megvalósi tani ezt az átalakulást, ha nem gyülekezetei örömmel csatlakoznak majd a földraj zi területek szerinti illetékes Conference-ek és Association­­ok kereteibe.” Ennek a döntesnek az alap­ján tehát a Magyar Egyház­­kerület korlátlan időkig létezhet és működhet és csak önszántából szűnhet meg a létezése. A Magyar Egyházkerület saját alkotmányát hozhat­ja meg. És az egyházmegyék munkáskonferenciáin az elnök mindjobban meglátja, hogy gyülekezeteink az uj alkotmányt a megszokott ma­gyar református, zsinat-pres­biteri hagyományok alapján kivánják életbe léptetni. A közegyházi járulékok­nak harmadrésze az Egy­házkerület költségeire for­dítható. A testvériség szellemé­nek működését ismertette az elnök, amikor köztudomás­ra hozta Közegyházunk kí­vánságát, hogy minden gyü­lekezet foglalja alapszabályai­ba, hogy a krisztusi test­vériséget nemzetiségi és faji megkülönböztetések nélkül kívánja gyakorolni, saját alkalmazottait sem szin és faj szerint választja meg. A konferencia a Kossuth Teremben felszolgált va­csorával folytatódott, majd az “Isten velünk, a viszont- Mátásra” ének elénekléséyel végétért. Kovács Imre egyházmegyei elnök Déltájban betörő járt a magyar házban YOUNGSTOWN, 0. — Vaskó Ferenc nyugalomba vonult postás házában fényes nappal, a déli órákban betö­­lakát, úgy jutott be a ház­­rő járt. Betörte az ebédől ab­ba. Bent aztán sorra ment az összes szobákban, három há­lószobán — Vaskó Ferenc és nővére hálószobáiban —- és mindenütt szerencséje volt, minden szobában akadt vala­mi értékes tárgy, gyűrű meg egyéb ékszer, transistoros rádió, U.S. Savings Bond, zöldhasu bankók. Összesen 3500 dollárnyi zsákmánnyal távozott aztán a hívatlan vendég, akinek sem jöttét, sem mentát senkisem látta. INNEN-ONNAN HOLLYWOOD. — Bob Ho­pe, dúsgazdag komikus és olajrészvénye?, 300,000 dol­lárt adományozott a Dallas, Tex.- Southern Methodist egyetemnek az egyetem te­rületén felállítandó színház építési alapjára. Miért e nagylelkűség? Há­la a magyarázat. Azt mondja Bob, hogy egy másik Bob. néhai Bob 0‘Donell dallasi színházigazgató egyen­gette az ő útját a vaudeville színpadra Texasban. Ez a Bob kérte őt annakidején, hogy a már régóta tervezett színházépítést finánciálisan CSAK KOPONYATÖRÉS VOLT NEW YORK. -—A Colum­bus kórházból behoztak a Bellevue kórházba egy 40 éves férfit. Andrew F. 01- well volt, megvesztegetés mi­att egy év előtt elitéit és ki­csapott rendőr, kicsapása óta kikötői rakodómunkás. Csak a koponyája volt betörve, az agyveleje csak kissé volt meg tépdesve, belső vérzése is volt, de nem sok. így hát a halottkém Írásba adta, hogy a halál nem gyanús körülmé­nyek folytán állt be. New York sok kikötői rako­dóhelyén oly sok bűneset for­dul elő nap nap mellett, hogy rint ugyan New York vezet, de minden jel arra vall, hogy a jövő év közepén California ’edönti a trónról New York államot és első, legnépesebb állama lesz az uniónak. Mert még egyre tart a nagymérté­kű beözönlés Californiába, főleg jobb megélhetést kere­ső fiatalok és nyugdíjas öre­gek bevándorlása. a városi vezetőség ott állan­dó vizsgálóbizottságot tart. Ennek a bizottságnak egyik nyomozója névtelen telefon­hívást kapott: “Halál, a 45 számú rakodónál, North Ri­ver. Vizsgálja ki.” Hamarosan kiderült, hogy Pier 45 halottja, Andrew F. Olwell, bizony gyanús körül­mények közt kapta a kopo­­nyatörsst és egyéb sérülése­ket. Pier 45 nyolc rakodó munkása közül hét azt vallot­ta, hogy a nyolcadik, a 41 éves Jack Martinez, vereke­dett Olwellel s a verekedés vége az lett. hogy — a rend­őrség vagy bármely hatóság értesítése nélkül — a súlyo­san megsérült embér fel­állt és hazament. Otthonról került aztán kórházba. Martinez, akiv emberölés gyanúja címén letartóztattak, azzal védekezik, hogy Olwell a verekedés közben véletle­nül földhözvágódott s ek­kor érte a sérülés. HYDE, Anglia. — Frank Middleton nagykereskedő közhírré tette, hogy 1250 te­levízió készüléket ingyen ad minden jelentkezőnek, a je lentkezések sorrendjében. Jelentkeztek több mirt ötez ren, estétől, éjszakán, hajna­lon és reggelen át sorbaáll­­tak az üzlet előtt s az első 1250 szerencsés “vevő” TV- vel távozott. Azért tékozolta el Middle ton a rengeteg cserébe ka pott TV-t, hogy helyet esi náljon az üzletben az uj te leviziónak. New York v. California WASHINGTON. — A New York-California verseny­­futás végleges kimenetele még bizonytalan. A Népszám­lálási Hivatal közli, hogy a legújabb, julius 1-re vonatko zó adatok szerint téves volt Brown californiai kormányzó­nak néhány hónap előtt tett kijelentése, hogy California népesség tekintetében felül­múlta New York államot Tény az, hogy a julius l.-i legújabb feldolgozott statisz tikai adatok szerint, Califor nia lakossága 17,590,000 volt szemben New York 17,708,000 lakosával. Esze­c skori állat csontváza? Nem, a Reynolds alumínium öntődében az e.dobott alumíniumdarabok ilyen szörnyeteggé formálódtak. A KELETI EGYHÁZMEGYE MUNKÁSKONFERENCIÁJJ

Next

/
Thumbnails
Contents