Függetlenség, 1963 (50. évfolyam, 1-46. szám)
1963-07-25 / 30. szám
FÜGGETLENSÉG 8. OLDAL ^ JULY 25, 1963 A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND — Inkább a jövő vasárnapra gyere, mert holnapra eligérkeztünk valahová . . . — Ahogyan gondolja Boris nénikém . . . — Még ma utazz vissza! — Jó! A hétórásival mehetek csak. — Igen. — Akkor mindjár megyek is — szólt s fölvette köpenyét, kalapját és elbúcsúzott. — Ne haragudj, drágám, de elmegyünk hazulról — ürügyeskedett Hajnalné. — Dehogy is haragszom — szólt és elsietett, hogy idejekorán elérje a vonatot. Amint az utcára ért, elébe állt a detektív: — Bocsánat, kihez van szerencsém? — Miért kérdi ? — lepődött a kérdésen Cilka. — A saját érdekében tessék felelni a kérdésemre! Détektiv vagyok . . . Cilka megrezzent, majd amikor végre szóhoz jutott, leplezetlen felindultsággal kiáltott: — Mit akar tőlem? Mi dolga velem?! — Felel a kérdésemre? — Semmi dolgom magával! Menjen az útjára — hebegte remegőn és távozni készült. A detektiv megragadta a karját s erélyesen rászólt: — Addig egy tapodtat sem, mig nem igazolja magát. E percben odaérkezett Hajnal. Hogy Erdősné megpillantotta, izgultan kérlelte: — Sándor bácsi, nézze csak, ez az ember rámtámadt! — Ejnye azt a, lobbant indulatra Hajnal! — elereszti-e azt az asszonyt?! — Én a törvény embere vagyok . . . — Akkor is eleressze, vagy .... — Kicsoda az ur? — Arru semmi gondja az urnák, de azt is megtudhatja! Itten lakom a szomszédságba ,oszt, ha dolga van velem, elgyühet az ur . . . Majd elrendezzük . . . Erre eleresztette Cilkát. — No csak! — háborodott az eljáráson Hajnal. — Tessék velünk tartani. Ekkor mindhárman Hajnalék házába tértek, ahol nem kis meglepetéssel fogadta őket Borcsa: — No, mi van?! Már megest ez az ur?! — Hát már itten is járt? Az előbb — válaszolta. Erdősné sápadtan, egész testében remegőn roskadt a székbe. — Tessék beljeb bkerülni — hivta a másik szobába $ detektivet. Betértek. Amint az ajtó becsukódott, Hajnalné odasugta Cilkának: — Siess haza! — Jó-ó-ó, — lihegte Erdősné és alig köszönőn elszaladt s a néhány perccel később induló vonattal szerencsésen hazautazott. Hajnalné; rövidre Cilka távozásának, betért a beszélgetőkhöz. Ura éppen a detektivnek magyarázgatta: — Má pedig nem jól hallotta a gyerektől a nevét. Azt másnak hivják. — Dehát mit akarna tudni az ur?! — intézte kérdését hozzá Borcsa. — Az az én dolgom, kérem. Majd kitudjuk, hogy az a bizonyos Cilka hol tartózkodik. — Hát akkor meg minek tudakozódik minálunk? Hogyan tudhassuk azt mind, hogy hova, merre kerüit, amikor annak már jó néhány esztendeje? — Oszt még azt se tudjuk, hogy hát mivégből keresi? — vetette közbe Hajnal. — Dehogyse tudják! Csak tudnak valamit arról a gyilkos merényletről, ami a gróf Borovszkyék kastélykertjében történt azon az emlékezetes éjcakán? — Vagy ur! Ó-ó, — csodálkozott Hajnalné — hiszen az nem gyilkosság volt, hanem a grófkisasszony öngyilkos szándékból akart megválni az életétől . . . — Tévedés. A grófnő másképén vallott. — De a végén aztán— magyarázgatta az asszony — kiderült, hogy öngyilkosság volt az egész. A lapok úgy Írták akkoriban. — Az mellékes, hogy a lapok mit Írtak — hallatta megjegyzését a detektiv. — Hászen utánajárhatnak, ha nem késő, — vélekedett Hajnal — csakhogy a grófnő régen férjhez ment. — Erről is tudok . . . — Oszt azóta Amerikában él . . . — Tessék? — kérdé meglepetten a detektiv. — Amerikában? — Persze! — hagyta helyben a feleség ura állítását. — Még hozzá az urával, meg a kislányával : . . — Hát mért nem kérdezősködött az ur magánál a grófuraságnál? Az többet mondhatna. A Trieste buvárhajó megteszi a szükséges előkészületeket arra, hogy az Atlanti óceán vizébe lemerülve az elsülyedt Tresher tengeralattjáró után kutasson. “így lehet felszabadítani Kubát a szolgaság alól...” —Hogyan lehetne felszabadítani Kuba népét kommunizmus járma alól? —vetette fel a kérdést Frank L. Howley, az Egyesült Államok nyugalombavonult tábornoka. A tábornok alaposan tanulmányozta ezt a kérdést és a közelmúltban rendkívül figyelemreméltó cikkben fejtette ki ezzel kapcsolatos elgondolásait. — Nem vitás — irta Howley — hogy Castronak és kormányának menni kell. A nagy kérdés azonban ez: hogyan? Az egyik megoldás az lenne, hogy az Egyesült Államok hadat üzenne a szigetnek és azután lerohanná. Ez a megoldás azonban ellenkeznék a U. S. alapelveivel. Természetesen azt állítanák rólunk ellenségeink, hogy a nagy “imperialista hatalom legázolta a kis szigetet”. Ezzel ugyan nem kellene sokat törődnünk, de nem lehetetlen, hogy a szovjet mégis beváltaná fenyegetését és atomháborút robbantana ki. Én a magam részéről nem hiszek ennek valószínűségében, — de bárhogyan is álljon a dolog — ez a kockázat mégis fennáll. Milyen más lehetőségek kínálkoznak hát Kuba felszabadítására ? A blokád hasznos lenne és az ezzel kapcsolatban felmerülő nehézségek bizonyosan sokat ártanának Castro kormányának. De megdönteni ezt a kommunista bábkormányt — csak erővel lehet. Ha azonban nem dönthetjük meg — az említett okoknál fogva — külső erővel, meg lehet dönteni belsővel — forradalmi utón, — ahogy erre megszámlálhatatlanul sok példa van a régmúlt és a mai idők történelmében A példák azt mutatják, hogy a forradalmak — kevés kivételtől eltekintve — előbbutóbb sikerrel jártak, még akkor is, ha a kormány komoly erő fölött rendelkezett. Ahhoz azonban, hogy a belső forradalom sikerrel járjon, sok tényező együtthetására van szükség. Melyek ezek a tényezők? Elsősorban arra van szükség, hogy a forradalmi erőket erős, elszánt, céltudatos és rettenthetetlen vezetőség irányítsa. Noha egy forradalom vezetői gyakran különböző felfogásuak, egyetlen pontban nem lehet különbség közöttük. Ez a pont: győzni minden áron! Kwame Nkruham, Ghana elnöke, egyizben ezt irta haza: “Temessetek el élve, ha nem szabadítom fel népemet!” A másik feltétel: a forradalmároknak szükségük van egy kis területre, — amelyen megvethetik lábukat. Erről a támaszpontról indíthatják el guerilla-támadásaikat, itt kell tovább képezni a csapatokat, itt kell elkészíteni a propagandaanyagot és innen kell — egy titkos rádióadóból —» kapcsolatot tartani a néppel. Az algériai forradalom idején — hét évvel ezelőtt — Tunisz elnöke menedékhelyet nyújtott az algériai forradalmi erőknek, akik onnan támadták állandóan a francia csapatokat. 1954-ben Guatemalában jártam, két héttel azelőtt, hogy a forradalmi erők megdöntötték a kommunista befolyás alatt álló Jacobo Arbenz Guzmán kormányát. Ez a forradalom nem lehetett volna sikeres, ha a forradalmároknak nem lett volna támaszpontjuk a szomszédos Hondurasban, amely állandó utánpótlással látta el Carlos Castillo Armas vezetése alatt álló kis, de elszánt forradalmi csapatot. A támaszpont hiánya okozta a francia titkos hadsereg (OAS) kudarcát Algériában. A francia csapatok blokád alá helyezték az utakat, valósággal “lepecsételték” Algiers és Oran városokat és azután felgöngyölítették az ellenállókat. A harmadik feltétel: a megfelelő guerilla-taktika kifejlesztése. Kis erőkkel is komoly csapást lehet mérni a kormány szerveire, a rendőrségre, a hadsereg részlegeire. Robbantások révén hatalmas károkat lehet okozni a gazdasági élet területén. A propaganda — rádió, röpiratok — résvén szabotázs-cselekményekre lehet rábírni a lakosság bátrabbjait. Ilyen támaszpontokról vezetett guerilla-háborut annakidején Castro is, s ilymódon döntötte meg Batista uralmát. Ezt a módszert kell alkalmazni most a kommunista diktátor ellen is. A fentiekből kiderül, hogy az ilyen forradalom csak akkor tarthat sikerre számot, ha küzdelmében támogatja őt a nép egy rétege. Hogyan lehet megnyerni a lakosság rokonszenvét? Két módon: megfélemlítéssel, vagy — és ez a jobbik módszer — anyagi javakkal, illetve az anyagi javak Ígéretével.. A legnagyobb vonzóereje — természetesen —a legnagyobb kincsnek: a szabadságnak van. De addig is, amig a forradalmi erők ezt az Ígéretet beválthatják, különböző anyagi javakkal, élelemmel, alkohollal kell “meghódítani” a lakosságot, nem egy esetben pénzzel. Ha a guerillák megerősödtek, meg kell alakítani a forradalmi ellenkormányt, amely — ha elég erős — óvatos tárgyalásokba kezdhet a “legális” kormánnyal, vagy annak külföldi képviselőivel. Hogyan lehetne mindezt megoldani Kuba esetében ? Mindenekelőtt támaszpontot kell biztosítani a kubai szabadságharcosok részére akár a baráti középamerikai államokban, akár magában a U. S.-ben. Ott vagy itt kell megszervezni a felszabaditó csapatokat, amelyeket kellő kiképzésben kell részesíteni. Úgy kell a csapatokat felkészíteni a jövendő harcra, hogy ne ismétlődhessék meg az, ami a balsikerü Bay of Pigs-i partraszállás idején történt . . A kiképzett csapatokat oly gyorsan amennyire csak lehetséges, el kell szállítani Kubába, olyan helyre, ahol a csapatok megvethetik lábukat. Amint a forradalmi kormány megalakult, az Egyesült Államoknak azonnal el kell ismernie azt, mint a kubai nép törvényes képviselőjét, s ugyanezt kell tenniök a többi kommunistaellenes kormányoknak is. Ezt a kormányt azután minden erőnkkel és minden módon támogatnunk kell. Mindezekhez természetesen szükség van az Egyesült Államok szárazföldi, tengeri és légihaderejének támogatására; — előfordulhat ugyan, hogy meg kell védelmezni ezt a törvényes kormányt, a U. S. által el nem ismert Castro kormány ellen. Castrot nem a nép választotta, s egy olyan kormánynak, amely terrorral, gyilkosságok tömegével, az emberi jogok sárbatiprásával “kormányoz’’ nincs létjogosultsága a nyugati féltekén. A kubai nép igazi kormá— Nyugodt lehet, uram, — felelte az — érdeklődtem nála is, de arról nem tett említést. Csupán anynyit mondott, hogy lányával nem érintkezik és hogy az messze elkerült . . . — No má engedelmet, mégis csak az lett volna a dolog rendje, becsületes, módja, ha az ur előbb a gróftól magától kérdezősködnék, nem pedig-, hogy az utón rátámadj ék arra a védtelen asszonyszemélyre! — Bocsánatot kérek, de kedves nejének s annak a hölgynek a zavart viselkedése adott okot és tápot erélyes föllépésemnek. Mindenesetre engedelmet kérek a háborgatásért, de majd csak találok módot és lehetőséget arra, hogy e rejtélyes, bonyolult bűnügyet végre kibogozhassam. A detektiv újból bocsánatot kért s eltávozott. (Folytatjuk) nyát mindaddig védelmeznünk kellene, amig a sziget lakossága szabad választások utján nem alakítaná meg az első olyan kormányt, amely valóban az övé. Ekkor, de csakis ekkor vonulhatna viszsza az Egyesült Államok hadiereje és engedhetné át a kubai népnek saját sorsa irányítását. Ebben az esetben Észak és Délamerika nyugodtan élhetne abban a tudatban, hogy Kuba népe megszabadult a zsarnokságtól és a nyugati félteke biztonságát nem fenyegeti veszély . Ä mazsola története dióhéjban A mazsolát, ezt a finom és egyben tápláló csemegét ősidők óta kedvelik. A történelem, mitológia, régészet és vallástörténet tanúsága szerint már a történelemelőtti korszakban ismerték a szőlőt. Kezdetben csak mint gyümölcsöt fogyasztották; jóval később készítettek belőle bort. A régi görögök Bacchus isten ajándékának tartották, amely megszépíti és vigabbá teszi életünket. Ezért vidám ünnepeket rendeztek a kegyes isten tiszteletére. Az Ótestamentumban be Homérosz müveiben több helyütt olvashatjuk, milyen nagyra becsülték a szőlőt, hogyan készítettek belőle bort Héziodosz, Anakreon, Xenophon és Plinius pedig arról is beszámolnak, hogy miként szárították a napon a fehér szinü, mag nélküli szemeket. Ismerték a tápláló és gyógyító hatását is. Hippokratész sárgaság és lázak ellen, valamint növekedésben elmaradt gyermekek táplálására ajánlja. Dioszkuridész többféle orvosságba keverteti bele, de mindennapi tápláléknak is javasolja. Rendszeres fogyasztása — Írja — előny őr az érrendszerre, ízületekre, a vesére, és megszünteti a köhögést, a dizentériát. Mivel a mazsola (a világpiac a 12-ik század óta szultána néven ismeri) főleg a göröglakta területek különlegessége volt — a legfinomabb fehér szőlő Rodosz szigetén termett —, exportálása jól jövedelmezett: a régi világ egyik legkeresettebb árucikkének számított. Nyugat a 12-ik század folyamán ismerte meg a szultánét: Oroszlánszívű Richárd keresztesvitézei vitték be Angliába. Ott forgalomba hozatalát rendeletek szabályozták és egy ideig csak a gazdagok vásárolhatták meg. Népdalok, versek szólnak róla, sőt London város történelmébe is bevonult. 1659-ben ugyanis Allen gazdag fűszerest választották Lord Mayorrá (polgármesterré). Mikor ünnepélyes beiktatására hajtatott, hintójáról néger szolgája mazsolát szórt a nép közé. Hamarosan az európai kontinensen is megismerték ezt a csemegét. Manapság főleg Rodoszról, Peloponnészoszról és Krétáról exportálják. A kedvező éghajlat, sok napsütés, az enyhe földközi-tengeri szellőik elősegítik a legnemesebb fehér szőlő termesztését és szárítását. Főtápanyaga a cukor (60-70 százalék). Számottevő a kalóriatartalma: 1200 kalória fontonkint. Bőségesen van benne A, B, C, és PP-vitamin (ez utóbbi antipellagra hatású. A JET-KORSZAK JELLEMZŐI: KÓCOS HAJ ÉS GYORS IVÁS CHICAGO — Meghívott közönség előtt előadást tar- ^ tott nemrégiben Dr. Thomas Rownsburry ideggyógyász, aki — többek között — a következőket mondotta: — Korunkat mindenki a gyorsaság korának tekinti és általában ezzel a közismert kifejezéssel jellemzik: jetkorszak. Az emberek használják a kifejezést, azonban nagyon kevesen tudnák megmondani: milyen jellemző vonásai vannak a jet-korszaknak? A továbbiak folyamán Dr. Rownsburry összefoglalta az úgynevezett jet korszak jellemző vonásait. Rendkívül érdekes és figyelemreméltó alőadását az alábbiakban közöljük, kivonatosan: A jet-korszak egyik alapvető jellemvonása, hogy a női divat még a szokottnál is gyorsabban változik. Előző korszakokban s még alig 8-10 esztendővel ezelőtt is igy volt, az uj női divat-kreációk legalább egy szezonban változatlanok maradtak, tehát, például, a nyári divat-kreációk, ugyanazon a nyáron. Korunkban azonban a női divat mindössze addig tart, amig a divattervező megtervezi — s már forgalomba kerülése után, szinte napokon belül, elavulttá válik. Azelőtt egy-egy uj női divat-kreáció legalább 3 hónapig változatlan volt, ma 3 hét sem telik bele s máris elavultnak tekinthető. A jet korszak másik jellemzője: gyakorta láthatunk az utcán kócos nőket. Sőt, a gyors fésülködés megkönnyítése érdekében, egyre nagyobb divattá válik az úgynevezett “paróka-frizura”, mely jóformán semmi fésülködést nem igényel, illetőleg, nem lehet tudni, hogy viselője egyáltalán megfésülködött-e. Korunk harmadik, általánosnak tekinthető jellemvonása: a férfiak és a nők is, nemcsak többet isznak és erősebb pálinkát, mint azelőtt, hanem — gyorsabban is. Az alkohol-ivás a megelőző korokban a társadalmi élet kísérő-jelensége volt. Beszélgetés közben, lassan hörpintgették az emberek a szódás whiskeyt. Ma a férfiak és a nők nagyrésze is, tisztán iszsza a pálinkát és egyszerre felhajtja, szinte türelmetlenül, a sietség lázában. — A jet-korszak emberi a gyorsaság megszállottjai lettek, erősen kérdéses azonban, hogy ezzel együtt boldogabbak-e, mint az előző korok íérfiai és asszonyai — fejezte be előadását Dr. Thomas Rownsburry, igaggyógyász. szívroham LONDON — A 68 éves Gerald P. O’Hara amerikai születésű főpap, a Vatikán londoni apostoli érseke szívrohamot kapott. Állapota súlyos. O’Harat 1929-ben szentelték püspökké, s mielőtt a Vati-. kán szolgálatába lépett volna, a georgiai Savannahban és Atlantában fejtett ki főpapi működést.
