Függetlenség, 1962 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1962-08-16 / 33. szám

In It» 48th Year of Publication, This Weekly I» the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. /. i VOL. XLIX. ÉVFOLYAM — NO. 33. SZÁM Ten Cents per Copy—$4.00 per Year Second Class postage paid at Trenton, N. J. TRENTON, N. J., 1962. AUGUSZTUS 16 ' '■■■ 1 - 1 ■ 1 ........... I'll— , , l '........ ...........................LI-------- . . "■ "J=a A magyar ügyben LIGONIERI REFORMÁTUS NAPOK Követünk, jó király 1962 Szent István ünnepére irta: BÁCHKAI BÉLA az Amerikai Magyar Szövetség központi titkára már komoly államférfiak, mint Laushe ohioi demokrata szená­tor is, felszólaltak a Kongresz­­szusban, tehát nem lehet többé azzal érvelni, hogy “légbőlka­­pott értesüléseken alapuló me­se” az, hogy alkudozás folyik valahol a kulisszák mögött. At­tól tartunk, hogy az egész ma­gyar nemzet bőrére menő ron­da cserebere ügylet történt s hogy ebben Stevenson amerikai U. N. delegátus keze is benne van. Már pedig, ha gyanúnk be­bizonyosodik, ez az ember egy csapásra nagyon népszerűtlen lesz sokmillió amerikai szemé­ben, köztük megannyi ma­­gyarszármazásu amerikai sza­vazópolgár szemében is! Az Amerikai Magyar Szö­vetség washingtoni központjáé, illetve Báchkai Béla központi titkáré az érdem, hogy ezt az egész susmus-dolgot kiterítet­te, világgá kürtölte s már hosz­­szu hetekkel ezelőtt tiltakozó röplapok ezreivel hívta fel a józan gondolkozásu és itélőké­­pességü, becsületes érzésű ame­rikaiak figyelmét arra, hogy “valami egyezkedés folyik az oroszokkal a zárt ajtó mögött” s hogy mindazt, amit 1956 ok­tóbere a vasfüggöny mögötti rabnépek számára és az egész világ számára jelentett, mind­azt aimre a világ szeme-szája tátva maradt 56-ban és amiért magyar ifjak ezreinek vére ki­ált az égre, csak úgy egyszerű­en oda akarják dobni, mint egy egyszerű kis tételt, ütőkártyák egyikét valamely másikért egy ronda cserebere alkudozásban. Az Amerikában élő szabad magyarság, minden ellentétes­kedést, egymás közötti civako­­dást félretéve egy emberként ugrott talpra hetekkel ezelőtt s hallatta tiltakozó szavát. Az Amerikai Magyar Szövetség el­nöke legutóbbi Kennedy elnök­höz és Rusk külügyminiszter­hez küldött átiratára választ még nem kaptunk, de félünk, nagyon félünk most már, hogy azok a válaszok lesújtok lesz­nek! Augusztus 18 a végleges határidő arra, hogy az Egyesült Nemzetek közgyű­lésének végleges tárgysoroza­tát nyomás alá adják. Ha eddig a napig — és ez e hét végén van! — nem kerül a magyar ügy újból a tárgysorozatra, biztosak lehetünk abban, hogy volt alkudozás a zárt ajtók mö­gött, hogy létrejött valamilyen titkos egyezmény s hogy a ma­gyar ügy elejtése fejében vala­mit kapott a “Nyugat” ... Az a Nyugat, amelyért szülőha­zánk, Magyarország évszáza­dokon át vérzett, tatárral, tö­rökkel harcolt ... a nyugati civilizációt védő Magyarország jövendő sorsa egy cserebere­ügylet során Nyugat szemében csak annyit jelentett volna? Arcunkba szökik a vér a puszta gondolatra, hogy ez lehetséges lenne. Hogy ezt megtette volna az a Kennedy­­kormány, amelynek győzelmé­ért pedig ez a lap s ennek a lapvállalatnak a szerkesztő­tulajdonosa személyesen is minden lehetőt elkövetett két évvel ezelőtt . . . Egyszerűen nem tudjuk elhinni! És nem is hisszük el mindaddig, amig a válasz meg nem érkezik. Az a bizonyos válasz, magától Ken­nedy elnöktől az Amerikai Ma­gyar Szövetség elnökéhez, amely nem késhet, nem marad­hat el és végzetes fontosságú! A “showdown” ideje elérke­zett! Az amerikai magyarság jelenlegi másik nagy problé­mája, ha úgy tetszik “ügye”: a Bridgeporti Szövetség csatla­kozási tervezete és augusztus 24-re Atlantic City-be összehí­vott rendkívüli konvenciója. Bár hivatalos értesítés eddig még nem érkezett lapunkhoz erről a konvencióról, tudjuk, hogy tervbe van véve s valószí­nűleg meg is lesz tartva a jel­zett időben és helyen. Közben azo n b a n “Magyar-Amerika” New Yorktól Californiáig az egyesülési tervről beszél. A la­pok hosszú cikkeket hoznak róla pro és kontra s nehéz el­dönteni, hol az igazság, mi a helyes álláspont. A legmeré­szebb volt eddig Fáy Fisher Andor kollégánk “Kongatom a harangokat” cikke a Califor­­niai Magyarság c. lapban, il­letve annak egyik “tanácsa.” Az, hogy az Amerikai Magyar Szövetség nézzen bele a dolog­ba, “vizsgálja ki az ügyet,” szóljon bele ... Az A. M. Sz.­­et fenntartó országos magyar egyletek egyike maga a Bridgeporti Szövetség néven is­meretes American Life Insur­ance Association. Honnan ve­gye s honnan vehetné hát a jo­got a Magyar Szövetség ahhoz, hogy egyik fenntartó egylete belső dolgaiba beleszóljon . . . annak a financiális ügyeit fir­tassa, akitől saját fennmaradá­sához anyagi hozzájárulást él­vez? Kollégánk itt kissé elve­tette a sulykot, véleményünk szerint! Kissé nagyon! A Bridgeporti Szövetség be­csatlakozási ügyét a két állam — Connecticut és Ohio — biz­tosítási ügyosztályainak com­missioner jei vannak hivatva a legmagasabb fórumon eldön­teni s azután a konvenció. A kérdés most már legfeljebb az marad, hogy mi lesz akkor, ha az ügyosztályok commissioner­­jei nem döntenek az ügyben a tervezett konvenció ELŐTT, ha nem lennének készen döntésük­kel a konvencióig? Dönthet-e s hogyan, mit dönthet akkor a Bridgeporti Szövetség konven­ciója? Érdekes kérdés! Erre is választ kell kapnunk nagyon gyorsan. Robbant a Szovjet Kruscsov beváltotta fenyege­tését és elrendelte az újbóli s z o v j et hidrogénbomba-rob­­bantásokat. A legújabb jelen­tések szerint egy óriási robba­nással vezették be az orosz kísérletezéseket. Ugyanakkor a szovjet propaganda az ame­rikaiakat teszi felelőssé a meg­újított robbantásokért, hivat­kozva arra, hogy “ha az ame­rikaiak robbantanak, akkor a szovjet is robbant!” Közben az oroszok kijelentették, hogy nem érdekli őket a legújabb amerikai leszerelési javaslat. (Azt persze, hogy a robbantá­sok sorozatát ők kezdték meg, sietnek bölcsen elhallgatni, holott az egész világ jól tud­ja!) Az amerikai és kanadai ma­gyar református lelkipásztorok és presbiterek évi testvéri ta­lálkozója az idén különösen nagyszabásúnak és mozgal­masnak ígérkezik Ligonier, Pa.-ban. Azzá teszí majd első­sorban a hegyen épült uj Idő­sek Otthonának szeptember 3- án, hétfőn délután leendő ün­nepélyes felavatása. A 76 lakó­szobás pompás modern épület erre az alkalomra, külsejét il­letően teljesen, belső kiképzé­sét tekintve pedig %-részben készen lesz. Ez a munka 340- ezer dollárba fog kerülni; a teljes befejezéshez még 50,000 dollárra lesz szükség. Az ed­dig befolyt adományok össze­ge kerek 98,000 dollár, mely­ből a különböző amerikai ma­gyar református egyházak és egyházi alakulatok $38,600-at adtak. Ezekből a számadatok­ból nyilvánvaló, hogy a gyüle­kezetek t estvérsegitő felelőssé­güket még jelentős adomá­nyokkal kell bebizonyítaniuk. A felavatási ünnepséget megelőzően, vasárnap, szep­tember 2-án és hétfőn délelőtt az Országos Református Pres­biterszövetség tartja gyűlését, majd a Bethlen Otthon keddi közgyűlését követően, kedd es­tétől csütörtök délig az Ameri­kai Magyar Református Lel­készegyesület konferenciázik. A presbiterek programijá­ból kiemelkedik Szűcs Ernő an­­golnyelvü előadása (“Our Faith and the Requirements of Our Time”), valamint két magyarnyelvű előadás: Veres Ferenc, a “A magyar refor­mátus presbiter véleménye az egységről” és Dombrády Sán­dor, “Mit szeretne az amerikai magyar református presbi­ter?” A jubileumi album és presbiterek kézikönyve kiadá­sának megtárgyalása, uj tiszti-Az Associated Press hírügy­nökség munkatársa részletes jelentést küldött az Egyesült Államokba Budapestről. Az AP munkatársának jelentése igy kezdődik: “A kommunizmus halálos ölelésében vergődő Magyar­­ország reménytelenül vágya­kozik a Nyugat után. A francia illatszer, a skót whiskey és az olasz női divat ruhái, elérhetet­len soha meg nem valósulható álomként lebegknek Magyaror­szág minden átlagos polgára előtt.” A továbbiakban az amerikai újságíró rámutat arra, hogy mindazok, akik tisztességes ru­hában járnak ma Magyaror­szágon s akik viszonylag gond­talanul élnek, a kormányzó kommunista párt úgynevezett “élcsapatához” tartoznak. “Az átlagos magyar polgár­nak legalább egy hónapig kell dolgoznia, hogy egy öltöny ru­­háravalót megkeressen és há­rom hónapi munkája árán jut­hat csak televíziós készülék­hez, amelynek műsora egyéb­ként is, úgyszólván teljesen propaganda s emiatt élvezhe­tetlen” — hangsúlyozza a hír­­ügynökség munkatársa. Az amerikai újságíró tudósí­tása ismét arra a letagadhatat­lan tényre mutat rá, hogy a kommunizmus e 1 m é 1 e tének gyakorlati megvalósítása, akár­kar választása, végül a vasár­nap estére tervezett kulturest a gondosan összeállított prog­ram további jelentős pontjai. A Lelkészegyesület konfe­renciáján, — melyet a Refor­mátus Egyesült Vezértestületé­nek kérésére idén a szokásos időbeosztástól eltérően egy nappal később kezdenek — négy kitűnőnek ígérkező elő­adás szerepel: Dr. Komjáthy Aladár roeblingi lelkész, “Az ökumenikus mozgalom és New Delhi magyar református szemmel,” Dr. Bütösi János south norwalki lelkész, “Gon­dolatok és törekvések az egy­házi élet megújítására,” Dr. Szikszai István teológiai pro­fesszor, “Néhány kérdés a mai amerikai protestáns lelkigon­dozás köréből — A modern embertudományok, pszihiátria, pszihológia, szociológia és an­­thropológia hatása és szerepe a lelkipásztor gyülekezeti szol­gálatában.” A lelkészi konferencia új­szerű programpontja lesz a csoportos b i b 1 i atanulmányo­­zás (“Imádság a Hegyi Beszéd alapján”) Dr. Tunyogi Csapó András college-professzor fog bevezető előadást tartani. A konferencia műsorát, melyen Szigethy Béla elnöki, Dr. Har­­sányi András titkári és Bodnár Viktor pénztári jelentése, vala­mint közgyűlés is szerepel, Hamza András new yorki lel­kész összeállításában Tarkaest teszi majd színessé (“Magyar nóta — magyar vers.”) Remélhető, hogy a gazdag hármas programnak megfele­lően különösen sokan vesznek majd részt az idei ligonieri na­pokon. Szállásigényeket au­gusztus 20-ig kell bejelenteni Nt. Daróczy Sándornál, a Bethlen Otthon igazgatójánál, Bethlen Home, Ligonier, Pa. címen. hány országban próbálják is ki, sohasem sikeres. Ezen a kife­jezésen pontosan ezt értjük: soha nem válik népszerűvé és a tömegek életszínvonalát rövi­desen, úgyszólván a minimum alá csökkenti. A kommunizmus országai­ban, szükségképpen és elkerül­hetetlenül kifejlődik egy uj uralkodóosztály, amely kegyet­lenebb, mohóbb, kapzsibb minden más uralkodóosztály­nál. A kommunizmus uralko­dóosztálya (és ez alól eddig még nem láttunk kivételt) olyan teljes és maradéktalan kizsákmányolást valósit meg, amelyhez még a korai kapita­lizmus első évtizedeiben sem találunk hasonlót. A kommunizmus jelenlegi stabilitását a pártarisztokrácia és titkosrendőrség terrorja biz­tosítja, jövendő sorsát azonban, nem utolsó sorban, a tömegek elégedetlensége fogja megpe­csételni. (Am. M. Népszava) Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóihkat, hogy ak valamilyen okból nem kapj« pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. Meghalt Réthy Jó­zsef nyomdász és lapszerkesztő Az amerikai magyar újság­írás és ujságcsinálás szegé­nyebb lett ismét egy régi, ki­próbált emberével. Californi­­ában, augusztus 4-én szívro­ham következtében váratlanul meghalt Réthy J. József, a “California Magyar Élet” c. képes hetilap szerkesztő-tulaj­donosa, az Amerikában élő ma­gyar nyomdászok egyik legki­válóbb mestere. Réthy József 1888-ban szüle­tett Aradon. 1911-ben vándo­rolt ki Amerikába s mint nyom­dász, előbb itt keleten, majd a clevelandi Szabadság napi­lapvállalatnál, Youngstownban a Magyar Hírlapnál, a Bethle­hem, Pa.-i Híradónál, a St. Louis-i magyar lapnál, Detroit­­ban a Himler-lapoknál, Cleve­­landban a Kát. Magyarok Va­sárnapjánál s végül Calif ormá­ban, egy angol katolikus lap­vállalatnál, majd pedig saját nyomdájában dolgozott. Nem­csak a legkitűnőbb nyomdász, de jótollu újságíró is volt, aki­nek kezéből valósággal kiütöt­te most a halál a tollat, amikor kedvelt lapját, a színes, érde­kes Californiai Magyar Élet-et irta, szerkesztette, csinálta. Az augusztus 15-i számot már nem tudta befejezni, fia adta ki, be­fejezetlenül. Bánatos özvegye, három le­ánya és fia, unokái gyászolják, de velük gyászol a mi Magyar- Ainerikánkban mindenki, aki Réthy Józsefet ismerte. Isten veled, jó öreg Réthy Jóska kollégánk! Legyen áldott emléked! Emelkedik a do­hányfogyasztás és a tüdőbaj Miután a világ összes orvosai egyöntetűen megállapították és szinte napnap után nyilatkoz­zék, hogy a dohányzás meny­nyire ártalmas az emberi szer­vezetre és a cigarettát közvet­lenül felelőssé teszik mint a tüdőrák egyik előmozdítóját, józan ésszel azt várná az em­ber, hogy a cigaretta fogyasz­tása csökken. Sajnos, nem ez a helyzet. Amerika 5 legna­gyobb dohánygyárának az év első feléről kiadott jelentése szerint junius 30-ig a dohány­áruk fogyasztása jóval felül­múlta a tavalyi első hat hóna­pét. Az év második felében még további emelkedést várnak a dohánygyárak. Csökken a munkahiány A kormány által kiadott leg­újabb statisztikai adatok sze­rint 2 év óta a legalacsonyabb a munkanélküliség az Egyesült Államokban. Igaz, hogy a csök­kenés százalékarányban nem nagy, mégis eredmény, hogy a nyári hónapok alatt csökkenés van, hiszen ilyenkor a diákok is sok esetben munkát keres­nek és egyes gyárak az őszi át­állítások miatt bocsátanak el munkásokat. Ha a jelenlegi helyzet marad, akkor szeptem­bertől kezdve még kevesebb lesz a munkanélküliek száma. Jelenleg a munkanélküliség arányszáma: 5.3 százalék. Alig öt éve, hogy legképzet­tebb történészeiket mozgósítot­ták amerikai kormányférfiak, hogy Rólad, Magyarország első alkotmányos u r a 1 k o d ójáról dicshimnuszt zengjenek. A diplomaták és újságírók között terjesztett hivatalos elismerés nem tudott arról, hogy a béke­évek utolján New Yorkban rendezett világkiállítás ma-, gyár pavillonjának ormáról leszedett szobrodat ócskavas­ként árverezték el és csak egy derék clevelandi magyarnak, néhai Szobonya Lászlónak kö­szönhető, hogy be nem olvasz­tották. Nem tudott az öt év előtti, áradozó irás arról sem, hogy egyik delegáció érte a másikat a new yorki városházán, hogy az egész Óhazával egyenlő lé­lekszámú Megapolis területén méltó helyet találjanak szob­rod számára. És természetesen elhallgatta azt is a megjelené­sére ezer esztendőt váró sajtó­kommüniké, hogy megtagadták a helyet a United Nations fel­hőkarcolójával szembeni csu­pasz falon is — jóllehet milyen tökéletesen illenek Rád a pró­féta ott kőbe vésett szavai. Mert kardból kaszát és szerszá­mot kevés halandó kovácsolt tökéletesebben és maradandób­ban, mint Te, Nagy Királyunk! S mig a kommunizmus csőd­jéből állandó amerikai segély­­lyel támogatott Joszip Broz ajándéka, muraközi paripát mezítelenül megülő “angyal” ugyanott fennen hirdeti, hogy amit szabad Titónak, azt nem szabad a magyaroknak — az Egyesült Nemzetek palotájából gyanús hírek kaptak szárnyra. Eszerint nagyhatalmak ko­moly tárgyalásokba kezdtek Kádárékkal és moszkvai gaz­dáikkal, hogy engedjenek már valamicskét a terrorból és la­kosság-sanyargatásból. Ha má­sért nem, hát azért, hogy az 1956-os gazságokat ne kelljen újból feltálalni a UN őszi ülés­szakán. Fordított világot élünk, Szent Király! Pandur egyezke­dik a haramiával — azok bőré­re, akiket meg kellene védenie. Ilyen viszonyok között ki tud­ja, meghallják-e segélykiáltá­sainkat a Nagyok és Hatalma­sok? Mert hogy még az Újvi­lág lakóinak zöme, a hazafias amerikaiak nagynagy tömege szintén egyetért velünk, az bi­zonyos. De mit tudják akár a népünkkel rokonszenvező sze­nátorok vagy képviselők is jó irányba befolyásolni a zárt aj­tók mögött folyó tárgyaláso­kat? Nem ébredünk-e újabb megalázás, megpróbáltatás, re­ménytelenség reggelére az im-Légigyakorlat Szeptember 2-án, vasárnap délután 3 óra és este 8 óra 30 perc között egyetlen polgári re­pülőgép sem repülhet az Egye­sült Államok és Kanada légite­rében. Ezen a vasárnap délu­tánon általános légi-elháritó gyakorlat lesz az összes elhá­rító egységek bevetésével. Ka­tonai repülők ezrei vesznek részt a nagy elhárító légi­gyakorlatban. már 18-ik álmatlan, lidércnyo­másos év-éjszaka után? Magasságokból alátekintve, erőfeszítéseink bizonyára han­gyaigyekezetnek tűnek csupán. De úgy érezzük, egyre több és több magyar tart velünk; nem­csak azok közül, akik ma ide­gen zsarnok csizmáját nyögő országodban látták meg a nap­világot, hanem olyanok is, akik Amerika szülötteiként meg sem ismerhették az idegen megszál­lás “demokratikus örömeit.” Neved egyre fényesebben ra­gyog előttünk is, mint olyan bölcs államfőé, aki évszázadok­ra előre látva egyengette népe boldogulását. Elmondjuk, bár úgyis tudod, hogy ma már nem csupán ma­gyarlakta városainkban talál­ható Kossuth, Liszt, Ady, Pető­fi szobor, hanem épülnek kul­turális végváraink, világítótor­nyaink olyan vidéken is, ahol nagyobb lélekszámban nem te­lepedtek meg honfitársaink. Hadd soroljuk fel, már a ma­gunk biztatására is, hogy a tö­rökverő Hunyadi hírnevét a nyugati tengerparton is bele­véssük San Juan Capistrano fa­lába. A 355 évvel ezelőtt Wa­shingtonban első fehér ember­ként partraszállott erdélyi vi­téz Capt. John Smith magyar vonatkozásait azért visszük be­le a köztudatba, mert angol nyelven iskolázott fiatalságunk “Amerika első vitéze és az Egyesült Államok alapitója” személyében oly legendás ala­kot ismer, akinek személyében találkozik Ujhazánk hőskora a magyar nép évszázados önvé­delmi harcával. A tudós budai Parmenius István, a bátor Febriczy Ko­­váts Mihály, megannyi polgár­háborús magyar résztvevő élet­áldozata éppenugy nem me­het veszendőbe, aminthogy a Californiát mexikói és orosz uralom veszedelmétől, sőt az “aranykor” utáni éhínségtől megmentő Haraszthy Ágoston is ki fogja végre érdemelni az őt megillető helyet az Egyesült Államok történelmében. Amint­hogy felsorakoznak e nagysá­gaink mögött a legujabbkor hő­sei: brilliáns szakembereink, akikben különösen a második világháború és az 1956-os nem­zeti felkelés óta válogathat a pozitív tudományok terén kü­lön érzékkel biró Amerika. Az építés, a haladás szolgá­lata, a jövőben bizakodás és annak kitartó munkálása — ezek azok az erények, amit Tőled tanultunk! És ha egymás megbecsülését, egymás megér­tését, egymás felkarolását és bajban megsegítését is éppen­­olyan odaadással fogjuk mű­velni, mint a mesterségün­ket — akkor hiába acsarkod­­nak, alkudoznak, “egy gyéké­nyen árulnak” a világ bajaival birkózók. A Te néped, Első Nagy Királyunk, akkor fogja megtalálni a kibontakozás út­ját, ha a szivére hallgat és meg­ragadja minden magyar test­vére kezét. Ez az alkotásnak, mely országlásodat annyira jel­lemezte, az előfeltétele a 20-ik században. Ezt kell még elsajá­títanunk, hogy nevedhez méltó utódokként követhessünk. AMERIKAI HÍRÜGYNÖKSÉG A MAGYAR KOMMUNIZMUSRÓL American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság

Next

/
Thumbnails
Contents