Függetlenség, 1961 (48. évfolyam, 1-51. szám)

1961-05-11 / 19. szám

In Its 48th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLVIII ÉVFOLYAM — NO. 19. SZÁM -*SÜS*20 Ten Cents per Copy—$4.00 per Year Second Class postage paid at Trenton, N. J. TRENTON, N. J., 1961. MÁJUS 11 A világűrben nyertünk, a földkerekség népeinek fe­szült figyelme közepette ha­tolt fel az első amerikai embér a súlytalanság honába s tért vissza onnét a legjobb egész­ségben. Nagy dolog, ha nem is olyan nagy, mint a szovjet tel­jesítmény. De a szovjet teljesítménynek van egy bibije: talán nem is igaz! Bármilyen meggyőzően is mondta el utólagosan Gagarin űrhajózását a szovjet sajtó és rádió, valami kételkedés ma­radt minden emberben. Hátha csak hazugság? Hátha csak a fele igaz? A mai szovjet kor­mány — mint tudjuk — nem megy a szomszédba egy kis hazugságért. Jó, hogy sikerült az ameri­kai Űrrepülés. Ha nem sikerült volna, az amerikai tekintély to­vábbi csorbulásával kellett vol­na számolni. A sajtó, a rádió, a televízió túlságosan behirdet­te az amerikai Űrrepülést, a ki­ábrándulás még Amerika őszin­te barátai közt is nagy lett vol­na. Fölmerül, persze a kérdés, hogy miért is ez a versengés az ür meghódításáért? Fontos volna, katonai szempontból? Ez nem áll. Tegyük fel, hogy a Szovjetunió egyszer eljut oda, hogy hidrogén-bombával töl­tött rakétáját a holdban felál­lítsa és nekiszegezze Ameriká­nak: Moszkvából sokkal egy­szerűbb átlőni Amerikába. Másrészt az amerikai hadveze­tésnek sincs szüksége semmifé­le támaszpontra a világűrben; a földi támaszpontok sokkal jobbak, biztosabbak. A tudományos kíváncsiságon kívül csak a nemzeti büszkeség az, ami Amerikát is, a Szov­jetuniót is a világűr “meghódí­tására” serkenti. Ez a “hódí­tás” csak a világűr peremére szoritkozhatik. A messzi boly­gókra és a “legközelebbi csil­lagra” csak 50, 100, 1,000, vagy még több év múlva jutna él a földi rakéta. Itt, a világűr peremén a kí­sérletezés tovább tart. Elvégre az ürkorszakban vagyunk. Mindössze csak az a baj, hogy sokba kerül. Még a gazdag Amerikának is. A Szovjetunió pedig a saját lakosságától von­ja meg a falatot, hogy űrhajó­kat építhessen. No és a magyar néptől. A földön viszont vesztettünk — Kuba után a kommunisták markába hullott Laos is. Egy­szerre kiderült, hogy “Laost nem tudjuk megvédeni.” Ebben az ázsiai országban ugyanis a kommunisták parti­zán, vagy ha jobban tetszik: guerrilla csapatokat alkalmaz­tak. Nem a hivatalos szov­jet, vagy kínai alakulatokat vetették be. így aztán nem volt mód arra, hogy a kommunista szabadcsapatokkal szem ben amerikai hivatalos haderőt al­kalmazzanak. Ez igaz. De vájjon Amerika miért nem “találta ki” már ré­gen a szabadcsapatokat? A partizán hadviselés kommunis­ta szabadalom? A kínaiak és a szovjetek “önkénteseket” küld­tek Vietnamba, Koreába, a maláji dzsungelekbe és min­denüvé, amit meg akartak, vagy meg akarnak hódítani. Ez az, amire azt mondták bölcs eleink: kutyaharapást kutya szőrével kell gyógyíta­ni. A gazdasági élet tovább javul, a gyárak egymás­után kapják a rendeléseket, de a munkanélküliségben még mindig nem mutatkozik az enyhülés. Ennek az oka részben a ta­vaszi időjárás. Ez a rendkívül rossz tavaszi időjárás hátrál­tatja a mezőgazdálkodást, pe­dig ez ilyen időtájt külön fél­millió embert foglalkoztat az országban. (Folyt, a 4-ik oldalon) A BUDAPESTI “IKKA” VÁLLALAT SZOKATLAN LÁTOGATÓJA AMERIKÁBAN Értesülésünk szerint a buda­pesti IKKA vállalat Krasznai nevű igazgatója Amerikában tartózkodik, sőt az elmúlt hét végén Passaicon is látogatást tett. Miután olvasóink közül sok ezren támogatják Ikka csoma­gokkal óhazai szeretteiket, igy érthető, hogy ezeket az ame­rikai magyarokat érdekli, hogy az Ikka kiküldöttje milyen ügyben jár Amerikában. Tele­fonon kérdést intéztünk Brack Miklóshoz, a new yorki U. S. Relief Parcel Service igazga­tójához, aki a következő vá­laszt adta: — Az eredeti terv szerint Mr. Krasznai azért jött Ame­rikába, hogy rendezze az ame­rikai és kanadai főügynökségek közötti területi meghatározást. Másszóval, az amerikai főügy­nökségek nem tarthatnak al­­ügynököket Kanadában, vi­szont a kanadai főügynökségek — amelyeknek számos ameri­kai alügynökségük van — a jövőben nem dolgozhatnak amerikai alügynökökkel. A másik ok, amiért Mr. Krasznai Amerikába jött, az, — mondotta Brack Miklós, — hogy megtegye a szükséges in­tézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhas­son elő olyan eset, amikor egy alügynökség — mint a közel­múltban is megtörtént — sok ezer dollárral megkárosítja ügyfeleit. Igen nagyra becsüljük a köztiszteletben álló Brack Miklóst, akinek a szereteteso­­magküldés terén kifejtett 40 éves múltja, hogy úgy mond­juk, valósággal “összekötő hid” volt az amerikai és az óhazai magyarság között, azonban is­merve az IKKA eddigi politi­káját, e lap szerkesztője ké­telkedik abban, hogy ez a ma­gyarországi kommunista kor­mányvállalat kiküldené egyik vezető emberét egy költséges amerikai útra csak azért, hogy az amerikai magyarság érdeké­ben járjon el. Figyelemmel fogjuk kisérni a további fejle­ményeket és ha különös válto­zás állana be, arról olvasóinkat tájékoztatni fogjuk. “Amerikai levelek hete” Nézeteltérések nemzetek kö­zött nemcsak a hidegháború során merülnek fel. Gyakran előfordul, hogy azokkal, akik­kel barátságos viszonyban ál­lunk, szintén kétségbe vonják szándékaink önzetlenségét és kifogásolják külügyi politi­kánk egyes fázisait — és talán joggal. Egészen természetes, hogy a gazdag és hatalmas Amerika politikáját a többi né­pek bírálni hajlandók. Mi sem helyeseljük vakon barátaink, vagy szövetségeseink minden ténykedését. Az idegenekről való téves felfogások érthetőek. Vannak üres jelszavak, szállóigék, me­lyeket könnyelműen alkal­maznak az emberek idegenek­kel szemben és csak a közvet­len érintkezés folyamán derül ki, hogy tévedtünk. Az Ameri­can Council for Nationalities service 11 évvel ezelőtt azért indította meg az Amerikai Le­velek mozgalmát, hogy a nem­zetek közti jobb megértést elő­mozdítsa. A Council szerint külföldi rokonok és barátok nagy érdeklődéssel fogadják az amerikai leveleket és a bennük foglalt híradások nagyban hoz­zájárulnak ahhoz, hogy Ame­rikáról kedvezőbb vélemény alakuljon ki. Bizonyos, hogy az Amerikába való kivándorlás is azért ért el olya hatalmas méreteket, mert a korábban érkezettek leveleikben kedvező képet festettek az itteni viszo­nyokról. Ha magunkról, családunk­ról, foglalkozásunkról, váro­sunkról Írunk, nemcsak egy­szerű beszámolót adunk, ha­nem hozzájárulunk ahhoz is, hogy a külföldön Amerikáról azoknak megfelelő vélemény alakuljon ki. A mindennapi események leírása visszatük­rözi az amerikai életfelfogást és életmódot. Leveleinkből k i o 1 v a sható, hogy itt valóban igazi demok­rácia uralkodik; hogy Amerika a béke érdekében dolgozik, hogy rendületlen hive a sza­badságnak és az emberek egyéni jogait és méltóságát tiszteletben tartja és pedig nemcsak az amerikaiét, hanem mindenkiét a világon. Nincs olyan hivatalos, ünnepélyes nyilatkozat, amely közvetlen hatásában eléri a magánleve­lek benyomásait. Ezért minden­ki, aki külföldire ma levelet ir, Amerika félhivatalos, külügyi képviselője. Adlai E. Stevenson szavait idézve: “Az ideálok, amelye­ken Amerika felüpült, nem egy nemzet tulajdonai, hanem egyetemes jelentőségűek. Az uj amerikaiak tízmilliói, akik hűséges polgárai az Egyesült Államoknak, a barátság és az együttérzés szoros szálaival fű­ződhetnek szülőhazájukhoz is. Az Amerikai Levelek mozgal­ma csak megerősíti a köteléket, amely a jóérzésü embereket mindenütt a világon összeköti egymással.” Az idén május 15 és 21 kö­zött tartják meg az Amerikai Levelek hetét. írjuk meg akkor a leveleket, amelyekkel külföl­di rokonainknak és barátaink­nak tartozunk. Ha szükség van rá, az American Council for Nationalities Service (20 West 40th St., New York 18, N. Y.) szívesen küld ingyenes tájékoz­tatót arról, hogy mit és hogyan írhatunk. “Próbaházasság” Passaicon a Magyar Ifjúsági Színpad most szombaton adja elő a “Próbaházasság” c. 3-fel­­vonásos kacagtató színmüvet este 7:30 órai kezdettel a Kál­vin Teremben (228 Fourth St., Passaic), amelyre lapunk utján is meghívnak közeli és távolab­bi vidékekről minden szinház­­kedvelő magyart. A passaici színjátszó csoport már a múlt­ban is sok sikert aratott előa­dásaival s bizonyosra vehető, hogy ez a mostani sem fog si­kertelen maradni. Aki szereti a jóhumoru, zamatos magyar­­ságu színdarabokat, ezt az elő­adást el ne mulassza! TORLÓDÁS A NEW YORKBA VIVŐ LINCOLN-ALAG­­UT KÖZELÉBEN, REPÜLŐGÉPRŐL NÉZVE A Highway Information Association május 4-én 50 újság- és folyó­irat szerkesztőt, illetve rádió-hírmondót repülőgépen vitt körül New Jersey felett, hogy rámutasson azokra a helyekre, ahol uj országutak azonnali épitése halaszthatatlanul szükséges. Ez a kép a magasból készült a feltorlódott személykocsikról és teherautókról a Hackensack folyó hidján, a Rout 3 útvonalon, amely a New Yorkba vivő Lincoln Tunnel-hez vezet. * Édesanyák Napja Anyám zsoltárt énekel Szép, fehérhaju éjszaka, Váratlan érkeztem haza. Hókucsmás házunk nem aludt, Pislogva leste a kaput, Mintha csak ő is várna rám És arany hidat vert alám. És arany hídon mentem én Kertünk fehér szőnyegén, Amig egy hang az éjbe kelt, Anyám benn zsoltárt énekelt. Üvegen szűrve szállt a dal És átölelt, mint drága kar. S üvegén szűrve néztem őt, Álltam, mint oltárkép előtt. Arcát nem láttam igy soha, Földön túl fénylett mosolya. Leánykorában, hajdanán Lehetett ilyen szép talán, S még a szivem is félve vert, Anyám benn zsoltárt énekelt. Körülállták a bútorok Úrnőjüket, mint múlt korok Hü cselédei, csendesen Tűnődtek el a verseken. Nem lélekzett az óra se. A lámpa halkan szórta le Fényét, mely mindent átitat... S a dal, mely drága áhitat Repült, repült... hány év letelt Azóta, hogy ő énekelt. De mintha most is hallanám, Az éjben énekel anyám. Kották szögével ver hidat, Azon jön át és igy sirat, így látogatja meg fiát, Dalokba szőve bibliát; Mig Isten ott fenn valahol, Meghallja egyszer, — lehajol, S karján viszi az égbe fel, Amint épp zsoltárt énekel. TOLLAS TIBOR Savanyu a szőlő... A budapesti rádió az alábbi­akban magyarázta az ENSZ közgyűlésének azt a határoza­tát, mellyel a magyar delegá­ció mandátumát nem fogadták el, vagyis nem ismerik el a ma­gyarországi kormány törvé­nyességét. “A mandátumvizsgáló bi­zottság az Egyesült Államok javaslatára az elmúlt évekhez hasonlóan most is azt javasol­ta, hogy a magyar küldöttség mandátumának kérdését tart­sák függőben. A magyar kül­döttség részéről Lőrinc Tamás hangoztatta: a magyar kül­döttségnek meg lenne a joga hozzá, hogy e törvénytelen ja­vaslat megváltoztatását kérje a közgyűléstől. Mivel azonban ez az egész törvénytelen eljárás hidegháborús maradvány, a ja­vaslat megváltoztatására irá­nyuló indítvány uj hideghábo­rús vita fellángolásával járna együtt. Ezért a magyar küldött­“Intézmények alkotják a Magyar Szö­vetséget—egyének csak pártoló tagjai” Nagyjelentőségű rendkívüli gyűlést tartott május 8-án New Yorkban az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatósága Az Amerikai Magyar Szö­vetség országos igazgatósága 1961 május 8-án New York­ban tartott rendkívüli ülésén részletesen megtárgyalta a he­lyi osztályok ügyét. Az Igaz­gatóság megállapította, hogy egyes osztályok teljesen figyel­men kívül hagyják a központi alapszabályt, holott csakis ez lehet az egyetlen működési alapjuk. így például az alap­szabály kimondja, hogy a Szö­vetség a hivatalosan bejegyzett (charterezett) amerikai ma­gyar intézmények, egyházak és egyletek központi szervezete, amelyben egyéni tagok mind­össze pártolói minőségben ve­hetnek részt az egyes osztá­lyok munkájában, szavazati joggal azonban csak a képvi­selt intézmények rendelkez­nek. Az Igazgatóság az alapsza­bályok 43-ik szakaszának “C” pontja alapján egyhangú ha­tározattal és azonnali hatály­­lyal feloszlatta a “Keleti Ke­rület” néven ismert new yorki osztályt. Tekintettel azonban arra, hogy a new yorki osztály alapszabályszerü, helyes mű­ködését az egyetemes magyar ügy szempontjából szükséges­nek tartja, az országos igazga­tóság helybeli tagjait megbízta azzal, hogy az alapszabályok 35-ik szakasza értelmében ala­kítsák meg az Amerikai Ma­gyar Szövetség new yorki osz­tályát. Utasította ugyanekkor az Igazgatóság a new yorki OPTIMIZMUS AZ AUTÓIPARBAN Az autóipari üzletmenet áp­rilis második felében jelentő­sen javult, de még mindig mintegy 20 százalékkal van mögötte a tavaly áprilisinek. Szakmai vezetők azt hiszik: vége a visszaesésnek. A Ford gyár, a negyedévi munkaprogrammját 416,000 kocsiról 490,000-re emelte fel és visszahívta a munkába nyolc ezer munkását, akik december óta nem dolgoztak. A General Motors és Chrysler gyárak is több munkással dolgoznak. Az autós szakkörök nem hi­szik, hogy 1961 “a nagy év” lesz, de most már inkább be­szélnek hat milliós évi kocsiter­melésről, mint januárban, ami­kor csak öt millióra számítot­tak. A rossz üzletmenetért fő­leg a kedvezőtlen időjárást okolják. Az Autóipari Unió szintén optimizmussal néz az autópiac ezévi eredményei elé. Rövide­sen megkezdődnek az uj kol­lektiv szerződési tárgyalások, amelyek kapcsán Walter Reu­­ther unionelnök a munkaidő le­szállítását akarja javasolni a munkanélküliség csökkentésé­re, de változatlan heti fizeté­sek mellett. ség ezen a közgyűlésen nem kí­ván ezen jogával élni.” Természetesen, aki ismeri az ENSZ közgyűlés többségé­nek felfogását, tudja, hogy a magyarországi delegáció bár­menyire akart is volna “jogával élni,” az sikertelen vállalkozás lett volna, mivel a többség a magyar delegáció javaslatát nem szavazta volna meg. igazgatókból álló bizottságot, hogy a megszüntetett osztály irattárát és vagyonát átvegye s megőrizze a megalakítandó uj new yorki osztály számára. Ugyancsak foglalkozott az Igazgatóság az eddig ideigle­nesen felfüggesztett clevelandi 1. számú osztály ügyével is. Megállapította, hogy ez az osztály — amely hosszú éveken át amúgy sem fejtett ki érdem­leges tevékenységet — elmu­lasztott meghatározott időn belül megfelelő elégtételt sze­rezni az Igazgatóság múlt év szeptemberében Clevelandban tartott gyűlésén történt és az egész központi vezetőséget ért durva sértésekért. Minthogy időközben Clevelandban egy életerős uj osztály alakult, az Igazgatóság szűk ségtelennek tartja az úgynevezett “Első Osztály” további működését és azt egyhangú határozattal megszüntette. Az Igazgatóság felkéri ugyanekkor a megszün­tetett osztálynak azon tagjait, akik egyetértenek a Szövetség célkitűzéseivel, hogy csatla­kozzanak az újonnan alakult clevelandi Kossuth Osztályhoz, mint annak pártoló tagjai. A new yorki 82ik utcai re­formátus egyház termében megtartott rendkívüli igazga­tósági gyűlésen, amelyet Ft. Borshy Kerekes György, az Igazgatóság ezidei elnöke hi­vott egybe, a következők vet­tek részt és szavaztak igen-nel a fenti határozatok meghoza­talánál : Falussy Alajos ideiglenes ügyvezető országos elnök, Ft. Borshy Kerekes György, az Igazgatóság elnöke, Eszenyi László mint szövetségi pénz­tárnok, Báchkai Béla központi titkár és a következő igazga­tók: Ft. Bátory József (Buf­falo, N. Y.), Ft. Béky Zoltán püspök (Trenton, N. J.) , Bod­nár Gábor (Garfield, N. J.), Nt. Bertalan Imre (Passaic, N. J.), Nt. Csordás Gábor (New York), Diénes László (Metuchen, N. J.), Dono And­rás (Cleveland, O.), Ft. Gáspár János (Passaic, N. J.), Gombos Zoltán (Cleveland, O.), Ibos Béla (New York), Koréh Fe­renc (New York), Dr. Molnár Kálmán (New York), Prof. Molnár Ágoson (New Bruns­wick, N. J.), Séllyei F. Lajos (Perth Amboy, N. J.), Szegedy István (Bridgeport, Conn.), Tóth Barnabás (Bridgeport, Conn.), Dr. Márk Béla (New York), Radványi Ferenc (Tren York), Varga József (Bridge­port, Conn.), Radványi Fe­renc (Trenton, N. J.). MEGHALT BÖLE KORNÉL Böle Kornél, volt domonkos­rendi szerzetes, több izbeni perjele a budapesti és vidéki rendházaknak, neves katolikus iró életének 74-ik, pappászen­­telésének 51-ik évében Pannon­halmán meghalt. Böle Kornél­lal az idősebb papi nemzedék jellegzetes alakja távozott az élők sorából. Fáradhatatlan munkájának eredménye, hogy Árpádházi Boldog Margitot az egyház a szentek sorába emel­te. Legutóbbi munkái közé tar­tozott a magyarországi Mária­­emlékek összegyűjtése.

Next

/
Thumbnails
Contents