Függetlenség, 1961 (48. évfolyam, 1-51. szám)
1961-08-31 / 35. szám
In Its 48th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLVIII ÉVFOLYAM — NO. 35. SZÁM «SigS*20 Ten Cents per Copy— $4.00 per Year Second Class postage paid at Trenton, N. J. TRENTON, N. J.. 1961. AUGUSZTUS 31 A nagy diplomáciai csata az ENSz-ben lesz, mégpedig rögtön, ahogy a közgyűlés öszszeül. Itt dől el Berlintől egészen Algériáig sok minden. Ebben a “sok mindenben” a magyar ügy is szerept játszik és hogy milyen mértékűt, az jelentékeny mértékben rajtunk is múlik. Ma még nem lehet pontosan tudni, hogy a diplomáciai mérkőzésre milyen hadakat vonultatnak fel, nyugati és keleti oldalról. A külügyminiszterek egész biztosan megjelennek, de hogy Kruscsev is jön-e—cipőjével együtt — egyelőre titok. Lehetséges, hogy a szovjet diktátor újra felpattan a Baltikára, maga mellé veszi csatlósait, Kádárt és társait és megjelenik New Yorkban. Kruscsev rendkívüli módon szereti a nagy mutatványszámokat és akkora alkalma seholsem lehet, mint éppen “a világ fővárosában.” A magyar ügy elővételét minden erőnkkel szorgalmaznunk kell, ami különben egybevág Amerika politikájával is. Ezt követeljük az aláírások gyűjtésével is. Ebben és más lapokban megjelent az a szöveg, amelyet esetleg némi módositással mindenki felhasználhat aláírások gyűjtésére. Sir Leslies Monroe, a magyar ügy előadója, aki mindmostanáig nem mehetett be Magyarországra, felhasználhatja ezeket az aláírásokat, követelve a napirendre tűzést. Az Amerikai Magyar Szövetség, a washingtoni központ utján minden követ megmozgat a magyar ügy tárgyalása érdekében. Az amerikai kormány minden valószínűség szerint szorgalmazza majd és az úgynevezett semlegesektől eltekintve a szabad világ országai szintén mellette foglalnak állást. Szeptember 18-án nyílik meg az ENSz közgyűlése és addig jó volna valamelyes rendet teremteni a magunk házatáján, tehát az amerikai magyarság nemcsak szétszórt, hanem szét is dúlt soraiban. Teremtsünk addigra, ha többet nem tudnánk, Treuga Dei-t. Határozzuk el, hogy az ENSz ülésezése idején nem rágjuk egymást. Ebben az időszakban nem lesz a magyar a legnagyobb ellensége a magyarnak. Kössük meg ezt a dacszövetséget és próbáljunk vállvetve verekedni a tengernyi ellenség ellen, a Kárpát-medencéb’en némán sínylődő árva népért. A lapok tehetnek a legtöbbet a türelmi idő sikere érdekében. Ha minden lapszerkesztő, kiadó a helyzet magaslatára tud emelkedni és nem ir ezekben a hónapokban acsarkodó cikkeket magyar csoportok, vagy neki nem tetsző magyar politikus ellen! Jó példával akarunk elől járni. A javaslatot ezennel nemcsak megteszszük, hanem vállaljuk is. Jövő számunktól kezdve, az ENSz ülésszak bezárásáig nem vitatkozunk magyar “belpolitikáról.” Ez azt jelenti, hogy nem támadunk amerikai magyar csoportokat, vagy egyeseket és lapjainkban nem jelentetjük meg mások esetleges támadó jellegű írásait sem. önként vállaljuk ezt a kötelezettséget még akkor is, ha közben minket támadnak. Úgy érezzük, hogy ezt az áldozatot az amerikai magyarság egységéért még akkor is meg kell hoznunk, ha akadnak lelkiismeretlen emberek és önkéntes fogadalmunkat megpróbálják a maguk javára és a magyar ügy kárára kihasználni. A remény nem alszik ki szivünkből, hogy a nagy pillanatokban magára talál a magyar. Nemcsak magára, hanem egymásra is. Most pedig csupa nagy pillanatokat élünk. Lássuk be, hogy külön-külön erőtlenek vagyunk. Ha van valami erőnk, az csak általános és fenntartás nélküli összefogásunkban rejlik. Keresik a királyné kincsét A mohácsi vész után, amikolr II. Lajos király a Cselepatakban életét vesztette és a török elözönlötte Magyarországot, a király özvegye megpróbálta megmenteni a kincstár arany, ezüst, gyémánt és drágakő készletét. Budavárából minden értéket egy dunai hajóra szállíttatott. Az éj leple alatt a hajó elindult Pozsony felé, ahová azonban sohasem érkezett meg. Azóta kiderült, hogy a magyar kincseket szállító aranyhajó Esztergom és Győr között elsülyédt. A rejtélyes aranyhajó több mint 400 éve pihen a Duna mélyén. Az Óbudai Hajógyár búvárai most vállalták a hajó felkutatását és kiemelését. Az előmunkálatokat már megkezdték. Tudományos számítások segítségével meg állapították, hogy a hajót az eltelt négy évszázad alatt 20-25 centiméter vastag betonkemény iszap-réteg fedte be. A tudományos kutatók bizonyosnak tekintik, hogy a kincsek csaknem teljesen sértetlenek maradtak. A tervek szerint 1962 nyarára felszínre kerül a rejtélyes aranyhajó. Harminc esztendeje | ni. szabó László] Julius 16-án múlt 30 esztendeje, annak, hogy Budapest közelében, Bicske mellett leszállt a “Justice for Hungary” amerikai-magyar gépmadár. Magyar-Amerika indította el tengerentúli útjára a magyar óceán-repülőket, hogy a “Justice for Hungary” mérföldek ezrein keresztül, mintegy belekiáltsa a világ lelkiismeretébe, hogy szegény szülőhazánk, Magyarország, amellyel Trianonban szörnyű igazságtalanságot követtek el, igazságszolgáltatást kér! A békés-szándékú magyar revíziós mozgalom, amelynek élén éppen egy nemesszivü angol lord állott, úgyszólván ekkor, 1931-ben érte el tetőfokát. Már-már eredménnyel biztatott ... De ugyanakkor egy másik, egy harcias békereviziós mozgalom is kezdte mind erőteljesebben felütni a fejét Európában. A náci németeké. S mig emez, a miénk, magyaroké csak azt akarta, “ami a miénk volt,” “Igazságot Magyarországnak,” amaz, a németeké má releve többről álmodozott, többet akart, mint a versaillesi békediktátum megváltoztatását; a germán világuralmi törekvések a hitleri forrongásnak már a csirájában benne voltak. Halál a repülőgéprablásért ... Repülőgéprablásért e z entul halálbüntetés jár. A washingtoni kongresszus mindkét háza megszavazta azt a törvényt, amelynek értelmében egy repülőgéprablás (“hijacking”) tettesét egyszerűen kalóznak nyilvánítják, akit a büntetőtörvényszék azután halálra Ítélhet. Aktuális még ma is! Kossuth Lajos a szabadságharc idején igy szólt egy-két nagyhangú szájhőshöz; “Önök mindig az utolsó csepp vért szándékozzák feláldozni a haza oltárán. Szeretném önök közül azt megismerni, aki az első csepp vért kész feláldozni!” Az igazság-kérést, békés magyar revíziós igényeket fülük mellett eresztették el a nyugati hatalmak. A németek követeléseitől, fényé getőzéseitől azonban megijedtek. Fegyverkezni kezdtek s közben elfelejtették, hogy a Duna-medencében egy ezeréves, jogaitól megfosztott ország reménykedve vár arra, hogy ott rendet teremtsenek s Kossuth álma váljon végre valóra Közép- és Délkelet-Európában. Ha akkor teljesültek volna a magyar kérések, a pán-germán gőzhengert egy erős közép-európai egység tartóztathatta volna fel s a nyugati hatalmak — mint évszázadokon át — most is Magyarországban láthatták volna a civilizáció és a kereszténység védőbástyáját! Johnson alelnök Berlinben járt Félmillió nyugatber lini könnyes szemekkel éljenezte Johnson U. S. alelnököt és Lucius Clay tábornokot, a körülzárt város “felszabaditóit.” Johnson Kennedy elnök képviseletében repült Berlinbe, hogy a sorsdöntő órákban a polgárságnak tudtul adja elnökünk üzenetét, amely szerint: “Miként az amerikai függetlenségi nyilatkozatban a kolonisták életüket, javaikat és becsületüket helyezték a haza oltárára, ugyanilyenképen az amerikai nép ma kész a nyugatberliniek szabadságáért és Németország egyesítéséért harcolni.” Párizs örömünnepe A napokban múlt 17 éve annak, hogy a francia főváros megszabadult a náci megszállás alól, 1944-ben. A nemzeti gárda és a rendőrség ebből az alkalomból diszfelvonulást tartott a fővárosban, amelynek csúcspontja a második világháború francia hősi halottainak emlékére emelt két emlékmű megkoszorúzása volt. A Magyar Dal A dal volt mindig a mi lelkünk, Ez tett minket világ-magyarrá, N ót ázni akkor is szerettünk, Ha felzugott a harci “hajrá!” Ha sirt a megcsalt szív zokogva, Könnyét, fájdalmát dalba szőtte, Ha örömről zengett a kobza: Szivárvány énekelt fölötte. A Volga mentén dallal vitte Az ellopott lányt vagy menyecskét, Sátra hüsén bövölte hitre, Szive dobolt tündém leckét. Runok földjére dallal szállott, Lantok mellett temette holtját, Szerelmében hőssé ha váltott, Dallal színezte sátra gondját. Honfoglaló Hadúrt ha nyögte, Győzelmi to7'ban sírva enyhült, Fel-fel patakzott szive gyöngye: A dal, mindig izzó táncra perdült. Ha kuruc fent labancra kardot, Világra, szóló dalba sírta, Bukásában égig magaslott, Mint gyászdalát zengő pacsirta. Legény s leány szive ha gyászolt, Termett a népdal, mint a harmat, Mert uj dalok kertjébe gázolt, KKi csapodár szivekre hallgat. Kalász-gyöngyét igy szórja széjjel, Ez a nótás vitézi fajta, Hű társa: csillag, holdas éjjel, Szépasszony s lány mézédes ajka. Hadd hulljon hát vérednek cseppje, Sírjon szived galambja, őze, Könny, hu, panasz nem fül a csendbe, Édes vigasz: dal lesz belőle. Árad már, mint világi bőség, Zeng már művészi csarnokokban. Véderőnk e dalos dicsőség, Mely egy világ szivére dobban. így akarta ezt a Teremtő, Mikor szivünket helyre tette, Nem volt Szent-Leikén semmi felhő, Dalolt, dalolt magyart teremi,ve. Dalolj magyar, mert dalod elet, Messzi tájon, vagy honi földön, Mert mig dalolni tud a lélek: Nagy lesz, szép lesz és él örökkön! SZABÓ LÁSZLÓ Szomorodott szívvel vettük a hirt, hogy az amerikai magyarság koszorús költője, Nt. Szabó László életének 81-ik évében, 1961 augusztus 16-án a floridai Ormond Beach-i otthonában befejezte földi pályafutását s visszaadta lelkét Teremtőjének, akit egy életen át szolgált. Temetése, kívánsága szerint, Perth Amboyban ment végbe s itt helyezték örök nyugalomra a Florida Grove Road-i magyar református temetőben, Nt. Dr. Nánássy Lajos, Nt. Nagy Emil és Nt. Dr. Yincze Károly hamvai mellé. A hires pap-költő, aki egyszerű földmives szülők gyermeke volt, két országban szerzett költészetével halhatatlan nevet magának . Versei, melyek egyikét mai lapszámunkban a kegyelet és tisztelet virágszálaként közöljük most, gyakran jelentek meg a mi lapjainkban is, mert szerettük férfias, izig-vérig magyar Írását, szókimondását. Nt. Szabó László a sárospataki hires református főiskolán szerezte meg lelkészi oklevelét, ahol az évzáró vizsgán, 1905-ben négy akadémiai pályadijat nyert. Ennek alapján hívta meg néhai Kuthy Zoltán new yorki esperes Amerikába, a New Brunswick-i lelkészi állás betöltésére 1907-ben. Három évig lelkészkedett itt, majd 8 évig a konvent megbízásából a reformátusok utazószervező lelkésze volt. Később Franklin, N. J.-ben, majd Donora, Pa.-ban s végül Windber, Pa.-ban lelkészkedett s onnan vonult nyugalomba vagy öt évvel ezelőtt, fenköltlelkü Írónő életpárjával, Lévay Margittal. Ez év tavaszán, megunva a szigetállamban való élést, Floridában telepedtek le, de ekkor már erősen gyengélkedett a mi kedves jó Laci Bátyánk. Az “örök nyár hazájából” ment el most az Örök Hazába. Legyen áldott emléke! Nt. Szabó László 1955-ben ünnepelte pappáavatásának és költészetének a r a n y j ubileumát, mely alkalomból az Amerikai Magyar Református Egyesület, iránta érzett tiszteletből kiadta élete nagy müvét, a “Pocahontas” cimü verses indián-regét: “A halhatatlan szerelemnek Pocahontas a mintaképe, Hü élete azért csapott át örökkön élő bus regébe ...” Később ugyancsak a Református Egyesület adta ki az “Omár korsója mellett” c. költeményét is. Ezt megelőzően azonban számos költői müve jelent meg kötetekben: “Csillárok a sülyedő hajón,” “Tengermoraj,” “Irredenták,” “A hunkirály,” “Csaba királyfi,” “Vándorsirályok” és “A te gyöngyeid.” A kiváló amerikai-magyar papköltő 1931-ben járt utoljára Magyarországon, amikor is a sárospataki kollégium 400 éves jubileumi óda-pályázatot hirdetett, amit ő nyert meg és amit saját maga szavalt el ott a helyszínen. Onnan a nagykőrösi Arany János Társaság hívta meg székfoglaló tagságának elfoglalására s ez a társaság adta ki “Csaba királyfi” cimü hun époszát. Az elmúlt évben a társaság azzal tüntette ki, hogy a nagykőrösi múzeumba helyezte el márványba foglalt emlékét. LABOR DAY Hetvenkilenc évvel ezelőtt, 1882-ben, New Yorkban ünnepelték meg először a Munkásság Napját. Húszezer daloló munkás vonult fel e napon a Broadwayn, tüntetésével a munka mindenek feletti fontosságát hangsúlyozva. Két évvel később a szervezett amerikai munkásság már “természetes követelménynek” nyilvánította ki a nyolc-órai munkanapot. A polgárság konzervatív része hevesen ellenezte, hogy a 10-12 órás napi munkát leszállítsák; azzal rémitgették a közönséget, hogy “a dologtalanság” kicsapongásokra és bűnre fog vezetni. Amikor azonban a 8 órai munka törvénnyé vált, az ipari és kereskedelmi vállalatok nem mentek tönkre, mint ahogy ők az megjósolták. Ellenkezőleg, a vállalatok vezetői hamarosan rájöttek arra, hogy heti 40 órai munkával többet tudnak produkálni, mint azelőtt 48 óra alatt. Az acélmunkások szervezete ma már a 30 órai munkahét mellett tör lándzsát, hogy a gépesítés káros társadalmi következményeit ellensúlyozza. A munkásság ma már összes jogos követeléseit kivívta, többek között olyan újításokat is Egy szavazattal is lehet győzni... Sokan azt tartják, minek szavazzak, egy szavazat úgyse számit. Igenis számit. íme két eset: Corona, Calif., városkában a polgárságnak azt kellett szavazattal eldönteni, hogy hol építsék fel a civic centert. Egy szavazat döntötte el a kérdést. A polgármester is egy szavazattal nyert a választáson. Az első atomerőhajtásu cirkáló Az Egyesült Államok első atommeghajtásu cirkálója megtette első tengeri próbautját, amely egy szóvivő szerint teljes sikerrel járt. Az atommeghajtásu cirkáló építése több mint 320 millió dollárba került a tengerészetnek. A cirkáló 3 és fél év alatt készült el és szeptember 9-én állítják Bostonban rendes szolgálatba. Az atommeghajtásu cirkálónak csak rakéta fegyverei vannak. A személyi jövedelem uj rekordja A kereskedelmügyi minisztérium jelenti Washingtonból, hogy a személyi jövedelem 1960-ban — minden államban -— uj rekordot ért el. Az első öt állam: New York $46,927,000,000, C a 1 i f o rnia $43,448,000,000, Illinois $26,-425.000. 000, P e n n s y 1 vania $25,700,000,000, Ohio $22,-778.000. 000. Az Egyesült Államokban a személyi jövedelem összege 400 billió dollárra rúgott. Az átlagos egyéni jövedelem az elmúlt évben $2,223-ra tehető. 1961-BEN megvalósítva, amelyekre pár évtizeddel ezelőtt gondolni se mertek volna. Az ország jövedelme és vagyona ennek következtében egyre arányosabban oszlik meg polgárai között. A haladás nem ment végbe zökkenések és áldozatok nélkül. A lassú vagy hirtelen emelkedéseket, üzleti pangások és időleges visszaesések váltották fel. Bátran állítható azonban, hogy az amerikai munkás vásárló ereje az 1880- as évek óta a négyszeresére emelkedett. A “taposómalom” szerű munkahelyeket kiirtották, tisztább és egészségesebb műhelyeket állítottak fel, orvosi felfedezések és gondozás az élettartamot m e g h osszabbitotta, technológiai vívmányok a munkát kellemesebbé tették. A Social Security rendszer egyre javuló feltételei az öregebb és megrokkant munkásról gondoskodnak. A munkásságnak a vállalatok vezetőivel való jobb megértése, az osztályharcot feleslegessé tették. A faji megkülönböztetés állandóan csökken. Mindezek érthetővé teszik, miért igyekszik sok ország munkása Amerika felé. Még mindig vannak hibák demokratikus társadalmunkban, de semmi olyan, ami több demokráciával meg nem gyógyítható. A munkásság még mindig bírál és sérelmekről beszél — igen helyesen — de elismeri, hogy a haladás eredményei előtt meg kell hajtania zászlaját az idei Labor Day alkalmával szeptember 4-én. American Council Stevenson a rabországokról beszélt Az Egyesült Nemzetek rendkívüli közgyűlésén, amelyet 50 tag kívánságára Tunis és Bizerte ügyében hívtak össze Adlai Stevenson amerikai fődelegátus nagyszabású beszédben utasította vissza a Szovjet delegátus támadását, amelyben a kolonializmus támogatójának nevezte Amerikát. Stevenson rámutatott arra, hogy a Szovjet erőszakkal hajtotta kommunista uralom alá a kelet-középeurópai s keleteurópai országokat, amelyeket most 16 év után is katonai megszállás alatt tart és felhívta, hogy seperjen a saját háza előtt. Tunis tudvalévőén magának követeli Bizerte kikötőt, amelyet a függetlenség kikiáltásakor katonai célokra szerződésben meghagyott Franciaországnak. A Szovjet Tunist támogatja. E kérdésben hosszú vita kezdődött a közgyűlésen. 2,000 éves német város Alapításának 2,000-ik évfordulóját fogja a jövő évben megünnepelni Mainz németországi város. Egy éven át fognak tartani a jubiláns ünnepségek, amelyeknek fénypontja az u Gutenberg Muzeum megnyitása lesz. Mainzban született Johannes Gutenberg, a könyvnyomtatás f e 11 a lálója, aki ött állította fel első nyomó* gépét.
