Függetlenség, 1960 (47. évfolyam, 1-51. szám)

1960-05-26 / 21. szám

American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. XLVII. ÉVFOLYAM — NO. 21. SZÁM Az Istenre esküdött Hruscsov, hogy kémkedésben s minden, emberhez nem illő do­logban az ő keze tiszta. ... Ott, a párizsi kerekasztal mellett hangzott el ez a kijelentés és hogy az Istent emlegette, az el­ső számú vörös ember esküre emelte a kezét. Párizsban mégegyszer be­bizonyosodott, hogy a lókupec­­cel szemben mit sem ér a ma­gas diplomácia; ordít, hadoná­szik, esküdözik. Előre sejtve, hogy úgy sem tud elérni sem­mit, csak úgynevezett “közön­ségsikerre” dolgozott. Egy pillanatig sem akart ő összeülni a nyugatiakkal és ko­molyan tanácskozni — amit különben Eisenhower elnök nyíltan még is mondott. Hrus­csov ágált, játszotta a sértettet, mert saját belpolitikai érdekei ezt kívánták. Igen, van belpolitika a Szov­jetunióban, ha nem egészen nyugati értelemben vesszük is. Elsősorban a Vörös Hadsereg vezetői óriási nyomást gyako­roltak a legfelső szovjetre és magára Hruscsovra. Szemére hányták, hogy taktikája mit sem ér, ime a nyugati repülőgé­pek szovjet légtérben végeznek felderítést és ebből meg kell ér­teni, hogy a leghatalmasabb­nak hirdetett Vörös Hadsereg gyenge, az amerikaihoz viszo­nyítva. Hruscsov nem sokat nyert a csúcsértekezlet romjain. A nyugatiak pedig leszálltak az illúziók felhőjéből a földre, a hideg háború viharába. “Csucshurutot” kaptak, — ahogy ezt ezeken a hasábokon jósoltuk. Berlin ügye egyelőre nyugvóponton marad, ha a mostani állapotot annak lehet nevezni. Hruscsov belát­ta, hogy a berlini ügyben nem tud elérni semmit, a világhábo­rú veszélye nélkül s éppen ezért jobbnak vélte nem is tár­gyalni róla. Nem valószínű, hogy erőszakoskodik, valami egyoldalú intézkedéssel a vég­letekig feszíti a hurt. Nem. A U-2 repülőgép esetéből ő is megtanulta, hogy vigyázni kell. Amerika erős, túlságosan erős. Úgy véljük, hogy háború most nem lesz. Csak Kruschev robbanthatná ki, de nem meri. Ehelyett el lehetünk készülve a hideg háború szokatlan ará­nyú tombolására. Nixon-Kennedy — valószínűleg ez a két ember vívja meg majd a végső csatát az elnökválasztásokon. Kennedyt már aligha lehet megállítani, minden előválasz­táson ő győzött, még azokon is, ahol voltaképpen nem jelent meg, nem korteskedett. Kétségtelen, hogy Kennedy jelölése a demokrata konven­ción dől el és lehetnek megle­petések. Lehetséges, hogy elő­rántják Stevensont, aki készen áll erre a szerepre, de magá­tól nem tesz semmit. Ennél sok­kal okosabb. Csak “enged a szelíd erőszaknak,” ha majd a körülmények úgy hozzák. Nixonnak még mindig nincs ellenfele a republikánus vona­lon s valószínűleg nem is lesz. Rockefellert újból emlegetik, de a new yorki kormányzó nem harap bele a kemény dióba. Politikailag a két párt ígére­tei közt nem lesz sok különb­ség. A republikánusok azt haj­togatják, hogy most mindenki­nek jó dolga van, minek a vál­tozás? A demokraták azt hir­detik, hogy szükséges a válto­zás. De külpolitikailag mindkét párt egy és ugyanazon vonalon halad. Nem szerezzük meg Hruscsovnak azt az örömet, hogy majd a következő ameri­kai kormánnyal könnyebb lesz tárgyalni. FEJVESZTETTEN HAZUDNAK... (FEC) A nemzetközi sajtó fo­lyamatosan napirenden tartja a szabadságharcban résztvett és utána törvénytelenül felelősség­re vont és kivégzett fiatalkorúak sorsát. A rendszer kéthetenként kiválaszt egy-egy kommunistát, akik homályosan nyilatkoznak, félrebeszélnek, de a mai napig nem hangzott el az igazságügy­miniszternek egy olyan nyilatko­zata, amelyben legalább formai­lag tagadná a szörnyű cselemé­­nyeket. Nem hisszük ugyan, hogy a szabad világban bárkit is megnyugtatna a kommunista igazságügyminiszter nyilatkoza­ta, mégis a hallgatása felér a hí­rek beismerésével. Közismert, hogy a Neu Züri­cher Zeitung, a nagytekintélyű svájci lap 1959 október 10-én 31 szabadságharcos nevét közölte, akiket hírei szerint a rendszer ki végeztetett. Kádár János a kommunista párt egyik vezére Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hog> ab valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. 1959 október 31-én a fenti hírre az alábbiakat mondotta: “... kö­zöltek egy 31 nevet tartalmazó listát a nyugati sajtóban és azt mondták, hogy ezt a 31 embert legutóbb kivégezték Magyaror­szágon. TERMÉSZETESEN KITALÁLT NÉV VOLT VALA­MENNYI.” Eddig Kádár . . . Miután a nemzetközi sajtó to­vábbra is napirenden tartja a kivégzett szabadságharsocok ü­­gyét, a budapesti rádióban 1960 február 24-én Fekete Sándor er­ről a kérdésről az alábbiakat mondotta: “Az ENSZ legutóbbi közgyűlése előtt és alatt előke­rültek a szerkesztői asztalfiókok mélyéről gondosan előkészített és időzített listák, amelyek név szerint felsorolták a kivégzette­ket . . . Ám egyes kivégzettek e listák összeállitói iránt semmi tiszteletet sem tanúsítva, eleven cáfolatokként megszólaltak és kiderült, hogy vígan élik világu­kat Magyarországon, Ausztriá­ban, Dél-Amerikában.” Ezek szerint Kádár hazudott. Fekete Sándornak viszont köny­­nyü volna ellenbizonyítással él­ni, mondja meg hol élnek a fel­sorolt személyek? Ha otthon, mutassa fel őket a nemzetközi sajtó Budapesten tartózkodó tagjainak! Ha külföldön, közöl­je, hogy melyik országban. Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J., 1960. MÁJUS 26 SZAM0SSZEGI JENŐ MEGHALT LESZ-E HÁBORÚ? Szerdán, május 18-án este, 37 Cummings Ave., trentoni otthonában, heteken át tartó szenvedés után meghalt Sza­­mosszegi Jenő, a “Független­ség” c. hetilapunk ügyvezető szerkesztője, az óhazából oki. kántor-tanitó, a második világ­háború volt magyar katonája, aki másodszor 1947-ben érke­zett Amerikába családjával. Ez év február 24-én a St. Francis kórházban megoperál­ták, de napjai már meg voltak számlálva. Hiába volt minden — hitvesének, családtagjai­nak odaadó ápolása, gondozá­sa, imádsága legfeljebb a szeretet megannyi jele volt. Szamosszegi Jenőt már nem lehetett megmenteni. A kérlel­hetetlen halál győzött: május 18-án ete egy utolsó csókot in­tett szeretteinek s visszaadta lelkét Teremtőjének. Szamosszegi Jenő 1906 szep­tember 7-én született Sátoral­jaújhelyen. Sárospatakon vé­gezte el a tanítóképzőt és a Zemplén-megyei M u n y hata­nyán, Gróf Majláth Józsefnél volt kántortanitó. 1934-ben ki­jött Amerikába s innen vitt magának feleséget haza: Pre­­bi István és neje leányát, Irén­­két, akivel a trentoni Szt. Ist­ván r. k. templomban esküdött örök hűséget s akivel halála pillanatáig a legszebb, legpél­­dásabb házaséletet élte. Egyet­len gyermekük, Marika tavaly nyáron ment férjhez Orosz Je­nő mérnökhöz (Lakewood, N. J.). Apósa és anyósa: Prebi István és neje mintha édes gyermekük lett volna, úgy sze­rették őt; fivérei, Samudovszky Antal és cs. (Flint, Mich.) és Monostori András és cs. (Sátor­aljaújhelyen), testvérei: Sze­derkényi Béláné és cs. (Miskol­con) és Csábrági Gyuláné és cs. (Dunakeszin), valamint só­gorai, sógornői és más rokon­sága úgy itt, mint az óhazá­ban, és sok-sok jóbarátja, is­merőse gyászolja az élete dere­kán elhunyt Szamosszegi Je­nőt, aki hetilapunknak, a SZAMOSSZEGI JENŐ “Függetlenségnek” volt ügy­vezető szerkesztője 1948-tól 1951-ig, majd 1959-től mosta­náig. Halálával 'egy szerető szivü igaz férj, édesapa, vő, testvér és jóbarát szállt sírba. Temetése szombaton, május 21-én reggel ment végbe az Inglesby temetkezési intézet­ből, ahol ravatalát valóságos virágerdő borította s a roko­nok, barátok és ismerősök nagy serege látogatta meg, hogy utolsó búcsút vegyen tőle. A Szt. István r. k. templomban hárontpapos szentmise áldozat volt reggel 9 órakor, melyet Ft. Vincze Mihály, Ft. Kish A. Gyula és Ft. Forró Alpár, O.F.M., végeztek. A sirnál Ft. Forró mondott búcsúbeszédet s végezte a beszentelést. Emléke szivünkben örökké élni fog! A világtörténelemben szinte páratlanul áll az a szemtelen, gyalázatos viselkedés, amit Kruschev, a szovjet diktátor tanúsít a Nyugattal szemben: egy elkapott felderitő-repülő­­gép incidensből kifolyólag ar­cátlan módon “bocsánatkérést” követel az Egyesült Államok elnökétől s ameddig azt meg nem kapja, nem ül le tárgyal­ni velünk. Elnökünk Párisba repült a summit-találkozóra a többi nyugati hatalmak főem­bereivel együtt s a nagy talál­kozóból és tanácskozásból nem lett semmi, jóformán meg se kezdődhetett, mert Kruschev előállt előbb azzal, hogy le­mondta a meghívást Eisenhow­er elnökünk tervezett moszk­vai útjára vonatkozólag, majd lealázó, lekicsinyítő elégtétel­adási követelésével kötötte az ebet a karóhoz . . . E sorok írásakor, kedden éj­szaka az a helyzet, hogy a vi­lág rádiói és televíziói bömböl­nek, hozzák a híreket a párisi nagy “összecsapásról,” az új­ságok részletesen tárgyalják a Magyar hazafiak Kádár börtöneiken A nemrég meghirdetett ma­gyarországi részleges amnesz­tia a világ közvéleményét van hivatva a csúcskonferencia előtt befolyásolni és a Kádár rezsimnek jobb nemzetközi hírnevet adni. Az igazság az, hogy az amnesztia után még rengeteg tudós, munkásvezér, iró, újságíró és katona van még a börtönökben. így Kádárék börtöneiben sínylődnek még többek között: Obersovszki Gyula, Gáli Jó­zsef, Széli Jenő, Fekete Sán­dor, Haraszti Sándor, Lendvay Mihály, Peterdi György, Kun Szabó Mihály, Bibó István, Ko­­sáry Domokos, Mezey Ferenc, Litván György, Hegedűs And­rás, Táncos Gábor, Rácz Sán­dor, Báli Sándor, Kopácsi Sán­dor és még sokan mások. Ad­dig, amig a Farkas Mihály és Farkas Vladimir szerű tömeg­gyilkosokat engedik szabadon és rendes hazafiak börtönök­ben sínylődnek, nem lehet a rezsim szavában hinni. Leégett a régi Nazi-ház A Reuters ügynökség jelen­ti Nüremberg, nyugatnémet­országból, hogy a Nüremberg Názi-Hall a közeli napokban leégett. A tűzkár $40,000. pergő eseményeket s a találga­tások véget nem érő özöne fo­lyik: mi következik ezután? Ha Kruschev Berlinbe megy s a kelet-németekkel megköti a különbékét — ami talán e hé­ten megtörténik — a nyugatiak pedig nem lesznek hajlandók feladni Nyugat-Berlint — ami eltökélt szándékunk — háború lesz-e? Vájjon Kruschevnek eltökélt szándéka-e odáig feszí­teni a hurt, hogy az elpattan? Vájjon meddig mehetünk el vele szemben bármilyen enge­dékenységgel — ha erről egy­általán szó lehet a jelenlegi helyzetben — s ha elmennénk akármeddig is, nem ugyanaz lenne-e a helyzet most vele, mint'volt Hitlerrel 1939-ben, a mikor Chamberlin akkori an­gol miniszterelnök ama bizo­nyos és végzetes müncheni ‘mindent elintéző” egyezményt kötötte vele? Hogy a háború elkerülhe­tetlen Kelet és Nyugat, a Gaz­ság és az Igazság között, azt mi már régen megmondottuk. Leg­feljebb csak idő kérdése, hogy mikor kezdődik el. Elérkezett­­e ez az idő, Kruschev és a moszkvai betyárok akarják-e, hogy most elkezdődjön, nem lehet tudni. Egy bizonyos: ők tudják, hogy az idő ellenük dolgozik, hogy minden nappal ők távolodnak annak lehetősé-Mit várnak a ma­gyarok a Nyugattól? (FEC) Megbízható hírek szerint a forradalom óta álta­lában csökkenő tendenciát mu­tat az emberek reménysége, hogy helyzetük nyugati befo­lyásra megváltozna. Az 1956- os események és az eltelt idő idő alatt* bekövetkezett u. n. “politikai enyhülés” azt a be­nyomást keltette a lakosság szélesebb rétegeiben — főleg azok között, akik a külpoliti­kát közelebbről nem ismerik — hogy a nyugati államok, főleg Amerika felől nem várható olyan akció, amely alkalmas lenne arra, hogy Magyarorszá­got kiemelje a keleti blokkból. Ennek következtében az em­berek a változás lehetőségét a keleti blokk belső átalakulásá­tól, az ott esetleg fellépő ne­hézségektől várják. Abban reménykednek, hogy a SZU belpolitikájában meg­ismétlődő belső válságok vég­eredményben lehetővé teszik majd, hogy Magyarországon is lazuljon a politikai benyomás és a mozgási lehetőség nyugati vonatkozásban enyhülést hoz­zon. Ezt a felfogásukat azzal indokolják, hogy Sztálin halá­la óta még a magyar forrada­lom eseményei következtében sem tudott a rendszer a sztálini idők szélsőséges metódusaihoz visszatérni, noha ennek bekö­vetkezte feltehető volt. Általában az a felfogás, hogyha például a Hruscsov­­rendszer megszűnne és ez ma­ga után vonná az idők folya­mán éretté vált ifjabb generá­ció politikai szereplését, úgy a politikai nyomás a SZU-n belül és a vele szövetségben álló or­szágokban tovább enyhülne ugyanazon tendencia szerint, mint ahogy az Sztálin halála után bekövetkezett. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! gétől, hogy egy háborút az egész világgal szemben meg­nyerjenek, tehát — az ő szem­pontjukból — minél hamarább kezdik el, annál jobb — nekik. Gondolják. Pedig nem jobb se igy, se úgy: egy harmadik vi­lágháborúban tényleges győz­tes nem lesz: mindenki veszíte­ni fog, emberáldozatban, ja­vakban, mindenben, borzalma­san! Egy újabb, egy harmadik világháború nem a katonák há­borúja lesz most már, hanem a civileké: a polgári lakosság fog megszenvedni legjobban és legnagyobb mértékben, mind­két oldalon. Aki tehát ezt a há­borút ,az atomháborút elkezdi, a legostobább és egyben a leg­gonoszabb ember a világon. S úgy látszik, Kruschevre ez a szörnyű, ez a gyalázatos sze­rep ráillik. Lesz-e háború a közeli na­pokban, hetekben, vagy hóna­pokban? ... ez a kérdés fog­lalkoztat ma mindenkit a vilá­gon. S mi lesz, ha háború lesz? Amerikai szempontbői nézve a dolgokat: mindenre, a leg­rosszabbra is el kell készül­nünk. Ha jönnek az irányított lövegek, az atombombák, a Haderő és Polgári Védelmi ha­tóság rendelkezései az irány­adók. Az országutakat azonnal lezárják :senki ne is gondoljon arra, hogy autóba ugorhat és mehet, menekülhet a hegyek­be, vagy ki tudja merre! Aki­nek van földalatti biztonsági menedékhelye (nagyon kevés­nek van Amerikában) odabuj­­hat, mások a pincében, telepes rádiójukat a Conelrad 640 és 1240 kilociklusára beállítva hallgathatják, mik az utasítá­sok, mit kell tenniök. Ez min­den, amit tehetünk. Kinek mennyi élelmiszere van felhalmozva otthon, szinte nem is fontos. (A minimális, 8 napra elegendő konzerv-féléje legyen a házban minden sze­mélynek, ez önmagunkkal szembeni kötelesség!) Akit szólít a Civilian Defense mun­kakötelezettség, amit magára vállalt, jelentkezzék az adott jelre az előirt helyen. A leg­főbb szabály azonban: minden­ki azt tegye, amire utasítást kap illetékes helyről. (Jó szem­mel tartani mindenkinek az amerikai kommunistákat és tárutasokat, mert ezek moszk­vai utasításra dolgoznak s ki tudja, mire képesek! Hogy a a föld alatt meg vannak szer­vezve, azt jól tudjuk, a kérdés csak az: mennyire jutnak majd a hazafias érzésű jó amerikai­ak mintegy 175 milliójával szemben? Szabotálni tudnak majd itt-ott, de ennek borzal­mas árát fogják fizetni a gaz­emberek!) Ha jön a háború —s ilyen­kor jó erre a lehetőségre ko­molyan gondolni s beszélgetni erről — minden becsületes amerikai lakos tudni fogja, mi a kötelessége ezzel a hazával szemben! Amint egyek és egy­ségek voltunk az elmúlt hábo­rú idején, úgy fogunk majd ösz­­sze egy testvérként, egy nem­zetként a vész idején s imáink­kal, két karunkkal, szivünk­kel, minden erőnkkel és vagyo­núnkkal ha kell ott állunk a Csillagsávos Lobogó alatt édes Hazánk, Amerika mellett! Ahogy egykor Decatur mon­dotta : “Külországokkal való viszonyában bár mindig igaza lenne ... de akár igaza van, akár nem: ez a mi Hazánk!” KANADA SZÉPSÉGEI VÁRNAK Nekünk, Európából jöttéknek Kanada különösen kedves ország, mert valahogy emlékeztet az ó-világra ... A fenti kép a Kanadai Gárda disz­­őrségváltásáról készült Ottawában, az ország fővárosában, a Parlament épülete előtt. Júliustól szeptember közepéig, a turista-szezon alatt min­dennapos ez a szines, érdekes jelenet a fővárosban. Kanada sok-sok szépségeivel, halász-vadász helyeivel, csodás tájaival várja vendégeit ... VÁLASZ EGY ÍRÓNAK (Sokatmondó üzenet Magyarországból — Ismeretlen költő verse) Azt irod — versben, mert a hontalanság Kínjai közt múzsád meglátogat — Hogy uj hazád, Anglia adta vissza Elveszett emberméltóságodat. Versed szavára döbbenten figyeltem, Pedig tudom ,szép ország Anglia, Nem értettem, népitől egy magyarnak Hogy lehetett igy elszakadnia. Én máshová nem vágytam, itt maradtam E nép közt, mely pokolra vettetett, Hol minden hőst halálra mart a vadkan, Vád lett a vágy és átok lett a tett. Emberméltóság! Kristálytiszta forrás Mocsok lett és ezt itta szomju szánk . . . És terjedt lelkűnkön a bénító láz, S mégis hittük, hogy egyszer lesz hazánk. De az az októberi lángoló nap, Mely elnyelte múltúnk gyalázatát, ügy tört reánk, ahogy az ámuló vak Sejti zokogva, fuldokolva: lát. Aztán sorsunk betelt. Hát igazad van: E földön nagyratörni nem szabad; Hiába vágytunk élni igazabban, A holtak sírján hazugság fakad . . . Mégis, mégis . . . hogy láttam ezt a harcot, örökre áldom érte Istenem: Hol ez a szélvész egyszer átviharcott, Helyében haza s szabadság terem. Forradalom volt, világszülő, tiszta, Amilyet száz év egyszer hogyha ad . . . Nekem Magyarország adta vissza Elveszett emberméltóságomat! ín Its 47th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents