Függetlenség, 1959 (46. évfolyam, 1-53. szám)

1959-04-02 / 14. szám

4 FÜGGETLENSÉG 1959. április 2 Szent István R. K. Hitközség hirei Közlis Father Kits A GtvU plébános SZENTMISÉK: VASÁRNAP: reggel 7, 8:30, 9:30 és 10:30 órakor. ÜNNEPNAP: 6, 7, 8 és 9 órakor. HÉTKÖZNAP: 6:30 és 8 óra­kor. GYÓNTATÁSOK: Szombaton: délután 4-től 6-ig, este 7-től 8:30-ig. Hétköznap: reggel a 8 órai szent mise előtt. Első péntek és ünnep előtt: este 7-től 8-ig. SZENT ÖRA: Súlyos betegek gyóntatása bármely id öben. Minden pénteken este 7:30- kor. Angol és magyar. KERESZTELÉSEK:: Vasárnap a 10:30-as szent mise után. Keresztelések előre bejelen­­tendők. Keresztszülő csak rendes jó katholikus felnőtt lehet. ESKÜVŐK: Tiltott idők és vasárnapok ki­vételével bármely napon. Vegyes házasságok csak a plé­bánián köthetők. Esküvő bejelentendő 4 héttel az esküvő előtt. Jegyesi oktatás kötelező. OKTATÁS Public schooli gyermekek val­lás- és erkölcsi oktatása minden hétfőn d. u. 3 órakor a public elemi iskolások; minden pénte­ken d. u. 3 órakor a high schoolo­­sok részére. Az oktatások okt 1- től május 31-ig vannak. GYŰLÉSEK: Rózsafüzér Társulat Titok­váltása: a hónap 1-ső vasárnap­ján. P. T. A. — Anyák Tanitó E- gyesülete: a hónap 1-ső keddjén. Womens Club a hónap 2-ik keddjén. Hung. Cath. Club. a hónap 1- ső szerdáján. Idb. Mária Kongregáció a hó­nap 3-ik keddjén. (Ének próba minden kedden este.) Szent Név Társulat a hónap 2- ik vasárnapján. Boy Scout minden szerdán este. NOVELTY PARTY: Minden vasárnap este 8:30- kor az iskola alsó termében. KOMMUNIST TÍZPARAN­CSOLAT A MUNKÁ­SOKNAK A “Népszabadság” nemrég a következő “Tízparancsola­tot” ajánlotta a munkások fi­gyelmébe : 1. Ne maradj távol a mun­kahelyedről. 2. Ne végézd saját dolgai­dat a munkahelyeden. 3. Ne intrikálj. 4. Ne agitálj ,hogy a kollé­gáidat elbocsájtják. {. 5. őszintén örülj az ellened irányuló kritikáknak. 6. Ne tagadd le feleséged előtt a túlórákat. 7. Ne próbáld a szomszédod állását megkaparintani. 8. Ne irigyeld azokat, aki­ket külföldi utazásokra külde­nek. 9. Szeresd az alárendeltjei­det, mint önmagadat. 10. Tiszteld az elöljáródat, hogy állásodat sokáig megtart­hassad. magyar;* hírnök Könyvesboltja ét központi irodánk hétfő kivételével minden hétköz­nap reggel 9-től délután 5-ig van nyitva; csütörtök esténként pedig 8-ig. HÉTFŐN CSAK D. V. 5-7-ig tartunk nyitva, vagy pedig előzetes telefonhívásra 216 Somerset Street New Brunswick, N. J. A FÁKLYA MÓRICZ ZSIGMOND REGÉNYE A Trentoni Függ. Ref. Egyház hirei Közli: BÉKY ZOLTÁN püspök Istentiszteleti sorrend: Magyarnyelvű istentisztelet d. e. 9:20-kor. Vasárnapi iskola d.e. 10-kor. Angolnyelvü istentisztelet d.e. 11-kor. Gyülekeztünk tagjainak a megjelenését kérjük. HÚSVÉTI szent ümlepeink Istentől gazdagon megáldottan teltek el. Gyülekezetünk tagjai nagy számmal látogatták az Is­ten Házát és éltek az Úri Szent Vacsorával. KONFIRMANDUS ISKOLAI oktatásunkat most szombaton d.e. 10 órakor megkezdjük az is­kolában. Konfirmandus növen­dékeink a konfirmáció anyagát már szeptembertől tanulják va­sárnap délelőtt. Szombattól a lel­kész vezetésével külön tanítjuk őket. A KONFIRMÁCIÓS vizsg*a ebben az évben a presbitérium határozata szerint nem nyáron lesz, hanem Áldozócsütörtökön. S ifjaink az Úrvacsorával Pün­­köstkor fognak élni. Kérjük azo­kat a szülőket, akiknek konfir­máció köteles gyermekeik van­nak küldjék fel szombaton d.e. 10-kor az iskolába. SZOMBATI ISKOLÁNKAT is megkezdjük most szombaton, amikor minden gyermeknek a megjelenése kötelező. Szombati iskolánban vallást, és magyar nyelvet tanítunk gyermekeink­nek. A forró nyári időben tar­tandó iskolát óhajtjuk helyette­síteni a szombati iskolai okta­tással. Szülőket kérjük gyerme­keiket 5-től 13-ig küldjék fe! szombati iskolánkba most szom­baton 10 órától. KEGYELETES imádságban emlékeztünk meg a múlt vasár­nap istentisztelet keretében a következő elhunyt testvéreink­ről: Dr. Rutkay Elemérné, a nagytiszteletü asszony édes ma­májának a testvérj érői, aki két héttel ezelőtt hunyt el Sárospa­takon, néhai Farkas József és 3 fiáról, Papp József és nejéről, Pongó József és nejéről. Legyen emlékük áldott. KUHN ANDRÁS roeblingi beteg testvérünk felgyógyulásá­­ó rti mádkoztunk, aki súlyos be­tegen fekszik roeblingi otthoná­ban. Felgyógyulásához Isten se­gedelmét kérjük. ÚRVACSORÁBAN részesí­tette a lelkész az ünnepek alatt a következő betegeinket: Bihary József né, Horváth József né, E- lek Istvá;pié és Fazekas Jánosné testvéreinket. Felgyógyulásuk­hoz Isten segedelmét kérjük. MÁJBAJOKAT OKOZÓ ZSÍR A Magyarországon ejadott zsir-fajták sokszor élvezhetet­lenek és károsak az egészségre. Kiütéseket és májbajokat okoznak. Gazdasági dolgokról folyt a sz. Trágyáról, műtrágyáról, a ta­vaszi munkaidő kezdetéről: most hamar nyílik az idő, szőlőmun­káról, s ő mindhez nem értett. Idegenül érezte magát ezek közt az emberek közt, valameny­­nyien nyugodt s kielégült arcú férfiak voltak, de mindnyájuk közt a két pap volt a legkelleme­sebb. Egy pillanatra föl lehetett ismerni a papot bennük, nem­csak a fekete ruháról, amely sza­básra rendes polgári ruha volt, de az arcukon fénylő nagyobb világosságról. A gazda ember mindig maga elé néz: hozzá van szokva a földhöz, örökké a röget vizsgálja, jól szóródott-e alá ja a mag, jól keltlé ki közüle, jól van-e szántva, aratva, gyűjtve, jól van-e művelve s tervezve az egész munka s ez a vonás min­denkorivá lesz, egész lényükön uralkodik. Ezek az emberek nem kiváncsiak fölösleges dolgokra, most is mindig egész lelkűkkel az életmunkájukba vannak bele­merülve, folyton tanulnak s el­lenőriznek, bevásárlási források után érdeklődnek, árak, eladási lehetőségek, ügynökök, szállítás, fuvar, vasúti tarifa, az újságok hirdetéssel, uj vetmények termé­­si eredményei, az állategészség­ügy, s az adó dolgok, szóval a gazdasági üzemnek ezernyi csin­­ja-binja a legnagyobb mértékben uralkodik elméjükön, a gazda annyira benneél a maga gazda­sági dolgaiban, hogy ehhez sem­miféle más hivatás nem hasonlít belső intenzitásra, csak a művé­szek élete, akik szintén örökké és szakadatlan a maguk szellemi gazdaságának ügyeivel vannak színig. De a papok felette álla­nak ennek a nagyon lezárt s na­gyon egyszerű belső életnek, szé­lesebb látókörük s szélesebb ér­deklődési körzetük van, szétnéz­nek, nyílt szemmel és őszintén, mintha bizonyságot kellene egy­kor tenniök mindenről, amit lát­tak s hallottak, mintha tanus­­kodniok kellene egykor az embe­ri dolgokban. Talán hiányzik a pillantásukból a fantázia, a filo­zófia, de annál élénkebb az a tisz­ta látás, amely a tényeket, a va­lóságot azzal az egyszerű érzés­sel veszi szemügyre, hogy neki meg kell győződnie s neki tudnia kell, mi van itt. Miklós ezt még eddig sohasem figyelte igy meg, s most megint uj szemmel nézte hivatását . . . Ezek voltak az első tanítványok, akik nem hoztak magukban újat a Mindenség titkaiból, de tanúi lettek az Urnák. Azt hirdették, azt prédikálták, amit láttak, hal­lottak, életükkel, halálukkal a fe­lől tettek bizonyságot, aki tanú­ságra hívta őket! És örült, hogy ezt látta. Al­­vintzi bácsi pillantásában azon­ban, mindjárt megjelent a mé­­labu, egy kis belső elmerengés: poéta akart egykoron lenni, a kollégiumban szép szavakat sen-V--.. . - _ „ = ki se mtudott oly könnyen fűzni egybe, hogy csengjen és bongjo na hazafi érzés pátosza, de az­tán józan ember lett, egysreü és igaz ember, aki lelkének ama ré­gi álmodozó varázsát csupán a bor mámorában tudta valóra ol­dani. És ez a valami külön kedves­séget adott ennek a vastag em­bernek, akinek nagy rezes orra alatt oly igen kedvesen tudott mosolyogni duzzadt szája. Mik­lós egyre jobban szeretett papok közt lenni, a papi gyűlésen igen jól érezte magát, sokkal jobban, mint bármely más úri társaság­ban. Itt, még a legpóribb s a leg­csökönyösebb társában is, még abban is, aki látszólag egész éle­tét a vagyonszerzésnek szánta o­­da, még abban is azonnal meg­érezte az ősi alapot, az élet ősi kiindulását: a független sze­génység áhitatos vágyását s a Krisztust. Ezek az emberek, ha bármilyen parányit, bármennyi­re feloldódva is, de mindnyájan ott őrizték magukban a Megvál­tó lelki csiráját, ezek az embe­rek mind Krisztusok voltak: mind, valaha, valahol azt a hi­vatást érezték magukban: em­bertársaiknak javára lenni, sza baditója lenni a Bűnök lebirha­­tatlan harcaiban. Hallgatta az egyszerű beszé­deket, amelyek csak értőnek fü­lében voltak annyira távol a gaz­dákétól, a hivatalnokokétól, de ő minden pillanatban rájött az ősi hivatás jeleire . . . Ezek mind többek s valamivel fentebb jár­tak, mint összes környezetük. Ezek az emberek egy csipettel fel tudtak repülni az éterbe, bár­ha testük lent hevert is a föld­nek porában . . . Nem voltak e­­zek ótestamentomi próféták, a­­kiknek a szive görcsösen vonag­­lott a nemzetért, a fajért, az emberiségért s vállukon viselték a felelősség érzését a Bűnökért . . . Ezek az ujtestamentom ta­núi voltak. S az újszövetség nem rajongó lelkek képzelődéséből állott elő: e szent irók mind jó­zan és egyszerű emberek, hajlan­dók a kételkedésre, még a hitet­lensége is: ezek csak azért hit­tek, mert látták, azért beszéltek, mert hittek. S a hitet hol vették ? A hitet mint kívülről vették! Ezeknek a htie mind beplántált növény volt, mely talajra talált. A szülők hatása, vagy valahol nagy egyéniségeknek elhullaj­­tott csirája bennük, de ott van, él s lombot és terebélyt hajt: a­­hogy a Jézus mondta: “Veszi­tek a szentlélek erejét, majd ha az eljő tirátok. És lesztek né­kem tanúim Jérusálemben ha az eljő tirátok. s lesztek nékem tanúim Jérusálemben és egész Júdeábán, és Samáriában és e földnek mind végső határáig...” Igen, innen van ezekben az emberekben a felsőségnek, a szabadságnak, az isteni kitelje­sedésnek valami távoli, de élő lehellete: vették a szentjeiket, Megírtuk, hogy Mayor James J. Flynn, Jr. polgármes­ter március 15-ét Magyar Nappá nyilvánította Perth Am­­boyban. Vasárnap reggel 8 órakor, mintegy 100-főnyi ma­gyarság jelenlétében a Város­háza előtti téren álló zászlótar­tóra Kovács Olivér városi ta­nácsos húzta fel az amerikai csillagsávos lobogó alá tűzött címeres magyar zászlót, a kö­zönség pedig elénekelte az amerikai és a magyar him­nuszt. A fenti kép (amelyet a P. A._ Evening News szívességéből bármennyire távolról is, de vet­ték, megkapták: s a szentiélek­nek ha nem teljességét is, de azt a suggestiójat hogy ők elhívot­­tak s bizonyságtevők ... De mire tesznek bizonyságot? . » . Mire tettek bizonyságot az ujtestamentom irói? ... A Krisztusra. Nem tételes törvé­nyekre, nem külső szabályokra, nem mennydörgő dogmákra, nem simára csiszolt hitcikke­lyekre: hanem a Krisztusra. A Mesterüktől sem azt hallották: hogy az él, aki azokban hisz. A mester azt mondta nekik: aki énbennem hisz: él . . . Tehát a Jézus vallása: a Jézus. Nem hittételek sorozata, nem sivár ( erkölcstan: ő maga! erkölcsi é­­letünk mintaképe, üdvösségünk szerzője, minden. S mig szórakozott szemmel hallgatta a mindennapi élet vi­dám és egyszerű bészédeit, most értette meg először és leg­tisztábban a kereszténség pél­dátlan s mindent átható erejé­nek titkát: milyen egyszerű a tanítás: légy Krisztus! . . . Mi­lyen könnyű a revideálás, a visszatérés, az örök protestá­­lás: Nézd a Krisztust! . . . Mi­csoda fölösleges dolgok, agy­munkával kieszelni tételeket s elméleteket: ott a Krisztus!... Mi a pap: A Krisztus tanúja!... Egész fölmagasztosulva né­zett, mosolyogva s derülten s mit sem látó szemmel ezekre az emberekre, akik körülötte vol­tak bennem a Krisztus, mondta magában, én is Krisztus va­gyok! Csak én, én nem tudom levetni magamról az embert, hogy isten fia legyek . . . Óh, mondta s feltámasztotta az ar­cát: Ardayt a Krisztust hozta hozzám ... Le akarta előttem alázni a szegény kis zsidót, aki nem bírta cipelni a keresztet, leroskadt, akit gúnyoltak, le­köptek, mint anrtyi zsidpt azó­ta, megkorbácsoltak s tölsze­­geztek s mikor haldokolt, ecetes méreggel itatták: és a Krisztus ember volt: elfordította a szá­ját . . . ember volt, nem bírta a savanyu ecetet szájában, az ínye közt ... De hisz ez min­dennél nagyobb: ha a Krisztus ennyire ember volt: és mégis tudott Krisztus lenni! ha a Krisztus úgy volt ember, mint én: akkor bennem épenugy ott lehet a Krisztus lelke... ott is van... Hányszor éreztem már magamban a krisztusi lelket ...: s nem mertem engedelmeskedni neki . . . S most valóban a tűrő, a megértő Krisztus volt. (Folytatjuk) közölhetünk) a reggeli zászló­­felhúzáskor készült s azon (balról jobbra) a következők láthatók (ezúttal csak a férfi­ak nevét közöljük) : Mihalkó P. István housing igazgató, Séllyei F. Lajos városi bíró, Sgt. Krilla János, James J. Flynn, Jr. polgármester (kezé­ben a felmenő zászlózsinor), Kovács Olivér városi tanácsos, aki a zászlózsinort húzta és a zászlókat felvonta, Lt. Ko­vács Imre rendőrhadnagy, Nt. Áhrahám Dezső ref. lelkész, Fohl András állami tisztviselő és Mészáros János. Jelen vol­tak még: Ft. Szarvady László \ Országutak egykor és most Mig tiz évvel ezelőtt csak 300 mérföldnyi utón kellett vámot fizetni amerikai ország­utak használatáért, ma már több mint 3,000 mértföldön szednek dijat az autósoktól. És szívesen fizetik ezt az illeté­ket. Céljukhoz eljutnának vámfizetés nélkül is, de kerülő és göröngyös utakon, a ke­resztúriaknál pedig meg-meg­­állva, addig, amig a vörös lám­pa színe zöldre nem változik. Az utazás igy kevesebb időt vesz igénybe és a simább, asz­faltozott országúton a kocsi és a kerekek kopása, a gazolin­ban és olajban való megtaka­rítás bőségesen kárpótolnak a szerény díjért, amit a “turn­pike” vállalatok felszámíta­nak. New Yorkból ma Chicagó­ba hajthat az ember anélkül, hogy egyetlen keresztutnál is várni kellene. A szövetséges kormány úgy trvezi, hogy a legközelebbi 13 éven belül összesen 40,000 mértföld hosszú modern or­szágutakat épit ki az ország területén, amelyeken nem fog­nak többé vámot szedni. Ha ez a terv megvalósul, a vámutak virágzása természetesen véget­­ér. Virginia állam már a gyar­matok korába*, 1632-ben ho­zott törvényt arról, hogy “a fontosabb községeket utakkal kell összekötni.” Lassan indult meg a közmunka és fejlődött ki addig, mig a “Lancaster Turn­pike Company” az első vám­­utat megnyithatta Philadel­phia és Lancaster között Penn­sylvaniában. Huszonnégy láb szélességben, macsakövekkel volt burkolva az ut és a vállalat nagy hasznot húzott az egyre növekvő forgalomból. Selyem­­függönyös hintók “robogtak” végig az utón, amelynek men­tén 66 fogadóban gondoskod­tak az utasok kényelméről. A Lancaster Turnpike sike­re hasonló vállalkozásokra buzdította a tőkéseket s ma­gánvállalatok egyre-másra nyitottak utakat New England­­ban és a keleti gyarmatokban. New York állam maga 500 vámutat és hidat engedélye­zett abban az időben. 1830-ban az Egyesült Államok területén már 27,000 mértföldnyi köve­zett országút kötötte össze a gócpontokat, amelynek nagy­részén vámot kellett fizetni. káplán, Kruppa Lajos, Horváth János, Shinka András és a vá­ros lelkes magyar hölgyei szép számban. Délután 5 órakor ugyan­ilyen ünnepélyes aktussal ment végbe a zászlók bevonása, amit Séllyei F. Lajos birónk végzett. Néhányan rövid időre otthagytuk a Kirkland Place-i márciusi ünnepélyt és résztvet­­tünk a zászlók lehúzásánál, ahol a reggel megjelentek nagyrésze ismét jelen volt és ismét a himnuszok dallamai­val végződött a szimbolikus, kegyeletes emlékezés 1848 és 1956 magyar hőseire. A 19-ik századbeli ország­utak a mai igényekhez képest mégis szörnyű állapotban le­hettek. Az Országos Levéltár­ból halásztuk ki az ohioi Har­rison Gray levelét, amelyet 1815-ben irt a feleségének: “A Bladenburg Patak vize most szerencsére nem ér lovaink szügyén túl. A kocsit sikeresen hajtottuk keresztül azon a ponton, ahol tavaly a postako­csiba fogott lovak mind meg­fulladtak.” A vámutak aranykora 1800- tól 1830-ig tartott csupán, mert a vasutak és belső hajózási utak feleslegessé tették a koc­kázatos utazásokat. Common Council “Hálából Amerikának” (Folyt, az 1-ső oldalról) sem a spanyol nép meleg szivé­nek, becsületességének, szép­keresésének rokonszenves meg­nyilatkozásaival. A trófeák magyar királya, a Széchenyiek és a Zichyek mél­tó utódja egészséges időtöltés­nek tartja az elefánt és általá­ban az afrikai nagyvad-vadá­szatot. Mint természetbúvár és az állatvilág szerelmese, csak tudományos célra lő vadat, leg­inkább oroszlánt, vad kutyát, leopárdot; tehát olyat, mely felesleges pusztítást okoz a dzsungel varázslatos világá­ban. Ezt a csoda-elefántot is azért ejtette el, mert rövid időn belül kimúlt volna és ez eset­ben nem hozhatta volna el, jel­legzetesen magyaros bőkezű­séggel : “Amerika népének —-■ amiért megsegítette az enyémeket!” Közel jár már a hetvenhez Fénykövi József, Tokaj szülöt­te, Selmec hires-neves főisko­lájának neveltje; de fiatalos hévvel nyúzta meg a 15,000 font súlyú ősállatot és hozta két tonnányi irháját Washington­ba. Hadd lássa a nagy Ameri­ka, hogy magyar embernek a szive nagyobb mindenki másé­nál . . . Talán még a Csendes Óceán partjára is elcsalja Fénykövi József gyártulajdo­nos főmérnök urat ez az abauji magyar szív, mert hiszen most ott, a british-columbiai Van­couverben 150-ik évfordulóját ünnepli a Sopronból oda szár­mazott Selmecbányái főiskola — amely ilyen fényes drágakö­­vü karaktert, egész férfi jelle­met adott a.müveit emberiség­nek. BÁCHKAIBÉLA IMAKÖNYVEM REVICZKY GYULA — Aranylcötésü imakönyvet Hagyott rám örökül anyám Kis Jézus ingben, glóriában Van a könyv első oldalán. Sok év előtt egyik sarokba Beírta jó anyám nevét, Lehajtom a betűkre főmet, Hogy felidézzem szellemét. Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer, Fehér ruhában láttam őt. Tavasz volt ép’, a kedves akác Virágzott a ház előtt. A lemenő nap fénysugára Reszketett ajkán, zárt szemén, Apám ott állt a ravatalnál És velem együtt sirt szegény. Hogy elmosódtak a betűk! Mily Sárgák s kopotak a lapok, Rég volt, midőn ez imakönyvből Még az anyám imádkozott. Kék selyemszállal összekötve Van itt hajamból egy kevés, Aranyos fürtjeimhez akkor Nem illett még a szenvedés. írott imádság töredéke Melett van az anyám haja, Emitt egy szentnek vézna képe S egy régi, halvány Mária. Elnézem . . . Épen igy viselt meg A sors azóta engemetx Sokszor szeretnék sírni, hogyha Nem szégyelném a könnyeket. Az Ur imádságát ütöm fel (Kísérőm a nehéz utón,) S vigasztalást vegyit a kínhoz A te imád, — óh Jézusom! Imádság kell a szenvedőnek, Akit a sors árván hagyott. Úristen, én nem zúgolódom: Legyen a Te akaratod. Föl nem panaszlom a világnak Csak szellemednek, jó anyám, Milyen kopár volt ifjúságom, S hogy mennyi bánat szállt reám. Tűrtem, reméltem, megalázva Idegenek közt éltem én, De azt a régi imakönyvet S emléked, szentül őrizém. Magyar zászló lengett > Perth Amboyban, a Városháza előtt . . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents