Függetlenség, 1959 (46. évfolyam, 1-53. szám)

1959-04-02 / 14. szám

In It» 46th Year of Publication, Thig Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N.J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. 46. ÉVFOLYAM — NO. 14. SZÁM Ten Cents per Copy— $3.00 per Year TRENTON, N. J.. 1959. ÁPRILIS 2 — .. -. . .... . ■ I Földnélküli János lesz még ebben az évben minden­ki Magyarországon. A tszcsék-be — kolhozokba — szakadalanul sorozzák be a független gazdá­kat. Persze, “önkéntesen,” mert Magyarországon nincs erőszak. A módszer ez: egy-egy falut meglepnek az agitátorok. Na­gyobb faluba százan is mennek. Ötösével-hatosával mennek be egy házba s onnét addig nem jönnek ki, amig a gazdagonként’ nem csatlakozik a termelőszövet­kezethez. Először azt mondják el, hogy a tszcsé micsoda előnyökkel jár. Rögtön utána azt is érzékeltetik, hogy milyen kellemetlen megle­petésekben lehet része a gazdá­nak, ha megtagadja a belépést. Ebben a fenyegetésben minden van, az elviselhetetlen adótól e­­gészen a kistarcsai internáló tá­borig. Nem azért internálják a gazdát, mert megtagadta a be­lépést, hanem mert — például — a rendszert gyalázta. S éppen akkor gyalázta, amikor kérték, hogy lépjen be. Tanuk rá a sza­­vahitető agitátorok . . . Az nem lehet, hogy a gazda nincs otthon, amikor az agitáto­rok érkeznek. Megelőzőleg ren­deletileg kötelezik a gazdákat az otthon maradásra. Aki ezt meg­szegné, megintcsak Kistarcsára kerülhet. Az eredmény az, hogy minden faluban — négy-öt em­ber kivételével — belépnek a gaz­dák. Azt a négy-ötöt magukkal hurcolják az agitátorok, egy kis külön iskolázásra. Az egyik zalai faluban hét gazda kijelentette, hogy őket akár most vigyék a piactérre és lőjjék főbe, de a földjüktől meg nem válnak. Amire a fecskék elmennek Magyarországon aligha lesz már önálló gazda. A makacsoknak még néhány türelmi hónapot en­gedélyeznek. Amig a termést le­aratják. Azután már nem lesz pardon. Az öregebbeket szivén üti a kolhozositás, a földtől való meg­válás. De a fiatalabbja is el van keseredve. Nyugatra szeretné­nek szökni, vagy a városi gyár­ban munkát keresni. Csakhogy a gyárak nem veszik fel őket. Hatósági rendelet értelmében addig nem szabad falusi embert alkalmazni gyári munkára, amig városi jelentkező van. így kong a halálharang a ma­gyar falvak felett. A föld vará­zsa és ezzel együtt értéke elve­szett. Nem kell a föld senkinek, hiszen úgy is elveszik. Az egyik somogyi magyar faluban három deci borért kínáltak egy hold földet, de nem akadt vevő. S ez nem valami anekdota, hanem a sivár valóság. Félelemben él ben ők nem igazolhatják a rend­szert. A hivatalos irodalmi szó­csövek szakadatlanul fenyegetik az elnémult Írókat. Aki nem dol­gozik, az ne is egyék, ez a szo­­ciálizmus jelszava — tehát a hallgató írónak is éhen kell pusz­tulnia. ® És Pesten nem viccelnek az emberek. Uj gyilkos vicc a rend­szerről már alig-alig születik. Elfásultak az emberek, ólmos vigasztalan szürkeség borult Magyarország fölé. Az Atlanti Szövetség (NATO) néven ismert védelmi szervezet komoly érvágást ka­pott, éppen most, amikor esetleg szükség volna reá. A franciák lassan kibújnak minden kötele­zettség alól. Elsősorban sértődés az oka. De Gaulle nem tudja elviselni a gondolatot, hogy a francia kato­nai erők amerikai és angol pa­­rancsnoknság alatt legyenek. A francia tengeri flotta már ma­gánvizeken evez és a Nyugatné­metországban állomásozó fran­cia csapatokat is kivonják az At­lanti Szövetség kötelékéből. Csupa jó hir — Hruscsovnak. Bizonyára az ebből fakadó elő­nyöket gyakorlatilag is kihasz­nálja. Vagy legalább is megpró­bálja. Moszkva a Közép-Keleten újra keveri a bajt. Irák már tel­jesen moszkvai j árszalagon tán­col, Iránt fenyegeti Hruscsov és a Szudánnak jelentékeny köl­csönt folyósított. Nasszert a fej­lemények egyelőre dühösitik, de a moszkvai vezérek bizonyára megtalálják számára is a csilla­pító pirulát. BEZÁRJÁK A BUDAPES­TI KATOLIKUS SZEMINÁRIUMOT A rezsim becsukatta a bu­dapesti katolikus szemináriu­mot, mert a szeminárium nem volt hajlandó együttműködni a rezsim által fölállított “béke­papi” szövetséggel. A szemi­nárium hallgatói és tanárai kétszer tagadták meg a rész­vételt “békepapi” gyűlése­ken. A rezsim a békepapokkal ellenséges beállítottságú sze­mináriumi tanárok “eltávolítá­sa” után készül a szemináriu­mot újból megnyitni. MAGYAR MOZI A Centre Theatre, 422 Centre St. Treiiton, bemutatja április 8-án és 9-én, jövő szerdán és csütörtökön mindkét este 6:30 órai kezdettel a szeretet és e­­gyetértés, a “VISZONTLÁTÁS” reményét, amely a könny és mo­soly csodálatosan szép filmje. Ha ön is “A VISZONTLÁ-az egész magyar nép. A Rákosi­­uralom legsötétebb napjait idéző hangulat telepedett egész Ma­gyarországra. Az emberek nem politizálnak s az ország sorsá­nak jobbraforduiásában sem biznak már. Tengetik életüket. Élelemre költenek mindent. A fiatalság szeszes italra. Nem a­­kar gondolkozni senki. Kistarcsa változatlanul tele van. A hírhedt internálótábor­ból néha elbocsátanak pár em­bert, de legalább ugyanannyit hoznak újra. A tisztességes irók tovább hallgatnak, mert úgy érzik, hogy a nemzet hangtalan küzdelmé-TÁS” reményében óhajtja eltöl­teni estéjét, akkor semmi eseti’e se mulassza el ezt a kimagasló magyar filmet. A kisérőfilm: “HALÁLOS TAVASZ” Jávor Pál és Karády Katalin felejthetetlen alakításá­val. Zilahy Lajos világsikert a­­ratott regénye filmen. Ha egy élvezetes estét óhajt eltölteni, okvetlenül meg kell nézze a “VI­SZONTLÁTÁSRA” és “HALÁ­LOS TAVASZ” filmeket egy műsoron. Ajtónyitás 6 órakor. Magyar filmelőádás minden szerdán és csütörtökön. “Hálából Amerikának menekültjeink befogadásáért...” A földkerekség legnagyobb elefántját ajándékozta a washingtoni nemzeti múzeumnak Fénykövi József Afrika­­vadász hazánkfia. — Újabb kivándorlógéniusszal bővült a külföldre bujdosott magyarok gazdag pantheonja Smithsonian Institution — United States National Muse­um — Natural History Build­ing: ezt olvashatjuk annak a gránitból emelt középépület­nek a főbejáratánál, amelybe múlt pénteken este fényes au­tomobilok százain érkezett az amerikai főváros vezető társa­dalma. Merített papirosra nyomott meghívó felmutatásá­val lehetett csak bejutni az Egyesült Államok legértéke­sebb kincseit, többek között a világ legnagyobb gyémántját őrző múzeumba, melynek elő­adótermében ez alkalommal magyar világutazó: Fénykövi József tartott vetitettképes elő­adást saját filmfelvételeivel a több mint 1,000 főnyi előkelő közönségnek. Járt már Washingtonban az­előtt is messze földeken, egzo­tikus vidékeken megfordult vi­lágutazó nem is egy. Ezúttal azonban olyan eseményre gyűltek össze a kormány, a tör­vényhozás, a különböző tudo­mányágak bölcsei, diplomaták hosszú sora, amilyenre mind­eddig nem volt példa. Neves hazánkfia ugyanis nem csupán mozgóképeken mutatta be a délnyugat-afrikai Angola por­tugál gyarmatország őserdei­ben átélt vadászkalandjait, hanem valóban fejedelmi ado­mánnyal tette feledhetetlenné amerikai látogatását. A nagy érdeklődéssel kisért előadás után következett a fe­ledhetetlen est fénypontja, mi­dőn a Natural History Museum hatalmas köröndjét betöltő óriás-elefántról lehullott a le­pel. Akkor tárult ugyanis az ámuló közönség elé teljes nagy­ságában az a 17 láb magas elefánt-bika, amit Fénykövi József az Egyesült Államok­nak adományozott. Hozzá is tette az adományozó mindjárt, hogy miért. Ezzel óhajtotta a maga részéről megköszönni Amerika népének, amiért szi­vére ölelte az 1956 őszi szabad­ságharc hajótöröttjeit. A magyarul ma is igen szé­pen beszélő, Madridba szárma­zott főmérnök szeretetreméltó közvetlenséggel felelt kérdése­inkre -— jóllehet igazán nincs szüksége arra, hogy bővebben foglalkozzék yele a sajtó. Vi­lághírét a nagy-vad lövés terén rég megalapozta a “Sports Il­lustrated” magazin, mely olda­lakon át ismertette a “Fénykö­vi Elefánt” felhajtásának és leteritésének történetét. Első kérédsünk tehát nem is annyira sikereire, mint közös óhazai emlékek fellelésére szorítko­zott, amit Washington illuszt­ris magyar vendége szemmel láthatóan szívesen fogadott. Át is adjuk tehát neki a szót: “Tokajban születtem 68 év­vel ezelőtt. Ugyanabban a To­kajban, amelyet az 1870-es fi­­lokszéra-vész pusztításai után a Haraszthy Ágoston által Amerikába előbb átplántált ve­nyigékkel sikerült ismét virág­zó borvidékké varázsolni. Mi­után elvégeztem a Selmecbá­nyái bányamérnöki főiskolát, ahol ma is élő Boleman pro­fesszornak lettem a tanársegé­de, tartalékos tisztként vonul­tam be. A Gorlice melletti nagy áttörésnél orosz fogságba es­tem és öt éven át voltam a szi­bériai Krasznojarszk fogoly­táborban, sok ezer magyarral együtt. Végül 1920-ban kerül­tem ismét vissza Magyaror­szágba — azonban nem egye­dül, mert mint megannyi más magyar tiszt, akit az orosz kö­zéposztály családjai megbe­csültek, fehér-orosz felesége­met is magammal hoztam. “A megcsonkított Óhazá­ban azonban egyre összébb szűkültek a gazdasági és érvé­nyesülési lehetőségek és igy •Nyugat - Európában kerestem boldogulást. Mint mérnöknek ez sikerült is, ^úgyhogy végér­vényesen a spanyolok igazán magyaros: barátságos, udvari­as és mindenképen kellemes fővárosában, Madridban tele­pedtünk meg. A szorgalom ju­talma szerencse volt -— meg­kaptam az E. S. A. B. világcég (Elekctroiska Svetoneng Ak­­tiebolaget), a hires svéd acélt felhasználó ivhegesztő-rudak vezérképviseletét. Elképzelhe­tő, hogy a vasvázas házépítés bevezetése folytán ez mennyi­re keresett cikk lett. A végén ez még arra is ösztökélt, hogy saját építkezési vállalatot ala­pítsak; ez utóbbinak egyik ör­vendetes fejleménye például, hogy többek között a madridi amerikai követség palotáját is az én hegesztő-anyagaimmal építette a — saját vállalatom.” De nem kenyere a dicsekvés olyannak, aki a királyok és maharadzsák sportját enged­heti meg magának. így Fény­kövi bátyánk éltereli magáról a szót. Közös ismerősöket keres­ve, Kármán Tódor professzor­ról, a rakéta-tudomány és a hangnál sebesebb repülés aty­járól cseréljük ki kellemes sze­mélyi emlékeinket. Azután ismét a spanyolokra terelődik a beszéd, mert hiszen Ibéria valóban második hazája a csodálatos karriert befutott magyar mérnöknek. Lelkese­déssel beszél a “Fénykövi Ele­fánt“ — mert ily módon kerül bele a fejedelmi adomány még az amerikai iskolakönyvekbe is — Mecénása. Sohasem tud betelleni, évtizedek múltával (Folyt, a 4-ik oldalon.) “Honnan tudom?” A pittsburghi Kovács János cseveg szomszédjával, a környéken oly jól ismert Plétykás Petyki Pállal. “Mi újság van a faluban? Mondd csak rendre, Pali! Hadd hallom szaporán, amit érdemes hallani!” A cimbora sodrint bajszán: “Újság van rengeteg és a legelső az, hogy a Szabó Miska beteg. Három orvos van körülte, de hiába minden: szegény Miska nagy bajára gyógyitószer nincsen.” “Ejnye, ejnye,” sóhajt János, “Hát mi is a baja?” “Egy rejtélyes, ritkafajta szaggató-nyavalya!” “És tényleg gyógyíthatatlan? Belehal a szegény? Pedig milyen jótermetü, derék magyar legény!” “Az nem biztos,” feleli Pál, “hogy meg is hal bele; hadd mondom el, hogyan is áll ez a dolog vele. E betegség oly fajta, hogy a vége nem élet, mert vagy belehal az ember, vagy elhülyül végleg.” “Ejnye, ejnye,” hümmög János, “mily szomorú dolog! De hogy igy végződik hát azt te honnan gondolod?” Pál önérzetesen felel: “Fitty a gondolatra! Nem gondolom, hanem tudom! Én ÁTESTEM RAJTA!” Rengeteg magyar vett részt a bécsi anti-kommunista tömegtüntetésben Március 7-én 20,000 osztrák és magyar diák óriási anti-kom­munista tömé gdemonstrációt tartott Bécsben a nyáron meg­rendező kommunista “Világ­­ifjúsági Találkozó” ellen. Az osztrák katolikus, szocialista, sport- és más ifjúsági szerveze­tek mind képviselve voltak a tüntetők között. “Gondoljunk Maiéter Pálra,” “Imádkozzunk az elnyomott egyházért” és “Először szabadság, azütán találkozó” cimü feliratokat hordoztak a tüntetők. Egyes helyi kommunisták sikertele­nül próbálták a tüntetést meg­zavarni. A tüntetőket óriási lel­kesedéssel köszöntötte Bécs népe. Könyvbarátok! Magyar, könyvek nagy és egy­re jobban bővülő váiasztkából rendelhet a Magyar Hírnök Könyvesboltjából. Kérje árjegy- Brunswick, N. j. — Telefon: zékünket! — Foreign Book Shop, 216 Somerset St., New i Brunswick, N. J. HALLGASSA A “NEW JERSEY MAGYAR HANGJA” RÁDIÓMŰSORT MINDEN VASÁRNAP D.U. 1 ÓRÁTÓL 2-ig a Trenton-i WTNJ állomáson (1300 ke.) Műsorvezető: HAJDU-NÉMETH LAJOS HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL A BUDAPESTI UJSÁGPIAC A budapesti újságárusoknál nagyobbrészt csak politikai la­pok kaphatók. Ezek többsége még délután is elegendő meny­­nyiségben áll rendelkezésre. Igazán keresett lap a Nép­sport és a Ludas Matyi, ame­lyekből azonban kevés példány van. Az előfizetéses lapok kö­zül a Nők Lapja és a Magyar Rádió a legnépszerűbb vi­szonylagosan tendencia-men­tes politikai beállítottságuk miatt. EGY NYÍRSÉGI IFJÚ JOGÁSZ LEVELE A Kossuth rádió március 6-án egy nyírségi ifjú jogász levelét olvasta fel. Az ifjú jogász a vi­lágváltók' terveinek élsikkadásá­­ról irt és megállapította, hogy a szociálista jelszavak ábrándok. “Ki tudja a szociálista jelszava­kat valóra váltani? Nézzenek csak körül a magát szocialistá­nak nevező világrendszerben, hol található ott, akárcsak egy zug, amelyben teljes egyenjogúság uralkodik?” • MEGJELENIK A “SZO­CIALISTA ERKÖLCS­TAN” Az ifjúság nevelése nagy fejtörést okoz a kommunisták­nak. Az ifjúság nem akar tudni a kommunizmusról és a keserű hétköznap felejtésére a ma örömeit hajszolja. Termé­szetesen ez a magatartás sú­lyosan veszélyezteti a kommu­nisták helyzetét és ennek el­lensúlyozására a következő tanévre egy “Szociálista Er­kölcstan” bevezetésére készül­nek az iskolákban. Hogy a kommunisták maguk sem vár­nak sok eredményt ettől a “tankönyvtől,” azt a Magyar Nemzet egyik cikkírójának megjegyzése bizonyítja, mely szerint “a tankönyv önmagá­ban nem ér semmit, ha nem táplálja az egész társadalom példája és az iskolai nevelő­munka egészének hatékonysá­ga.” MIT AKART KÁDÁR PRÁGÁBAN Az országgyűlési költségvetési viták kellős közepén Kádár meg­lepetésszerűen Prágába utazott ahol igen beható tanácskozáso­kat folytatott a kommunista ve­zetőkkel. A meglepetésszerü uta­zás nyugati hírmagyarázók sze­rint Kádárt teljesen a kelet-né­met, cseh és bolgár ortodox sta­­linista rezsinekhez csatolta és véget vetett a magyarországi látszatliberalizásálának. A kol­­lektiválás meggyorsítása és Pé­ter Gábor szabadonbocsátása szintén az ortodox kommunista kurzus megerősödésére vallanak.­­Péter Gábor állítólag 1958 de­cember végén szabadult a buda­pesti gyiij tőfogházból. Életfogy­tiglani büntetését 1957-ben nyolc évi fogházra alakították át. Ki­­szabadulása után Péter Gábor állítólag a Szovjet-Unióba ment hosszas krimi nyaralásra. AZ ELLENFORRADALMI PEREK TÁRGYALÁSÁ­NAK BEFEJEZÉSÉT ÍGÉRIK ÚJRA Február 27-én kétnapos orszá­gos bírói értekezletet tartottak Budapesten. Nezval igazságügy­miniszter azt állította, hogy a bí­róságok teljes egészében befejez­ték az ellenforradalmi ügyek tárgyalását. A múltban már többször állítottak hansolót a magyarországi kommunisták, de ták állításaikat. Nezval egyik to­vábbi kijelentése: “osztálypoliti­kánk megköveteli a munkásosz­tály éredekeinek bírói védel­mét” azt a látszatot kelti, hogy ezentúl a politikai pereket nem a tények eddig mindig megcáfol­­“ellenforradalmi pereknek” ha­nem esetleg “osztályvédelmi pe­reknek” fogják nevezni. Most tudódott ki, hogy az u.n. “ellen farradalmi perek” és ítéletek végrehajtásának fő ellenőre Cserepanov Vladimir orosz MVD ezredes. Több mint való­színű, hogy haásköre messze túl­halad a puszta ellenőrzésnél. AZ EURÓPAI INFLUEN­ZA JÁRVÁNY MAGYAR­­ORSZÁGON Az utóbbi hetekben Európa több országában enyhe lefo­lyású influenza megbetegedé­sek jelentkeztek. Magyaror­szágon elsősorban a fővárosban és a Tiszántúl keleti, valamint a Dunántúl déli részein fordult elő influenza megbetegedés. SZLÁV EGYSÉG A MAI HATÁROK KÉRDÉSÉBEN Miután a lengyel és csehszlo­vák hivatalos kommunista saj­tóorgánumok k i j e 1 e ntették, hogy a német kérdés rendezé­sének előfeltétele az, hogy a két ország mai határai sértet­lenek maradjanak, a jugoszláv kormány is teljes mértékben magáévá tette ezt az álláspon­tot. Február 4-én válaszolt a jugoszláv kormány a szovjettől a német békeszerződés tárgyá­ban hozzá intézett jegyzékre. A jugoszláv kormány a válasz­jegyzékben kijelentette, hogy a mai német határokat végle­gesnek tekinti. EGY VOLT ATEISTA KOMMUNISTA EGYHÁZI TEMETÉST KÉRT Fodor István, a szentgotthárdi selyemgyár tervirodájának a ve­zetője 1953-ban megnősült. Fele­ségét, aki vallásos beállítottságú volt, nem engedte templomba járni és a selyemgyári fiatal munkásokat, akik 1955 április negyedikén a felvonulás helyett templomba mentek, ki akarta ru­­gatni a gyárból. 1958 nyarán a tüdővész elhatalmasodott rajta és állapota menthetetlenné vált. Nem sokkal halála előtt papot hivatott magához, gyónt, áldo­zott és közölte hozzátartozóival, hogy ragaszkodik az egyházi te­metéshez. Utolsó útjára hatal­mas tömeg kisérte el, amely ért­hető érdeklődéssel nézte végig az egykori harcos atheista papi búcsúztatóját. FÉLTIK A KOMMUNISTA DELEGÁTUSOKAT A “Népszabadság” nemrég foglalkozott a Kommunista If­júsági Szövetség Kongresszu­sán felmerült, a bécsi Világif­­jusági Találkozóra kiküldendő magyar ifjú kommunista dele­gátusok ügyével. A jövő nyá­ron megrendezendő kommu­nista ifjúsági találkozóra 550 magyar ifjú kommunistát akarnak kiküldeni. A magyar ifjakat egy dunai hajón szállá­solják el. Ez van hivatva meg­akadályozni azt, hogy a ma­gyar ifjak kapcsolatba kerül­jenek a nyugati ifjúsággal. A lap elpanaszolta, hogy csak a munkásifjuság 23.2 százaléka kérte felvételét a KISZ-be, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségbe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents