Függetlenség, 1959 (46. évfolyam, 1-53. szám)

1959-02-19 / 8. szám

In Itm 46th Year of Publication, This Weekly Is tho Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N./. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. 46. ÉVFOLYAM — NO. 8. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J., 1959. FEBRUÁR 19 AZ AMERIKAI TESTVÉRISÉG HETE — FEBRUÁR 15-22 — Az Egyesült Államok két nagy halhatatlanja: Washington és Lin­coln elnökök születésnapja közötti időben tartják Amerikában minden évben a “Testvériség Hetet.” A testvériség gondolatának szentelt hét során a felekezeti és faji különbségeken túlmenő közös felebaráti szá­lakat kívánják erősíteni rádió-beszédekkel, szónoklatokkal, újságcik­kekkel és sok-sok művészi kivitelű képpel és plakáttal. Az itt közölt kép egyike a legsikerültebbeknek. A budapesti kormány “Segítsetek, hogy a magyar gyermek magyar maradhasson!” zsarolni próbálja Amerikát, mert a jelenlegi állapotokkal sehogy sincs megelégedve. Az amerikai útlevélben csak egyetlen korlátozás van bele­nyomva: “Ez az útlevél nem jogosít magyarországi utazás­ra.” Amerika csak ügyvivőt tart Budapesten, ezzel hangsúlyoz­va, hogy a jelenlegi rendszert nem ismeri el törvényesnek. Általában véve Amerika vi­szonya a magyarországi vörös rendszerrel a lehető leghüvő­­sebb, a diplomáciai kapcsolat megszakításánál csak egy fok­kal jobb. Talán már ez is meg­történt volna, ha Mindszenty József hercegprímás nem kere­sett volna menedéket a buda­pesti amerikai követségen. És éppen itt próbál zsarolni a budapesti rezsim. Legutóbbi szemtelen hangú jegyzékében a Kádár-Münnich kormány azt követelte, hogy Amerika léte­sítsen rendes diplomáciai kap­csolatot, különben . . . Szóval, Budapesten feszitik a hurt. Abban reménykednek, hogy Amerika megijed és “mindent felejtsünk” jeligével az eddigi korlátozásokat fel­oldja — amiből mindenek fe­lett dollár-haszna is származna a szakadatlan gazdasági ne­hézségekkel küzdő budapesti kommunistáknak. A jelek szerint azonban Amerika nem gyullad be. S ta­lán Moszkva sem tartja helyén­valónak, hogy éppen most fe­szítsék a hurt a végletekig Bu­dapesten. Elvégre, még ott van Berlin . . . Erre az évre Berlin nyomja rá a bélyegét. A válsá­got Hruscsov robbantotta ki, ultimátum-szerű f e 1 szólitásá­­val, hogy a nyugati hatalmak vonják ki seregtesteiket a volt német fővárosból. A dió keménynek bizonyul. Nyugaton nyoma sincs az- ije­delemnek. Ellenkezőleg. Dul-i les kereken megmondta, hogy a nyugati hatalmak a háború kockázatától sem riadnak visz­sza, ha Moszkva a saját felté­teleit próbálja kikényszeríteni. Ma már a berlini ügy messze túlnőtt a város határain és ta­lán még Németországén is. Általános európai ügy lett be­lőle, ha egyelőre keveset is be­szélnek róla. Valamilyen, eset­leg Magyarországot is érintő rendeződés származhatik be­lőle. A nyugati javaslat még so­káig nem készül el. Vannak részletek, amelyeket a négy nyugati hatalom fővárosában nem egyformán tekintenek. De egy már bizonyosnak látszik. Az, hogy a Szovjetuniót visz­­szavonulásra akarják kénysze­ríteni, bizonyos engedmények fejében. Ha a német kérdésben sikerül kitalálni a mindkét fél számára alkalmas “csodafor­mulát,” akkor a nyugati hatal­mak tovább mennek egy lépés­sel s felhívják Moszkvát a had­erők kölcsönös kivonására, te­hát Európa nyugati és keleti részéből egyaránt. Ebben az esetben a nyugati seregtestek és katonai berendezések Euró­pa nyugati részébe kerülnének, viszont a Szovjetuniónak is ha­sonlóan ki kellene takarodnia a megszállott országok egyré­­széből, feltehetően Magyaror­szágból is. A hosszutávu és kö­zéptávú rakéták gyártásának megindulásával Középeurópá­­nak amúgy sincs már az a stra­tégiai jelentősége, ami eddig volt. A kérdés, persze az, hogy a Szovjetunió akar-e félúton a nyugatiak elé jönni? Kár vol­na ma még találgatásokba me­rülni. Május közepéig még sok idő van. Akkor éri el a válság a tetőpontját. Erdély magyar népe sehogy sem illeszkedik bele a román népköztársaság kereté­be, — panaszolják Bukarest­ben. Pedig — mondják ugyan­ott — az erdélyi magyarok sok jótéteményben részesültek, né­ha a romány lakosság rovásá­ra. A román kommunisták sze­rint az erdélyi magyar nép “éppen olyan soviniszta, mint volt régen . . .!” Az ausztriai magyar iskolák fölött meghúzták a lélekharan­got . . . Dr. Kerekes Tibor jelen­tése szerint törvényt hoztak, hogy minden 14 éven aluli gyer­mek osztrák iskolába kell járjon. Ennek következtében négy ma­gyar iskola már meg is szűnt, az iselbergi iskolában már csak a három felső osztályt tanítják magyarul. Az Ausztriában élő magyarok számára, akik gyermekeiket ma­gyaroknak akarják megtartani iskolázottságuk szerint is, vala­mint a szabadságharc után nyu­gatra menekült, nagyobbrészt árva magyar gyermekek számá­ra már csak az insbrucki ma­gyar és német-nyelvű reálgim­názium maradt utolsó végvár­ként, ahol 20 magyar tanár ta­nítja a nyolc osztályt. Ebben az iskolában a helyzet a következő: 147 tanuló után (6-7-8-ik osz­tályosok) fizet a UN, illetve a USEP, 100 gyermek után fizet­nek a svédek és ellátatlan 49 ta­nuló! Az insbrucki magyar gim­názium igazgatója 49 iv-lapon a­­dott képet ezekről az ellátatla­nokról. Mindegyik lapon a gyer­mek fényképe, mosolygó, vagy bánatos arcocskája, neve és sa­ját kezeirása. Ilyen mondatok­kal : “Kijöttem, mert a Baross-téri harcokban résztvettem . . .” “Nővérem harcolt és deportál­ták Oroszországba. Anyám en­gem is féltett, kiküldött.” “A keszthelyi fegyéveres nem­zetőrségnek voltam a tagja.” “Apám katona volt, kimene­kültünk” — és igy tovább. És minden levélke, minden fénykép után a szivhezszóló könyörgés: “Kérem, segítsenek, hogy a­­nyanyelvemen tanulhassak _ to­vább és Isten segítségével egy­szer majd visszamehessek tépett hazámba . . .!” “Kérve-kérek mindenkit, se­gítsenek, hogy tanáraim és bará­taim között maradhassak!” ... 49 magyar gyermek szeme néz ránk, amerikai magyarok! ... És bízunk abban, hogy az itt megindult akció nyomán: nem fognak hiába várni! Egy-egy gyermek tandija és teljes ellátása havonta $45-ba kerül. Az elgondolás az, hogy minden magyarlakta vidéken a­­lakuljon meg egy ilyen magyar gyermek ellátását és tanítását vállaló csoport, amelynek min­den tagja havonként befizet a közös kasszába $1.00-t (egy dol­lárt!) s ha legalább 45 tagja lesz a csoportnak, ez össze tud adni havi 45 dollárt egy magyar gyer­mek eltartására, taníttatására. A pénzt azután közvetlenül az iskola címére és a gyermek ne­vére küldi el a csoport, Ausztriá­ba. Lapunk, természetesen, szív­ügyének, az itteni magyarság támogatására nagyon alkalmas magyar ügynek tekinti ezt a ké­rést s a felhívást, hogy: Segít­setek, hogy a magyar gyermek magyar maradhasson!” ezennel továbbítja. Az a véleményünk, hogy minden magyarlakta vá­rosban, ahová ezek a sorok eljut­nak, néhány lelkes magyarnak össze kell állnia s kezébe kell vennie ezt az ügyet. A hozzánk eljuttatott gyüjtőivet készséggel átadjuk azzal, hogy havi 1.00 befizetését lapunk is vállalja, te­hát már csak 44 személy havi 1 dollárjára van szükség. Szerkesztőségünkben már több jelentkező van feljegyezve (New Brunswickon) akik szin­tén hajlandók a havi 1 dollár a­­dományt befizetni a magyar gyermekek taníttatására. Kér­jük olvasóinkat, minden jó ma­gyart, aki hajlandó segiteni, je­lentse szándékát és mi készség­gel vállaljuk a közvetítő szere­pet egy-egy helyi bizottság meg­alakításában. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnuKat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. Kodály ünnepély - Kodály nélkül A ‘Magyar Nemzet’ c. buda­pesti lap írja, hogy Kodály Zol­tán tiszteletére, 76-ik születés­napja alkalmából az Állami Hangverseny zenekar és a Bu­dapesti Kórus ünnepi hangver­senyt rendezett a Zeneakadé­mián. Két zenekari mü: a ‘Ma­rosszéki táncok’ és a ‘Fölszállott a páva’ variációk, valamint az ujabbkori, oratórikus zeneiroda­lom kimagasló alkotása: a ‘Bu­davári Te Deum’ szólalt meg a mester alkotásai közül. A közön­ség lelkesen ünnepelte a müvei­ben jelenlevő nagy alkotót. A Magyar Nemzetnek ebben a tudósításában az a legérde­kesebb, hogy Kodály Zoltán az ünnepségen csak müveivel volt jelen, nem pedig személyesen. Miért nem volt ott Kodály sze­mélyesen? Talán nem hívták meg? Kodály Zoltán, mint tudjuk most egyedül él, mióta felesége, szül. Sándor Emma meghalt 1958 nov. 22-én. 49 évig éltek igen boldog házasságban. MAGYAR MOZI Két magyar film kerül be­mutatásra a Centre Theatre­­ban február 27-én és 28-án, pén­teken és szombaton, mindkét es­te 6:30 órai kezdettel. (Ajtónyi­tás este 6 órakor). “Tavaszi Szonáta” a cime az egyik filmek­nek, amely Bethoven gyönyörű zenéjével sokszorozza az élveze­tet. Szörényi Éva, Uray, Benkő, Pethes, Maklárv és mások fő­szereplésével. A második film cime “A Pofon,” Jávor Pállal. Tegyük állandóvá a magyar filmek bemutatóit Trentonban; legyünk ott az előadásokon mi­nél többen! FŰTŐANYAG-HIÁNY A magyar vidéki sajtó sze­rint a magyar lakosság e télen is szenved a hidegtől, a fűtő­anyag hiány miatt. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! ELHANYAGOLT, VÉRES SZIVÜNK Irta: ADY ENDRE Sebeink megújulhattak százszor, Ha harcaink parazsa lobbant, Úgy adta az Élet: Világok gyultak ki, *> Támadtak a magyar sebeknél Sohse tudott az igazsághoz Mindig tüzesebb kelevények Igazunk minket eljuttatni: S mi árván, porban üszkösödtünk. Hamupipőke a magyar kin. En-sirásunkat végigsirnunk Mégis és újra: föl a szívvel Hangosabb sirások Mi véres szivünkért, Nekünk soha meg nem engedték: Mi Műnkért, mi bánatunkért, Úgy licitált reánk, mint vásott, Mi szegény meggyötört hitünkért, Kegyetlen uzsorás: a más sors. Ha orkánzik a Mindenség is. Harcunk a magyar Pokollal van, Mindent erre tettünk, Ennek a kapuit döngetjük, Ezé a harcé lelkünk, testünk, Ez vesztünk vagy győzelmünk: sorsunk. HALLGASSA A “NEW JERSEY MAGYAR HANGJA" RÁDIÓMŰSORT MINDEN VASÁRNAP D.U. 1 ÓRÁTÓL 2-ig a Trenton-i WTNJ állomáson (1300 ke.) Műsorvezető: HAJDU-NÉMETH LAJOS WASHINGTON BÚCSÚZÓ SZAVAI Az amerikai Szenátus febru­ár 22-ki ülését egy évszázados szokás megünneplésének szen­teli. Pontosan déli 12-kor a Szenátus elnöke megnyitja az ülést és Washington György búcsúbeszédét olvastatja fel. Az amerikai Képviselőház ugyanezt teszi és felolvastatja azokat a szavakt, amelyeket a nemzet atyja elnöki tisztének befejeztével a nemzethez inté­zett. A haló poraiban másfél század óta nyugvó elnök gon­dolatai minden évben uj életre kelnek. Százhatvanhárom éve an­nak, hogy az amerikai kong­resszushoz intézett halhatatlan szónoklat először elhangzott a gyülekezet előtt, amely nagyon is tudatában volt annak, mi­vel tartozik az amerikai for­radalom győzelmes vezéré­nek. “Commander of Chief of the Continental Armies” (a hadsereg főparancsnoka) volt az első cime és első elévülhe­tetlen szolgálata, amelyért örök hála és tisztelet jár. Wa­shington tábornok vezérelte a polgársereget — rongyokba burkolt, csizmátlan, majdnem fegyvertelen felkelőket — az akkori idők legfélelmetesebb hadserege ellen. Hat éven ke­resztül vesztett el ütközete­ket, de Washington makacsul és lelkesen kitartott az utolsó ütközetig, az 1871. yorktowni csatáig, amelyet megnyert és amely eldöntötte a háború sor­sát a felkelők javára. De Washingtonnak a béke idején folytatott politikájáért is örök elismerés jár. Ő elnökölt az alkotmányozó nemzetgyű­lésen és az alkotmányban el­rendelt országos választáson első elnökül Washingtont vá­lasztották meg a szavazók. A “Haza Atyának” nevezik őt, mert az elnöki székben — bár nem volt módjában útmutató példákat követnie — megal­kotta az első kormányt, mely­nek megszerezte az annak já­ró tekintélyt. Az elnyomott, háborútól feldúlt, véráztatott gyarmatokat egységes, erőtel­jes nemzetté kovácsolta össze. Búcsúbeszédében az ameri­kai kormány vezérelveit sze-­­gezte le. Nemcsak üres szertar­tás tehát,' amit a törvényho­zás mindkét háza február 22-én elvégez, hanem megerősíté­se azoknak az elveknek, me­lyeket az amerikai nép megvá­lasztott képviselőinek követnie kell. “Politikai rendszerünk alap­ja az, hogy népünk maga álla­pította meg alkotmányát, me­lyet mindenkor meg is változ­tathat és amelynek tételei — mig azokat törvényes utón meg nem változtatják — mindenki­re nézve mindenekfelett köte­lezők. Az előirt módozat mellő­zése : jogbitorlás volna, mely­nek a történelemben számos példáját láthattuk, amikor sza­bad népek szolgasorsba kerül­tek.” Ugyanakkor az amerikai külügyi politika jövőbeli elve­it is körül irta, amelyeket ma is követnünk kell: “Minden nemzetet jóindu­lattal és igazságosan kell elbí­rálnunk . . . senkivel szemben sem érezhetünk megrögzött el­lenszenvet vagy indokolatlan vonzódást. Barátságunkra és méltányos elbírálásunkra min­denki számíthat. Az együttér­zést és szabad közlekedést az emberiesség törvényei és jogos érdekeink is megkövetelik.” Másfél évszázad távlatában mennyire időszerű a szózat: “Mindnyájan kívánjuk, hogy a háború rémségeit és pusztítá­sait az alkotás és termelés vált­sa fel, hogy a kardokból ekét, a lándzsákból kaszát kovácsol­junk. Mennyivel üdvösebb: vetni, aratni, építeni és javíta­ni, mint akár győzelmes csa­tákban is — de romokon és hullákon keresztül — múló di­csőséget szerezni.” Bár tanulnának késői nem­zedékek a nemzet atyjának in­telmeiből ! Common Council Nyugati figyelő... írja: RETHY LAJOS KÁDÁR HAMISAN HUZZA Kétkulacsos Kádár János vagy nem olvas újságot, vagy pedig nem fordittatta le magá­nak a legújabb moszkvai ukázt. Mert mialatt a Kremlin mézes­mázos uj offenzivája a muszka békeszeretetről akarja meggyőz­ni a világot: a gyarmati biroda­lom pesti helytartója kikezd A- merikával. Január 27-én jegyzé­ket nyújtott át a budapesti ame­rikai követség ügyvivőjének, a­­melyben diplomáciai tárgyalá­sok felvételét — követeli. Amerika, amely eddig nem volt hajlandó, szóbaállni a ma­gyar forradalom hóhéraival, visszaküldte a szemtelen-hangú jegyzéket azzal a megjegyzéssel, hogy ilyen provokáló-hangu, és fenyegetéseket tartalmozó jegy­zéket nem hajlandó Washington­ba továbbítani. Kádár kormá­nya erre bejelentette, hogy az amerikai követség mozgási sza­badságát megtorlásképen korlá­tozni fogja. Nem tudjuk, mit fog Moszkva csinálni. Ugyancsak kellemetlen lehet a lemaradt Ká­dár hamis hegedűje a talmi bé­ke-rapszódia karmestereinek! HAJDÚ MEGYEI CSATA A Debrecen környékén tábo­rozó orosz csapatoknak több mentsége lehet arra, hogy szin­tén a régi nótát fújják. Elvégre azért küldték be őket Magyaror­szágra, hogy a szabadságharcot vérbefojtsák. Az egyszerű orosz muzsik, vagy a szteppék mongol­ja még kevésbbé érti meg, hogy a pártvonal holnap épen az el­lenkező lehet, mint tegnap volt. Egy Debrecen melletti város­ban, (amelynek nevét a buda­pesti híradás nem említi,) négy­órás csata folyt le a lakosság és az orosz csapatok között. A do­log ott kezdődött, hogy a boltok (Folyt, a 3-ik oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents