Függetlenség, 1959 (46. évfolyam, 1-53. szám)

1959-09-03 / 36. szám

In Its 46th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N.J, American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság VOL. 46. ÉVFOLYAM — NO. 36. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year Eisenhower elnök A Szabadságharcos Zenekar New Brunswick-i hangversenyének sikere érdekében (Az Amerikai Magyar Intézet az alábbi megbivót teszi közzé) 1059. augusztus 31 Kedves Magyar Testvérünk: Az 1956 évi szabadságharc után a magyar zeneművészek szi­­ne-java menekült Nyugatra. Ausztriában, Philharmonia Hunga­­rica néven szimfonikus zenekart alakítottak a menekült művé­szek és ez az együttes csakhamar világviszonylatban is elismert nevet szerzett .magának. Hangversenyeit Európa-szerte a zene­kedvelők és zeneértők ezrei hallgatták ámulattal. A Philharmonia Hungarica ez év őszén amerikai hangver­­senykörutra jön és az ország nagy városaiban és magasabb zene­értő központjaiban ad hangversenyeket. Államunkban a Rutgers Egyetem szerződtette le egy estére a világhírű menekült magyar művészegyüttest s az Amerikai Magyar Intézet közreműködésével 1959 októben 5-én este, az egyetem 3,000 személyt befogadó tor­nacsarnokában — amely már annyi világhírű nagy művész sze­replésének volt a színhelye — mutatkozik be államunk zeneértő közönségének a Philharmonia Hungarica. Magyar szempontból ilyen magas nívójú művészi esemény ritkán van államunkban s ezért is fontos, hogy New Jersey ma­gyarsága a legteljesebb mértékben magáévá tegye, támogassa és sikerre vigye ezt az ügyet. Éppen ezért 1959 szeptember 11-én, pénteken este 7 őrakpr a Rutgers Egyetem Graduate Student Center termében 38 College Ave. (College Ave. és Hamilton St. sarok) New Brunswick fontos megbeszélő és előkészítő gyűlést tartunk, amelyre e sorok utján meghívjuk New Jersey magyar egyházi és világi vezető­embereit és minden magyart, aki a magyar zene barátja és aki ilyen s hasonló kulturmunkámkban részt kíván venni. Ennek a hangversenynek sikeres megrendezése egész New Jersey magyarságának az ügye. Úgy érezzük, hogy a magyar be­csület dolga, hogy minden más szempontot félretéve összefogj unk és a legteljesebb sikerre vigyük ezt a munkát, ami kezdetét je­lentheti egyszersmind a további hasonló magyar ügyek közös, egyöntetű munkálásának itt New Jerseyben. Hívjuk és várjuk tehát szeptember 11-én, pénteken este a megbeszélő és előkészítő gyűlésre New Jersey minden magyar egyházi és világi vezetőemberét és mindazokat a magyar testvé­reinket, akikre tudjuk, számíthatunk, valahányszor ilyen ügyek leghelyesebb elintézéséről van szó. Magyar testvéri köszönettel: HAYDU K. GYÖRGY az Intézet elnöke az Intézet Igazgatóságának elnöke MOLNÁR ÁGOSTON SZENT ISTVÁN Nt. Tóth Tibor ref. lelkész augusztus 16-án Detroitban elhangzott ünnepi beszéde ezekben a napokban nyugateu­­rópát járja, türelmességet hir­detve és jóhiszeműséget kérve mindenfelé. Hirdeti, hogy ő nem akar és nem fog semmiféle nyílt, vagy titkos megállapodást kötni Hruscsovval. A békéért hozza ezt az áldo­zatot, — mondta legutóbbi saj­tóértekezletén.' Majd hozzátette, hogy ne féltse senki Hruscsov látogatása miatt az Egyesült Ál­lamok elnökének tekintélyét. Nem tudunk róla, hogy bárki is az elnök tekintélyét féltené. Csak arról tudunk, hogy Hrus­csov tekintélye mérhetetlenül megduzzad amerikai látogatása egyenes következményeként, a­­mit csak fokoz Eisenhower o­­roszországi útja. Ez pedig igy van, senki sem tagadhatja. Hruscsov tekintélyének a növe­lése pedig aligha a szabad világ érdeke. A másik fontos pont, amire sajtóértekezlete során Eisen­hower rámutatott az, hogy a fegyverkezési versenyt nem le­het a végtelenségig folytatni, te­hát valamelyes kiutat kell talál­ni. Belátjuk, hogy jó volna. El­képzelhető, hogy Hruscsov, mint valami lócsiszár belecsap az el­nök markába s azt mondja: má­tól fogva ne fegyverkezzünk, hanem éljünk, mint a galambok ... Mi lesz utána? Amerika a legnagyobb zavarban lesz. Hruscsov szavában bízni nem le­het, ezt jól tudják Washington­ban s a fegyverkezés tovább fo­lyik. Két feltételezés vezeti Washingtont Hruscsov meghívása körül. Az egyik az, hogy Amerika ereje megijeszti a vörös diktátort. Nem ijeszti meg, erre nyu­godtan mérget lehet venni. Ha megijedne, ez önmagában a kommunizmus bukását jelente­né. Hruscsov legfeljebb kivárja az alkalmas pillanatot, ami me­­gintcsak nem szolgálja a szabad világ érdekeit. A másik feltételezés az Wa­shingtonban, hogy Hruscsovot meghatja a mi lakberendezé­sünk, autónk, kényelmes életmó­dunk, aminek elérésére im’ a ka­pitalizmus alkalmasabb, mint a kommunizmus. Hruscsov nem \ Szerkesztőnk vakáción Diénes László, lapunk szer­kesztő-tulajdonosa családjával a Catskill hegyekben levő hires Casimir’s Lodge nyaralóba ment vakációra, ahonnan hétfőn La­bor Day napján térnek vissza. Szeptember 13-án pedig Pitts­­burghba utazik a William Penn országos egylet konvenciójára, ahová az Igazgatóság határoza­ta értelmében az amerikai ma­gyar hetilapok részéről őt hív­ták meg. Ez utóbbi ugyan nem nevezhető kimondott “vakáció­nak,” mert a szerkesztőnek van dolga bőven egy ilyen konven­ción, azonban ez a hét is a lap­tól és a szerkesztés munkájától elvett idő lesz. Pittsburghba szerkesztőnkkel utazik fia> Les­lie is, aki onnan továbbutazik Columbia, Missouriba, ahol az egyetemen megkezdi tanulmá­nyait. hatódik meg. Elképpesztően naivnak tartjuk, hogy Hruscsov az álmélkodástól hanyattvágód­jék a sztrájkban levő acélmun­kás minden kényelmi berende­zéssel felszerelt házában. Ilyen kényelmi berendezés az orosz munkásnak nem ajánlatos. Az orosz munkás csak addig marad a kommunista rendszer kiszolgá­lója, amig minden falat kenyér­ért, tüzelőért, vagy ruházati cikkért alázatosan Hruscsovhoz, illetve a tízezernyi népbiztoshoz kell fordulnia. Amikor az orosz munkás már nem lesz szakadat­lanul éhes s nem didereg a vac­kában, —nem lesz már többé kommunizmus és Hruscsov, vagy II. Hruscsov nem lesz már föltétien ura a mai szovjet bi­rodalomnak. Mindkét feltételezés merőben helytelen és semmi jóra sem ve­zethet. Amerikai látogatása után Hruscsov szemtelenebb lesz, mint valaha volt. A rab népek ügye tovább is kényelmetlen mellék­­zöngéje marad Hruscsov ameri­kai látogatásának. Eisenhower is, Nixon is szinte egy időben je­lentették ki, hogy az amerikai felfogás nem változott.. Amerika nem veszi tudomásul a rab né­pek állandó leigázására irányuló szovjet törekvést. Tovább is áll a tétel: amíg a rab népek nem dönthetnek szabadon a sorsuk­ról, nem lehet tartós béke. Jó volna ezt majd a vendég szives tudomására hozni. Nem azért, mintha Hruscsov nem tudná. Nem árt neki elég sok­szor mondani. Minden kommu­nista süket s — természetszerű­leg — Hruscsov le^süketebb. A Fehér Házban kell a fülébe or­dítani. Kruscsev látoga­tásáról Azoknak, akik ellenzik az El­nök és Kruscsev találkozóját, Nixon ezt felelte: “Csak két le­hetőségünk van: vagy szóba ál­lunk velük, vagy harcolunk ve­lük. Nemcsak Amerika, de az e­­gész világ számára nincs más megoldás.” Nixonnak aligha­nem igaza van. Egyelőre jobb, ha Kruscsev jön, mintha a musz­ka hidrogénbombák érkeznének helyette. Dél-Carolina kormányzója, Ernest F. Hollings tiltakozott Kruscsev amerikai látogatása ellen. “Ez a kommunista diktá­tor, — mondotta, — a magyar nép tízezreit mészárolta le vagy küldte kényszermunkára és miatta százezrek váltak földön­futókká . . . Ilyen vendégekkel akar parolázni Amerika ?” Szent igazság mindez, de az Elnök úgy érzi, kényszerhelyzetben van. Clyde J. Kennedy, az Ameri­can Counil of Churches elnöke a következő nyilatokzatot adta a Kruscsev látogatásáról: “Mo­rális szempontból helytelen Ma­­gyország véreskezü. mészárosát Amerikába meghívni. Kruscsev kijelentette, hogy el akar min­ket, Amerikaikat temetni. Csak rossz származhat ennek a nem­zetközi Diliingernek a meghí­vásából.” Vonuljon ki az orosz Magyarországból! “ünnepre jöttünk össze, hogy hódoljunk Szent István, a hon­alapító nagy király dicső emlé­kezetének. Ez az ünnepély a mai időkhöz illő szerény formában, de annál igazabban és őszintéb­ben juttatja kifejezésre a mély­séges hálát, amelyet első szent királyunk országépitő munkája iránt érzünk. Ez az érzés ott van mindnyájunk szivében és ebből merítünk erőt ahoz a meggyőző­déshez, hogy visszaszerezzük Szent István országának hajda­ni fényét. Szent István birodalma az az eszmény, melynek ma hódolunk. Az államalapító nagy király az ország kapuit kitárta és befoga­dott mindenkit, aki a magyar hazát kívánta szolgálni. Mi is az ő bölcs intelmeit követjük, hogy mikor azt valljuk, hogy széles e nagy világon,, aki magyarnak ér­zi magát, aki szereti a magyar földet, aki a magyar nép függet­lenségéért dolgozni és áldozni a­­kar, mi azt magyar testvérünk­nek fogadjuk. A szentistváni eszme fölötte áll minden pártpo­­litkának, áthidal minden ellen­tétet, minden megkülönböztetést magyarok között. Sorsdöntő napokat él ma a ma­gyar nép, de 921 évvel ezelőtt is sorsdöntő kérdést kellett meg­válaszolnia a magyar nemzet­nek. Milyen világosan látjuk most, hogy a vallás életkérdés, egy nemzet legnagyobb köz­ügyé. Dehogy magánügy: a leg­­existenciálisabb dolog a világon . . . Műveltségről, világnézetről, sorsról volt szó. Háromféle lehetőség állott a magyarság előtt. Vagy megma­rad pogánynak a régi hitben, a régi hittel összefüggő népszer­vezetben, erkölcsben és hivatás­­tudatban. Hogy ez mit jelent, megmutatta a honfoglalás óta el­telt száz esztendő annyi véres és sötét tanulsága. Lassanként Eu­rópa szegénylegénye, nemzetek bitangja lett volna a magyar s az ellene összefogó keresztény világ közös akarattal irtotta vol­­(Folyt, a 2-ik oldalon) ÉRTESÍTÉS Mesanko Ferenc — Cass és Hudson St. sarok — utazási iro­dája értesíti mindazokat, akik a közeljövőben Magyarországba, Csehszlovákiába, vagy bármely más országba szándékoznak el­látogatni, hogy minél hamarabb keressék őt fel, hogy a szüksé­­ées intézkedésekre kellő idő áll­jon rendelkezésére. Az utazással kapcsolatban álló összes ügyeket pontosan és szakszerűen intézi el, A magyarság által jól ismert és megbecsült ingatlanforgalmi és közjegyzői irodát nem kell be­mutatni, hisz már hat évtizede szolgálja Trenton és környéke magyarságát, mindenkinek a legnagyobb megelégedésére. For­duljon teljes bizalommal Mesan­ko Ferenchez, ő az Ön ügyét a legnagyobb leikiismeretséggel és oda adással intézi el. “Hitler döntött... történelmi tények Szálasi Naplójában” címen a magyar emigráció e­­gyik legérdekesebb munkája je­lent meg New Yorkban, a német megszállás előtti magyar királyi rendőrség politikai osztályának detektivcsoportvezetője tollából. Szálasi Ferenc “1944 HUN­GARISTA MOZGALOM—októ­ber hó” cimü legfontosabb nap­lójának nyilvánosságra hozása dokumentáris szempontból fel­mérhetetlen értékű, mert hitele­sen bizonyítja, hogy Magyaror­szágon 1944 október 15-16-án a hatalomátvételt Hitler Adolf a saját fegyveres erejével erősza­kosan hajtatta végre és ültette Szálasit az államhatalom birto­kába. “A főhadiszálláson Hitler ve­zér és kancellár döntött; dönté­se a következő: a kormányzó nem maradhat a helyén, helyéről el kell távolítani” — Írja Szála­si a naplójában, ahol megörökí­tette azoknak a sorozatos tár­gyalásoknak a részleteit, ame­lyeket Hitíer megbízottjai: Vee­­tásával a magyar nemzetet is el­érte és közvetlenül veszélyez­­főnöke és dr. Haller német kö­­vetségi tanácsos folytattak vele a hatalom erőszakos átvételének előkészítése céljából. Abban az időben a németek háziőrizetben tartották Szálasit a Verbőczi ut­cai SS főhadiszálláson, ott foly­tak a titkos tárgyalások és ott foglalta naplóba Szálasi azoknak a részleteit. A napló eredetije Szálasi Fe­renc letartóztatása alkalmával került az Amerikai Katonai Ha­tóságok kezeibe, amelyet sike­rült szerzőnek szószerint lemá­solnia s igy vált lehetővé most a nyilvánosságra hozatala. —* A könyv szerzője Szélesi Jenő volt detektivcsoportvezető, aki a né­met Gestapon és koncentrációs táborban átélt élményeinek is­mertetésén keresztül betekintést nyújt az olvasónak ahhoz, hogy közelebbről megismerhesse an­­ltát, amely Szálasi hatalomra ju­­nak a rendszernek az igazi arcu­­senmayer német követ, Winkel­mann a Magyarországon állomá­sozó német rendészeti szervek tette. Majd volt foglalkozásából adódó egyes rendőri nyomozá­sainak és egyéb rendkívüli szol­gálatainak részben színes ripor­tokban, részben pedig a tények tragikus valóságában való is­mertetése utján igyekszik a munkát az olvasó számára szó­­rakoztatóbbá és élvezetesebbé, de egyben tanulságossá is tenni, így ma is élő, közismert szemé­lyekkel kapcsolatos ismeretlen e­­semények kerülnek az olvasó e­­lé, amelyek bizonyára érdekes újdonságokként hatnak. A könyv megrendelhető la­punk könyvosztályánál $2.25 beküldésével. Cim: Foreign Book Shop, 216 Somerset St. New Brunswick, N. J. Menedékjogot kért Wagner Márton, a Buenos Airesi magyar követség keres­kedelmi attaséja, aki 3 éve van Argentínában, menedékjogot két és kapott az Argentin kor­mánytól. Wagner az első szov­­jet-blokkbeli diplomata, aki Ar­gentínában otthagyta a vörös követséget. A magyar diplomata menekülése kényes helyzetbe hozta a dél-amerikai kommunis­tákat, akik egész Dél-Ameriká­­ban nagyarányú politikai offen­­zivába kezdtek. Az amerikai munkásság tisz­teletére törvénybeiktatott LA­BOR DAY 1959-i évfordulója alkalmából időszerű megállapí­tani, hogy a munkások életszín­vonala eddig soha nem látott ma­gaslatra emelkedett és hogy a munkásság befolyása az ameri­kai törvényhozásra is mindin­kább érezhetőbbé vált. Ez azon­ban nem volt mindig igy és bár az eredményeket forradalmak nélkül érték el a munkások, a zsákmány nem esett az ölükbe, hanem nehéz küzdelmek, súlyos áldozatok és sok esetben véres harcok árán. Amerika iparosításának kez­detén, a 12, 14, sőt 16 órás napi munka elfogadott gyakorlat volt és a bérek épen csak, hogy szű­kös meglélhetést nyújtottak. De már az 1830-as években megin­dult a küzdelem a rövidebb munkanap kivivására. A filadel­­fiai asztalosok szövetsége hozta ekkor a következő határozatot: “Minthogy minden embernek jo­ga van ahhoz, hogy munkája vé­geztével szellemi előrehaladását is szolgálja, az ipari munkás ne legyen köteles napi 10 óránál többet dolgozni!” A különben konzervatív BOSTON TRNAS­­CRIPT ekkor már igy irt: “Ha a nyári hőség idején az ipari szakmunkás 10-12 órát dolgo­zott, engedtessék meg, hogy az­után visszatérjen családjához, gyermekeinek oktatására és szellemi szükségleteinek kielégí­tésére.” Más újságok kevésbbé voltak engedékenyek: “A tíz­órás munkanap követelménye megbénítja iparunk kifejlődését, nem* is beszélve arról, hogy a munkaidő leszorítására irányu­ló izgatás, a jó erkölcsökbe üt­közik. A legértékesebb a reggeli és esti óráknak munkátlanság­­ban való eltöltése, kicsapongá­sokra és züllésre fog vezetni.” Sok alkalmazó érvelt ebben az időben azzal, hogy “a biztosított szabad órák a munkakerülés ju­talmát jelentik.” A munkások első szervezkedé­seit a munkaviszonyok megjaví­tássá érdekében a bíróságok kez­detben törvénybe ütköző cselek­ménynek minősítették. Forduló pontot jelentett a massachusett­­si Legfelsőbb Bíróság határoza­ta 1842-ben, mely szerint a szak­­szervezetek összeolvadása magá­ban véve nem törvénytelen, ha az egyesülés célja nem törvény­­ellenes. Ugyancsak a massachu­­settsi bíróság volt az, amely a “closed shop” elvét szentesítet­te. Eszerint a szakszervezetek­nek joguk van olyan kollektív szerződést kötni a vállalatokkal, amely előírja, hogy az összes al­kalmazottak kötelesek a szak­­szervezethez csatlakozni, nem élvezhetik az előnyöket tehát, a­­melyeket az unió kivívott, anél­kül, hogy a terhekből is kivennék a részüket. 1860-ban a napi tízórás mun­kaidőt már minden iparban el­fogadták és mint távoli és me­rész célt, a nyolcórás munkana­pot helyezték kilátásba. 1884- ben a szakszervezetek közös gyűlésén, amely a két évvel ké­sőbben megalakult American Federation of Labor előőrse volt, az Asztalosok Szakszervezete határozati javaslatot terjesztett elő, amely a nyolcórás munka­nap törvénybe iktatását köve­telte. Egyes körök “Amerika-elle­­nesnek” bélyegezték a mozgal­mat, amely “alacsonyabb bére­ket és a munkások társadalmi leromlását fogja magával hozni, mert a munkakerülést, a hazárd játékokat, zendüléseket, részeg­séget és kicsapongásokat fogja elősegíteni.” A nyolcórai munkaidő érdeké­ben 340,000 munkás szállott sík­ra, akiknek több mint fele 1886. május 1-én általános sztrájkba lépett. A tüntetés hosszú és gyakran véres küzdelmeknek volt a bevezetője, amelyeknek mai eredményeképen az átlagos amerikai munkás heti negyven óránál is kevesebbet köteles dol­gozni, sőt a munkások egyhatoda csak 35 órát vagy kevesebbet dolgozik. Vezető három legna­gyobb szakszervezetünk már be­jelentette, hogy legközelebbi cél­kitűzése a heti négynapos mun­ka lesz, összesen 32 órán át. American Council MI ÚJSÁG TRENT0NBAN? VÁGOTT MIKLÓS, 72 Flo­rence St., keresi Dr. Bagnigg La­jost és Ilmát. Dr. Babnigg nyug. miniszteri osztály-tanácsos-tudo­­mányos kutató. SZEPTEMBER 6-án, vasár­nap rendezi hagyományos évi kirándulását az Amerikai Ma­gyar Civic Association a Polish American Club Central New Jersey, Rt. 130 területén. MASICK ANDRÁS és neje, Magyar “Sajtónap” Bethlehemben--------­­t A “Bethlehemi Híradó” c. lap­társunk szeptember 6-án, va­sárnap a Flickinger Groveban Saucon Park, Bethlehem, Pa.) nágy pikniket, Sajtónap-ot ren­dez. Az alkalom főszónoka Msgr. Varga Béla, a Magyar Bizottság elnöke lesz. 1810 Chestnut Ave. leánya Ilo­na, felsőiskolai tanárnő, a La­dies Auxiliary to Catholic War Veterans Holy Cross titkárnője, munkássága elismeréséül a pittsburghi országos konvenció­ján nagy kitüntetésben része­sült. Mis is gratulálunk a tehet­séges és bájos tanárnőnek és az ő kedves szüleinek. LEKKA ISTVÁN, 230 Gene­see St. honfitársunk a Catholic War Veterans Post 417 által ki­sorsolt automobil boldog tulaj­donosa. Gratulálunk. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hog> ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnunat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkeaünk a postaha­­hatóságnál.

Next

/
Thumbnails
Contents