Függetlenség, 1959 (46. évfolyam, 1-53. szám)

1959-07-02 / 27. szám

VOL. 46. ÉVFOLYAM — American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság NO. 37. SZÁM Ten Cents per Copy—$3.00 per Year TRENTON, N. J., 1959. JULIUS 2 In Its 46th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N.J. JULIUS NEG A magyarországi rendszer tintabetyárjai mindent elkövet­nek, hogy szépre mázolják az uralkodó állapotokat. Szerin­tük minden jól megy Magyar­­országon, de a nyugati világban nem akarják elhinni. A budapesti Népszavából idé­zünk most egy részletet. A cikk írója Földeák János, aki szerint hazugság és rágalom, hogy a magyarországi irók hallgatnak. Földeák eszmefuttatásában szá­mokkal dobálózik és láthatólag valami rosszindulatú rémmel viaskodik. Tessék belőle az Íze­lítő : “Az imperializmus bérencei nem szűnnek rágalmazni ben­nünket s még dühödtebbek, hogy az 1956-os támadásuk csúfos ve­reséggel és kudarccal végződött. Leggyakoribb hazugságaik e­­gyike, elaljasodott hazaárulók­ra támaszkodva, hogy irodal­munk pang, hogy Íróink hallgat­nak, vagy mellébeszéléssel feje­zik ki mai életünk, törekvéseink és eredményeink tagadását. Nem a rágalmak és hazugságok cáfolására, mert ez hasztalan feléjük, de az ünnepi könyvhét számvetésének szép alkalmából hadd erősítse önbizalmunkat, hogy 1958-ban 696 szépirodal­mi mü jelent meg hazánkban több mint hét és félmillió pél­dányban, hogy a gyermekeink és ifjúságunk számára 233 mü­vet adtunk ki több mint négy­millió példányban, és ezenkívül a tudományos, ismeretterjesztő és szakmai könyvek százát és százát közel egymillió példányi­ban, hozzátéve mindehhez még a több mint tízmillió tankönyvet. — A fenti számok nem irodal­munk és könyvkultúránk fejlő­désének visszaeséséről, vagy megtorpanásáról bizonyítanak, ellenkezőleg: irodalmunk föl­frissülésének és bontakozó meg­újhodásnak vagyunk tanúi és részesei . . .” “Az ünnepi könyvhét alkal­mára 82 müvet jelentettek meg könyvkiadóink és ebben az im­ponáló számban a mai magyar irodalom vezet 26 uj és 15 klasz­­szikus müvei. Ki meri még arc­pirulás nélkül állítani, vagy lel­­kiismeretfurdalás nélkül elhin­ni, hogy irodalmunk visszaesett és íróink nem dolgoznak?,Csak akit ellenséges gyűlölet szit, vagy aki szándékosan szemet huny a könyvkereskedéseink gazdag és változatos kirakatai előtt, vagy nem olvassa sajtónk híradását a megjelent uj és uj könyvekről. — Igen, mai irodal­munknak az a tematikai jellem­zője, hogy Íróink és költőink ér­deklődése egyre inkább, bátran és határozottan ha olykor zökke­­nősen is, de mai életünk és kö­zelmúltunk felé fordul és ebben az egyre nagyobb korszerűségre törekvésben a fiatal lírikus- és prózairó-nemzedékünk az élen­járó, s ha más jelzés nem lenne, ez is elegendő volna, hogy nö­vekvő reményekkel tekintsünk uj irodalmunk jövője elé.” Hát ez mind szép, amit Föl­deák imigyen “fölbuzog,” csak éppen egy hibája van. Az, hogy véleményével nemcsak az “imperiálista bérencek,” nem egyeznek, hanem a ma­gyarországi irodalmi élet po­­litrukja, Bölöni György sem ért egyet. Az igaz, hogy a magyaror­szági rendszer sok régi klasz­szikus müvet ad ki újra, de csak azért, mert jó üzlet. Ma­gyarországon éppen úgy, mint a külföldi magyarság körében a klasszikus magyar könyvek kapósak. Ami pedig az uj irodalmat jelenti, Földeák vérmes remé­nyei alapját nem látjuk. A forradalom óta egyetlen vala­mire való uj irodalmi termék sem jelent meg. A magyarországi iskoláztatás körüli gondokat szép kerek számok mögé bujtatja a Nép­­szabadság cimii lap. Szósze­­rint idézzük belőle a követke­zőket : “Az egyetemeinken csaknem 4,500 diák fejezi be tanulmá­nyait az idén. Az ipari üzemek és intézmények, igénye máris meghaladja az egyetemet vég­zett fiatalok számát. Csupán a jogi karon és a művészeti főis­kolákon végzők létszáma na­gyobb valamivel a jelentkező igényeknél . . . 1957-ben még 3.000, tavaly már csak 800 egyetemet végzett fiatalnak kellett átmenetileg ösztöndija állást biztosítani . . . Középis­koláinkban körülbelül 25,000 leány és fiú végzi el tanulmá­nyait az idén. A szakközépis­kolákban végzőknek legna­gyobbrészt az iskolákat fenn­tartó minisztériumok biztosíta­nak állást ... Az egyetemekre 7,200 középiskolát végzett fia­talt vesznek fel . . . Az érett­ségizettek közül körülbelül 3.000 fiatal nyerhet elhelye­zést ipari (kereskedelmi) szakmákban tanulóként s mint­egy kétezren tanulhatnak to­vább az egészségügyi iskolá­kon. Az általános iskolát vég­ző fiatalok előtt szintén kedve­zőbbek a kilátások, mint ta­valy voltak. Ez főleg abból adódik, hogy az idén körülbe­lül 15,000-rel kevesebb, csak 104.000 fiatal végez az általá­nos iskolákban: most felyezik be tanulmányaikat a háborús korosztályok. így azután az idén végzőknek mintegy 80-85 százaléka tanulhat tovább a középiskolákban és ipari tanu­ló intézetekben. Az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szakmunkás­­képző iskolákban 42,000, az általános gimnáziumokban 31.000, a szakközépiskolákban (technikumokban) 11,000 fia­tal felvételére nyílik lehető­ség. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a középiskolák az előzetes jelenkezések alapján már megteltek. Az általános iskolát végzők elhelyezkedési problémái első­sorban abból adódnak, hogy sok közöttük a lány.” Aki figyelmesen olvassa a Népszabadság fejtegetését, rá­jön arra, hogy az oktatás felső fokán erős a rostálás. Elárul­juk, hogy nem a képesség, ha­nem a származás szerint ros­tálnak. Azt sem mondja el a Nép­­szabadság, hogy a tanuló ifjú­ságot — szovjet minta szerint — irgalmatlanul befogják a termelő munkába, az iparba és mezőgazdaságba. A vörös statisztikának hinni sohasem ' lehetett. Csak azt mondja el ez a statisztika, ami­vel dicsekedni lehet, de elhall­gatja mindazt, ami rossz fényt vethet a rendszerre. Száznyolcvanhárom évvel ezelőtt lelkes amerikai hazafi­ak gyülekeztek Philadelphia városában. Az amerikai tele­pesek és az angol birodalom között a háború már kitört és az u. n. Continental Congress kiküldöttei azon tanácskoztak, hogy Amerika teljes függet­lenségét tüzzék-e ki a háború végcéljául. Aránylag rövid ta­nácskozás után a gyűlés 1776. julius 4-én elfogadta a “Füg­getlenségi N y i 1 a t k ozatot,” mely az amerikai nemzet ön­állóságának : és szabadságjoga­inak alapköve. Katonai szempontból a fel­kelők helyzete korántsem volt irigylésre méltó. George Wa­shington viharvert csapatai csak néhány nappal azelőtt ismét súlyos vereséget szen­vedtek Long Islandon — előző balsikerek után — és hire kelt annak is, hogy New York vá­rosát megtámadták az ango­lok. A szabadságharc vezérei, akik Philadelphiában gyülé­­seztek, a már-már veszendőbe ment függetlenség mellett tör­tek lándzsát és örökbecsű sza­vakba öntötték minden nemzet és minden ember jogát a sza­badsághoz és halálos Ítéletet mondtak ki minden zsarnok­sági törekvés ellen. A Függetlenségi Nyilatko­zat magától értetődő igazság­nak nyilvánítja azt, hogy “minden embert egyenlőnek teremtett Isten, az élethez, a szabadsághoz és a boldogulás­ra való törekvéshez való elide­geníthetetlen jogokkal. Ha az uralmon levő kormány e jogok eltiprására tör, a nép a kor­mányformát módosít hatja, vagy megdöntheti.” Az ok­mány sérthetetlennek nyilvá­nítja az embernek, mint Isten teremtményének egyéni joga­it; megbélyegzi az idegen uralkodó zsarnoki uralmát és kimondja, hogy “az Egyesült Gyarmatok ténylegesen és jo­gosan szabad és független ál­lamok.” A nyilatkozat határo­zatainak biztosítására az alá­írók felajánlják “életüket, va­gyonukat és szent becsületü­ket.” Nikita pesti szónok­lata Nikita, a mániákus szónok, pesti beszédében igy figyelmez­tette a Nyugatot: “Aki bennün­ket megtámad, az öngyilkossá­got követ el, mert a kommunista blokk legyőzhetetlen. Ezt tudják a nyugati hatalmak is, ezért azt reméljük, hogy nem fognak el­követni öngyilkosságot.’ Hogy is mondja csak a köz­mondás: “Aki fél az erdőben, fütyörészni kezd.” — És Nikita fütyörészik. John Adams, az aláírók egyike, aki később az Egyesült Államok elnöke lett, igy szá­mol be az eseményekről fele­ségének irt levelében: “Bizo­nyos vagyok benne, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat el­fogadásának napját késői nemzedékek is ^évforduló gya­nánt fogják megünnepelni, pompával és j szertartásosan, harangzúgással. tűzijátékok­kal, sport és színházi előadá­sokkal és pedig a kontinens egyik partjától jés másikig, az idők végtelenségig.” John Adams jóslata betel­jesült. Amerikaikak e napon leteszik a szerszámot és a tol­lat és vidám ümiepi hangulat­ban emlékeznek meg a halha­tatlan hősökről, akik arányta­lanul hatalmasabb erőkkel szemben, a’ sikertelenségtől vissza nem riadva, szembe­szálltak a zsarnoksággal, hogy az amerikai szabadságot ki­vívják, minden nemzet bámu­latára és okulására. AMERICAN COUNCIL Fényes esküvő Gyönyörüszép esküvő szín­helye volt a Holy Infancy r. k. templom Bethlehem, Pa.-ban szombaton, junius 21-én dél­ben, amikor Dr. Polgár E. Jenő ottani magyar orvos és felesé­ge leánya, Irvina Emilia és James D. Murphy örök hűséget esküdtek egymásnak. Esküvő után a násznép autókaravánja átvonult Dr. Polgárék Allen­town közelében levő festői kastélyába és parkjába, ahol késő estig tartó, cigányzenés nagy lakodalom volt. A fiatal pár délre utazott a mézeshe­tekre. Az ifjú férj orvosnak készül s a Pennsylvania Egye­tem ötödéves hallgatója. A Pennsylvániából és kör­nyező államokból résztvevő meghívott vendégsereg Dr. Polgárék nagy családjából és széles baráti köréből tevődött össze, akik között lapunk szer­kesztőjét és feleségét is többév­tizedes őszinte barátság fűzi a menyasszony szüleihez. Sok-sok boldogságot, hosz­­szu életet kívánunk az ifjú házaspárnak és Isten gazdag áldását frigyükre! Diplomás kémikus Lukács M. Jean, Lukács Fe­renc és neje, 46 Monroe St., Bridgeport, Conn.-i lakosok le­ánya a Bryn Mawr College­­ban junius 2-án megkapta a kémiai szakon szerzett BÁ fo­kozatot. A'Yale Egyetem Bio­kémiai Osztályán fogja foly­tatni tanulmányait, ahol ösz­töndíjat nyert. Miss Lucas, aki­nek édesapja a Szent György Szövetség keleti körzeti igaz­gatója, a nyarat Európában Meyner kormány­zónk Moszkvába utazott Kilenc amerikai állam kor­mányzója — köztük Robert B. Meyner, New Jersey “első em­bere” is — kedden, junius 23- án elindult Moszkvába, illetve a Szovjet Unióba, az Institute of International Education ál­tal szponszorolt és a Sloan és Rockefeller Alapból pénzelt látogató-kőrútra. Amikor Mey­­nert az újságírók megkérdez­ték, nem fél-e, hogy Oroszor­szágban kidnapolják őket és pénzt követelnek majd kiada­tásuk ellenében, kormányzónk diplomatikusan azt válaszolta, hogy “az életben minden kö­rülmények között vannak koc­kázatok.” A kormányzók utjá­nak célját illetőleg Meyner azt mondotta, hogy: “Alkalmat keresünk arra, hogy betekin­tést nyerhessünk a szovjet szisztéma működésébe. Hogy mit s mennyit fognak nekünk megmutatni, nem tudom, de azt mondták, hogy olyan vidé­kekre visznek, melyek hason­lítanak az Egyesült Államok bizonyos részeihez. Hogy a va­lóságot fogjuk-e látni s meg­tudni, az kérdés.” Negyedik évi William Penn Nap Trentonban A Wm. Penn Egylet Trentoni 13-V fiók hagyományos évi, im­már negyedik WILLIAM PENN NAPJÁT a Hamilton Grove piknikhelyen tartja, a Klockner Roadon, vasárnap, julius 19-én. A Kára-Németh rádiózenekar fogja a muzsikát szolgáltatni. A rendező bizottság tagjai: Mayer János elnök; Radvány Ferenc igazgató, társelnök; a jegybizottság elnöke Smith Jó­zsef, a bárnál ifj. Radvány Fe­renc működik. ' A hűsítők és fagylalt szolgáltatásnál Dobos László, az aj tó jegyek elnöki cso­portját Molnár Ferenc, Kerekes Andy és Szamosszegi Jenő kép­viselik. Jegyek kaphatók Nemes Károlynál, Hegedűs Jánosnál, Vágott Istvánnál és Graycár Andrásnál. A konyha elnöke: Takach' János, a hirdetésekről Virok Aleü és Takach János gondoskodnak. Hirdetés-ügyek, Smith Joe és Révész Lajos. Hazacsalogató küldöttség utazik Nyugatnémet­országba A magyar vöröskereszt 3-tagu küldöttsége május közepén Nyu­gatnémetországba utazott, hogy az ott-tartózkodó kiskorú mene­külteket rávegye a hazatérésre. A magyar vöröskereszt felhívta a Nyugatnémetországban lévő magyar kiskorúak szüleit, hogy személyesen, vagy levélben for­duljanak a Magyar Vöröskereszt kereső szolgálatához. Tanácsos kétszer is meggon­dolni annak, aki hazamegy!! Ha ezer barátod van — ke­vés, de ha egy ellenséged van — sok. tölti, ahová tanulmányútra megy. Nyugati figyelő írja: RÉTHY LAJOS AZ AMERIKAI BÜNHULLÁM Itt Amerikában az a szokás, hogy ha valamit ki akarunk hangsúlyozni, akkor napot, he­tet, sőt újabban hónapot dediká­lunk a célnak. Országos méretű kampányok rendszerint elnöki proklamációval kezdődnek. Az államok kormányai sem akarnak hátul maradni. így esik meg, hogy mialatt New York kutya­napot tart, Californiában talán éppen macskanapot ünnepelnek. Nem kétséges, hogy a sok min­denféle napot nem tudjuk szá­mon tartani. így eshetett meg, hogy kevesen vettünk tudomást arról, hogy május elseje a tör­vénytisztelet napja volt. Orszá­gos méretekben. Elnöki prokla­mációval. Komoly oka volt a kormánynak arra, hogy a kér­dést felvesse. Mert Amerika az ellentmondások hazája. Sehol a világon nem mutattak az egyházak olyan fejlődést, mint itt. 1900-ban a lakosság 36%-a volt tagja valamely fele­kezetiek. 1940-ben 49% volt egyháztag. Ez a szám 1957-ben 61%ra emelkedett. Ha az ország lakosságának emelkedését szám­ba vesszük, azt találjuk, hogy az egyháztagság emelkedése mesz­­sze felülmúlja a lakosság szapo­rulatát. NEM FOG RAJTUNK? Minden vallás alapelvei erköl­csös utón kívánják tartani a ben­nük hívőt. A baj ott lehet, hogy nem fog rajtunk a vasárnapi lecke. Hétfőn reggel kezdjük e­­lőlről. J. Edgar Hoover, az FBI direktora jelenti, hogy 1958-ban 2,796,400 bűntényt követtek el az országban. 1950-óta a büntet­tek száma négyszer olyan gyor­san emelkedett, mint a lakosság szapbrulata. Minden dollárral szemben, amit templomra költöt­tünk az elmúlt évben, $12-t kel­lett kiadni a bűncselekmények megelőzésére. 1957-ben 157, 1958-ban 270 bankrablás történt. Az utóbbi évben $1,621,561 volt a bankrab­lók zsákmánya. A múlt évben 8 millió dollárt fizettek ki a ban­kok rossz csekkekre. Az egyik csekk az “East Bank of the Ri­­ver”-re volt kiállítva, ami ma­gyarul a folyó keleti partját je­lenti: East River Bank (Keleti Folyó Bankja) helyett. És ne próbáljuk a kérdést az­zal elintézni, hogy hivatásos bű­nözők azok, akik a törvényt meg­szegik. Tessék csak kimenni az országúira és betartani a sebes­ségi szabályt: Mi fog történni? A kocsik százai fognak bennün­ket kikerülni. Sőt, némelyik azt is odakiáltja, hogy “miért nem alszunk otthon?” Vagy vegyük az úgynevezett sportemberek ü­­gyét. Csak New York államban 350 vadászt büntettek meg ösz­­szesen $10,000 birságra az el­múlt évben. Ha szabadjára en­gednék őket, az őz és a nyúl is úgy kipusztulna, mint az ameri­kai bölény. Egyszóval, mi/‘nem' hivatásosak” sem vagyunk job­bak a Deákné vásznánál . . . A “SZEGÉNY”BŰNÖZŐ? A Federal Trade Commission naponta ad ki kommünikéket, a­­melyekben a vásárló közönséget óvja a minap megjelent hamis hidetésektől. Sajnos, ezek a je­lentések nem kerülnek a közön­ség kezébe. Mert ugyanazok az újságok, amelyek lehoznák őket, a belső oldalakon továbbra is nyomnák azokat a jólfizető hir­detéseket, amelyek hazudnak az áru minőségéről, a leszállított árról és miegyébről. Az Aetna Biztositó Társaság becslése szerint, az alkalmazot­tak hűtlensége közel egy billió dollárjukba kerül évente a válla­latoknak. A múlt évben két és félszer annyit fizetett ki a tár­saság ilyen károkért, mint 1957- ben. Nem szeretnénk a gyengébb nemmel bajba kerülni, de meg kell említenünk azt is, hogy a sikkasztó alkalmazottak 70%-a nő volt az 1958-as évben. A pál­mát az az indianai hölgy kapná, aki egy ottani kávévállalattól $320,000-t sikkasztott. New Yorkban van egy magán­cég, amely azzal foglalkozik, hogy a nagyvállalatok alkalma­zottait tartja szemmel. 500 meg­figyelőt tartanak a nagyobb cé­geknél. Azt jelentik, hogy a csa­ló alkalmazottak 60%-a nem egyszerű munkás. A felügyelők, az üzletvezetők, vagy igazgatók közül kerül ki a legtöbb sikkasz­tó és egyéb bűnöző. A FEJÉTŐL BÜDÖSÖDIK Egy newyorki főiskolában 39 kiváló tehetségű diákhoz intéz­ték a következő kérdést: “Mi a legfőbb célja az életben?” — A megkérdezett diákok mindegyi­ke legalább 130 fok intelligen­ciával rendelkezett. Mindegyik művészi pályára készült. író, festő, szobrász, zenész lesz belő­lük, amikor elvégzik az iskolát. Ők lesznek azok, akik a jövő ge­neráció gondolkodásmódját irá­nyítani fogják. Feleletük? Kettő kivételével mind azt felelte, hogy minél több pénzt igyekszik majd keresni a művészetével. A tobzódó materializmus te­hát nemcsak a szovjet-rendszer bűne. Itt van körülöttünk. Ha a politkust hallgatjuk, azzal fog dicsekedni, hogy hány automobil és egyéb luxuscikk van Ameri­kában. Ha a televíziót kinyitjuk, azt tanuljuk belőle, hogy mindig annak van igaza, aki gyorsab­ban ki tudja rántani a forgópisz­tolyt. Az erőszak dicsőítése sem bolsi találmány. A két rendszer között ideológiai versengésből csak akkor kerülhetünk ki győz­tesen, ha hétfő feggeltől vasár­nap estig befelé nézünk! Ha a tisztulást önmagunkkal kezdjük. Kár a szomszédra ujjal muto­gatni. Mert ugyanakkor 3 uj­junk mifelénk mutat.. . KOPOGTATNAK AZ AJTÓN És ha a kopogtatás éjszaka hangzik, elszorult szívvel nyit ajtót, aki a vasfüggöny mögött lakik. Néha ugyanaz a sorsa an­nak is, aki segítette ezt a füg­gönyt legördíteni. Alexander Di­­mitriev szovjet tengerészkapi­tány a londoni szovjet követsé­gen szolgált, mint tengerészeti attasé. Kitünően beszélt angolul. Felettesei utasítására tagja lett minden angol főúri klubnak, a­­hol egy kis beszélgetés-foszlányt ki lehetett hallgatni. A klubélet azonban kétélű fegyvernek bizo­nyult. Dimitriev kapitány meg­szerette az angolokat és befelé szégyenkezett kémszerepe miatt. Csak önmagában pironkodott még. Nem jutott el a meghason­­lásig. De felettesei figyelték, mi­ként csúszik. Az egyik éjszaka kopogtattak a kapitány ajtaján. A követség két marcona pribékje elhurcolta hazulról. Órákig vallatták a kö­­(Folyt, a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents