Függetlenség, 1958 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1958-10-30 / 44. szám

In It» 45th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hu i&an News Amerikai szellemű magyar újság “YEAR. 4OVFÖLYAM — NO. 44. SZÁM Ten Cents per Copy—S2.C0 per Year TRENTON, N. J„ 1958. OKTÓBER 30 A választás kimenetele nem látszik túlságosan izgalmas kérdésnek. A jelölteken és né­hány belső pártemberen kívül kevés embert izgat. Valahogy bement a köztudat­­ba, hogy a választás erősen a de­mokraták malmára hajtja a vi­zet. Az egész országban szorgo­san dolgozó jósok konkrét szá­mokkal is szolgálnak; a demok­rata párt még további hat sze­nátorral izmosodik és legalább 18 képviselővel. A republikánus pártot megosztják a belső szer­vezeti bajok. Ezen kívül politi­kailag is egyre több nézetkü­lönbség bukkan fel és ezzel pár­huzamosan nagyfokú közöm­bösség is. A demokrata párt keményeb­ben dolgozik, mögötte a szak­­szervezetekkel. Nekik is vannak bajaik, de nem általános jelle­gűek. Ami a két párt politikai irány­vonalát illeti, a kettő közt alig­­alig van különbség. Külpoliti­kailag a demokrata párt sem tudna kitalálni valami okosab­bat, s belpolitikáiig sem hoz­hatnak fel semmi olyasmit, ami lázba hozná a szavazó polgárok millióit. A demokrata párt ke­ményebben dolgozik s igy — va­lószínűleg — övé lesz a pálma. Valószínűleg. De azért meglepe­tések is lehetnek, mint minden választáson. A republikánusok felvonultatták elsőszámú szava­zatszerzőjüket, Eisenhower el­nököt. S ő már a múltban is sok fej­fájást okozott a demokrata pártnak. Persze — itt sietve megjegyezzük — a demokra­ták nagyágyúja, a kis Harry is utón van, Truman, a volt elnök, aki szintén okozott némi meg­lepetéseket életében a republi­kánusoknak. Lövik, vagy nem lövik Quemoyt —ez a kérdés ma már nem ját­szik döntő szerepet a világpoliti­kában. Legfeljebb bosszantó té­nyező. De egyre inkább elkopik a jelentősége. Nem is olyan régen még so­kan arra gondoltak, hogy köny­­nyen kirobbanhat a quemoyi ügyből a harmadik világháború. Ma efélére nem gondol már sen­ki. Kihűlt. A magyar forradalom második évfordulóján álljunk meg egy pillanatra. A magyar nép szép foradal­­mát a két esztendő sem halvá­­nyitotta el. Él, ma is él elevenen a vasfüggöny mindkét oldalán lakó népek lelkében. Hogy is halványodhatna el? A szabad világban nincs hiány semmiben. Van pompás =akása mindenkinek. Van élelme bősé­gesen. Van továbbá autója, szép ruhája, telfonja és fürdőkádja, bankbetétje, ingósága és ingat­lanja. Még ennél is több van mindenkinek, a szabad világ szerencsésebbek részein. Csak ügyben van hiány. Fér­fias tettekben. Amelyek a kom­munizmussal szembeni élet-halál küzdelemben világraszólók, pél­damutatók lehetnének. . A szabad világ és a kommunis­ta világ küzdelmében már meg­történt, hogy politikusok csap­kodták az asztalt, sőt volt már háóoru is, amelyben főleg pán­célokat és lökhajtásos repülőgé­peket próbáltak ki, egy eljöven­dő nagy háborúra. De a szabad világ nem tud fel­mutatni egy egész népet, amely­nek minden tagja egy parity­­tyás Dávid, tudva, hogy a kom­munizmussal megalkudni nem lehet. A szabad világ irói, gon­dolkozói ma is a magyar szabad­ságharc szépséges fordulataiban fürdetik meg lelkűket. Mert szép maradt és szebb lesz mindig, mint a különféle történelmi ko­rok oly sokszor megénekelt küz ­delmei. Keserű igazság, hogy a Nyu­gat még mindig nem tett sem­mit Magyarország felszabadí­tásáért. Az egyik legnagyobb európai gondolkodónak igaza van: ‘Ha Budapest utcáin 1956 őszén nem vér, hanem olaj folyt volna, a magyar nép ma szabad volna.’ Ha az elmúlt hónapok nemzet­közi eseményeit figyeltük, iga­zat kellett adnunk Don Salva­doré Madariaganak . . . ‘Az amerikai mun­kásság nem felejt’ Washingtonban, az ország fővárosában, az orosz követ­ség épületével szemben áll az egyik legnagyobb amerikai munkás-unió hatalmas épüle­te, melynek ablakai október 23-án este hatalmas kereszt­alakban gyulnak ki s ez a fel­írás világit be a vörösek sötét lelkiismeretébe: “Az amerikai munkásság soha nem felejti el 25,000 ma­gyar munkás legyilkolását, 95,000 munkás rabláncra veré­sét Magyarországon!” 1956 október 23-ról egész Amerika megemlékezik, bá­mulattal és kegyelettel adóz­va a hős magyar felkelőknek. A William Penn Egylet uj helyi­ségben Tisztelettel értesítjük a tren­­toni és környékbeli magyarsá­got, hogy a William Penn tren­­toni osztálya irodáját áthelyez­tük 1030 S. Broad St. alá. Gyűléseinket az irodahelyi­ségben tartjuk minden hónap második vasárnapján 2 órai kezdettel. A gyűlések alkalmával nincs pénzszedés. ANGELO RONCALLI KARDINÁLIS, VELENCEI PÁTRIÁRKA XXIII. JÁNOS néven lett az uj pápa. A római katolikus egyház uj feje 76 éves és ő a 262-ik pápa Szent Péter óta. Segítsük elő magyar menekültek be­vándorlását Az amerikai kormány Ausz­triából és Olaszországból 3000 magyar menekültnek tette lehe­tővé a bevándorlást az Egyesült Államokba, ha az amerikai ma­gyarság biztosítja a kormány által előirt assurance-t. Az as­surance nyújtása a legkönnyebb formája a menekülteken való segítésnek, mivel az aláírótól nem kíván anyagi áldozatot, csupán az érkező menekültnek az elhelyezését, illetőleg bár­mely munkának a biztosítását kéri. Komoly veszély forog fenn, hogyha az amerikai magyarság a szükséges assurance-t nem fogja biztosítani; a rendelke­zésre álló vízumok esetleg kár­ba mennek. Az Amerikai Magyar Katoli­kus Liga kéri az amerikai ma­gyar egyesületeket és általában az amerikai magyarságot, hogy hathatósan támogassák ennek a közös magyar problémának a megoldását és adjanak assu­­rance-kat a sokat szenvedett magyar menekülteknek. A Ka­tolikus Liga központi irodája (30 East 30 Street, New York 16, N.Y.) készséggel ad tájékoz­tatást és küldi meg az assurance űrlapokat, naponta reggel 9 órá­tól este 9 óráig. (MU 4-3623, MU 4-3633, MU 4-4175). Ado­mányokat a menekültek beván­dorlásának lebonyolítására a Liga központi irodájába kérik küldeni, vagy a helyi magyar katolikus egyházközségnél le­adni. KORAI KERESZTÉNY EMLÉKEKET TALÁLTAK PÉCSETT A pécsi katedrális helyreál­lítási munkálatai közben a munkások a katedrális alatt a korai keresztény időből szár­mazó épület falaira bukkan­tak. A festett falak között egy római sirt és' a sirban több, a korai keresztény időből szár­mazó tárgyat találtak. Pécs volt a legkorábbi keresztény központ Magyarországon. Az amerikai szak­­szervezetek a ma­gyar delegáció kizá­rását követelik George M. Harrison, az AFL­­CIO nemzetközi bizottságának elnöke és az amerikai UN dele­gáció tagja követelte a kádárista ENSZ delegációnak az Un-ból való kizárását. Harrison nyilat­kozatában többek közöt kijelen­tette, hogy az oroszok a UN-ben ülve a nyugatot vádolják meg mindazzal, amit ők maguk kö­vetnek el. Harrison követelését a Szabad Szakszervezetek Szö­vetségének határozatára alapí­totta. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hog> af valamilyen okból nem kapjí pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. MIINULÍN VAoAKNAP D. Kovács Csaba, igazgató U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. Haydu György beszéde a new yorki magyar emlékünnepélyen 1958 okt. 20-án Magyar Testvéreim! Két esztendő úgyszólván semmiség az idő és történelem végtelenségében, de örökké va­lóság a reménytelen várakozás és a hiábavalónak látszó küzde­lem idegrőlő gyötrődésében. Ha visszatekintünk arra a két esztendőre, mely az 1956-os sza­badságharc óta eltelt és amely hazánk szabadságának kérdését a világ érdeklődésének közép­pontjába helyezte, nekünk, sza­bad világban élő magyaroknak az emlékezés és ünneplés ezen ó­­rájában különösképen elszorul a, szivünk, mert a megoldatlan sorskérdés mögött ott kell, hogy égjen lelkűnkben az ön-vádnak égető kérdése: Szabad világban élő magyar, megtetted-e kötelességedet ? Megtettél-e mindent, hogy mél­tó legyél a szabadságharc szel­leméhez és ahhoz a néphez, mely két évvel ezelőtt vérreí akarta szabadságát kivívni és abban reménykedett, hogy te, aki már akkor is a szabadvilágban éltél, segíteni fogod? Ráébredtél-e ar­ra, hogy annakidején a fölké­­születlenség, a szervezetlenség volt az, mely megakadályozott a sebitésben? Ha most az emlékezés ezen ó­­rájában visszatekintünk a for­radalom idejének segiteniaka­­rással teli idejére, amikor ide­geink pattanásig feszültek a se­gélykérés kétségbeesett hangjá­ra, akkor be kell vallanunk, hogy minden jószándékunk mel­lett is tehetelenek voltunk, mert nem voltunk egységesek, mert nem voltunk szervezettek! A harc elmúlt, a vér kihulllott, a dicsőség megmaradt azoknak, akik megharcoltak, de a megol­datlan kérdés, a szabadság esz­méjének ébren tartása és a meg­oldás felelőssége itt maradt ne­künk, élőknek és elsősorban ne­künk, szabad világban élőknek! Szabad világban élni különös ajándék és boldognak kell len­nünk, hogy az nekünk megada­tott. De nem méltó a magyar névre az, aki nem érzi a felelős­ségét is annak, hogy ugyanezen szabadság megilleti azokat is, a­­kik nemcsak az általános emberi jog alapján, hanem egy forrada­lom véres valóságán keresztül is akarták, és . . . követelték azt. Nem számot kérni vagyunk itt, hanem emlékezni és ünne­pelni. De emlékezésünk nem len­ne teljes, ha számot is nem ad­nánk arról, hogy mit tettünk: Felvonulásokat rendeztünk, tiltakozó iratokat küldtünk, tö­meg-gyűléseken soroltuk fel kí­vánságainkat, megpróbáltuk éb­ren tartani hazánk ügyét . . . igen, ezt mind megtettük . . . Az egyének, az egyesületek, tes­tületek, külön-külön . . . De vájjon tettünk-e valamit is egységesen? Tettünk-e valami olyant, ami a cselekvés idejének egy esetleges uj órájában so­rainkat rendezetten találja? Ugye, milyen égetők ezek a kérdések ? Magyar testvéreim, a problé­ma egy: szülőhazánk felszaba­dítása. Ez mindnyájunk célja. Ha minden más kérdést félre­teszünk, ha a részletkérdéseket a felszabadulás utáni boldog i­­dőre hagyjuk, akkor egy nagy lépéssel jutunk előre. Kikapcsol­juk a viszályt, mely a részlet­­kérdésekből ered és elhomályo­sítja a nagy feladatot. Több mint egy millió magyar származású amerikai polgár él az Egyesült Államokban ... El tudjuk-e képzelni, hogy milyen erő ez, ha egységes ? Ha mint egy ember, egy akarattal kér, köve­tel valamit? '■ Mint az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke, ami­kor az emlékezésnek ezt a fele­melő ünnepségét megnyitom és a Szövetség nevében gondolat­ban elhelyezem koszorúnkat a szabadságharc hőseinek sírjára, szeretném azt hinni és érezni, hogy ez a koszorú nemcsak az emlékezés könnyes érzéseit jel­képezi, hanem belefondódik ab­ba minden amerikai magyarnak az az erős elhatározása is, hogy most, azonnal megkezdjük ren­dezni, egységesíteni sorainkat. És Ígérjük, hogy ha mégegyszer üt az óra, nem leszünk felkészü­letlenek ... és méltóak leszünk 1956 szelleméhez. Az Isten min­ket úgy segéljen! Nyugati figyelő írja: RETHY LAJOS PEKING TÜZET SZÜNTET — “Hallottad, hogy Gyuri mégis elveszi a Marcsát?” —“Ugyan ne mondd? Nagyon megváltozott a Gyuri.” — “Nem ő, hanem az ülőkéje, amibe Marcsa apja belelőtte azt a marék sörétet.” — Pekingben is hasonló okból gerjedt fel a hirtelen békeszere­tet. Az ő esetükben nem a sörét, hanem az amerikai tengerészet “Sidewinder” rakétája hozta a nemvárt pálfordulást. Ez a 9 láb hosszú rakéta a califcrniai csörgőkígyóról van elnevezve. És nem véletlenül. A tengerészet tervezői azt figyelték meg, hogy a csörgőkígyó mily pontosan meg tudja ragadni a kiszemelt áldozatot. Kiderült, hogy a kí­gyót nem látása, hanem az ál­dozat által kisugárzott hőhullá­mok vezetik prédájához. A ten­gerészet eme kitűnő rakétája, a­­melyben mindössze 24 alkatrész van és ezer dollárnál kevesebbe kerül, az ellenséges jet-gépek ál­tal kisugárzott hőhullámokat követve találja el a célpontot. A kínai nemzetiek, akiknek az amerikai kormány bocsátotta rendelkezésére az uj rakétát, mindössze ötöt lőttek ki és azzal négy legújabb orosz gyártmá­nyú MIG-17 jetgépet pusztítot­tak el. A vörösek nem lőhettek vissza, mert az oroszoknak nin­csen hasonló rakétája. Ugyan­csak hűsítő hatással volt a kínai vörösökre az a tény is, hogy az orosz vezérkar ismételten kije­lentette, hogy nem volnának ké­pesek Kínát támogatni, ha azok Amerikát háborúba provokál­ják. Erre a figyelmeztetésre szükség volt a minapi incidens után, amikor négy vörös MÍG megtámadott és leszállásra kény szeritett egy amerikai C-46 te­herszállító gépet, amely nem volt felfegyverkezve és kiséret nélkül repült. A FEJÉTŐL BÜDÖSÖDIK — “Nem vagyok valami jó­képű,” — vallotta be az udvarló. — “Nem baj, hiszen egész nap oda lesz dolgozni, este meg úgyis sötét van,” — rebegte a jöven­dőbeli. (Folyt, a 3-ik oldalon) ^ * * Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák

Next

/
Thumbnails
Contents