Függetlenség, 1958 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1958-01-23 / 4. szám

In Its 45th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language YEAR. 45. ÉVFOLYAM — NO. 4- SZÁM Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság Ten Cents per Copy—$2.00 per Year TRENTON, N. J., 1958. JANUÁR 23 amikor Eisenhower elnök bemu­tatta a jövő évi költségvetést. A szédületes számok láttára e­­gyik-másik ember összecsapta kezét; ki fogja ezt megfizetni? —de sem az egyik, sem a másik pártban nem akadt a költségve­tésnek kifogásolója. íme, hogy változnak az idők! A szputnik megtette azt, amit semmi egyébbel sem lehetett volna elérni. A szputnik megtanította az amerikai népet, hogy most áldo­zatot is kell hozni. Egyelőre csak pénzbeli áldozatot. S örvend­jünk, hogy nem kívánnak töb­bet tőlünk, legalább is egyelőre. A Szputnik-mérleg kezd nem kívánatosán alakulni a Szovjet számára. Az elmúlt hónapokban sok hasznot hajtott a két mes­terséges hold Moszkvának. Az elmaradt, főleg ázsiai népek közt is fellelhető a Szputnik ha­tása, mégpedig nem is kis mér­tékben. Az európai népek újra rádöbbentek a Szovjet brutális erejének nagyságára. De a mérleg másik oldala szintén jelentős és Hruscsovék számára igen fájdalmas. Az a­­merikai nép a Szputnikok révén megértette, hogy végveszélyben van. Tízezer elsőrangú szónok és ugyanannyi újságcikk nem érte volna el a kellő hatást. A Szputnikok egyszerre moz­gósították az amerikai népet s az ifjú óriás—Amerika—ro­pogtatni kezdi a saját izmait. Kelemetlen zene Hruscsovéknak. Amerika nem ijedt meg, — a­­hogy talán Moszkvában várták volna. Ellenkezőleg., Készült a háborúra — mert békét akar. A magyarországi terror nem hagy alább. A magyarázat az lehet, hogy a Kádár-rezsim számára csak a megfélemlítés eszköze maradt. Minden egyéb csődöt mondott. Az írók még mindig hallgatnak. S ha a szü­­kölködés rá is viszi őket az Írásra, mondanivalójukat nem a terror-kormány szája ize sze­rint fogalmazzák meg. A diákok tanulnak — ahogy Marosán parancsolja — de a dac ott van a homlokukon, a szemük villanásában. A mun­kások is dolgoznak, mert élni muszáj, de minden alkalmat megragadnak, hogy utálatukat kifejezzék. A forradalom után több mint egy esztendővel az egész ország egyetlen tiltako­zás. A megtorlás nem hagy alább. Moszkva kívánja, hogy a magyarországi hóhér ne he­nyéljen. Magyarország felé fordulnak a szomszédos leigá­­zott népek, hiszen ott látták a szabadság lángjainak csodála,­­tos fellobbanását. Nos, ha oda fordulnak, lássák az akasztófá­kat! — ez Moszkva szentenci­ája. Lássák az akasztófákat, hogy ne legyen kedvük forra­dalomra. Élelem bőviben van a magyarországi boltokban. Néha eltűnik egy-egy különle­ges árucikk, mint például a szalámi, de egyebet mindent lehet venni, ha van pénz reá. Ennek a magyarázata csak egy lehet. Az, ugyanis, hogy a Szovjet most nem rabol Ma­gyarországon. Nem akarja fo­kozni a nép elégedetlenségét és elkeseredését ezzel is. Módot ad arra, hogy az emberek jól lakhassanak. Akkor talán ke­vésbé törik forradalmon a fe­jüket. Moszkva fullajtárjai, Kádá­rék kínosan ügyelnek, hogy az ennivalóval ne legyen baj Ma­gyarországon. S ezzel egyben bizonyítékot is szolgáltatnak. Megelőzőleg, évek hosszú so­rán, nem volt elégséges élelmi­szer az országban, Középeuró­­pa hajdani “éléskamrájában.” Most újra van. Csak azért, mert most a muszkák nem vi­szik el. A rokonok bebocsá­­tátását kéri a - Szövetség Számos alkalommal sürgette már illetékes amerikai kor­mányhivatalokban az Amerikai Magyar Szövetség központi tit­kársága, hogy ne csupán a köz­vetlen családtagokat, hanem kö­zelebbi vérrokonokat is segítsék át az Egyesült Államokba a kü­lönböző európai menekülttábo­rokból. E törekvésnek bizonyos esetekben volt is sikere. Az 1958-ik esztendő beköszön­tésével lezárult az úgynevezett “Parolee’ program, melynek a­­lapján különleges elnöki enge­déllyel jöhettek közköltségen A- merikába az óhazai kommunista uralom földönfutói. A vendég­jog alapjáni bevándorlás helyett — minek segítségével 38,000 honfitársunk talált 14 hónap le­forgása alatt amerikai földön menedéket — ismét a régi rend­szer lépett életbe. Eszerint köz­vetlen családtagokat csekély létszámban, specialistákat vi­szont korlátlanul ezentúl is ki le­het hozatni, viszont minden más bevándorlás csak a szokásos las­sú eljárás árán remélhető. Az Amerikai Magyar Szövet­ség igazgatóságának ezidei el­nöke, Révész Kálmán távirati­lag fordult ebből az alkalomból Eisenhower elnökhöz, Dulles külügyi és Rogers igazságügyi államtitkárhoz, kérvén, hogy ne csak a közvetlen családtagokat, hanem az Egyesült Államokban megtelepedettek távolabbi vér­rokonait is engedjék ki 1958 folyamán. 94,000 ember “uta­zott” a másvilágra 1957-ben A Metropolitan életbiztosító társaság statisztikusainak év­végi adatai szerint 1957-ben az Egyesült Államok területén kö­zel 94,000 ember vesztette életét közlekedési balesetek következ­tében. Ez a szám ezerrel kisebb mint a tavalyi. Három év óta először esett a szám. FEHÉR-KÁRTYÁS MENEKÜLTEK ÉRDEKÉBEN írjunk és írassunk a képvise­lőnknek ! A most összeült kong­resszust elsősorban a honvédel­mi kérdések foglalkoztatják. A magyar menekültek végleges letelepedésének törvényjavas­lata, tehát a “parolee”-nak “permanent resident”-té való átminősítése ismét halasztódik. A Coordinated Hungarian Re­lief, karöltve más segélyszer­vekkel és az Amerikai Magyar Szövetséggel, minden lehetőt megtesz ennek a törvényjavas­latnak a sürgős benyújtása ér­dekében. Ennél is többet tehet­nek az egyes menekültek: Kér­jék meg sponsoraikat, hogy azonnal írjanak a helyi képvi­selőjüknek és kérjék, hogy egyéni törvényjavaslatot nyújt­son be érdekükben. 32,000 u. n. “fehér kártyás” menekült van az Egyesült Ál­lamokban. jHa csak 10,000 ilyen kérés futna be a képvise­lőházba és a szenátusba, akkor mindjárt elővennék az ügyet s egyszerre elintéznék. Csele­kedjünk még ma. írjunk és írassunk a sponsorokkal, mert időbe telik, mig a levélből tör­vényjavaslat lesz. Magunkat okoljuk, ha nem teszünk meg minden lehetőt a státus-csere érdekében. Katonai szolgálatra jelent­kezhetnek. — A Lodge Act ér­telmében “fehér-kártyás” me­nekültek is bevonulhatnak ka­tonai szolgálatra 18 és 35 éves korhatár között, ha nőtlenek és az előirt követelményeknek megfelelnek. Az erre vonatko-Atomtámaszpont a Hortobágyon és az Alföldön A Szovjetunió, ugyanakkor, amikor az atomfegyverek betil­tásának szükségességét hangoz­tatja, csatlósait arra. kényszerí­ti, hogy területeket bocsássanak rendelkezésére atomtámaszpon­tok célj aira. Magyarországról származó értesülések szerint a szovjet atomszakértők két terü­letet jelöltek ki arra, hogy fel­építsék a támaszpontokat. Az egyik a Hortobágy, amely Ma­gyarország harmadik legna­gyobb városa, Debrecen mellett fekszik, a másik kiszemelt terü­let a magyar Alföld déli része, az a terület, amely a jugoszláv határtól kb. 70 km.-re fekszik. Hírek szerint az atomtámasz­pontok építését január végén kezdik meg, szovjet szakértők irányítása mellett. zó rendelet a napokban ment ki a toborzó irodákhoz. Ezért azt ajánljuk, hogy az érdeklő­dők forduljanak közvetlenül a helyi toborkó irodához. Minden külföldinek, akár “zöld” akár “fehér,” jelent­keznie kell január 31-ig a leg­­k ö z e 1 e bbi postahivatalban, hogy az 1-53 nevű űrlapot ki­töltse. Elmulasztása bünteten­dő cselekmény lehet. Titokban Sopronba vitték Nagy Imrét Jól informált helyről szárma­zó értesülés szerint Kádárék a legnagyobb titokban a soproni börtönbe vitték át Nagy Imrét, az októberi forradalom minisz­terelnökét. Ugyanitt tartják fogva Maiéter Pál és Kovács István tábornokot és Kopácsi Sándort, Budapest volt rendőr­főnökét is. (Az utóbbi hármat, titkos bírósági tárgyaláson, már halálra Ítélték.) Nagy Imrét gyűlölt ellenfele, Révai József akarja az akasztó­fára juttatni. Révai a forrada­lom kitörésekor, gyáván elmen­­kült az országból. Aztán a szov­jet csapatokkal tért vissza és bosszuszomját az elfogott sza­badságharcosokon töltötte ki. A szovjet egy ideig ellenezte Nagy Imre bíróság elé állítását. Nem akarták Tito ellenszenvét felkel­teni, ugyanis annakidején Tito adott menedékjogot Nagy Imré­nek a jugoszláv követségen, s Nagy Imre csak akkor hagyta el a jugoszláv követség épületét, amikor úgy a szovjet, mint a vö­rös báb kormány “ünnepélyesen megígérte Belgrádnak,” hogy Nagy Imrének bántódása nem esik. Azonban alighogy az ut­cára lépett, elfogták és Romá­niába vitték. Révai, aki a legfőbb elnöki tanács alelnöke volt, döntött a halálraítélt forradalmárok kér­vényei fölött. De csak kevésnek kegyelmezett és százakat kül­dött az akasztóidra. Rohamosan szaporodunk A világ népessége a mostani szaporodással a 2,000-ik évben eléri a 6 billiót — amint azt az UN illetékes hivatal megállapí­totta. Az emberiség száma az 1955-ös adatok szerint 2,691,- 000,000, mig 1951-ben 2,519,- 000,000 volt. | Gondolkozz ...| Az embert a XX. században nem a fizikai erő pusztítja, ha­nem a szellemi erjedés. A ma történelme a tanú erre. A párt, a jelszó, a találmány a tömeget összehozhatja, de lényegében el nem pusztíthatja; ellenben éles ellentétekben részeire bonthatja és egyenkint tüntethet el belő­le annyit, amennyit akar, illetve annyit, amennyi útjában áll. A XX. században “Egyéniség haj­tóvadászat” van. Párisban nemrég a milliók képviselői szembenéztek egy­mással. Ropogtak a vékony és vastag nyakakon a keménygel­­lérok, szisszentek a kemény frakkok a hajlongásokban és a végén azok voltak kénytelenek elnémulni, akik előtt a legtöbbet hajlongtak és akik a legtöbbet akartak beszélni. Miért? Mert sem pszichológiailag, sem ethi­­kailag már nem tudták az egyént, az individuumot, az ér­telmes embert képviselni, ha­nem csak a lélektelen üzlet- és gépembert! Ellenben mindenki fölé emel­kedett a konferencián az öntu­datos ember, aki már megelé­gelte a falanszter-rendszer tö­megemberét, melynek életét az állatól ma már csak az választja el, hogy ő még beszél, mert lelke van. A NATO-konferencián sok államférfi lett agynáthás, mert megfázott a hideg és lélektelen környezetben a modern ember­hajcsárok és érdekerúberek ön­ző légkörében. A világ népei ne álmodozzanak komoly eredmé­nyek után az ilyen “kényszer­ből egymást bámuló” konferen­ciáktól. A nagy világváltozás önmagát termeli ki és már is megkezdette termelni . . . Mindennél többet ér egy sze­génységben is öntudatos ember, mint gazdagságban a tömegér­dekek tömegembercikke, ahol nincs egyéniség, hanem csak egy egyszerű színtelen számsor. SPECTATOR. Hová lett 22,000 magyar? Magyarország lakossága 1957- ben közel ötvenezerrel gyarapo­dott — jelentik a budapesti la­pok, majd igy részletezik: “Az élveszületések száma havonta mintegy 13-15,000 volt. Ugyan­akkor havonta 7-8,000 ember halt meg.” Tehát mintegy 168,- 000 ember született és 96,000 halt meg 1957-ben. Ez azt jelen­ti, hogy a szaporulat 72,00 volt, a statisztikai jelentés viszont csők 50,000-ről beszél. Nos . . . vájjon hová lett az a 22,000 ma­gyar? . . . A MAGYAR SZÖVETSÉG IGAZGATÓSÁGI GYŰLÉSÉRŐL Hétfőn, január 13-án tartot­ta ezévi első igazgatósági gyű­lését az Amerikai Magyar Szövetség Pitsburghban, a Wil­liam Penn Fraternális Egylet székházában. H a y d u K . György plainfieldi gyáros, a Szövetség országos elnöke és a következők vettek részt a gyű­lésen: Révész Kálmán, a Wil­liam Penn egylet elnöke és a Szövetség igazgatóságának ez­évi elnöke (aki a gyűlést ve­zette), továbbá Főt. Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke, Suta Péter, az Am. Life Insurance Ass’n. (Bridge­porti Szövetség) elnöke, Király Imre és Nt. Kecskeméthy Jó­zsef (Ref. Egyesület, Wash­ington, D. C.), Ft. Kilián Csa­ba, Dr, Molnár Kálmán, Fa­­lussy Alajos, Dr. Mark Béla és Yager Lajos (New York), Nt. Daróczy Sándor (Ligonier, Pa.), Sellyéi F. Lajos, Nt. Ber­talan Imre és Diénes László (New Jersey), Nt. Tóth Bálint, Szabó Elemér, Dunánszky Jó­­zsefné és Gombos Zoltán (Ohio), Nt. Nagy Pál János és Simonffy Lajos (Detroit, Mich.), Lengyel Ignác (Pitts­burgh, Pa.) igazgatók és Báchkai Béla központi titkár. Az esti órákig elhúzódó, na­gyon komoly megvitatásokkal és tanácskozásokkal lefolyt és értékes munkát végző igazga­tósági gyűlés teljes egészében elfogadta a titkárság, illetve a tisztikar által elkészített me­morandum-tervezetet, amit a Szövetség a washingtoni kong­resszus tagjai elé terjeszt a fe­­hér-igazolványos magyar sza­badságharcosok itteni statusá­nak törvényesitése érdekében, valamint az európai táborok­ban, vagy munkanélkül síny­lődök megsegítése s az itteni, keresetüket elveszítettek se­gélyhez juttatása, továbbá az óhazába küldött csomagok ér­tékének a jövedelmi adóból le­vonhatósága, stb., törvénybe iktatása tárgyában. Táviratot intézett a Szövet­ség nevében az igazgatóság a UN Refugee Fund Genfben ülésező végrehajtó bizottságá­hoz, illetve Mr. August Lindt elnökhöz, aki a közelmúltban öt napig volt Magyarországon és tárgyalásokat folytatott Ká­dár Jánossal, akivel — állító­lag — titkos megállapodást kötött magyar gyermekek és árvák csereberélésére, de nem egyenlő alapon, hanem valami 10 az egyhez alapon, olymó­don, hogy minden nyugatról visszavitt magyar gyermek he­lyébe egyet kiengednek Ma­gyarországról a vörösek. Ezt megelőzendő a Kadárékkal tör­tént egyezség nyilvánosságra hozatalára, valamint a gyer­mek-cserebere egyenlő és ön­kéntes alapon való intézésére kérte a Szövetség a UN genfi emberét, ugyanazt a táviratot eljuttatva Lodge amerikai UN fődelegátusnak, valamint a State Departmentnek, a Nem­zetközi Vöröskeresztnek és a kongresszus illetékes tagjai­nak. A pénztári jelentésből ki­tűnt,' hogy a Szövetség félév­százados történetében a ma­gyar szabadságharcot követő esztendő, 1957 volt anyagiak­ban is a legsikeresebb, $56,000 körüli összbevétellel (melynek közel fele 1956 végéről hoza­tott át). A karácsonyi bélyeg­akció “Remember October fQ56” mintegy $5,000 tiszta bevételt eredményezett és si­keresebbnek mondható, mint bármikor ezelőtt, ami a ma­gyarság együttérzését és össze­fogását mutatja. A titkári jelentésből tudtuk meg, hogy Szövetségünk bé­lyegakciója erkölcsileg is óri­ási sikerű volt. “Az óhazai ifjú­ságot magasztaló, sarló és ka­lapács nélküli piros-fehér-zöld lobogó ugyanis nemcsak a föld­­kerékség legtávolabbi orszá­gaiba jutott el, hanem az uj­­fent leigázott Kárpátmedencé­be is. Több oldalról "befutó bi­zonyság szerint még az óhazai telefonfülkékben és' más for­galmas helyeken is egymás­után tűntek fel a bélyegeink, melyekből jobb sorsra érdemes népünk uj erőt, reménységet meríthet a jövendőre, megpró­báltatásuk borzalmai közepet­te. E híreket legmagasabb amerikai hivatalos helyen is tudomásul vették, még hozzá nem is Szövetségünk részéről. Az óhazai kommunista kor­mány sajátmaga tette meg ne­künk ezt a szívességet, ameny­­nyiben sértődött hangú jegyzé­ket nyújtott át a budapesti amerikai követségen, tiltakoz­va az ellen, hogy az Egyesült Államok területén olyan emlék­bélyeg nyomását tűrik meg, a mely a magyar élniakarást, az orosz kizsákmányolás aluli felszabadulást és a kommuniz­mus poklából való feltámadást hirdeti. Vitán felül áll, hogy emlékbélyegünk kiadásához az amerikai sajtószabadság nyújt teljes jogot és a szabad világ­ban való terjesztését semmi sem akadályozza, bármennyi­re is fáj ez a szovjet óhazai cselédeinek! » * Hungarian Hours — RADIO — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (130G Ke.) ' \ * Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. Az Igazgatóság, a titkár ké­résére részletesen foglalkozott a gettysburgi képátadás, illet­ve az annak rendezésében veT zető szerepet vállalt Ágh László ügyével. A bemutatott eredeti levelezés betekintése után a titkár szerepét tisztázta s őt a felelősség alól felmen­tette. Hogy pedig a jövőben előfordulható esetekben a Szövetség tényleges szerepét illetőleg minden félreértés el­kerülhető legyen, az Igazgató­ság úgy határozott, hogy a tit­kár kérje ki az elnökség, vagy szükség esetén az Igazgatóság közvetlen utasitásá.t Jelen ha­tározattal kapcsolatban az igazgatóság utasítja a titkárt, hogy ezt az érdekelt magyar sajtó tudomására hozza. “Az Ember” c. new yorki lapnak (Folyt, a 2-ik oldalon) Nem szisszent fel senki,

Next

/
Thumbnails
Contents