Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1957-03-21 / 12. szám
In Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 12. SZÁM. TRENTON, N. J., 1957. MÁRCIUS 21. Ten Cen ts per, Copy—$2.00 per Y ear V1SSZAZSUPP0LJÁK JUGOSZLÁVIÁBÓL AZ ODA MENEKÜLT MAGYAROKAT THE FLAG OF HUNGARY Red, white and green the colors of Hungary’s flag, Ever wave high o’er this wondrous land of brave heroes. Land of Magyars, the land we love! Red is for the bloodshed of those who sacrificed their lives to save our thousand year old country from the Tartar foe! White is for the peace our nation loves. Green is the hope for justice to Hungary, Freedom from communist slavery and liberty! Red, white and green flag of once mighty Hungary Keep on waving high above in God’s azure blue sky O’er unforgotten Hungary, land of Magyars, Land we love! EMMA LOLA CADLE DEPORTÁLTAK EGY VOLT MAGYAR NYILAS-VEZÉRT A magyar mértékűitek ügyében végre megszólalt az .Egyesült Nemzetek szervezete s felhívását elsősorban az amerikai kormányhoz intézi. Ennek a felhívásnak a lényege az, hogy a magyar menekülteket nem lehet már tovább Ausztria és Jugoszlávia nyakán hagyni. Ólomlábakon mozog az Egyesült Nemzetek, de ólomlábakban nincs hiány a washingtoni kongresszusban sem. Ezt a problémát már rég meg kellett volna oldani, mégpedig jól s nemcsak amúgy, tessék-lássék módon. Az érefnnek két oldala van. Az egyik az, hogy a még Ausztriában és Jugoszláviában rostokoló magyar menekültekben óriási visszahatást gyakorolt a nyugat huzavonája. A családi fészkekből kilendült magyarok most hónapok óta ott élnek a táborokban s a leghalványabb reményük sincs, hogy merre felé fordul szekerük rúd ja. Nem tudják, milyen nyelvet próbáljanak tanulni, melyik lesz az idegen ország, amelyik végül is hajlandó lesz őket befogadni. Aztán ott van maga tábori élet. Még ha jó is az ellátás, akkor is lelki törést idéz elő az emberekben. A családok képtelenek a maguk külön életét élni, az egymásrazsufoltság szakadatlan termőtalaja az elégedetlenségnek s néha magának a kétségbeesésnek is. Röviden, a tábornak “szaga van,” mégpedig egy idő múlva elviselhetetlen szaga. Kádáréknak meg egyenesen jól jön a nyugatnak ez az idétlenkedése; Pröpagandistáiknak nem kell a fejüket törniök, hogy mivel csalogathatnák vissza a menekülteket. így történhetett meg aztán az, hogy ötezer felé jár azok száma, akik visszamentek a vasfüggöny mögé. Ne vitassuk most, hogy jól vagy roszszul cselekedtek-e, ez egészen más kérdés. • Az érem másik oldala az, hogy valóban pagylelkü Ausztria elrontotta a gyormát. Az osztrákok kinyitották szivüket, ajtóikat. Azt hitték, hogy a lakásaikba behurcolkodó menekültek nem maradnak tovább néhány hétnél. Ma is ott élnek, nem dobhatják őket az utcára. A menekült táborok fenntartása másrészt gazdaságilag is megerőltető, de ezen tulmenőleg a táborok puszta jelenléte az ország életében zavaró. * Maga a kis és túlzsúfolt lakosságú Ausztria 15 ezer magyar menekültet hajlandó befogadni s azoknak munkát biztosítani, Franciaország a maga nagyon is labilis gazdasági életét hajlandó tovább is megterhelni, a skandináv államok is jelentkeztek újra . . . csak éppen Ausztrália, az Egyesült Államok és Kanada, tehát éppen a “bevándorló országok” haboznak. Becsmérlő kijelentések hangzanak el egymásután amerikai hivatalos oldalról. Az egyik szenátor a menekültek túlnyomó részét kommunistának nevezi, egy másik szószóló pedig a bűnözők nagy számát emlegeti. Mi magyarok is tisztában vagyunk, hogy a magyar menekültek nem mind Gral-lovagok, de hiszünk abban, hogy az amerikai élet jótékony hatással lesz a megtévedtekre is. Felfogásunk az, hogy a menekültek közt kis létszámban vannak a meggyőződéses kommunisták, vagy a megrögzött bűnözők. Nem lehet viszont az, hogy az egész amerikai törvényhozást megállítsa munkájában néhány ember okvetetlenkedése. Az egész magyar szabadságharc alatt Amerikán volt a világ szeme s most is az a helyzet. A behemót amerikai gazdasági élet könnyen felszívja azt a néhány tízezer magyart. Másrészt többet kap érte, mint amennyit adott: kihúzza a szőnyeget a vörös propagandisták lába alól. A lengyel kísérleti telep minket, magyarokat is közelről érdekel. Ha a lengyeleknek sikerülne legalább részlegesen kibújni a szovjet iga alól, akkor Magyarországon is enyhülnie kellene a helyzetnek. Sajnos, nem igy történt. Gomulka kétségbeesetten sakkozik, de a játszámákat egymásután veszíti el a régi sztálinisták javára. Úgy látszott, hogy a külpoziciókból ki lehet billenteni a sztálinistákat s ezek pillanatnyi fej veszettségükben valóban meg is lapultak, de ma már minden oldalról előre törnek. A kísérleti időnek, persze, még nincs vége. Aggódva figyeljük a lengyel nép nagy viaskodását. Szabadságharc ez is, bár nem dörögnek a fegyverek. Németország egyesítése ez lett most az amerikai politika elsőszámú célkitűzése. A németek politikai vezérei egymásnak adták a kilincset Washingtonban. Nemcsak a kormány képviselői, hanem az ellenzék vezére is ott járt. A német kérdés sikeres rendezésén fordulhat meg egész Európa s igy Magyarország sorsa is. Kanada 28,000 magyart fogad be Eddig 13,000 magyar ujmenekült érkezett Kanadába és a következő hónapokra külön hajó és repülőgép járatokat rendeztek be, hogy még további 15,000- et telepítsenek le, amire Kanada kötelezte magát. Kanada 1957-re 200,000 különböző nemzetiségű bevándorlót kíván befogadni és nagy szüksége van munkaerőkre. Ebből 25,000-et repülőgépen hoznak Európából. Az összes útiköltségeket a kanadai kormány viseli. Hátborzongató hir érkezett a napokban Amerikába: nem kisebb személy, mint maga Pierre Bremont, a szövetséges nemzetek egyik “megfigyelője” jelenti, hogy szemtanúja volt annak a szomorú jelenetnek, amikor többszáz magyar menekültet, akik Jugoszláviába szöktek át, visszaküldték Magyaroszágra, egyenesgen a moszkvai pribékek karjai közé . . . Mintegy húszezer magyar földönfutó van jelenleg Jugoszláviában, akik a szabadságharc leverése után, illetve a nyugati határon való átszökés megnehezedése óta kerestek menedéket Tito kommunista országában. Úgy látszik azonban, hogy cseberből vederbe kerültek; egyik kutya, a másik eb ... A Jugoszláv kormán, arra hivatkozással, hogy képtelen ellátni a menekülteket, újabban visszatolomcoltatja a magyarokat a határon . . . Bremont személyesen beszélt több jugoszláviai magyar menekülttel, akik mind az iránt érdeklődtek tőle, hogy mikor mehetnek már Kanadába, Ausztráliába, Amerikába, uj életet kezdeni valamely szabad országban. A valóság pedig az, hogy ezeknek a szerencsétleneknek még reményük se lehet arra, hogy onnan bárhová eljussanak s talán évekig fognak nyomorogni Tito kommunista mennyországában, vagy pedig kénytelenek lesznek önként visszamenni Magyarországra, ahol még bizonytalanabb, sötét sors vár rájuk... Magyarországon a vörösek bosszút állnak azokon, akik elmenekültek, majd visszatértek. Még azokat is előveszik, akik a vörös hazacsalogatásra tértek vissza. Az első hetekben bekén hagyják őket, csak aztán kezdődnek a zaklatások, amikor már senki sem törődik a “megtért bárányokkal” . . . Egy magyar menekült, aki másodízben szökött át Jugoszláviába, azt mondotta a UN biztosának: “Hittem a hazatelepítő vöröseknek és velük mentem. A szomszédok, ismerősök otthon féltek tőlem, mint a bélpoklostól. Régi munkakörömet a vasgyárban, ahol mint tervező dolgoztam, nem kaptam vissza. Helyette szénlapátolásra fogtak. Naponta hallgattak ki a rendőrségen: azt akarták tudni, kikkel voltam a táborban, kik a többi menekültek hozzátartozói, stb. Ezeket azután behozták, rájuk ijesztettek, hogy ha nem Írnak hazacsalogató leveleket rokonaiknak, barátaiknak, baj lesz ...” Az amerikai magyarságnak tennie kellene valamit a jugoszláviai menekült magyarokért! Ilyen s hasonló kérdéseknél mutatkozik teljes mértékben összefogásunk és egységességünk nagy szüksége s az átkos széthúzás, százfelé tagozódás, sokirányú szervezkedés tétlenségre, tehetetlenségre kárhoztató, szomorú volta! Ha minden becsületes magyar Amerikában teljes szívvel sorakozna fel egyetlen nagy átfogó szervünk, az Amerikai Magyar Szövetség táborába, szavunk, erőnk súlyos lenne ott, ahol van értelme . . .! Vájjon meddig kell még figyelmeztessük magyar testvéreinket itt erre a feladatra? (Szerk.) Svéd Sándor is kimenekült Svéd Sándor, a Magyar Operaház világhírű énekese a szabadságharc alatt Jugoszláviába ment át néhány esti vendégszereplésre, onnan pedig a napokban Bécske érkezett. Most az ottani operaház zeneigazgatójával tárgyal annak a hat év előtti szerződésnek m e g u jitásáról, amit annakidején nem tudott teljesíteni, mert a magyar kommunista kormány nem engedte többé külföldre, amikor 1951- ben vendégszereplésre Budapestre utazott . . . .Magyarország kommunista urai, az általános szegénység közepette is gazdag, úri életet biztosítottak Svéd Sándornak, aki ettől az időtől kezdve ismét rendes tagja volt az Operaház gárdájának, ahol egykoron legnagyobb diadalait aratta . . . Budán fényűzéssel berendezett villában lakott, ahol Belgrádba távozása után borzalmas bűntény történt. Rablógyilkos járt a házban (valószínűleg valamelyik ÁVO-s legény, vagy orosz katona!) megölte Svéd házvezetőnőjét és magával vitte a művész ékszereinek egy részét és fellelhető pénzét. Svéd Sándor Amerikában is nagy sikereket aratott. 1941 december 7-én a református Egyesület Kossuth Bankettjén jelent meg első ízben az itteni magyarság körében, pontosan azon a napon, amikor a japánok Pearl Harborban orvul megtámadták Amerikát s háborúba vitték az Egyesült Államokat . . . Később, a háború alatt, a “Kossuth Lajos” nevet viselő szabadsághajó vizrebocsátásának, illetve keresztelésének ünnepélyes ak(Folyt, a 2-ik oldalon) Az Egyesült Államok bevándorlás-ügyi hatóságai által a Camp Kilmer-ben lefolytatott vizsgálatok során beigazolást nyert, hogy Dr. Málnási Ödön A trentoni magyar egyházak és egyletek szives figyelmébe Szives tudomására hozzuk a trentoni magyar egyházak és egyletek vezetőségének, hogy a' William Penn Fraternális Egyesület trentoni osztálya 1957 július 21-én, vasárnap pikniket tart a Hamilton Grove-ban. Kérjük a vezetőket, hogy erre a napra ne tervezzenek pikniket, vagy egyéb nyilvános összejövetelt. Jóindulatukat megköszönve vagyunk Tisztelettel: A VEZETŐSÉG MoIIet az oroszok kivonulásáról Guy Mollet francia miniszterelnök több napon át árgyalt Washingtonban Eisenhower elnökkel és Dulles külügyminiszterrel. Mollet és az elnök nyilatkozatot adtak ki, amelyben hangoztatják, hogy országaik hagyományos barátsága újabb istápot nyert. Tájékpzott források szerint azonban az ellentéteket csak elodázták. Mollett kijelentette az újságíróknak, hogy nem kért újabb anyagi segítséget Washingtonban és Franciaország a saját erejéből törekszik fenntartani magát. Azon kérdésre, mikor vonulnak ki az oroszok a megszállt keleteurópai országokból, úgy nyilatkozott, hogy “egyszer ki fognak vonulni, de a magyar- és lengyelországi események miatt később, mint számítottuk.” iró a háború alatt a magyarországi nyilaskeresztes párt egyik vezető tagja volt s mint ilyen, résztvett a szövetséges hatalmaik, illetve Amerika elleni izgatásban. A vizsgálóbiztos megállapította azt is, hogy Málnási félrevezető adatokat mondott be, amikor a bécsi amerikai konzulnál, mint “szabadságharcos” jelentkezett kivándorlásra. A vizsgálat során számos tanút hallgattak ki, akiknek vallomásai bizonyítékként szolgáltak ellene. Málnásit végül is március 6-án repülőgépen visszaszállították Ausztriába, örökre kitiltva Amerikából. Hasonló eljárás folyik egy másik volt nyilaspárti tag, Serényi Miklós ellen is, aki az emigrációs hatóságok szerint szintén, mint “szabadságharcos hős” jutott be nemrég az Egyesült Államokba. New Yorkban, Chicagóban, Los Angelesben és más városokban is vizsgálják most több ilyen magyar “menekült” ügyét, akik ellen vádak merültek fel régebbi politikai szereplésüket illetőleg. Akár kommunisták, akár Hitler-imádó nyilasok voltak, ha a vádak igazolást nyernek, deportálni fogják valamennyit. (Ezelőtt, néhány héttel ugyancsak deportáltak több volt nyilast, akik hamis adatok bemondásával kerültek menekültként Amerikába. Az egyiknek saját hiúsága volt a veszte: A Camp Kilmerben fényképeket mutogatott, melyen Szálasi, az agybomlott magyar Hitler-báb társaságában volt látható.) * * * Az utóbbi időben egyre-másra bújnak elő odújukból Amerika magyar-lakta városaiban volt magyar nyilasok s most már szinte kérkedve hirdetik egyesek, hogy kik is voltak ők hajdanán . . . Szinte dicsőségnek tüntetik fel azt, hogy Szálasi “pünkösdi királysága” alatt, a két tűz közé szorult szerencsétlen magyar hazában ilyen, vagy olyan szerepük volt, ezt vagy csinálták ... Van olyan is közöttük, aki már polgárjogot nyert Amerikában s azt hiszi, most már szábadon beszélhet s tehet, amit akar. Az igazság pedig az, hogy ha bármikor kisül az ilyenről, hogy a polgárosodási eljárás során be nem vallott, elhallgatott adatot jelentő politikai vagy más aktiv tevékenységet fejtett ki a háború alatt Magyarországon, Amerikai polgárjogának megvonására irányuló eljárás indulhat ellene s deportálható lesz! Ugyanez, természetesen, vonatkozik kommunistákra is, mint ahogy jelenleg Californiában folyik egy Chont nevű munkásvezér ellen a polgárjog megvonása iránti eljárás. HŐSÖK HARCTERÉN Irta: ÁBRÁNYI EMIL Ne verd fel őket! Ott alusznak némán A hazavédő holtak. Végsőt ölelve, mint a hü testvérek, Egymásfölé borultak. És mintha mind felömlött volna égre A vér, mely itt alá foly: — Mint vérbe mártott óriási zászló, Úgy leng az alkony-távol. Az úttól félre, kínban roskadozva, A porban, kik hevernek? Öreg, vak ember, sáppadt, beteg asszony S egy rongyos, vézna gyermek. A harcmezőt a gyermek és az asszony Kétségbe esve nézik, És mind a hárman zokogó panasszal Isten nevét idézik . . . iS’ a roppant csöndben, félig összebújva, Rémes keservről szólnak, És könnyeik, mint három patak árja, Jajongva összefolynak . . . . . . Dobog a föld; a hóditó közelget, Vad, ittas szenvedéllyel; Hallja a sírást és megáll; haraggal Néz a homályban széjjel. “Miféle sirás? Holla?” . . . Semmi válasz, Tovább zokognak lassan. “Miért sirtok, kérdem? Rajta! Nincs időm, hogy E vinnyogást hallgassam!" . . . Fölállt a gyermek; odalépett hozzá; Egész valója égett: “Mert nincs erőm kardot ragadni, hóhér, S szétmarcangolni téged!” Fölállt a nő; rémitő szeme lángja Átlobbant á homályon: “Mert nem tudok több if jat szülni, ördög, Ki értem bosszút álljon!” S felállt a vak; vezette a fiúcska A hóditóig kézen: “Mert nem láthatlak szinről-szinre, hitvány. Rád köpni megvetésem!” Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (1300 Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. IJ OI N mm CALL Cl VI L DEFENSE
