Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1957-03-14 / 11. szám
In Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 11. SZÁM. TRENTON, N. J., 1957. MÁRCIUS 14. Amerikai szellemű magyar újság Ten Cents per Copy—$2.00 per Year “Újra kezdődik a magyar szabadságharc” — jönnek a hírek s bizalmas jelentések Washingtonba s mi aggódó'szeretettel, féltő és remélő magyar szívvel gondolunk származásunk népére . . tekintünk szülőhazánk felé . . . Vájjon mit tartogat, mit hoz a szabadságeszmék hónapja, március a magyar nép számára? . . . Bizonyosra vesszük és őszintén reméljük, hogy az Európa nyugati országaiban levő menekült szabadságharcosok között sok van, aki nem ül tétjenül s készül arra a pillanatra, amikor népünk ismét harcba száll elnyomói ellen . . . Hisszük és reméljük, hogy ha a Nyugat nem is adna fegyveres segítséget a magyaroknak egy esetleges újabb általános harchoz, fegyvert, muníciót pénzért megvásárolhatnak szabadságharcosaink a külföldön s meg fogják találni a módját annak, hogyan juttassák, vagy vigyék majd el azt Magyarországra . . . Mert ha a harc komoly formában kiujul s ha nehéz fegyverekkel, “páncélöklökkel” (bazooka) a magyarok nem rendelkeznek, szörnyű tragédia vár nemzetünkre ... az egész magyar népre. Vájjon, ha pénz kell, adnak-e pénzt azok, akiknek kezei között még ma is sok-sok magyar pénz van, olyan magyar pénz, amivel nem számoltak el ... az a magyar pénz, amit annak idején épen ilyen célra küldött ki maga Horthy kormányzó, a közelmúltban kőid usszegényen Portugáliában elhalt utolsó törvényes magyar államfő ... Vájjon előkerül-e most, a tizenkettedik óra 55-ik percében az “elveszett fejsze nyele” ... a Svájcban még 1944-ben letétbe helyezett sokmilliós magyar állampénz hiányzó, eltűnt része . . .? Vagy lesz-e, akad-e “illetékes,” aki a legnagyobb szükség idején, a haza és nemzetmentés utolsó nagy percében mindent félredobva, egyesegyedül magyar szivére hallgatva számon kéri, előkéri s visszajuttatja az élet-halálharcát vívó nemzetnek azt a másfélmillió dollárnyi magyar vagyont, ami talán még mindent, de mindent megmenthetne . . .? Nagyon, de nagyon várjuk ezekre a kérdésekre a választ... A közeli napok bizonyára meghozzák . . . akár igy, akár úgy...! Március a forradalmak hónapja s a levegő már is villamossággal telt. A magyar nép voltaképpen megszakítás nélkül vívja a maga szabadságharcát az elmúlt év október 23.-a óta s ennek a küzdelemnek — félős — most esetleg uj szakasza övetkezik. Kádár és Marosán pontosan úgy viselkednek, mint a gyermek az erdőben. Fütyörésznek;, hogy. félelmüket leplezzék. Főleg Marosan tesz nagyhangú kijelentéseket, kimerítve az őrült hordószónak összes ismérveit. “Felfegyverezzük a munkásokat” — mondta. Vájjon ki ellen? — kérdezzük mi. A múlt tapasztalatai alapján beszélve, a magyar munkás aligha védi meg Marosánt, vagy Kádárt. A nagyhangú kijelentést tettek nem követték, egyetlen “megbízható” munkás sem kapott fegyvert. Különben is ki a megbízható? Marosán tudja legjobban, hogy senki, a “sajátnevelésü” sem. “Uj hadsereget szervezünk,— dicsekedett más esetben Marosán, — de nem olyant, ajnilyen az október 23.-a előtti volt . . .” Hát vájjon milyent? A magyar legényt öltöztethetik akármilyen orosz ingbe, a szive alatta mégis magyarul dobog s ha felhangzana a forradalom riadója, a marosánokat legfeljebb csak az orosz tankok menthetnék meg. Az uj forradalmi láz ott lappang Budapesten s a ízivünk aggodalommal telik meg. Uj vérontást, uj terrort látunk s a legkisebb reményt sem arra, hogy a magyar nép ily módon szabadságához juthasson. “Fegyvere nincs á népnek” — biztatja .elvtársait Münnich, a főterrorista, de ezek tovább is félnek. Elvégre október 23.-a előtt sem volt. A rendőrség éjjel-nappal razziázik, behatol minden lakásba, még a játékpisztolyokat is összeszedik. Valóban nincs fegyvere a népnek. Mi, akik féltő aggodalommal figyeljük innét a magyar nép lázgörbéjét, abban bízunk, hogy talán a magyar nép nem rohan neki ezúttal puszta ököllel a tankoknak. ViszQnt az is igaz, hogy a forradalom levegőjében senkiiéin gondolkozik, hogy kinek a kezében van fegyver. A forradalom nem számol és nem mérlegel. Ez a természete. A nyugati magyar határt már majdnem hermetikusan elzárták, a szovjet haderő szakadatlanul riad ókészültségben van, Kádár'martalócai csőre töltött géppisztolyokkal járják az utcákat s rezsim emberei mégis halálos félelemben élnek. A magyar nép, a világ legnagyszerűbb népe felé fordul ismét a világ tekintete. A világé, amelyik cserbenhagyta és ismét cserben hagyná. “Tudja-e, hogy a magyar nép nagyon gyűlöli önt? — kérdezte valaki Kádártól, mire a vörös diktátor bólintott. Pontosan tudatában van ennek, — felelte. A Kádár-féle kommunista nem is vágyik a nép szeretetére. Neki csak egy a fontos: fanatikus kommunista hitéhez hűen teljesíteni feladatát. Az eszmének él, amelyet a vérébe csöpögtettek. Inkább a nép pusztuljon, minthogy az eszme csorbát szenvendjen. Most Budapesten farkasszemet néz Kádárral a nép. A márciusi tüzek — ha a hamu alatt is — élnek, a lázak kergetőznek. A diktátor fázósan húzódik a szovejt tank árnyékába. Benne nincsenek lázak, halálosan dermedt a test, a lelke, sziét jégpáncél veszi körül. Azért vörös diktátor. A középkelet tovább is goúdot jelent, hiába vonul ki Izrael az egyiptomi területekről. Egyiptom, az arab világ, sőt India is visit: az Egyesült Államok titkos ígéretet tett Izraelnek . . . Dulles tagadja ... A tagadásból azt olvassák ki, hogy igenis bevallja, bevallja . . . Izrael kivonul, de azért a keserűség érzete s a gyanakvás ott marad. Körül lebegi a Szuezt, Arábiát, az olajat, amiért a magyar szabadságharcnak el kellett buknia. 1848 március kötelez! Ezek a gondolatok, melyeket el akarok mondani, nem csupán egy ember nézetei, hanem a kommunisták börtönében szenvedettek és a magyar szabadságharcban résztvettek hithitvallása. Erről beszélgettünk az ausztriai átmenő táborok nyomasztó, kiutat kereső levegőjében és gondolkoztunk a hajón, uj otthonunk felé haladva ... gondokkal teli, sebünkre gyógyirt kereső magányunkba visszavonulva . . ’ “Aki magyar, az velünk tart!” — zúgott végig a jelszó a városon 1956 október 23-án ... És egy emberként megindult az egész magyar nép. Pöttöm kis gyerekek rohantak neki a sozvjet tankoknak. Az egész magyar népnek a szovjet gyarmatosítók és kommunista bábjaik elleni egységes harca volt ez a szabadságharc. A sereg óráról-órára nőtt... a kicsi magból félelmetes óriás nőtt. . . Az 1848-as márciusi ifjak is a szabadságharc eszméire támaszkodva vívták meg hősi harcukat. Ha megvonjuk a párhuzamot a két hatalmas szabadságharc között, akkor száz év távolából megállapíthatjuk, hogy sem akkor, sem most nem rajtunk múlott, hogy hősi harcunk elbukott. A világtörténelem során sokszor találkozunk szabadságtörekvésekkel, mert ez az isteni igazságban hivő lélek életigénye. Ezt pedig, ha ideig-óráig el is lehet fojtani, előbbutóbb hatalmas erővel utat tör magának. Ehhez azonban a nagy nemzeti összefogás szükséges úgy otthon, mint az emigrációban egyaránt. Az 1848-as és az 1956-os szabadságharcok hősi halottainak emlékére fogadjuk most meg, magyarok, hogy félretéve minden nézeteltérést, együtt haladunk, váll-váll mellett, szülőhazánk felszabadításának utján! És ha ez igy, egymás támogatásával sikerülni fog, az utókor hálás gondolattal fog visszaemlékezni korunk magyarjaira. Rajtunk múlik, hogy erőnk maximumáig megtegyünk mindent, jaz összefogás jegyében, szülőhazánk jövőjének biztosítására. Ha széthúzunk, eljöhet az idő, hogy századok múlva csak úgy fognak a magyarságra emlékezni, hogy valahol a Tisztv táján élt egyszer egy nép, volt egy gország, amelyet megölt fiainak szeretete... Mert, — állítólag, — mindannyian jobban szeretjük szülőhazánkat, mint más. Ebben a nagy szeretetben pusztuljon el szülőhazánk? Mert azzal, lényegében, nem szülőhazánkat szeretjük, hanem sajátmagunkat, ha görcsösen ragaszkodunk most olyan dolgokhoz, amiknek megvitatása most még nem időszerű. Az ilyesmivel, akaratlanul is, szülőhazánk sírásóivá válunk . . . Találjuk meg a közös pontot, melyben megegyezünk! A márciusi ifjak nemzeti ünnepén találjuk meg egymás kezét! Acélozza meg izmainkat a nagy harcra a márciusi ifjak hős helytállása és az 1956-os szabadságharc hőseinek vére, kiket utolsó útjukra egy hősi nemzet gyásza és zokogása kisért . . . Ezek az ifjak vérükkel Írták meg a szavazócédulát, melyen az állt, hogy szabadok akarnak lenni . . . Mi, akik most az élő nemzet emigrált része vagyunk, az ő emlékük szentsége mellett haladjunk együtt mindannyian, magyarok, azon az utón, amely édes szülőhazánk szabadsága felé vezet! Ez az ut, tudom, nagyon rögös és tövisekkel van tele ... De ne felejtsük el, hogy a mi helytállásunkon és egymást szerető támogatásán múlik, hogy egyáltalán elérhetünk-e uticélunk végére ... 170 millió A washingtoni Népszámlálási Hivatal legutóbb kiadott jelentése szerint az Egyesült Államok lakossága meghaladta a 170 milliót. Eszerint az 1950 évi népszámlálás óta Amerika lakossága 19 millió lélekszámmal gyarapodott. Államok szerint ma is első helyen áll New York, 16-millió lakossal, második California (13,-400,000), harmadik Pennsylvania (10,900,000). Amerikában minden 8 másodpercben születik egy uj honpolgár és minden 21-ik másodpercben meghal valaki. Ha pedig ehhez a statisztikai megállapításhoz hozzáteszszük még azt, hogy minden két percben érkezik ide egy újabb bevándorló, akkor e számtani műveletből az tűnik ki, hogy minden 12 másodperc alatt egy személlyel szaporodik Amerika népessége ... • Amerika visszahívta a budapesti követet A szabadságharc alatt Amerikának nem volt követe a magyar fővárosban, hanem csak ügyvivő intézte az Egyesült Államok követségének ügyeit. Kormányunk november 2.-án Edward T. Wailes személyében követet küldött Magyarországra. Az uj követnek az volt az utasítása, hogy Nagy Imre kormányával vegye fel az érintkezést és hajtsa végre az amerikai külpolitika utasításait az akkor még szabad Magyarországon. Mivel november 4-én a szovjet csapatok megsemmisitették a semleges Magyarország néhány napos szabadságát, Wailes követnek nem állt módjában a törvényes kormányfőnek bemutatni megbízó levelét. A szovjet szuronyok árnyéká(Folyt, a 2-ik oldalon) Magyarok szivárványa Tilinkó szól valahol, Szomorú a hangja; Bus panaszát, bánatát A felhő felkapja. Viszi a szél a panaszt, Meg nem pihen véle Mindaddig, mig fel nem ér Istenhez az Égbe. A jó Isten, meg a sok Hófehér angyalka Pásztorfiu bánatát Szomorún hallgatja: “Uram, Isten, nézz le ránk, Kin nappalunk, éjszakánk. Házunk, földünk elorozták, Most szivünket ostorozzák. Bilincs vérzi két kezünk, Pedig nem is vétkezünk. Csak az az egy a hibánk: Magyar hit a bibliánk. Magyar hajnalt akarunk, Magyar szóra hallgatunk, Magyar Napot keresünk, Jussunkból nem engedünk. Mindenható nézz miránk!” Ellhallgat a tilinkószó, Csend támad az Égbe’. Majd szól Isten szelíden Angyelseregére: “Szivárványt fessetek, Ezerszinüt, szépet, Adjatok biztatást A bus magyar népnek. Szivárvány színére Arannyal Írjátok: Maga az Isten vigyáz, Magyarok, tirátok!” Látja a szivárványt A tilinkós pásztor S a jó Isten nevét Elsuttogja százszor . . . MÓRA LÁSZLÓ Kiujul a magyar szabadságharc Washingtoni jelentés szerint Eisenhower elnök tanácsadói és diplomatái, akik alaposan tanulmányozták a magyar helyzetet, azt jósolják, hogy egy-két héten belül újrakezdődik a magyar szabadságharc. A Márciusban Újra Kezdjük (MŰK) jelszó és figyelmeztető üdvözlés, amivel a fiatalok hónapok óta köszöntötték egymást Magyarországon, nem üres frázis és nem a vörösek heccelésére kitalált valami, hanem komoly figyelmeztetés, hogy a szabadságharcnak nincs még vége . . . folytatása következik ... Hírek és jelentések szerint a guerilla-harc M a g y arország több részben máris folyik a hegyek között s több olyan hely van, ahol a szabadságharcosok tartják állásaikat. Dacára annak, hogy a magyar nép roppant vérveszteséget szenvedett október óta és több mint 200,- 000-en menekültek külföldre (javarészt fiatalok), az uj népfelkelés folytatódik. És bármennyire reménytelennek látszik is a szovjet páncélos divízióival szemben ez a harc, az elkeseredés olyan nagy, hogy az emberek már nem törődnek azzal, mi lesz, ha nem sikerül . . . A Balaton környékén, a Bakonyban, Pécsett, a Mecsek alján és sokfelé máshol is az országban, fiatal, elszánt férfiakból álló szabadságharcos különítmények állanak készenlétben. Fegyverük van bőségesen, mert a magyar hadsereg még októberben, amikor átállottak a szabadságharcosok mellé, ellátta őket mindennel. A magyar vörös kormány, Moszkva bérencei, mélyen hallgatnak a guerilla-háboruról, de Kádár János leváltását azért határozta el a szovjet, mert gyengének tartották. Lengyelországban is puskaporos a hangulat, — jelentik Eisenhower elnöknek. Mihelyt a magyarok újrakezdik az egységes, komoly harcot, a lengyelek segítségükre sietnek és a fel-A Trentoni Segély Bizottság gyűlése A Trentoni Segély Bizottság ma pénteken, március 15-én este 8 órakor fontos gyűlést tart a Függ. Ref. Egyház iskolájában, melyre úgy a tisztviselők, mint a tagok megjelenését kérjük. A VEZETŐSÉG Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (130G Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. kelés 'átterjed majd Kelet-Németországra is. Menekültek, akik most érkeznek Ausztriába, egyöntetűen azt vallják, hogy a magyar nép elkeseredése határtalan s elszántsága nagyogbb, mint bármikor ezelőtt . . . “Októberben belesodródtunk a forradalomba, most azonban készülünk rá!” — mondották Budapesten és vidéken az emberek. A budapesti sajtó és rádió, a. moszkoviták propaganda-eszközei, egyre azt jelentik, hogy hol itt, hol ott fognak el “ellenforradalmi bandát” ... A valóság és igazság pedig az, hogy az ellenforradalmárok becsületes magyar munkások, földmivesek, diákok, a népnek pontosan az a rétege, amelyet a kommunisták 12 év óta maguknak nevelnek ... * * * Máricus 15-ét ismét nejnzeti ünneppé tették, de nem azért, mert a szabadság ünnepnapját akarják a néppel megünnepeltetni, hanem azért, hogy e munkaszüneti napon éberebben szemmel tarthassák a munkásságot, diákokat, a népet ... A moszkvai bérencek félnek, rettegnek a gondolattól, hogy a “Talpra magyar” szavalása országszerte tettekbe fogja lendíteni március 15-én a szabadságra vágyó nemzetet.. . A szabadságharc alat lerombolt, elpusztított orosz emlékműveket, vörös csillagokat, szovjet katonát dicsőítő feirásokat ismét visszaállítják (sőt, még talán Sztálin szobrát is, amelynek örömmámorban ledöntött bronzanyagából még Amerikába is elhoztak egy-egy darabot a menekült szabadságharcosok . . . ) Ezzel az intézkedéssel még jobban felbőszítették a magyar népet, ami csak “olaj a tűzre” a harcok újrakezdéséhez ... Fáklyás felvonulás New Yorkban i A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség most pénteken, március 15-én este 7:30 órai kezdettel fáklyás felvonulást rendez New Yorkban, a Kossuth szoborhoz. A felvonulók a Kossuth-szobor megkoszorúzása keretében ünnepséget tartanak, a magyar egység jegyében. Gyülekezés este 6:30 kezdettel a 122-ik utca és Clermont Ave. sarkánál, valamint a 103- ik utca és Riverside Drive sarkánál. Számos környékbeli városból autóbuszokon fognak a magyarok New Yorkba menni erre a fáklyás felvonulásra és ünnepélyre. (Azt, hogy New York város hatóságai engedélyezik-e a fáklyás felvonulást, mi itt nem tudjuk, de mert ezideig még nem hallottunk róla, hogy ilyen lett volna New Yorkban, kételkedünk benne. De-ez nem is annyira fontos; legfennebb zöld-gyertyás felvonulás lesz, amit már rendeztek new yorki magyarok előbb is. A lényeg az, hogy felvonulnak, hogy lássa a világ: együtt vagyunk mi • magyarok ezen a 108 éves nemzeti szabadság-ünnepünkön s együtt tiltakozunk az orosz gyarmatosítók, elnyomók, jogbitorlók gazságai ellen!)
