Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1957-03-14 / 11. szám

In Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 11. SZÁM. TRENTON, N. J., 1957. MÁRCIUS 14. Amerikai szellemű magyar újság Ten Cents per Copy—$2.00 per Year “Újra kezdődik a magyar szabadságharc” — jönnek a hírek s bizalmas je­lentések Washingtonba s mi ag­gódó'szeretettel, féltő és remélő magyar szívvel gondolunk szár­mazásunk népére . . tekintünk szülőhazánk felé . . . Vájjon mit tartogat, mit hoz a szabadság­eszmék hónapja, március a ma­gyar nép számára? . . . Bizonyosra vesszük és őszin­tén reméljük, hogy az Európa nyugati országaiban levő mene­kült szabadságharcosok között sok van, aki nem ül tétjenül s ké­szül arra a pillanatra, amikor népünk ismét harcba száll el­nyomói ellen . . . Hisszük és re­méljük, hogy ha a Nyugat nem is adna fegyveres segítséget a magyaroknak egy esetleges újabb általános harchoz, fegy­vert, muníciót pénzért megvásá­rolhatnak szabadságharcosaink a külföldön s meg fogják találni a módját annak, hogyan juttas­sák, vagy vigyék majd el azt Magyarországra . . . Mert ha a harc komoly formában kiujul s ha nehéz fegyverekkel, “páncél­öklökkel” (bazooka) a magya­rok nem rendelkeznek, szörnyű tragédia vár nemzetünkre ... az egész magyar népre. Vájjon, ha pénz kell, adnak-e pénzt azok, akiknek kezei kö­zött még ma is sok-sok magyar pénz van, olyan magyar pénz, amivel nem számoltak el ... az a magyar pénz, amit annak ide­jén épen ilyen célra küldött ki maga Horthy kormányzó, a kö­zelmúltban kőid usszegényen Portugáliában elhalt utolsó tör­vényes magyar államfő ... Váj­jon előkerül-e most, a tizenket­tedik óra 55-ik percében az “el­veszett fejsze nyele” ... a Svájc­ban még 1944-ben letétbe he­lyezett sokmilliós magyar állam­pénz hiányzó, eltűnt része . . .? Vagy lesz-e, akad-e “illetékes,” aki a legnagyobb szükség ide­jén, a haza és nemzetmentés utolsó nagy percében mindent félredobva, egyesegyedül ma­gyar szivére hallgatva számon kéri, előkéri s visszajuttatja az élet-halálharcát vívó nemzetnek azt a másfélmillió dollárnyi ma­gyar vagyont, ami talán még mindent, de mindent megment­hetne . . .? Nagyon, de nagyon várjuk ezekre a kérdésekre a választ... A közeli napok bizonyára meg­hozzák . . . akár igy, akár úgy...! Március a forradalmak hónapja s a levegő már is villamosság­gal telt. A magyar nép volta­képpen megszakítás nélkül vív­ja a maga szabadságharcát az elmúlt év október 23.-a óta s en­nek a küzdelemnek — félős — most esetleg uj szakasza övet­­kezik. Kádár és Marosán pontosan úgy viselkednek, mint a gyer­mek az erdőben. Fütyörésznek;, hogy. félelmüket leplezzék. Főleg Marosan tesz nagyhangú kije­lentéseket, kimerítve az őrült hordószónak összes ismérveit. “Felfegyverezzük a munká­sokat” — mondta. Vájjon ki el­len? — kérdezzük mi. A múlt ta­pasztalatai alapján beszélve, a magyar munkás aligha védi meg Marosánt, vagy Kádárt. A nagyhangú kijelentést tettek nem követték, egyetlen “meg­bízható” munkás sem kapott fegyvert. Különben is ki a meg­bízható? Marosán tudja legjob­ban, hogy senki, a “sajátnevelé­­sü” sem. “Uj hadsereget szervezünk,— dicsekedett más esetben Maro­sán, — de nem olyant, ajnilyen az október 23.-a előtti volt . . .” Hát vájjon milyent? A ma­gyar legényt öltöztethetik akár­milyen orosz ingbe, a szive alat­ta mégis magyarul dobog s ha felhangzana a forradalom ria­dója, a marosánokat legfeljebb csak az orosz tankok menthet­nék meg. Az uj forradalmi láz ott lappang Budapesten s a ízivünk aggodalommal telik meg. Uj vérontást, uj terrort látunk s a legkisebb reményt sem arra, hogy a magyar nép ily módon szabadságához jut­hasson. “Fegyvere nincs á népnek” — biztatja .elvtársait Münnich, a főterrorista, de ezek tovább is félnek. Elvégre október 23.-a előtt sem volt. A rendőrség éj­jel-nappal razziázik, behatol minden lakásba, még a játék­pisztolyokat is összeszedik. Va­lóban nincs fegyvere a népnek. Mi, akik féltő aggodalommal figyeljük innét a magyar nép lázgörbéjét, abban bízunk, hogy talán a magyar nép nem rohan neki ezúttal puszta ököllel a tan­koknak. ViszQnt az is igaz, hogy a forradalom levegőjében senki­iéin gondolkozik, hogy kinek a kezében van fegyver. A forra­dalom nem számol és nem mér­legel. Ez a természete. A nyugati magyar határt már majdnem hermetikusan el­zárták, a szovjet haderő szaka­datlanul riad ókészültségben van, Kádár'martalócai csőre töl­tött géppisztolyokkal járják az utcákat s rezsim emberei mégis halálos félelemben élnek. A magyar nép, a világ leg­nagyszerűbb népe felé fordul is­mét a világ tekintete. A világé, amelyik cserbenhagyta és ismét cserben hagyná. “Tudja-e, hogy a magyar nép nagyon gyűlöli önt? — kérdez­te valaki Kádártól, mire a vörös diktátor bólintott. Pontosan tu­datában van ennek, — felelte. A Kádár-féle kommunista nem is vágyik a nép szeretetére. Neki csak egy a fontos: fana­tikus kommunista hitéhez hűen teljesíteni feladatát. Az eszmé­nek él, amelyet a vérébe csöpög­­tettek. Inkább a nép pusztuljon, minthogy az eszme csorbát szenvendjen. Most Budapesten farkassze­met néz Kádárral a nép. A már­ciusi tüzek — ha a hamu alatt is — élnek, a lázak kergetőznek. A diktátor fázósan húzódik a szovejt tank árnyékába. Benne nincsenek lázak, halálosan der­medt a test, a lelke, sziét jégpán­cél veszi körül. Azért vörös dik­tátor. A középkelet tovább is goúdot jelent, hiába vonul ki Izrael az egyiptomi területekről. Egyip­tom, az arab világ, sőt India is visit: az Egyesült Államok tit­kos ígéretet tett Izraelnek . . . Dulles tagadja ... A tagadásból azt olvassák ki, hogy igenis be­vallja, bevallja . . . Izrael kivonul, de azért a ke­serűség érzete s a gyanakvás ott marad. Körül lebegi a Szuezt, Arábiát, az olajat, amiért a ma­gyar szabadságharcnak el kel­lett buknia. 1848 március kötelez! Ezek a gondolatok, melyeket el akarok mondani, nem csupán egy ember nézetei, hanem a kommunisták börtönében szenvedettek és a magyar szabadságharcban résztvettek hit­hitvallása. Erről beszélgettünk az ausztriai átmenő táborok nyo­masztó, kiutat kereső levegőjében és gondolkoztunk a hajón, uj otthonunk felé haladva ... gondokkal teli, sebünkre gyógy­irt kereső magányunkba visszavonulva . . ’ “Aki magyar, az velünk tart!” — zúgott végig a jelszó a városon 1956 október 23-án ... És egy emberként megindult az egész magyar nép. Pöttöm kis gyerekek rohantak neki a sozvjet tankoknak. Az egész magyar népnek a szovjet gyar­matosítók és kommunista bábjaik elleni egységes harca volt ez a szabadságharc. A sereg óráról-órára nőtt... a kicsi mag­ból félelmetes óriás nőtt. . . Az 1848-as márciusi ifjak is a szabadságharc eszméire támaszkodva vívták meg hősi harcukat. Ha megvonjuk a pár­huzamot a két hatalmas szabadságharc között, akkor száz év távolából megállapíthatjuk, hogy sem akkor, sem most nem rajtunk múlott, hogy hősi harcunk elbukott. A világtörténelem során sokszor találkozunk szabadság­törekvésekkel, mert ez az isteni igazságban hivő lélek élet­­igénye. Ezt pedig, ha ideig-óráig el is lehet fojtani, előbb­­utóbb hatalmas erővel utat tör magának. Ehhez azonban a nagy nemzeti összefogás szükséges úgy otthon, mint az emig­rációban egyaránt. Az 1848-as és az 1956-os szabadságharcok hősi halottai­nak emlékére fogadjuk most meg, magyarok, hogy félretéve minden nézeteltérést, együtt haladunk, váll-váll mellett, szü­lőhazánk felszabadításának utján! És ha ez igy, egymás támogatásával sikerülni fog, az utókor hálás gondolattal fog visszaemlékezni korunk magyarjaira. Rajtunk múlik, hogy erőnk maximumáig megtegyünk mindent, jaz összefogás je­gyében, szülőhazánk jövőjének biztosítására. Ha széthúzunk, eljöhet az idő, hogy századok múlva csak úgy fognak a ma­gyarságra emlékezni, hogy valahol a Tisztv táján élt egyszer egy nép, volt egy gország, amelyet megölt fiainak szeretete... Mert, — állítólag, — mindannyian jobban szeretjük szülő­hazánkat, mint más. Ebben a nagy szeretetben pusztuljon el szülőhazánk? Mert azzal, lényegében, nem szülőhazánkat sze­retjük, hanem sajátmagunkat, ha görcsösen ragaszkodunk most olyan dolgokhoz, amiknek megvitatása most még nem időszerű. Az ilyesmivel, akaratlanul is, szülőhazánk sír­ásóivá válunk . . . Találjuk meg a közös pontot, melyben megegyezünk! A márciusi ifjak nemzeti ünnepén találjuk meg egymás kezét! Acélozza meg izmainkat a nagy harcra a márciusi ifjak hős helytállása és az 1956-os szabadságharc hőseinek vére, kiket utolsó útjukra egy hősi nemzet gyásza és zokogása kisért . . . Ezek az ifjak vérükkel Írták meg a szavazócédulát, melyen az állt, hogy szabadok akarnak lenni . . . Mi, akik most az élő nemzet emigrált része vagyunk, az ő emlékük szentsége mellett haladjunk együtt mindannyian, magyarok, azon az utón, amely édes szülőhazánk szabadsága felé vezet! Ez az ut, tudom, nagyon rögös és tövisekkel van tele ... De ne felejtsük el, hogy a mi helytállásunkon és egy­mást szerető támogatásán múlik, hogy egyáltalán elérhe­tünk-e uticélunk végére ... 170 millió A washingtoni Népszámlálási Hivatal legutóbb kiadott jelen­tése szerint az Egyesült Államok lakossága meghaladta a 170 milliót. Eszerint az 1950 évi népszámlálás óta Amerika la­kossága 19 millió lélekszámmal gyarapodott. Államok szerint ma is első he­lyen áll New York, 16-millió la­kossal, második California (13,-400,000), harmadik Pennsylva­nia (10,900,000). Amerikában minden 8 másodpercben szüle­tik egy uj honpolgár és minden 21-ik másodpercben meghal va­laki. Ha pedig ehhez a statiszti­kai megállapításhoz hozzátesz­­szük még azt, hogy minden két percben érkezik ide egy újabb bevándorló, akkor e számtani műveletből az tűnik ki, hogy minden 12 másodperc alatt egy személlyel szaporodik Amerika népessége ... • Amerika visszahív­ta a budapesti követet A szabadságharc alatt Ameri­kának nem volt követe a magyar fővárosban, hanem csak ügyvi­vő intézte az Egyesült Államok követségének ügyeit. Kormá­nyunk november 2.-án Edward T. Wailes személyében követet küldött Magyarországra. Az uj követnek az volt az utasítása, hogy Nagy Imre kormányával vegye fel az érintkezést és hajt­sa végre az amerikai külpolitika utasításait az akkor még szabad Magyarországon. Mivel november 4-én a szov­jet csapatok megsemmisitették a semleges Magyarország né­hány napos szabadságát, Wailes követnek nem állt módjában a törvényes kormányfőnek bemu­tatni megbízó levelét. A szovjet szuronyok árnyéká­­(Folyt, a 2-ik oldalon) Magyarok szivárványa Tilinkó szól valahol, Szomorú a hangja; Bus panaszát, bánatát A felhő felkapja. Viszi a szél a panaszt, Meg nem pihen véle Mindaddig, mig fel nem ér Istenhez az Égbe. A jó Isten, meg a sok Hófehér angyalka Pásztorfiu bánatát Szomorún hallgatja: “Uram, Isten, nézz le ránk, Kin nappalunk, éjszakánk. Házunk, földünk elorozták, Most szivünket ostorozzák. Bilincs vérzi két kezünk, Pedig nem is vétkezünk. Csak az az egy a hibánk: Magyar hit a bibliánk. Magyar hajnalt akarunk, Magyar szóra hallgatunk, Magyar Napot keresünk, Jussunkból nem engedünk. Mindenható nézz miránk!” Ellhallgat a tilinkószó, Csend támad az Égbe’. Majd szól Isten szelíden Angyelseregére: “Szivárványt fessetek, Ezerszinüt, szépet, Adjatok biztatást A bus magyar népnek. Szivárvány színére Arannyal Írjátok: Maga az Isten vigyáz, Magyarok, tirátok!” Látja a szivárványt A tilinkós pásztor S a jó Isten nevét Elsuttogja százszor . . . MÓRA LÁSZLÓ Kiujul a magyar szabadságharc Washingtoni jelentés szerint Eisenhower elnök tanácsadói és diplomatái, akik alaposan ta­nulmányozták a magyar helyze­tet, azt jósolják, hogy egy-két héten belül újrakezdődik a ma­gyar szabadságharc. A Márci­usban Újra Kezdjük (MŰK) jelszó és figyelmeztető üdvözlés, amivel a fiatalok hónapok óta köszöntötték egymást Magyar­­országon, nem üres frázis és nem a vörösek heccelésére kita­lált valami, hanem komoly fi­gyelmeztetés, hogy a szabad­ságharcnak nincs még vége . . . folytatása következik ... Hírek és jelentések szerint a guerilla-harc M a g y arország több részben máris folyik a he­gyek között s több olyan hely van, ahol a szabadságharcosok tartják állásaikat. Dacára an­nak, hogy a magyar nép rop­pant vérveszteséget szenvedett október óta és több mint 200,- 000-en menekültek külföldre (javarészt fiatalok), az uj nép­felkelés folytatódik. És bár­mennyire reménytelennek lát­szik is a szovjet páncélos diví­zióival szemben ez a harc, az el­keseredés olyan nagy, hogy az emberek már nem törődnek az­zal, mi lesz, ha nem sikerül . . . A Balaton környékén, a Ba­konyban, Pécsett, a Mecsek al­ján és sokfelé máshol is az or­szágban, fiatal, elszánt férfiak­ból álló szabadságharcos külö­nítmények állanak készenlét­ben. Fegyverük van bőségesen, mert a magyar hadsereg még októberben, amikor átállottak a szabadságharcosok mellé, ellátta őket mindennel. A magyar vörös kormány, Moszkva bérencei, mélyen hall­gatnak a guerilla-háboruról, de Kádár János leváltását azért határozta el a szovjet, mert gyengének tartották. Lengyelországban is puska­poros a hangulat, — jelentik Eisenhower elnöknek. Mihelyt a magyarok újrakezdik az egy­séges, komoly harcot, a lengye­lek segítségükre sietnek és a fel-A Trentoni Segély Bizottság gyűlése A Trentoni Segély Bizottság ma pénteken, március 15-én es­te 8 órakor fontos gyűlést tart a Függ. Ref. Egyház iskolájában, melyre úgy a tisztviselők, mint a tagok megjelenését kérjük. A VEZETŐSÉG Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (130G Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. kelés 'átterjed majd Kelet-Né­­metországra is. Menekültek, akik most érkez­nek Ausztriába, egyöntetűen azt vallják, hogy a magyar nép el­keseredése határtalan s elszánt­sága nagyogbb, mint bármikor ezelőtt . . . “Októberben bele­sodródtunk a forradalomba, most azonban készülünk rá!” — mondották Budapesten és vidé­ken az emberek. A budapesti sajtó és rádió, a. moszkoviták propaganda-eszközei, egyre azt jelentik, hogy hol itt, hol ott fognak el “ellenforradalmi ban­dát” ... A valóság és igazság pedig az, hogy az ellenforradal­márok becsületes magyar mun­kások, földmivesek, diákok, a népnek pontosan az a rétege, amelyet a kommunisták 12 év óta maguknak nevelnek ... * * * Máricus 15-ét ismét nejnzeti ünneppé tették, de nem azért, mert a szabadság ünnepnapját akarják a néppel megünnepel­tetni, hanem azért, hogy e mun­kaszüneti napon éberebben szemmel tarthassák a munkás­ságot, diákokat, a népet ... A moszkvai bérencek félnek, ret­tegnek a gondolattól, hogy a “Talpra magyar” szavalása or­szágszerte tettekbe fogja lendí­teni március 15-én a szabadság­ra vágyó nemzetet.. . A szabadságharc alat lerom­bolt, elpusztított orosz emlék­műveket, vörös csillagokat, szovjet katonát dicsőítő feiráso­­kat ismét visszaállítják (sőt, még talán Sztálin szobrát is, amelynek örömmámorban le­döntött bronzanyagából még Amerikába is elhoztak egy-egy darabot a menekült szabadság­­harcosok . . . ) Ezzel az intézke­déssel még jobban felbőszítették a magyar népet, ami csak “olaj a tűzre” a harcok újrakezdésé­hez ... Fáklyás felvonulás New Yorkban i A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség most pénteken, március 15-én este 7:30 órai kezdettel fáklyás fel­vonulást rendez New Yorkban, a Kossuth szoborhoz. A felvonu­lók a Kossuth-szobor megkoszo­rúzása keretében ünnepséget tartanak, a magyar egység je­gyében. Gyülekezés este 6:30 kezdet­tel a 122-ik utca és Clermont Ave. sarkánál, valamint a 103- ik utca és Riverside Drive sar­kánál. Számos környékbeli vá­rosból autóbuszokon fognak a magyarok New Yorkba menni erre a fáklyás felvonulásra és ünnepélyre. (Azt, hogy New York város hatóságai engedé­lyezik-e a fáklyás felvonulást, mi itt nem tudjuk, de mert ez­­ideig még nem hallottunk róla, hogy ilyen lett volna New York­ban, kételkedünk benne. De-ez nem is annyira fontos; legfen­­nebb zöld-gyertyás felvonulás lesz, amit már rendeztek new yorki magyarok előbb is. A lé­nyeg az, hogy felvonulnak, hogy lássa a világ: együtt vagyunk mi • magyarok ezen a 108 éves nemzeti szabadság-ünnepünkön s együtt tiltakozunk az orosz gyarmatosítók, elnyomók, jog­bitorlók gazságai ellen!)

Next

/
Thumbnails
Contents