Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1957-12-19 / 51. szám
In Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság Karácsony . . . Halk és mégis tömör, zengő hang leng végig arany himbálással a felhők között. Harangok szólnak. Az éjféli Isten-imádat férfias hangú, szelíd hírnökei hívják az embereket, ahogy hívták az apjukat, a nagyapjukat, a dédapjukat és minden' ősüket a házak meleg szobáiból ld,' a hideg éjbe, a karácsonyi éjféli misére, vagy istentiszteletre. A jelképes jászolban kicsi Jézus pihen. Körötte tarka szobrocskák, a Bethlehem édes, gyermeki figurái. Játékos szelíd derű csillog a kis csoporton. Álom és emlék, csak az aranyhajú szalma valóságos, amely a templom hideg kövét takarja. A nyáron még minden egyes szalmaszál kalászt lengetett a forró szélben. A kalász magja most már ünnepi kalács. Mézes izekkel megtöltve Várakozik az. asztalon, a templomból visszatérőkre. Az utak ’ tele vannak emberekkel. Cipők és csizmák, finom topánkák és bocskorok, facipők és szandálok, barna mezítelen talpak haladnak a világ minden utján a világ ezer, meg ezer temploma felé. Fent északon, méteres hóhundákon siklik a si a fagyasztó éjszakában. A megdermélt tengeröblökön apiró .szánok igyekeznek. Lejebb, északkeleten, ahol a hit kis gyertyáit vérrel oltották el, sóhajok tántorognak a lerombolt templomok felé. És a hideg Amerika kemény tölgyei és a meleg Amerika buja pálmái alatt, szintén éjféli misére — vagy istentiszteletre indulnak az emberek. És messze, Keleten, ahol kénsárga a nap és sárgás zománcu az emberek bőre, szintén megszületett Jézus. Éjféli szertartás csengetijüi csilingelnek ezüst zenével az ezer éves sziciliai kőtemplomban és nyárion kövér virágfürtök hajolnak rá a nyitott ablakokra. A tenger csókolja a partokat és Afrika üzenetét hozza, amelynek legziláltahb és legvadabb őserdejében, valahol a gonoszlcrodilus tó partján, kis összetákolt haranglábon gyerekhangu harangot ráz égy bennszülött. A misszionárius pici fehér templomában az éjféli mise ujjongó áhítata áldoz. Végtelen és halhatatlan a szeretet, amelyet az Irgalmas Isten a gyöngéd, égi Gyermek képében küldött a földre. Végtelen a Szeretet, aki született, hogy meghaljon. Aki élt, hogy az emberek meg tudják ölni, Végtelen a szeretet, elárasztja a. szív éket, hogy megmelegedjenek és megtisztuljanak az éjféli Isten-imádatban. Az egész világot bezengik a harangok. Arany himbálással kergetik szét a felhőket, amelyek komor súlyossággal ráfeküsznek az életünkre. Olyan alacsonyra ereszkednek, hogy meghajlik a vállunk. De a harangok zengnek, egyre zengnek s az arany hullámok elhajtják a homályt. Lassan a maga áhitatos pompájában nyílik ki fölöttünk az éjféli ég. Tiszta és végtelen, mint a szeretet. A karácsonyi csillag mennyei fénynyel tündököl. Ez a csillag ezefkilencszáz ötvenkét éve ragyog felettünk, de szegény emberi szemünk csak karácsony éjszakáján látja meg. DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN AZ ISTENNEK! Irta: FT. G. E. BORSY, O.F.M. A végtelen bölcs és mindenható Isten szépen fogalmazta meg az angyali ária szövegét: “Dicsőség a magasságban az Istenek és békesség a földön a jóakaratu embernek.” ... de a sorrendet is ő határozta meg. Ez pedig: Először az ISTEN és csak azután az ember! A népek és nemzetek sokasága és az emberek milliói ma már versengve ordítják hogy: legyen egyszer már béke! Mondhatni, valóságos békeőrületbe estek az emberek. Ha egy bombát találnak fel: a békéért találták fel — mondják ők. Ha ezreket lemészárolnak: a békéért tettük — mondják, mert ezek a békezavarók. Ha milliókat fosztanak meg szabadságuktól és emberi mivoltuktól: a béke érdekében tettük — mondják, mert ezek sohasem éltek igazi békében! Ha rakétákat repítenek a nagy világűrbe melyek alkalmasak világrészek elpusztítására, a békéért tettük — mondják, mert igy legalább félnek .megrontani a békét! ... és igy tovább. Sorolhatnánk végnélkül a világ nagyjainak ostoba önámitásait, rnelyekkel milliókat és milliókat tudnak csak becsapni, de sohasem az Istent! Vagyis: oda kell jutnunk elemzésünkben, hogy ma minden, ami az egyiknek hasznára van, a békéért van még akkor is, ha ugyanakkor milliók is fordulnak, fel a gyilkos gázoktól, vagy a békét védő atöm- és hydrogén-bombától. Hyrosimától egészen a mai napig ez a béke-gyilkosság megy, mindig nagyobb és nagyobb arányu tömegirtással. És mi a valóság ... A valóság ez: Először legyen dicsőség az Istenek! Először Neki legyen dicsőség és nem az embernek! Ez az Istennek a parancsa. Aki pedig másként akar tenni, ám lássa az eredményt is! Ezt tudomásul kell venni mindenkinek! Adjon dicsőséget az Istennek minden nép és nemzet! Adjon dicsőséget az Istennek minden király és elnök! Adjon dicsőséget az Istennek minden miniszter és szenátor és képviselő és városatya és orvos és ügyvéd és minden polgára a hazának! Adjon dicsőséget az Istennek minden gyár, üzem és műhely, ahol emberek dolgoznak, kiket Isten teremtett! Adjon dicsőséget az Istennek minden egyetem és iskola, ahol lelkek nevelődnek. Adjon dicsőséget az Istennek minden egyes család és a családnak minden egyes tagja! Dicsőséget az Istennek! Emberek, az Istennek adjatok először dicsőséget és ne az embernek ! Emberek, ne rohanjatok a béke-csalók után, akik Isten helyett minden dicsőségét maguknak tartanak fenn! Békét hirdetnek Isten nélkül! Békétkényszeritenek az emberre halálfélelemmel ! Hát nem veszitek észre az Istennek erejét? Már hány éve hirdetik a békét Isten nélkül és hol vagyunk ma? Ott vagyunk, hogy ma már úgyszólván senkisem hisz senkinek! Mert a békehirdetők keze véres és vérsza-RAB MAGYAROK “MIATYÁNKJA” gu és mindenki fél, hogy holnap talán éppen ő lesz az áldozat, vagy nemzete lesz áldozata egy atomnak, vagy hydrogénnak ... És hol van itt az Isten dicsősége? Dicsősége volt és van ma is az embernek és feltaláló tudósoknak és nemzetüknek, bölcsen rejtve az igazi szándékot, hogy a béke érdekében majd használni fogják a találmányokat! Ehhez Isten dicsősége nem kell, mert ez megállítaná a hazugságot és tömeggyilkosságokat, ami pedig nem egyezik meg a béke-programmal! Vegyük tudomásul, hogy amig Isten meg nem kapja a maga dicsőségét az embertől, úgy ahogyan azt Isten elrendelte Karácsony éjszakáján, hiába röpködnek a nagyok össze-viszsza a nagy világban, hogy most újra jó pár mázsa papirt Írjanak össze egymás ámításával. A világ ugyanaz marad ' a hazug béke árnyékában, amig egy szép napon az itten meg nem elégeli az emberi bomlottagyu játszmát, amelyben eddig csak az ember nyert, de nem az Isten! Dicsőség a magasságban az Istennek, legyen Neked dicsőség, Istenünk! Eléd borulunk hittel, meggyőződéssel, erővel és bizalommal, mi Urunk, a Te nyájad, a Te kicsiny nemzeted, a magyar! ... Dicsőítsen Téged ezeréves kálváriánk, hogy nem tagadtunk meg Téged! Dicsőtisenek Téged véres harcaink, melyeket Egyházadért vívtunk! Dicsőítsen Téged az a nép, mely Teérted harcolt és a véres keresztre feszitett fel! Dicsőítsen Téged minden magyar szív, könnyel és fájdalommal telve, elrabolt szép Hazáért esengve . . . Dicsőítsen Téged, Urunk, Mária-országa népe, a magyar . . . Ezt tesszük jászolyodhoz . . . hogy isteni erőd és végtelen szereteted árva szivünket töltse meg békével ... a Szent Este . . . idegen földön épugy, mint otthon . . . Dicsőség a magasságban az Istennek és legyen egyszer már valóban béke is a szegény szenvedő magyar népnek! Karácsony 1957-ben Irta: BÉKY ZOLTÁN FŐESPERES Néhány nap választ el minket a keresztyén világ legnagyobb ünnepétől, a Karácsonytól, amikor ez a félelmektől, kétségektől meggyötört emberiség remegve várja a bethlehemi csillag feltűnését, a békesség angyali szózatának a megzendülését és a Megváltó megjelenését. Soha ilyen vészes és sötét fellegek nem tornyosultak össze világunk felett. Soha ilyen bizonytalan, kétségbeejtő az emberiség sorsa és jövője nem volt, mint ma. A Sátánt, a megalkuvó, a krisztusi elvekkel üzérkedő nyugati keröszténységnek sikerült úgy felfegyverezni, hogy most kezében a modern technika legszörnyübb fegyverével az atom és cobalt bombával, jeladás nélkül, pillanatok alatt képes kiirtani bennünket a föld színéről, évezredes keresztyén civilizációnkat elpusztítani és világunkat üszők és rom halmazzá tenni. Ebben a kétségbeejtő, gyűlölettől és félelmektől teljes sötétségben a keresztyén ember egyetlen reménysége és egyben legfőbb kötelessége, hogy hittel forduljon a világok felett uralkodó Isten felé, akinek egyedül van hatalma “megszakítani az eget és alászáUni,” megítélni és megalázni a gmioszt, s ez önvesztébe rohanó, bűneiben fetrengő ember világot megváltani az idvesség és békesség útjára elvezetni. Az Isten soha nem változik. Örökké ugyanaz. A Karácsonyt most is elhozza. A csillagot felgyújtja. Egyszülött fiát az Ur Jézus Krisztust elküldi váltságára és idvességére ennek a bűnös világnak. A mennyei szózat megzendül ismét: “Ne féljetek ... Hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen ... Megszületett a Megtartó! Békesség a földön és az emberekhez jó akarat!” A kérdés az, hogy a félelmek, kétségek rettegések eme sötét éjszakájában meglátjuk-é a csilla got? A gyűlölet, a szeretetlenség eme pokoli zűrzavarában meghallj uk-é a mennyei üzenetet és befogadjuk é a békesség, szeretet Krisztusát? Ezen múlik a sorsunk és világunk jövője. Szállj magadba elbizakodott, Isten útjáról letért, Vele perbeszállt, Vele versengő, bűnös emberiség! Lásd meg, hogy ez a te egyetlen és utolsó lehetőséged és alkalmad az élet és a halál rnesgyéjén! Vagy megtérsz és befogadod a békesség Krisztusát, az ő uralma alá helyezed magad, parancsolatai szerint élsz és rendezed be világodat, VAGY ELPUSZTULSZ. Az első Karácsony estén “nem volt hely” a bethlehemi vendégfogadó háznál a világ Megváltója számára. A kérdés az, hogy van é hely a mi mai világunkban az Isten Fia számára? A te életedben? Társadalmi, üzleti, nemzeti és nemzetközi életünkben ? Ott van é családi életedben? Amikor gyermekeidet neveled? A börtönök tele vannak ifjúsági bünzőkkel. Ott van é amikor üzletet kötsz? Munkás kérdéseket tárgyalsz? Nemzeti és nemzetközi kérdések megoldásánál? Nézd meg a világot! A leigázott halálra Ítélt rab ntpeket. (Folyt, a 6-ik oldalon) YEAR 44. ÉVFOLYAM — NO. 51. SZÁM Ten Cents per Copy—S2.C0 per Year TRENTON, N. J., 1957. DECEMBER 19 Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és pártfogójának áldásteljes Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk: MTÍ, VÁRKON Y1 FERENC Maradj velünk s légy vigasztalónk Pusztuló életünk romjain, Rólunk magyarokról ne feledkezzél meg, “És szabadíts nug a gonosztól. — Am’n.” Nem szól ma lant, nem hullik az ének, Csak rabok ajkáról esdeklő ima, S mégis hisznek, bíznak és remélnek; “A mindennapit add meg nekünk ma ...” Magosán emeljük rácsaink felé Rabláncra fűzött véres kezeinket, Oda, hová a napsugár sem ér, “Bocsásd meg a mi vétkeinket...” Maf mikor annyi árva, száműzött Hazátlan magyar jár a sötét éjben, If jak arcán sem látunk örömöt, “Ne vigy minket a kisértésbe ...” Miatyánk Isten, ki mindenható vagy, Nyújtsd felénk ma áldó két kezed. Könyörgünk Hozzád a rab magyar éjben: “Szenteltessék meg a Te neved...” Évszázadoknak véres zivatarja Hazánkra sokszor bilincset rakott, Mégis reménykedve térdelünk előtted; “Legyen meg a Te oáaratod...” Sorsunk magyar sors évszázadok óta, Fennállt ezer évig; álljon holnap is, Milliók imája száll a magos égnek;; “Miképpen mennyben, itt a földön is ...”
