Függetlenség, 1957 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1957-12-05 / 49. szám
In Its 44th Year of Publication, This Weekly Is the Oldest Hungarian Newspaper Edited, Printed and Published in Trenton, N. J. American in Spirit — Hungarian in Language Hungarian News Amerikai szellemű magyar újság YEAR 44. ÉVFOLYAM NO. 49. SZÁM Ten Cents per Copy—52.G0 per Year TRENTON, N. J., 1957. DECEMBER 5 AFRO-ÁZSIA Irta: DR. NAGY JÁNOS Amíg a két sputnik eszeveszett sebességgel rohan fejünk felett és mi kissé szégyenkezve és bün-bakot keresve sietünk á Szovjetet a technika versenyében “utolérni” (bár véleményünk szerint egyáltalán nem maradtunk le), addig ő szép csendben igyekszik teret nyerni egy másik nagy és veszedelmesebb versenyben. Igyekszik meghódítani Ázsiának és Afrikának elmaradt és eddig még egyik csoporthoz sem tartozó tömegeit. Afro-Ázsia, ahogyan ezt a nagy térséget és kialakulóban levő harmadik hatalmi területet (a Szovjet és a Nyugat mellett) hívják, a föld lakóinak egyharmad részét foglalja magában. Ez az a háromszögű terület, melyet Algir-Addis Ababa és Teherán között tudunk megrajzolni, beleértve az arab olajmezőket és a nyugat életcsatornáját: a Szuezt. Ennek a csoportnak fontosságát hangsúlyozta ki Nixon alelnök a múlt héten, amikor azt mondotta: “Hogy a kommunizmus meghóditja-e a világot, az attól függ, hogy mi történik a még sehová sem tartozó harmadikkal. . .?” A harc megindult. A fojtogátásj gyújtogatás folyik, simogatással, ígérgetéssel és a diplomácia sérthetetlensége mögé bujt politikai agitátorok seregével. A most még független Sudan kicsiny fővárosában a Szovjet követségnek például háromszor annyi személyzete van, mint nekünk és 80 tagú “kereskedelmi” bizottság tárgyal vég-nélkül, nyilvánvalóan nem azért, hogy gazdasági fellendülést idézzen elő ebben a kicsiny, de még mindig kapitalista országban, hanem hogy teret nyerjen a Nílus völgyében úgy saját maga, mint a vele barátságban levő Egyiptom részére. Ha a Szovjet Sudant megszerzi, akkor egyrészt halálos nyomást tud gyakorolni Ethiopiára, amellyel máris szoros “kereskedelmi” és “kulturális” kapcsolatban van, másrészt harapófogóba fogja Egyiptomot, mielőtt még a Jordan-i királygyilkosság kirobbantaná a középkeleti, vagy ha úgy tetszik, harmadik világháborút. Jordan királyára, Husseinre ugyanis kimondották a halálos ítéletet. Damaszkusz utcáin — a Szovjet által felfegyverzett Szíria fővárosában — a tömeg Hussein meggyilkolását követeli és ugyanezt teszi a kommunista agitátorok által izgatott palesztiniai-arab tömeg is, mely Jordán lakosságának a többségét alkotja. Maga a jordani rádió kétségbeesetten állapítja meg, hogy “Hussein napjai meg vannak számlálva.” Hussein pedig Amerika-barát. Talán a történelem ismétli meg önmagát? Az első világháború a Balkánon egy kis ország politikai szemétdombján királygyilkossággal kezdődött, melybe világhatalmak keveredtek bele. Talán a harmadik világháború is egy kis országnak a nagyhatalmak által fölkavart politikai patkányfészkéből fog kirobbanni, szintén királygyilkossággal? Ha ezeket a tényeket átgondoljuk, akkor tudjuk megérteni a tuniszi fegyverszállítás bonyodalmát, melyet a nyugateurópai szintérre is átplántálta az egyenetlenség csiráját. Tunisziának fegyver kellett. Franciaország nem adott, mert attól félt, hogy az algériai felkelőknek is jut belőle. Amerika s Anglia teljesítették Tuniszia kérését, mert ellenkező esetben a Szovjet szállított volna és akkor Tuniszia is Szíria sorsára jut, ami egy nagy lépéssel vitte volna előre Afro-Ázsia bolsevizálását. Amerikának tehát nem volt más választása, még akkor sem, ha a franciák hirtelen haragjukban a NATO-ból való kilépéssel fenyegetőznek, mert bizonyára meg fogják érteni, hogy kevesebb veszélyt jelent az a pár fegyver, ami az egyébként sem jelentős menynyiségü szállítmányból az algériai felkelőknek jut, mint az afro-ázsiai olaj-tömbnek bolsevizálása, mely halálos csapás lenne egész Nyugat-Európára. Amikor ezeket az eseményeket feljegyezzük, szeretnénk azt hinni, hogy az amerikai külpolitika Budapest, Szuez és Szíria tévedésein okulva módszert változtat és rátér a kezdeményezés útjára, még akkor is, ha az pillanatnyilag nem tetszik egyik, vagy másik szövetségesünknek. A ROEBLINGI ISKOLA-SZENTELÉS Az uj bevándorlási törvény enyhítő intézkedései Tüdővészes rokonok beengedése Tüdővészes betegeket eddig semmiféle körülmények között sem engedtek be az Egyesült Államokba. Az uj törvény ezzel szemben elrendeli, hogy amerikai polgár vagy állandó tartózkodásra bebocsájtott külföldi polgár házastársa, kiskorú gyermekei, vagy szülei, még akkor is bevándorolhassanak, ha tüdővészben szenvednek. Szükséges azonban, hogy az amerikai hozzátartozók biztosítékot tegyenek le arra, hogy belföldi kórház vagy szanatórium a bevándorló kezelését azonnal megkezdi és ez a kezelés mindaddig tart, amig a beteg meg nem gyógyult. Ez a rendelkezés 1959. junius 30-án hatályát veszti. Büntetett előéletet is elnézhetnek Az igazságügyminiszter engedélyezheti a fenti közeli rokonok bebocsátását, ha a bevándorló egyébként az általános feltételeknek megfelel, annak ellenére is, hogy a múltban büntetett, vagy erkölcstelen cselekedet követet el. Be kell azonban bizonyítani, hogy a bevándorló kizárása rendkívüli hátrányt jelentene a belföldi rokonokra nézve és hogy a beengedés nem ütközik egyébként országos érdekekbe. A konzul félrevezetését is elnézhetik Az uj törvény megbocsátja a bevándorló hamis vallomását nemzetiségére, vagy születési (Folyt, a 2-ik oldalon) George W. Ahr trentoni r. k. megyés'püspök felszenteli az uj iskolát. Mellette Főt. Gáspár János passaici plébános. IGEN, ÍGY HATÁROZTUNK Múlt évi közgyűlésünk jegyzőkönyvének egy olvasója — aki ugyan még nem tagunk, de szándékkában volt azzá lenni — levelet intézett hozzánk, amelyben azt kérdi: “Igaz-e, hogy közgyűlésünk egyhangúlag a ‘magyar’ és ‘református’ elnevezés további megtartása mellett szavazott?” Feleletünk erre: Igen, igy határoztunk. Továbbmenőleg a levélíró azt is kérdi: “Okos dolog volt-e igy határozni, amikor sokkal többen vannak Amerikában olyanok, akik sem nem magyarok, sem nem reformátusok s akikre ezek a nevek semmi vonzást nem gyakorolhatnak?” Feleltünk csupán annyi erre, hogy mi nem is pusztán nevünkkel akarunk vonzani, hanem teljesítményeinkkel s tagsági okmányaink minden összehasonlítást kiálló voltával. “Nem jobb lett volna-e” — írja az illető — “ha a hatvanéves jubileumon valami olyan közömbös nevet választunk, amibe mindenki beleférhet?” Erre csak azt felelhetjük, hogy min em akarunk “mindenkit beleféretni,” hanem csak olyanokat, akik vagy azért mert tudják kik vagyunk, hozzánk kívánkoznak vagy olyanokat, akik hajlandók a jót elismerni még akkor is, ha az történetesen magyar és református jellegű. “Hogyan képzeljük el, kérdezősködik tovább a levélíró, hogy ezzel a névvel tartósan existálhatunk a mindent eggyé olvasztó amerikai kohóban kohóban.” Csak úgy, feleljük, ahogyan a skótoknak, íreknek, németeknek, cseheknek, szolvákoknak, olaszoknak, lengyeleknek s még néhány más tucatnyi nemzetiségnek megvoltak a múltban, megvannaka jelenben és meglesznek a jövőben is magunk saját alakulatai sajátos nevük alatt; Az a “kohó” ugyanis bár eggyé olvaszt, de öntvényeiben, az amerikai polgárságban fellelhetők az alkatrészek tulajdonságai is. “A jól felfogott ‘üzleti szemponto’ azt kívánnák” — folytatja a levélíró — “hogy az egyegsület mindent hagyjon el, ami nemzeti vagy felekezeti sajátosság s csak a ‘business’ kiterjesztésével gondoljon, ha élni akar.” Ehhez is van némi megjegyzésünk és pedig az, hogy “business”-en kívül és felül is ismerünk valami más fontos dolgot is, amit úgy hívnak, hogy hivatás. És mert ismerünk és olyannak ismerünk, amellyel érdemes és illő foglalkoznunk, azért nem hagytunk ki nevünkből jellegzetességeinket. Az Egyesült Államokban ugyanis megközelítőleg egy millió magát magyarnak valló vagy legalább is magyar származású egyén él. Ennél sokkal kisebb arányszámu nemzetiségűek is kötelességüknek tartják saját intézmények létesítését és fenntartását. És most mi kérdezzük: Miért épen a magyarság lenne az, amely “letépvén fényes nemzeti jellegét” minden kényszerítő ok nélkül mosná le magáról még a nevét is?! Ha szégyegnből tenné: arra nincs oka. Ha “üzleti okok” miatt tenné ezt — tévedne. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy ha valaki valahová beáll, akkor körül is szokta nézni a házat azért, hogy “ki fia borj a” építette vagy lakik benne, bárminő Egyházi és egyleti vezetők a magyar Segélyakció élén Az egyesült magyar segélyakció, a Coordinated Hungarian Relief október 22-én tartotta meg rendes évi tisztújító közgyűlését Washingtonban. A közgyűlésen Dr. Cholnoky Tibor, neves New York-i sebészprofesszort választották meg elnökül a leköszönő Révész Kálmán helyére. Dr. Cholnoky, az Amerikai Magyar Szövetség volt alelnöke, akinek a nevéhez fűződik többek között a második világháború utáni Amerikai Magyar Segélyakció new yorki osztályának elnöksége és az ez évi április 3-án dendezett nagysikerű bankett a Waldorf Astoria Hotelban, most érkezett visZ- sza európai előadókörútjáról. Alelnökökké Suta Pétert, az American Life Insurance Association elnökét, Bridgeport, Connecticut-ból és Főt. Béky Zoltánt, a Független Magyar Református Egyház főesperesét, Trenton, N. J.-ből választották meg. Újraválasztották a tisztikar három tagját: Hámory Dezső titkárt, Király $mre pénztárost és Eszenyi László ellenőrt. A közgyűlés megerásitette állásában Dr. Máday Béla főtitkárt, Nt. Csordás Gábor szervezési igazgatót és Falussy Alajos jogi tanácsadót. Az igazgatóságba a következő uj tagokat választották be: Bánáthy Béla, Monterey, Cal.; Donald Canter, San Francisco, Cal.; Nt. Daróczy Mátyás, Cleveland, 0.; Colonel Jack B. Dunn és Haydu György, Plainfield, N. J.; Fiók Albert, Pittsburgh, Pa.;; Dobozy Arthur, Dr. Horváth Ferenc és Edmund C. Rowan, Washington, D.C.; Edward Kirchner, New York.— Az elnök betegsége neve legyen is. “Elvégre amerikaiak vagyunk” — fejezi be levelét az iró — “és kötelességünk az, hogy lehántsunk magunkról minden olyan sallangot, amely más amerikaitól megkülönböztet.” Hogyan? kérdezzük tisztelettel : mi is tesz valakit amerikaivá? Talán az, hogy jól-rosszul beszéli az angol nyelvet, grape fruit-ot reggelizik s végig gombolós inget hord: vagy pedig az, ha minden törvényes kötelezettségének hűséges teljesítése mellett megáll segítség nélkül a maga lábán s tömegeiben megépíti a maga szükséges intézményeit? Mi ez utóbbit valljuk. Azért határoztunk úgy, ahogyan határoztunk. És még valamit: mi ebben hiszünk is. Borshy Kerekes György (“Testvériség”) Eisenhower elnök a hét elején ismét “ágynak esett.” Orvosai kedden hivatalos jelentést adtak ki, mely szerint az elnök agy-véredényében egy parányi vér-rög magakasztotta a vérkeringést. Ez okozta roszszullétét. “Gutaütésről nincs szó,” mondották az orvosok, a valóság azonban az, hogy az elnöknek hosszabb idejű teljes pihenésre lesz szüksége. Az elnök szerepét és nagyrészben hatáskörét Nixon alelnök teölti be, aki a december közepére tervezett NATO gyűlésen is Eisenhower elnök helyett fog résztvenni Párisban. Eisenhower elnök újabb hirtelen megbetegedésének hírét aggodalommal vette Amerika népe és az egész világ, hiszen a történelem legkritikusabb időszakát éljük s Amerika egyszer már egy ilyen kritikus időszakban egy halálosan beteg elnökkel vett részt a történelem csinálásban, 1945-ben. Igaz, hogy a legutóbbi elnökválasztáskor már nyíltan beszéltek arról, hogy Eisenhower elnök mellé nemcsak alelnököt, de esetleges “leendő elnököt” is választ Amerika népe Nixon személyében. Jack B. Dunn képviselő-jelöltsége Jack B. Dunn a magyarok barátja esélyes képviselő jelöltje New Jersey 6-ik kerületének. (Union County) Még valamennyien emlékszünk Camp Kilmerre, menekültjeinkre és különösképpen Col. Jack B. Dunn-ra, mint Meyner Kormányzó Bizottságának vezetőjére. Fáradságot és időt nem kiméivé dolgozott ő ott önkéntesen, menekült véreink érdekében. Később ott láttuk a kormányzóválasztás harcában, Meyner kormányzó, az “emberiesség” kormányzója mellett, ugyanolyan önzetlenséggel és lelkesedéssel küzdeni és a politika mezején is sikerre vinni a kitűzött célt: újraválasztani kormányzónkat. Amikor most, a jövő évi választások előkészületében, a betöltésre váró politkiai állásokra a megfelelő ember után kutatnak, örömmel halljuk, hogy Col. Jack B. Dunn neve az elsők között van a jelöltek között. Union megyében lakik. Szomszédai, barátai, nemzetiség, vallás és mondhatjuk: politikai ál- Ispontra való különbség nélkül szeretik, tisztelik és ahogy a jelek mutatják, szeretnék őt ott látni, olyan állásban, ahol az embereken való segítésre alkalmas egyéniségét még jobban tudja érvényesíteni. Erre szolgál most alkalom, amikor a 6-ik képviselői kerület (6th Congressional District) megüresedett mandátuma kerül betöltésre, illetve választás alá. Mi, magyarok, akik nemcsak ismerjük Col. Jack B. Dunn rátermettségét, hanem önzetlen munkájáért szivünkbe is zártuk és magunk közé fogadtuk, jobb és alkalmasabb jelöltet elképzelni sem tudunk. És amikor ezúton is kiakarjuk fejezni segítő készségünket, egyben fel kívánjuk hívni az illetékes tényezők figyelmét, hogy ne keressenek már jelöltet, mert nála alkalmasabbat úgy sem találnak és úgy Union megye, illetve a 6-ik kerület, mint az egész New Jersey magyarsága ő mögötte áll, nemcsak erkölcsi támogatásával, hanem szavazataival is! Col. Jack B. Dunnák Washingtonban a Kongresszusban a helye! Mi magyarok segíteni fogjuk őt! HALÁLBÜNTETÉS AMERIKÁBAN Negyvennyolc államból hat teljesen eltörölte a halálbüntetést, egy állam pedig csak a hazaárulás megtorlására alkalmazza. A többi 41 államban csak a hazaárulás, előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés, emberrablás, vagy nemi erőszak esetén sújtanak le a tettesre ezzel a legsúlyosabb ítélettel. Csak két állam írja elő a halálbüntetés kötelező végrehajtását; sok állam, melynek büntető törvénykönyvében még fenáll ez a legsúlyosabb büntetés, a gyakorlatban egyáltalában nem alkalmazza. Mássá-Hungarian Hours — RÁDIÓ — Magyar órák MINDEN VASÁRNAP D. U. 1 ÓRÁTÓL 2-IG A TRENTONI WTNJ ÁLLOMÁSON, (130G Ke.) Kovács M. Balázs igazgató Phone EXport 6-0159, 200 Genesee St. Trenton, N. J. chusettsben például már tiz éve nem végeztek ki senkit sem. Nehéz volna kinyomozni, mi a véleménye az amerikai közönségnek a halálbüntetésről. Sok városban egyesületek működnek, amelyek annak eltörlését tűzték ki célul. Egyes napilapok és folyóiratok is támogatják ezt a törekvést. Viszont mások úgy Vélekednek, hogy addig, amig a bűnösök meg nem gyógyíthatók lélektani keT zeléssel, nem szabad lehetővé tenni, hogy a gyilkos másodszor is lesújthasson valakire. Ez a filozófia lassanként helyettesíti a korábbit, amely elrettentő példaként alkalmazta a kivégzést, vagy megtorlásképen: “szemet szemért.” Hogy ez igy van, bizonyítja az is, hogy az államok igyekeznek kevésbé fájdalmas és kegyetlenr módon megszabadulni a delikvenstől. Az akasztást a villamossággal, vagy mérges gázzal való elpusztítással helyettesítették. A távolabbi jövőben lehetséges, hogy a halálbüntetést mindenütt eltörlik Amerikában. Az ilyen Ítélet végrehajtását ma is halasztgatják és hosszú fegyházbüntetésre változtatják át. Mig 1935-ben 199 kivégzés volt az országban, 1955-ben (az utolsó év, melyről statisztikánk van) “csak” 76.
